Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 1-26. szám)

1908-03-29 / 13. szám

XXIX. évfolyam. 13. szám. Nyíregyháza, 1908 március hó 29. A SZABOLCSVARMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Bló'fiíjetési feltételeit: Egész évre 8 korona Fél évre 4 „ Negyed évre 2 „ Egyes szára ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: VÁROSHÁZ-TÉR 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. iifagés^Tiagyság szerint számíttatnak, nyilt-tért közlemények dija soronkint GO fillér. Apró hirdetések 10 szóig 40 fii., minden további szó 4 fii. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. A kisvárdai kiállítás. A kisvárdavidéki gazdakör, fennállásának 25-ik évfordulóját nagyszabású állat- s általában mezőgazdasági vonatkozású kiállítással ünnepelte meg. A kiállítás — sietünk ezt konstatálni — a legmagasabbra fokozott várakozást is felülmúlva — igazán fényesen sikerült. Vármegyénk más vidékeinek lakói, akár a székváros vidéke, akár a tiszavidék v;gy Nyírbátor vidéke, akik ott voltunk ezen a jubileumi kiállításon, mely a jubiláló gazdakör 25 éves munkásságának eredményeit mutatta be impozáns keretekben : bizony irigykedve nézhetünk Kisvárda vidékének gazda-társadalmára, mely összetartással, a köz érdekeinek lelkesült érdeklődéssel és áldozatkészséggel való istápolásával ezt a kiállítást — nagy arányaival és értékességével létrehozni tudta. Tudjuk nagyon jól, hogy a fényes sikernek elérésében a Kisvárda vidéki gazdakör elnökségének, nevezetesen Liptay Béla és Szalánczy Bertalan uraknak nagy érdemeik vannak. De elérhettek volna-e azt, ha ott is — érdeklődés helyett nemtörődömséggel, a köz érdekei iránt való érzékenység helyett a magán érdekek mindent elnyelő kultuszával s okos áldozatkészség helyett vak szűkmarkúsággal állottak volna szemben. Bizonyára nem. Nagy dicsérete és dicsősége a jubiláris kiállításnak ez a lenyes sikere a kisvárdavidéki társadalomnak és ebben főként a gazdáknak, akikre nézve jellemző az, a kiállítás egyik látogatójától eredt megjegyzés, hogy „ezt sehol másutt a vármegye területén nem lehelne produkálni." A kiállításon képvisel lette magát a földmivelésügyi kormány is, Mezőssy Béla államtitkár által, aki — bár tudva levő dolog volt előtte az az eredményes és áldásos működés, melyet a Kisvárdavidéki gazdakör, fennállásának huszonöt esztendeje alatt kifejtett — a szó szoros értelméA „Syfryidltk" temája. Epizódok 1848-ból. Irta: Blumberger Jakab nyugalmazott körjegyző. III. A történelmi igazság érdekében kell az előbbi elbeszélésem folytatásaként a következőket megírni. Először is azért, mert azóta jutott tudomásomra, hogy az az „őrsereg" amely rgv porlelleglől oly „hősiesen" elszaladt nemcsak kaszával, vasvillával, meg bunkós botfai, hanem sokan közűlök valóságos puskával is volt felfegyverkezve. (Hogy a puskákhoz és töltényekhez miként jutoltak, arról alább esik szó.) Másodszor azórt is m girom, mert az akkori időben sok komikus, de még több lélekemelő eset történt, ami feljegyzésre méltó lett volna, és én véteknek tartom, lngy i> z akkori időkben történtek veszendőbe menjenek. Én azt hiszem, hogy kötelessége volna mindenkinek, aki ilyesmiről tud, közrebocsájlani. Igaz, hogy azóta hatvan év mult el, de ily epizódok soha sem vénülnek el, soha sem múlják idejöket. Végül ppdig megirom azért, hogy a ma ünneplő fiatalság tudja meg, mikcnt csinálták az 1848-iki forradalmat, mert nem egyedül a pesti fiatalság, a halhatatlan Petőfi, Jókai és táisaik ébresztették a szab^dsag tüzét, hanem névtelen apostolok is, ak knek mr'g nehezebb munkájuk voll; inert amazok gyakorolt szónokok és lángelmrjüek vollak és íelvilágosodottabb, városi népnek beszéltek, míg emezek szcnoki képességgel nem birtak, csak Ielkök heve oldotta meg nyclvőket és leigázolt, elbarmult, e'butult néptömeget lelkesileltek. Tudni kell, hogy 1848. előtt a p raszt ember csak pária volt, habár a Mária Terézia-féle urbátium enyhített is valamit az állapot.'n. Már tnaga az a körülmény, hogy az rgész munkásságának gyümölcsét a földes ura használta