Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 1-26. szám)

1908-03-29 / 13. szám

29 12-ik szám. NYIRVIDÉK 1908. március 22. A földniivelésügyi kormány mindenütt buzditólag hat az ily irányú tevékenység felköltésében. És ez ter­mészetes is, mert nagy közérdek fűződik ahhoz, hogy ezúton is lehetőleg fejleszteni igyekezzünk a magyar állattenyésztést, amely a nemzeti közvagyonnak tekin­télyes részét képezi. Megvan a szándék bennünk — és mihelyést a törvényhozás nyugodtabb menete megengedi — ezen szándékunkat valósággá kívánjuk váltani, oly intézkedé­sek intézményes, törvényben alapuló biztosítékait meg­szerezni, amelyek közgazdasági életünk ezen ágazatának fejlődését lennének hivatva előmozdítani. Állataink és állati termékeink számára rendelke­zésre áll egy hatalmas fogyasztási piac 10 évi időtar­tamra. Tisztán a kormány céltudatos vezetésétől és a magyar gazdatársadalom erélye tőt függ, hogy a kedve­zőbbnek látszó viszonyokat ki is használhassuk. A magyar földmüvelés érdekei sokszor kezeltettek mostoha gyermek módjára. A helyzet ma megváltozott. Hiszem, hogy a nehéz küzdelmeket átélt gazda­társadalomra jobb napok következnek, amely időt kinek­kinek fel kell használnia anyagi megerősödésének meg­alapozásához. Legyenek meggyőződve, miniszterem —- és mi, akik munkatársai vagyunk — meleg szívvel, kitartó aka­rattal küzdünk ezen irány szolgálatában és csak egy törekvésünk van: szolgálni a magyar föld, a magyar gazdaközönség jogos érdekeit ! Ezzel a tudattal s ezzel a határozott Ígérettel a jövőt illetőleg, a kiállítást ezennel megnyitottnak van szerencsém nyilvánítani. Zajos éljenzés fogadta az államtitkár beszédét, a diszes emelvényen elhelyezett ungvári katonai zenekar rázendített a Hymnusra. Liplhay Béla elnök ezután Mezőssy Béla állam­titkárral s a rendezőséggel fölment az emelvényre s onnan a kövelkező beszédet intézte a közönséghez : „Gazdák ! Iparosok.! Kereskedők ! Munkások ! Ven­dégek ! Polgártársaim! Üdvözöllek benneteket a munka c szent ünnepén ! Hála a jó Istennek, megérte a Kisvárdavidéki gazdakör ezt a szép napot, hogy megünnepelheti meg­alapításának fertály százados évfordulóját. Hogy ünne­pelhetne a gazdakör méltóbban ilyen nagy napot, mint hogy felszólítja az iparosokat, a kereskedőket, a mun­kásokat, hogy Testvérek a munkában! Gyertek! Ünne­peljünk együtt! Együtt dolgoztunk, együtt ünnepeljünk. Egymásra vagyunk utalva, egymás nélkül nem érünk semmit. Hogy boldoguljon a gazd , ha nem segít neki az"iparos és a munkás; mit áruljon a kereskedő, ha nem szolgáltatják árucikkeit Testvérei és mit egyen a világ, ha nem terirH a gazda kenyeret. — Egymásért kell hogy éljünk, egymásért kell hogy dolgozzunk ! — Keressük azt, mi összeköt bennünket, s kerüljük, mi elválasztja érdekeinket. aH más tanokat hirdet, nem emberek közé való, ki kell dobni a társadalomból, hogy békében munkálkodhassék mindenki saját hatás­körében az emberiség, a haza javára. A kisvárdavidéki gazdakör örömünnepét ezen szellemben kívánván meg­ünnepelni, e kisvidék munkájának eredményét egy sze­rény kis kiállítás keretében mulatja be, melyet meg­nyitottnak nyilvánítok ezen szóval: Isten áld meg a Magyartl" Mezőssy Béla államtitkár ezután, Liptay Béla, Sza­lánczy Bertalan és a rendezőség néhány tagja kíséreté­ember elölt. Ezzel kapcsolatban elbeszélte azt is, hogy 1846. évben bekerült az egri vármegyeházi börtönbe egy Hossi Gáspár nevü bátori fiatal paraszt, aki — mint a községnek