Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 1-26. szám)

1908-03-08 / 10. szám

10-ik szám. N Y I R V I D É K 1908. március 8. 3 vasiatokban. Olyan veszedelmek, amelyek csak a javas- \ latoknak gondos és beható tanulmányozása után ismer- 1 tietők fel, de amelyek, h i a javaslatokban törvényerőre I emelkedésük után ís bent maradnának, bárminő túlzásként is hangzik is az első pillanatra, aligha nem valóra válnék az értekezlet egyik felszólalójának az a jóslata, hogy harmincz év alatt mindenkinek ki kellene vándorolnia Magyarországról. Az ősz Thaly Kálmán, Debrecen város nagy tekintélyű országgyűlési képviselője vállalta el és jelen- 1 telte ki, hogy az elhangzó't sérelmek orvoslása céljából értekezletre hivji össze a városokból választott országgyűlési képviselőket, mihelyest az országos értekezleten elfogadott határozati javaslat értelmében a kormányhoz és a képviselőházhoz ínté .endő emlékirat elkészül és a képviselőknek megküldetik. Egyelőre tehát a leghelyesebb med rbe terelődött a javaslatokban foglalt sérelmek orvoslási módja. Hogy melyek azok a sérelmek, amelyek a törvényjavaslatokban foglalvák és amelyeknek orvoslása elengedhetlenül szükséges, arról legközelebb. — a —ö. Csevegés muzeumunk érdekében is. VI. A következetesség azt kívánná, hogy olt folytassunk valamit, ahoí ;.zzal felhagytunk. De hát a Nyírvidéknek mult heti száma eltűnvén, jöjjön az, aminek jönnie kell, vagy helyesebben mondva jöjjön a

7, aminek jönni sem érdemes. Hogy feltüzelt k e, vagy más célra használták-e, nem tudom ?! De az elhányivit-sért nem m r m megtámadni a könyvtárnokomat, komornyikomat, inasaimat, háztartásomnak nagy személyzetét, de főkepen kedves oldarbordamat sem, mert bizonyára én hu.nám a rövidebbet. De megróvnám a varmegyet, ha nem rettegnik attól, hogy k

;csapnak nyugdijjas méltóságomból; mert hát nemcsak a mának e ünk és nemcsak botorkálnunk kell a jövő felé, hanem a mul'aknak tanulsága szabhalja azt meg, hogy fogvicsoritásokkal és harapásokkal, a felülről és alólról juvő támadásokkal szemben miként kell védekeznünk a jövőben. Most ugyan m g nem, de pár száz év n ulva bizonyára fog akadni valaki, aki érdeklődni fog vármegyénknek múltja iránt. A Times-ből, Neue Presséből, Reichsanzeigeből az a jövő kutató aligha fog világos képet alkothatni a Nyírnek múltjáról. Kötelessége 1 nne léhát ma, de nem holnap, gondoskodni a vái megye közönségének arról, hogy vidékünknek mindin társadalmi, cuhuralis, politikai és egyéb mozgalmáról tájékozást nyújtson a jövő nemzedékeknek. A kep.eleiben igen, de a valóságban n m létező könyvtártól jogosan megkövetelheti a jövő nemzedék azt, hogy az eddig megj-lent Szabolcsvármegyei lapok, „Nyír idek," .Szabolcs," „Szabolcsvármegye" és az ezek előtt megjelent lapok, a melyeknek cimére már nem emlékezem, bármilyen áldozatnak árán is teljes számban megszerezlessenek, ha u.ryan ettől már el nem késtünk. —A&-csetleges ellennézeteket a jövőben feltűnő lörténetkutató fogja összeköszörülni. Könyvtelen és olvasótér, mtelen könyvtár, jöjjön el a Te fejlődésed, Országod D • ti csak várja, várjatok. De hát jönni fog, aminek jönni kell ; Zágrábnak, Bukarestnek, Turócszentmár'ónnak és Lueger urnák dacára. Él magyar, még ha Bnda nem áll is most ugy, amint kellene ! Féltucat leányom közül egyik azon szóval lökött oldalba, hogy „Apa, hol marad a muzeum?!" Észre térve megismételtem, hogy most nemcsak cseppenni, de