el, elég volt arra, hogy az anélkül is műveletlen lelke elfásult legyen minden iránt, ami az ő főben meg volt lepetve a kiállítás gazdagsága, nagy arányai s a beosztás és rendezés kitűnősége által. A benyomás, amelyet itt az államtitkár úr magának szeizett, nem lehet más, mint az, hogy ez a gazdakör áldása annak a vidéknek, amelyre hatásköre kiterjed, s mint a gazdatársadalomnak egyik organuma, munkásságának belterjessége és valóságos eredményei által példaképül szolgálhat, s igy igazán megérdemli a felülről való támogatást is. A négy napra tervezett kiállítás megnyitása vasárnap délelőtt 9 órakor ment végbe a kiállítás területén, a vasuti állomás mellett levő Reisman-féle majorban, melynek helyiségeit már évek bosszú sora óta átengedi a tulajdonos a gazdakör által rendezett kiállítások céljaira. Mezőssy Béla államtitkár, a Nyíregyházáról reggel 7 óra 10 perckor induló, ez alkalommal azonban fél órai késéssel elindított vonattal utazott és érkezett Kisvárdára, hol a fellobogózott állomás épület előtt, küldöttség élén, Kastol Ferencz közs. főbíró fogadta és üdvözölte az államtitkárt a következő beszéddel: „Méltóságos államtitkár ur! A városi képviselőtestület, hivatalok és hatóságok élén, Kisvárda lakosainak nevében örömmel üdvözlöm Méltóságodat. Örömünket csak fokozza az a tudat, hogy Méltóságod ezen vármegye lia s mint olyan, ki ismeri a mi viszonyainkat, megérti s méltányolja a mi komoly munkánkat s törekvéseinket. Hozta Isten Méltóságodat, fogadja szívesen őszinte. tMztglgtüfik njálváhif^iíT.... ^ . . _ Mezőssy Béla államtitkár szívélyes szavakkal megköszönve az üdvözlést, á város föbirájával a rá várarakozó négyes fogatra ült s a kiállítás területére hajtatott. Itt Liptay Béla, a Kisvárda "vidéki gazdakör elnöke a következő beszéddel üdvözölte : „Méltóságos Államtitkár Ur! Rendkívül örülök, hogy szerencsém van Méltóságodat szerény gazdakörünk nevében örömünnepünk reggelén, kiállitásocskánk kapujában üdvözölhetni. galomkörén kívül esett; földes urának rabszolgája lévén, csak azt cselekedte és cselekedhette, : mit az parancsolt neki. Joggal, szabadsággal vajmi kevesel bírt, de terhe elég sok volt. — Adót sokfélét fizetett, az utat ő csinálta és fiait erőszakkal vitték katonának. Hát még a deres ! De a mai fiatalság már azt sem tudj-, mi ez? Ez egy keményfából készült pad volt, az egyik végén egy vas nyakperec volt, a másikon pedig szintén vasperec, csak hogy kettős. A botütésre Ítéltet erre fektették és az egyes nyak-pereccel a nyakát, a kettős láb pereccel a két lábát szorították le, hogy az ütések alatt ne tudjon hánykolódni. Ez volt a deres, ami minden faluban a biróházának ablaka alatt állott. A paraszt embert a legcsekélyebb vétségért, kihágásért, vagy ha a földes ur valamely tisztjének ugy tetszett, lekapták a liz körméről és a íeresen, de nem ritkán az utárok partján is elhegedülték rajta a mogyorófa pálca nóláját. A nemes ember, még ba taksás volt is — mert ilyenek is voltak — mindezektől menten maradt. Az 1848 iki lavasz kifakasztotta a nem nemes és polgári — úgyszólván emberi joggal sem biró egyének és igy az úrbéres parasztság szíve-vágyának is a rő'zsa bimbóit. És hogy eztk viruló, illatos rózsává fejlődjenek, ahoz még apostolok is kellettek, főképen ott, ahol nem nuga a földes ur tűzte ki a szabadság zászlóját. Ilyen apostolok honnan kerültek volna ki, ha nem azon osztálybi 1, amely a szabadság és polgári jogok után maga is sóvárgott ; amely osílály maga is érezte, hogy az általa szeretett magyar haza tevékeny és hasznos polgára lehetne; amely osztály szive mélyéből fájlalta, hogy jogaiból elavult felfogás, balhiedelem és balvélemény miatt van kizárva. Az elnyomott úrbéres parasztságnak hiába beszéltek a haza függetlenségéről. Neki mindegy volt, akár a német üti, akár a saját földes urának a hajdúja veri. Jogtiprásról, jogvédelemről ő vele hiába diskuráltak. Azt ő meg nem éltette és az idegen úriembernek a szavát el sem hitte. Vele csak a maga szájaúe és észjárása szerint lehetett és kellett beszélni, akkor aztán megértet'e, Örül