gyalog pandúrja (mostani néven „bei­rendőr") — egy embert templomrablás gyanúja miatt halálra kínzott. El is ítélte a megyei tábla több évi börtönre. Ez a fiatal palóc ember neki megtetszett és kivette a börtönből magához „konyhás rabnak." Hogy ez mi? azt is elmondom. A jó magaviseletű rabokat akkor nem bocsájtották haza feltételes szabadságra mint most, hanem valamelyik „igazság embere" a házához vette és cselédjének tartotta addig, mig a reá kiszabott időt ki nem töltölte. Ez volt a konyhás rab. A fiatal palóc magát megszerettette és ő megtanilotta ezt irni és olvasni, 48. tavaszán megtanította a fegyverrel bánni aztán kioktatta a katonai lépésekre, v«gre haza kü'dte, hogy a falu embereit a fegyver fogásra és katonai lépé­sekre tanítsa ki. Arra már én is emlékezem, mikor ez a „Gazsi bácsi" — mert mi gyermekek csak ugy hívtuk — ösze szedte a falu embereit és a falu m getti „Hosszú" rélen tanította őket: „fél jobb," „fél bal," „jobbra nézz," „balra nézz," amiből persze nagy kava­rodás történt. A népség Gazsi bácsira rátámadt, ne tegye őket bolondi és elmentek haza, Gazsit olt hagyták a faképnél, mint szent Pál az oláhokat. Ez a Gazsi bácsi volt az első, aki a porftlleglől megrémüli, a nála lévő puskát eldobta és szaladt haza, ahol aztán a krumplis verembe elbujt és onnít alig birták tyukkal-kaláccsal is kicsalni. Jellemző az akkori közlelkesedésre a következő eset is. Midőn már a szabadságharc kitört és a fegyver­foghatókat verbuválták, egy bátori fiatal paraszt: Pal­lagi János sehogy sem akart katona lenni, de mit csi­náljon? hová legyen? Elbujt a rengeteg őserdőben, ami akkor még a vidéket környezte. Vitt magával egy nagy tarisznya eleséget. Mikor az elfogyott, éjjelenként járt haza kenyérért és szalonnáért. Tudta ezt a falu népe mind és gúnyból elnevezték bogárnak, ^ajla is maradt ez a név örökre, de még a gyermekein is. ben a kiállítás megtekintésére indult. A szemle mintegy két órán át tartott. Délben a kiállítás vendéglőjében bankett volt, me­lyen felköszöntöket mondtak: Liptoy Béla a királyra, Szalánczy Bertalan Darányi Ignácz földmivelésügyi mi­niszterre, Reizman Jenő a kereskedelmi miniszterre, Orosz Miklós Mezőssy léi a államtitkárra, Mezőny Béla Liptay Bélára, Szalánéy Bertalan a kisvárda vidéki gazdakör tagjaira, Kastbl Ferencz a gazdakör elnökeire, Liptay Béla a vendégekre, Jármy Miklós Nozdroviczky Györgyre, Erőss Györgyre ós Kerekes Józsefre, Szalánczy Bertalan a rendező bizottság tagjaira, Liptay Béla a hölgyekre, stb. stb. Közöljük itt a hét csoportba osztott kiállítók név­sorát : I. Szarvasmarha — nagy tenyésztők: Bodor Zsigmond Dombrád, Burger Pál Nyíregyháza, Csohány János Hajdúnánás, Csorvásy Miklós Hajdúnánás, Fanesovics Mátyás Gutitelck, Friss testvérek és Halmy Géza Darusziget, Grósz Jenő Tisza­Szalka, Haas Ignác Nyíregyháza, Jármy Andor Nagydobos, Jármy Márton Kótaj, Jármy Miklós Eperjeske, Jászóváry prépostság Ricse, Jászóváry prépostság Gáva, Kállay András Nyíregyháza, Klár Gusztáv Nyíregyháza, Klein Testvérek Tiszaőrs, Kubinyi István Ujfehértó, id. gróf Lónyay Gábor Pátroha, Mándy Samu Kékese, id. Nagy Gyula Pátroha, ifj. Nagy Gyula Pátroha, Nozdrovitzky György Döghe, Pollák József Fényeslitke, Reisman Hermán Kisvárda, Stern János Ujfehértó, Schwarcz Jakab Nyirvaja, Szalánczy Bertalan Komoró, ifj. Szalánczy Ferenc Nyirbogdány, Szentmiklóssy Sándor Szakoly, Tóth Miklós Kótaj, báró Vécsey László Szenna, VVeinberger Samu Gyulaháza, Zoltán