csorogni fog muzeumunknak. Ennek azonban megint feneket kell keríteni, még pedig a régészet iránt nem érdeklődők szerint nagyon is szárazat. Az fgy Istenen kezdem, akiben, mint örök időklől kezdődő végtelen hatalmában szivem melyéből hiszek, de nem hiszem azt, hogy elképzelhetetlen idők utan csak néhány ezer év előtt gondolt volna a világ teremtésére és addig c=ak pihent volna. A jóságos Isten senkire sem haragszik, meit ha haragudnék, hatalmában állana a Buddhistát, Mohamedánust, a tűzimádót, vagy akár a kálvinistát is a föld színéről elpusztítani. Pedig eddig nem tette és valószínűleg nem is fogja tenni ezután sem. A vallásnik alapja a moiál, amelyet a mi J zus Krisztusunk azzal fejezett ki, „hogy szeresd felebaratoda', mint önnön magadat." Ez minden jogosult vallásnak módosi hatlan alapja. Csak csűrés csavarással lehetne .más morális alapon álló vallásokat lecsepülni. Három év előtt Londonbm a Kensin^ton Muzeunaban láttam egy őskori gyikt'ajtának (Bronlosaurus) csontvázát, amelyei „Garnegie" rongyos 3000 millió koronának tulajdonosa ajándékozott a Muzeumnak. Csontvázának 30 lépés a hossza. A koponyája p dig csak olyan kicsi, mint egy Duni kutyajé. A tudósok ez. n állatnak létezéséi 7—8 millió előtti esztendőre teszik, mert hát akkor is vo t Isten. Hajoljunk meg tehát az Úristen előtt és ne diktáljuk neki, hogy miko volt jója világot teremteni. Na^y az Isten ! Ne diktáljunk neki és ne kalandozzunk a mi lió évek alatt letelt világban, hanem szorítkozzunk egy pár rongyos évezredekre, amelyeknek nyomai a „Nyir"-ben is feltalálhatók. Ezen haszontalan elmefultatásnak kapc án mégis csak ki kellene lyukadni muzeumunknak remé hető gyarapodására. Kezdjük meg. Nem akarván bortól fecsegőbbé válni, néha néha eljárok a sörcsarno^ba, hogy lelohasszam szóbőségemet és legfeljebb 3 kis pohár sör mellett pletyka szövésben is iésztvehessek. Miután a munkaszünet miatt az adóprés is szünetil, vasárnaponkinl a pénzügyigazgalóságnak tagjai is odajönnek a szidásokat hallgatni. A múltkor ifj. Lip'ay Ede pénzügyigazgató titkár is velünk dőzsölt. Régészetre kerülvén a beszélgetés, egy carneol gyűrűt mutatott fel, amelynek vésetét nem tudtuk megfejteni, csak sejtettük, hogy török vagy perzsa irás. A nagyfalui tiszaparti terramáreban találtak. A tudósok azt tartják, hogy ez tisztességesebb szó mintha cikornya nélkül ős szemétdombnak neveznénk, pedig hat csakugyan nem egyéb, de hál a kenés sem használ, hanem csak ugy, ha massage nak mondjuk. Vármegyénkben lud'oinmal két ilyen ősszemétdomb vi.n, ahol az ősnép.k a kő, réz. bronz és népván lorlás korszakaiban egymás főié telepedlek. Az egyik mintegy 5f0 I pésnyi hosszúságban a R kamaz és Timár közötti A-anyós ér közeieben vonu'ó pjrlszakadekon látható, ahonnan több érdekes régiség gyűlt muzeumunkba. A másik terramáre amint említettem, a nagyfalui határban van, ahonnan idősb Liptay Ede ur olyan régészeti g)üjteményt állított ki Bpesten az 1877-iki nemzetközi régészeti congressus alkalmával, amely méltó f ltüné-t kellett. Ez a varázsgyűrü szolgált alkalmat arra, hogy vármegyénknek müveit lelkű áldozatkész fia, az én igen tisztelt id. Liptay Ede bátyám, aki 8t> és fel cv t mint tollat cipel a hátán egy caligraphiai szempontból is kiváló levélben gyűjteményéi muzeumunkra k felajánló ta, amelynek átvételére a napokban fogok hozzá kirándulni. A pecsétnyomónak török f liratátD.-. Prölile Vilmos nyíregyházi főgymnasiumi tanár és a keleti nyelveknek magántanára a kolozsvári egyetemen, aki 24 nyelvet tud, tehát hazánkban nyelvtudományokban leggazdagabb és akinek a budapesti egyetemi tanszéken kelbne ülni és nem Nyíregyházán megpenészedni, a következőleg fejtette meg. Lutfuna—Lulf=kegyelem, kegyesség. Lutfuna=\egvelmedne.*. üía.ear=részese. 0!a = legyen, jú Rabbi=Óh Uramistenem ! Mehemmed. Egy fohász, melyet vagy Meh