bennem a gazdakör elnöke, hogy magas kormányunk méltatva évek hosszu során tanúsított igyekezetünket és ténykedésünket, megtisztelte ezt az igen Szerény kis testületet azzal, hogy tevékenységének ezen gyarló bemutatásánál, melyet 25 éves fennállásának megünneplése alkalmával rendez, magát képviselteti és képviseletével Méltóságodat bizta meg. Örül böiínem a lokálpatrióta is, kinek keble dagad a büszkeségtől, hogy a Kisvárda-vidéki gazdakör területén született, ahol annyi sok egyetértő jó ember lakik és munkálkodik, örül, hogy éppen Méltóságodnak, megyénk fiának mutathatjuk be, hogy nézd : igy szántunk-vetünk mi a Kisvárda-vidéki gazdakör területén, ilyen állatokat nevelünk, ilyen iparunk, ilyen kereskedelmünk ; nézd és itélj : érdemlünk-e támogatást, vagy megérdemeljük-e mostoha sorsunkat? Isten hozott földink! Gyere és tekintsd meg kiállításunkat." Mezőssy Béla államtitkár az üdvözlésre a következő beszéddel válaszolt: „Hálásan köszönöm meg azon szives logadtatást, amelyben a kisvárdai gazdakör nevében engemet — mint miniszterein Darányi Ignác képviselőjét — ez alkalomból részesíteni méltóztattak. Kedves kötelesség elöltem az. hogy midőn vármegyém területén első izben jelenek meg hivatalos minőségben, miniszterem legmelegebb üdvözletét éppen ezen gazdaközönség előtt tolmácsolhatom. Mi nem voltunk reászoktatva felsőbb támogatásokra. járszalagon vezetésre és tudom, hogy mindent, amit ez a buzgó és életrevaló gazdasági egyesület 25 éves tevékenységének folyama alatt létesitelt, azt első sorban saját tagjai fáradozásának és a vezetöférfiak lanlankadatlan erélvének köszönheti. Örömmel állapítom ezt meg, főleg a gazdakör egész elnöksége, első sorban pedig Liphtay Bélával szemben, aki az itteni gazdatársadalmi mozgalmaknak önzetlen harcosa, éltető lelke volt. Jóleső megelégedés töltheti el egyébként a gazdatársadalom minden egyes tagját, amidőn 25 éves egyöntetű és céltudatos tevékenységük évfordulóját ilyen jól sikerült kiállítás rendezésével koronázták meg. miről van szó. Ezt az esetet beigazolta ami környékünkön a sokat üldözött és sokat szenvedett Sárossy Gyula esete — aki, mint az Egerben székelt „forradalmi bizottmány" tagja, az urberes parasztságot sehogy sem tudta feltüzelni, nem hittek neki, mert nem tudott a nép észjárása szerint beszélni. De volt ilyen is. Korán elhunyt jó apám Sárossyt haza, illetve Egerbe visszaküldte és ő maga értette meg a néppel miről van szó, ő világosította őket fel, hogy szabad hazának szabad gyermekei lesznek. Szabadnak lenni! mily szép gondolat, mily magasztos érzés! Hogy olvasztotta ezen szent érzelem a megfagyott kőszívek dermettsrgét; miként dobogtatta meg az ezelőtt érzéktelen sziveket az az isteni eszme, hogy f-lszabadul a vasjárom terhe alól, és miként töltötte el nemes büs.keséggel az eldurvult kebleket az, hogy a gőgös nemes emberrel — a ki nyomorék leányát a legdélcegebb jobbágy fiúnak sem adta feleségül — egyenlő jogú lesz. Mikor ezen érzelmeket és eszméket felkeltettek az úrbéres parasztságnál, öröm.nel fogott fegyvert a saját és a haza szabadságáért. Ezzel külömbözik az 1848-iki szabadságharc az előbbieKlől. Mig emezek úgyszólván oligarchai harcok voltak, a hol zsoldosok képeztek a hadsereg zömét, addig a 4S-iki valódi és a szó legnemesebb értelmében szabadságharc volt, mert az ország összlakossága, az oláhok es rácok kivételével, osztály, vallás és fajkülömbseg nélkül önként és örömmel mentek a küzdőtérre verőket és éllöket a szent szabadságért feláldozni. Szegí'ny jó apám az egri forradalmi bizottmánynak tagja lelt és befenekelt hordókban szallitotta a fegyvereket és töltényeket Egerből Bátorba, hogy ha ezekre szükség lenne, kéznél legyenek. Korán elhunyt jó apámtól ezt soha sem hallottam elbeszélni, mert ő sokkal előbb halt el, semmint ezt a titkot már el lehetett mondani; hanem Limprek Imre volt egri lakos, mint öreg uri ember, aki 48-ban csendbiztos és a forradalmi bizottmánynak tagja volt, már jegyzőkoromban beszélte el nekem ezeket, több uri NAGY ELEK okleveles mérnök Nyíregyháza, mmm 21