Sándor Székely. II. Sertés és juh tenyésztők: Bedeő Lajos Karász, L^erjessy Béla Gyulaháza, Friss Testvérek és Halmi Géza Darusziget, Grósz Jenő Tiszaszalka, Haas Ignác Nyíregyháza, Mácza Endre Kisvárda, Pollák József Fényeslitke, Reisman Hermán Kisvárda, Rochlitz Dávid fiai Mándok, özv. Rosenberg Mártonná Karász, Szalánczy Bertalan Komoró, Weinberger Samu Gyulaháza. III. Baromfi-, ga'aml- és házinyúl tenyésztők: Erőss Györgyné Fényeslitke, Eisenkolb Frigyes Szelcvény, Gömöry Frigyes Bercel, Haas Ignác Nyíregyháza, Jármy Béla Laskod, Jármy Jáncs Nyíregyháza, Koncz Ferencnc Komoró, Kricsfalussy Ferenc Nyíregyháza, Oláh Károly Kisvárda, Rochlitz Samuné Baka, Szalánczy Bertalanné Döghe, gróf Vay Gáborné Berkesz, Vidéry Frigyes Nyíregyháza IV. Kereskedelem: Berger Ignácz és Táisa könyv- és papír kereskedő Kisvárda, Eötvös Lajos és Társa mükerté­szete Tarczal, Frigyesi Simon és Fia Littkc pezsgőgyár képv Kisvárda, Major István vaskereskedő Kisvárda, Nuszbaum Ármin játékkereskedő Kisvárda, Rosenblüth Simon gyarmat­áru nagykereskedő Kisvárda, Sárgabolt rőfös kereskedő Kis­várda, Smilovits Dezső férfidivat kereskedő Kisvárda, Sípos Testvérek rőfös kereskedők Kisvárda, Weinberger Ignácz cs Fiai gyarmatáru nagykereskedők Kisvárda. V. Különfélék: Állami polgári - fiúiskola Kisvárda, Bacskay Mariska kézimunka Kisvárda, Barta Jenő mérnök Kisvárda, Bcrlich Rezső képfestmény Kisvárda, Büttner He­léna íestőnő Anarcs, Dancingcr József kézimunka Kisvárda, "Dombrádi Tejszövetkezet DömtrfádT' Dögfie község kisgazdai és háziipara, Fényeslitke község kisgazdái és háziipara Fé­nyeslitke, Gyulaháza község kisgazdái és háziipara Gyula­háza, Juhász Teréz kézimunka Kisvárda, Karász község kisgazdái és háziipara Karász. Mándoki kosárfonó iskola Mán­dok, Nyíregyházi szalmafonó iskola Nyíregyháza, Schwarcz Mariska kézimunka Kisvárda, Veresmart község kisgazgái és háziipara Veresmart. VI. Különféle gyárak : Basch és Tarján gépgyárosok Losonc, Bóni gyártelep Nyírbátor, Budapesti Szivatyu és gépgyár r.-t. Budapest, Engel A. zászlógyáros Budapest, Flóragyár Budapest, Franck Henrik pótkávégyár Kassa, Früh­mand Gyula háztartási cikkek Budapest, Haás Ignácz gyár­telepe Kemecse, Hoffher és Schrantz gépgyár Budapest, Nagy Ignác borászati gépek Budapest, Puch János automobil és kerék--' jyár Budapest, Reisman Hermán gépműhelye, Kis­várda. IV. Tarnazsadány hevesmegyei községben lakott akko­riban egy zsidó család. A név mellékes. Az apa, anya elöregedve, elbetegesedve, munka képtelenek voltak. A csa'ádhoz két fiu tartozott — az idősebb gyermekek elhaltak — az élők közül az idősb fiu 18 éves, a fiatalabb 15 éves volt. A ket gyermeket az elaggott szülők rajongásig szerették, de a fiuk is minta­képei voltak a környékbeli gyermekeknek. Dolgosak, szorgalmasak voltak és minden igyekezetük az volt, hogy elbetegesedett szüleiknek jólétet, kényelmet és örömet szerezzenek. — Mindennek súlya természet­szerűleg az idősebb fiu vállait terhelte. Az ilbete­gesedelt anya mellé segítő asszony is kellett és ez ki lehetne más, mint az időíebb fiu felesége. A fiu ki is szemelte már magának élete párját és eljegyezte magának azt, akit szive rég kiválasztott. Az akkori zsidóság többféle foglalkozást űzölt. Gazdálkodott, korcs­máros vo|t, boltos, bőr- és tollu-kereskedő; egyszóval mindent megtett, amivel becsületes uton pénzt keres­hetett. De az akkori urak is olyanok vultak, hogy In valami eladni valójuk volt, nem maguk