rmnacd maga, vagy egy ajándékozó vésetett a kőre. Nyíregyházi, 1908 március 5-én. Dr. Jósa András. (Folyt, köv.) A nyíregyházi ág. liitv. egyház közgyűlése A nyíregyházi ág. hitv. egyháztanács mull hó 29-én délután 5 órakor, az egyházi képviselőtestület pedig folyó hó 1-én délelőtt 10 és fél órakor Paulik János igazgató-lelkész és Májcrszhj Béla egyházfelügyelő elnöklete alatt rendes ülést tartott, melyen több fontos egyházi ügy elintézése mellett az egyházi világi vezetőség közismert személyi kérdései is általános megelégedésre megold ittak. Ismeretes dolog ugyanis, hogy az egyház mult évi november hó 21-én tartott közgyűlésén anyigi ügyeinek teljes rendezésére a szükségletek kellő fedezésére s a haladó korial járó nagyobb beruházások és emelkedő kiadások megfelelő ellátására a hivek egyházi adójának méltányosabb megállapítását s annak némi mérvben leendő felemelését határozta el. Az egyhangúiig hozott határozat az egyház hivek egy kis resz.e állal megfelebbeztetvé í az ügy TTZ egyházi felsőbb ha'óság elé került. Nehogy azonban az egyház ügyei emiatt fennakadást szenvedjenek, az egyházi vezetőség arra törekedett, hogy a felebbezőket felvilágosítás által a febbbezés visszavonására bírja. Ez sikerült is. A felebbezés visszavonatott s az egyház a költségvetés tárgyalására bizottságot küldött ki. Azonban az egyházi felügyelőnek egy magánbeszélgetését, a m 'ggyőzés érdekében egyes egyházlagok elő t tett. nyilatkozatát egynehány presbyter fé reértvén és félri magyarázván, emiatt az egyházfelügyelő cs az egyháztanacs néhány érdemdús tagja között differenciák lámadtak es az egyházban eddig uralkodó példás béke és egyetértés megbomlott. Paulik János lelkész a béke és egyetértés visszaállítása érdekében megtett mindent; nem kinaélve a hosszas betegsége után alig helyreállott egészségét, jártfáradt egyik féltől a másikig, bizottságokat hozott össze hogy kölcsönös megbeszélésekkel s jóakaratú felvilágosításokkal helyre álljon a kölcsönö bizalom egymás iránt. Nagy segítségére volt ebben dr. M;skó László államtitk.r is, aki mint egyházának kegyes támogatója, mindenkor a legnagyobb szeretettel vesz tudomást az egyház belügyeiről és hathatóan mozdítja elő annak boldogulását. Ezek voltak azok az előzmények, melyek az egyháztanácsnak és képviselőtestületnek egybehivását szükségessé tették. Ezen ülésen az egyházfeiügyelő részi tesen előadta a dolgok kezdetét, fejleményeit; előadásából alkalma volt a képviselőtestületnek meggyőződni anól, hogy a felügyelőnek távolról sem volt szándéka az egyház vezetesben munkatársait desavuálni, annál kevésbbé, mert hiszen az emiitett 21-iki közgyűlésen ő a bizottság javaslatait pártolólag terjesztette be, főt nagybecsű munkálatáért jegyzőkönyvi köszönetet szavaztitolt a munkálat körül fáradozó bizottsági tagoknak. A-után Májerszky Béla az egyház rendelkezésére bocsatoHa állását; a gazda hivek nevében, azonba i Lovas Kovács András kérte őt, az egyházfelügyelői tisztben való megmaradásra annál is inkább, mivel