vitték azt a vásárra, har.em kínálták a falubeli zsidót, annak adták el, vagy adatták cl az eladandókat; de ezt a kényelmes uri tempót nemcsak a földes urak, hanem a tisztjeik is űztek. így volt ez ama községben is. A földes ur, aki többnyire külföldön költötte el azt, amit szegény job­bágyai össze izzadtak, az egész gazdálkodását ispánjára bízta. Ez az ijpán egy öreg, potrohos ember volt, aki másodszor is virágzott és egy hozzá nem illő fiatal asszonyt vett feleségül, akire természetszerűen mód­felett féltékenykedett. A szép fiatal zsidó f ut azonban mégis gyakran hivatta, hol ezt, hol azt adolt el neki és az asszony is gyakran megbízta, hogy ha a városba megy, hozzon neki egyet-mást. Az öreg, potrohos ispán­nak kezdelt sehogys m tetszeni, hogy a felesége ezt a szép szál legényt oly gyakran bizza meg bevásárlásokkal és bele lovalta magát abba, hogy feleségét a zsidó fiútól féltéssé. Ez volt a 40 es évek elején, amikor álta­VII Ipar: Barta Endre gépész Mándok, Bakajsza György kovács és bodnár Kisvárda, Blaustein Izidor cukorka­készitő Kisvárda, Bodnár János csizmadia Kisvárda, Burger József bádogos Kisvárda, Bencs Mihály hentes és mészáros Kisvárda, Borony József cipész Kisvárda, Bumbera Antal asz­talos Kisvárda, Boskovits Miksa asztalos Kisvárda, Berger Sándor szab. bádogosmunka Ungvár, Bertha István asztalos Kisvárda, Balázs Gézáné női szabó Kisvárda, Dicső Ferenc cs zmadia Kisvárda, Deutsch Hermán cipész Kisvárda, Domb­rády István pintér Kisvárda, Dicső Dániel férfiszabó Kisvárda Dernján Péter kalapos Kisvárda, Demeter Józscfné Gyulahaza, Fáczán Ferenc kőműves Kisvárda, Friedmann Jenő órás és ékszerész Kisvárda, Kariunkéi Jakab kárpitos Kisvárda, Hagy­másy István asztalos Döghe, Hegedűs András lakatos Kisvárda, ifj. Hódosi József szobafestő Kisvárda, Jáger József magyar­szabó Kisvárda, Kádár István asztalos Kisvárda, Kovács Antal asztalos Döghe, Kohn Mór férfiszabó Kisvárda, Krunóczki János kádár Kisvárda, Klein Vilmos bádogos Kisvárda, Kovács Mihály szíjgyártó Kisvárda, Lefkovics Bernát pék Kisvárda Lovászy Gyula fodrász, Malcz Vilmos cipész, Mácza Endre hentes és mészáros, Makiári Ferenc asztalos, Pintér István asztalos, Politzer Salamon cipész, Prisztás Mihály magyar szabó, Pétermán László szíjgyártó, Rozigál János kalapos. ­Sipos Géza cukrász, Szeifried László kocsigyáros, Szép József cipész, Solc Adolf órás, Solc Ábrahám hordógyáros, Schwarcz Márton gépész, Weisz és Berkovics Rézműves és szeszgyár­berendezési vállalkozó, Weinberger József bádogos Kisvárda. Dijakat és jutalmakat nyertek a következők : A gróf Dessewffy testvérek tiszteletdiját Szalánczy Bertalan nyerte el, a komorói tenyészelből kiállított bika kollekciójáért. A magyar szarvasmarhák kiállításá­ért első osztályú kiállítási díszoklevelet nyert első sor­ban Klár Gusztáv, továbbá Wécsey László báró, Sza­lánczy Bertalan, Jármy Miklós, Nozdroviczky György. Lónyay Gábor gróf, Reismann Hermán. Elismerő oklevelet kaptak: a jászóvári prépostság kércsei gazdasága, Haas Ignácz, Jármy Márton, Jármy Andor, Tóth Miklós, Stern János. Dicsérő oklevelet kaptak: Csorvássy Miklós, Szentmiklóssy Sándor, Fanesovics Mátyás, Friss Sándor. Díszoklevelet nyertek: Zoltán Sándor, Burger Pál, Klein testvérek. Elismerő oklevelet Tóth Miklós, Reismann Hermán, Bodor Zsigmond, Haas Ignácz, Nagy Gyula. Dicsérő oklevelet: Weinberger Samu, Schwarcz Jakab, Grósz Jenő. Első osztályú kiállítású díszoklevelet és elismerő oklevelet kapott még Pollák József, a kérési gazdaság kiállított tarka nyugoti, sőre marhákért és nyugoti faj sőre állatokért. Elsőoszlályu díszoklevelet nyert kollektív mezőgazda­sági kiállításért Reismann H., Szalánczy B., Weinberger S., Erős Gy., Nozdroviczky K. és Gy., Schwarcz Jakab, Windt és Fisch cég statisztikai munkákért. (Gabona árhullámzás Kisvárdán), fényeslitkei kisgazdák gyűjteményes kiállításért, herceg Odescalchy Zoárd kender fonásért. II. oszt. oklevelet kollektív gazd. kiáll. Pollák J., Bedő Lajos, Jármy Béla kertészetért. Mezőgazdasági iparért, Reis­mann H aranyérmet. Mükertészetért Orosz György ker­tésze. Mezőgazdasági iparért Pollák J. Szőlészetért Schwarz J. Káposzta kiállításért Mikó Albert ezüst érmet. Sertésekért I. oszt. oki. Szalánczy B., Grósz Jenő. II. oszt. oki. Weinberger S., Rosenberg L . Eper­jessy Béla, Bedő L , Haas I. Juhokért I. oszt. oki. Bochlitz II., l'ollák J , Szalánczy B., Friss testvérek, Rochlitz Dávid fiai. 11. oszt. oki. Reismann 11. Barom­fiakért 1. oszt. oki. Erőss Györgyné, Haass Ignáczné. Eisenkolb Frigyes, Vay Gáborné grófnő, Oláh Károly. II. oszt oki. Szaláczy Bertalanné, Jármy Béla, Gömöry. Ezenkívül kaptak még Kricsfalussy Ferenc III. oszt. oklevelet. Nyolcan pedig pénzbeli jutalmat. Borászatért Czóbcl Minka I. oszt. oklevelet, Beismann H., Révész lános rekrulálás volt. A katonákat az ország akkor nem ugy szolgáltatta, mint most. Háború esetén minden uri família sarj i önként és önköltségen ment. A védkötele­zettség nem volt általános. Az „ágyutölteléket," „az anyagot" amint ma nevezik, az ország ugy adta, hogy minden vármegyére metróit állapítva, hány katonát adjon; a vármegye pedig ezt községenként repartiálta és nem ritkán csoportosilani kellett a községeket, hogy az a bizonyos hányad beszolgáltatható legyen. A köz­ségek aztán vagy pénzért vették, vagy erőszakkal fog­dosták össze a katonákat. A fogottak persze leginkább azokból kerültek ki, akikre valamely tekintélyesebb ember haragudott és akiknek pártfogójuk nem volt. Akit igy pénzen vettek, vagy erőszakkal megfogtak, az aztán viselte a császár ruháját tizenkét esztendeig. Tornazsadányban is keresték a katonának valót, de pénzért nem kaptak, tehát erőszakkal kellett fogni. Az uradalmi ispán akkoriban nagy ur volt, önké­nyüleg uralkodott a faluban. — Ez az ispán p;d ;g a f lesegít féltvén a szép, derék fiatal zsidótól, ráparan­csolt a bíróra, hogy azt meg kell fogni kalonána't. A tálu biraja, meg előljáró társai hiába igyekeztek az ispánt ettől eltéríteni őt az öreg, b teges szülők iránt könyörületre birni, az ispín hajthatatlan maradt, sőt a falu összes elöljáróit „deressel" fenyegette, ha parancsát azonnal végre nem hajtják. Az elöljáróság <n cetelmes­kedett és a mit sem sejtő fiút a saját korcsmájában, szülei és testvére szeme láttára fogták meg katonának. Hiába volt minden közbelépés, minden váltság felaján­lás. A fiút elvitték. Merre ? hová ? azt a faluban soha srm tudta meg senki. Az öreg, beteg szülők báni­tukban és fíjdjlmukba bele is haltak. — A fiatalabb fiu egyedül, teljesen elárvultan maradt. A község lakossága ugyan dédelgette, de ő az életet tehernek tartotta. Szive tele volt elt mészthetlen búval és kese­rűséggel. Szülőfdujából ki sem mozdult. De eljött 1848. amely év minden bánatos szivet, minden elkeseredett lelket felbuzdilott. Ami elkeseredett árvánk már meg is emberesedelt, szép, zömök, erős b's'akatu fiatal

Next

/
Oldalképek
Tartalom