most az egyház fontos lépések előtt áll, amelynél minden munkaerőre s régi kipróbált vezéreire kétszeres szüksége van' az egyháznak. Marlinyi József másodfelügyelö lemondását, tek'nteltel arra, hogy az elnökség elótt kijelentette, hogy korára való tekintettel kénytelen ezen állásáról visszavonhatatlanul lemondani, a legnagyobb sajnálattal vette tudomásul az egyházi képviselet. Ó benne egy régi, kipróbált, igaz jóakaratú munkásveze'öinek egyikét veszíti el az egyház; eddigi egyházi működéséért neki jegyzőkönyvi köszönet f jeztetett ki. Somogyi Gyula p nzügyi gazdasági bizottsági elnöknek ezen állásáról törten' lemondá-át — eddigi működésének hálás köszönettel való elismerése mellett — csak azon föltétellel volt hajlandó elfogadni az egyház, hogy őt ezután a másodfeiügyelői állásban láthassa. Somogyi Gyula elfogadta a gjűlésnek ezen előzetes candidaliójal, de arra kér:e az < gyházat, hogy amennyiben a pénzügyi-bizottsági és masodfelügyelői tiszlség egyült sok munkát ad s ő nagy elfoglaltsága melleit a kettőnek együtt nem tehetne eleget, szive=k djék az egyház előbbeni helyét megfelelő munkaerővel betölteni; minek következtében a pénzügyi b zottsági elnöki állás betöltése ügyében javaslattételre az egyhá'i elnökség és négy egyháztanácsosbol alló bi-oitság küldetett ki. A felebbezésben emiitett költségvetési téti lek újbóli részletes tárgyalására Somogyi Gyula e'nöklete alatt a ket lelkesz, egyházi felügye ő, >gyzők, továbbá Balla Jenő, dr. Prok Giu'a, Lelfler Sámuel, Morauszky Ferencz, Ruhmann Andor. Antal János, D'ry P. PAL, Vietórisz Dániel, Szmolár Pál, ifj. Kovács András lovas, Kovács András (Jánosbokori), PJUIUSZ Mirton, Binszkv Marion, Nagy János báji, TomasósZky M'haly simái, ifj. Zornborszky János, ifj. Nadasy György egyháztanácsosokból álló bizo'tság küldetett ki. Mint értesülünk, ezen bizottság még e hó első felében megkezdi munkálatát. Paulik János lelkész már megkezdte működését es folyó ho 8-án vasárnap magyar beszédet mond a lemplomban. A közgyűlésen a béke érdekében még Geduly Henrik 1 lkész és L l'f.'er Samu 1 inondolt meleg hangú beszedeket. Ekként oldatolt meg mindnyájunk megnyugtatására és igazi örömére az ág. hitv. ev. egyház kebelében előfordult sajnálatos személyi egyr ni fenség. A régi kipróbált erők egymást megértve, ügyszereteltel és va'ódi protestáns hitbuzgalommal folytathalj *k munkajokat s példás egyetértésben és testvéri együttérzésben vihetik előbbre egyházuk szent ügyét. P. A csecsemők érdekében. Még manap is divatos szálló ige, hogy a magyarnak akkor is meg kellene kegyeim zni, ha apagyikos lenne is, olyan kevesen vagyunk magyarok. E'. az ige köztudatba ment át, hogy harsány éljen riadallal fogadjuk a hazavándorlókat, csakhogy többen legyünk magyarok. Pedig ebbeli örömünk alighanem korai, mert ha a je!ek n m csalnak, a', a vissz ivándorlás nem egyéb rövid vizitnél, kis pihenő időnél. De még ha állandó visszatelepítésről volna szó, még akkor is más utat kell választanunk arra, hogy segítsünk a magyarságon -• számban és erőben. A gyermekeknél kell kezdenünk a kérdés nugoldását; a gyermekeken, akik v,.nnak és azokon, akik nincsenek, de lehetnének. Nem akarjuk komoly statistikai cditokkal unlatni az olvasókat, csak annyit imliiünk fel, hogy gyermekhalandóság tekintetében hazánkat legfölebb Oroszország múlja felül, a születesek száma pedig szinte ijeszlő mértékben stagnál, sőt egyre több azon vármegyék száma, hol halalozás és a kivándorlás jóval nagyobb számot tüntet f 1 a születéseknél. Igaz, hogy egyes .lemzetgazdászok szerint a lakosság számának C:ökkenése a társadalmi éleinek csak előnyére, a köznek üdvére válik, ámde ez a theoria csak szociális alapon nyugvó államszervezetben állhatna meg, ha ledőlnének az egyes népek és nemzetiségek között fönálló korlátok. Csakhogy ettől ma még n'gyon meszsze állunk, messzebb, mint valaha. A nemzeti érzés, az ellentétes fajok torzsalkodása mind. n llamot arra inti, hogy mentől vér'ezelleb lejyen, ha sorompóba szó'ilja nemzele szabadsága. M.ntől lóbb Lkrji van valamely országnak, annál hatalmasabb az, annnai nagyobb sikert remelhet. Igen helytelen okoskodás tehát az, amelyik a nemzet vagyonosodását a lakosság számának fogyaszlásával akarja előmozdítani. Nézzük már most mi az oka annak, hogy nálunk a gyermek halandóság oly aiáaytaianul nagy. Nem csalódunk ha e kérdésre a választ az álialanos szegénye.lesben k-ressük. Hiszen közegézségi viszonyúnk, ha nem is valami kitűnőek, de mindenese re javuló félben vannak; nena is természetes halai ap:sztja a csecsemők számát hinem inkább a nemtörődöm cg, a hozzá nem értés, s gyakran egy kis szándékosság, amennyiben az nem ütközik a büntetőtőrvény szakaszába. Egy anya sem bánik örömest rosszul gyermekével, s ha mégis ilyen esettel álunk szemben, ugy az anyát viszonyai kényszerit k erre a rettenetes lépésre. Először tehát az anyaság védt'mére kell gondolnunk, a gyermekeké már magától következik. De mert a mi mostani viszonyaink között nem rem Ihetjük azt, hogy e téren is az állam vegye a kezdeményezés teendőit a kezéoa, az össztársadalomnak kell sorompóba lépnie, hogy a miga erejéből te emtse meg azt, amitől azutan az állana sem fogná megvonni hathatós támogatását. Előttünk fekszik egy alakulófélben levő uj egyesület, a „Csecsemő védő Egyesület" tervezete. A társadalom nemesen gondo'kozo tagj ii akaij ák megteremteni ezt a humánus egyesületet, melynek rend. ltetése lesz legelsősorban is a csecsemők és az anyák véd Íme. Lebetegedő nőknek menhelyet akar teremteni, ahol nem kell keserves munkában fáradnia lebetegedési ptrezéig, ami mindenesetre befolyással bir az újszülöttre, sőt még a g^ermekágy után is védelemben akarja részesíteni ugy az anyát, mint a csecsemőt. Magasztos, humánus feladat ez, csak az a bökkenő, hogy megvalósításához sok pénz kell. — De egyesülesb.n rejlik az erő és az a reményűik, hogy a magyar társadalom egje ült erűvel karolandja fel a nemes eszmét. Az uj egyesület székhelye ugyan a fővárosban van, de az ügy országos jellegű, s igy országos érdek, hogy minden városban alakuljon fiókja M 'ggyőződésünk, hogy a mi városunk közönsége is megérti a jelszót, magáévá teszi az ügyet, s rövid időn belül minálunk is megalakul a csecsemővédő egyesület. Isten áldása lesz mindenkin, aki a gyermekek megmentéséhez hozzájárul ! Országos dohánytermesztői értekezlet Debreczenben. Hartstein Nándor hajduszentgyörgyi nagybirtokos kezdeményezésére és általa összehívott dohánytermesztők értekezletét, melynek czelj i a dohányárak emelése, vasá'nap d. e. 10 órakor tartották meg Debreczenben a városháza nagy termében. Az ország dohánytermesztői mintegy 200-an jelentek naeg az értekezlet n, kik 4750 lio'd hohanyternaő főidet képvisellek. Hartstein Nándor nyitotta meg az értekezletet, szakszerűen mutatva rá arra, hogy a mostani munkabérviszonyok mel-