Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 1-26. szám)

1908-01-12 / 2. szám

g-ik szám

. ineg a róm. kath. templom mellett, amelynek oldal fa- ' lazatába beillesztett egy kis réz táblácska köti le figyelmünket. Ugyan mit jelent az, — mi lehet arra felirva? Hát — semmi. Söt még ennél is kevesebb; mert felcsigázza kíváncsiságunkat anélkül, hogy azt kielégítené. Mindössze annyit olvasunk rajta: .Magasság jegy". Dehogy minek a magassága, arról hallgat ez a kis réz darab. Eszembe jut itt a nyíregyházi kir. törvényszék épülete, amelyben temérdek az „előszoba", anélkül, hogy az ember tudná, hogy vájjon minek az előszobái ezek. Lehet annak vagy 15 éve, hogy Farkasaszóra utazva és Szatmárt kiszállva, a vasúti pályaudvar főépületének falán ugyan ilyen felírású kis réztáblát pillantottam meg. Kíváncsi voltam megtudni, hogy vájjon mily magosan vagyunk itt az Adria felett s eziránt az állomásfönökségnél tettem kérdést. A sok tapogatódzás és keresésnek is bizony csak az lett a vége, hogy a kis réztábla ( beillesztésére vonatkozó .hivatalos jegyzőkönyvet" a mely ebben felvilágosítást nyújthatott volna, nem találták meg. E körülményre, ami talán akkor általános volt, figyelmeztettem az illetékes állami közegeket s ennek az lett az üdvös eredménye, hogy most már az ily magasság jegyekre azoknak az Adria feletti függője is fel van jegyezve. Helyes lenne, ha ezt a szabályozó társulatok is megtennék, * * * Orost elhagyva jobbra terül el előttünk az elkülönített úrbéri terület. Ma egyike a legjobb urbérségeknek. Nem úgy nézett az ki 1860-ban tagosításkor. Csakhogy az itt is alkalmazott úrbéri osztályzaton, meg aztán mondjuk meg nyíltan —• a birtokosság fogyatékos gavallériáján nagyot javított a bekövetkezett nyirvizszabályozás. Útba esik a napkori határban az úgynevezett „Papúrkert* is, amely állítólag a vidéken a legrégibb szőllő, s amelyet a 18-ik század közepén Kállay György rgri kanonok és ezimzetes püspök osztott ki a lakosságnak. Napkorról már a mult évben meséltünk el sok mindent; most csak családomnak egy becsületben és korlátoltságban megőszült tagjáról, Kállay Dánielről emlékezzünk meg röviden. Méltó - fia volt Józsefnek és hozzá még sejp is ; ott lakott abban a házban amely most a községháza; — 1 S40-ben h«]t meg. Az 1836-ik évi véres restauratiónak volt a Buffója. Persze nem vette öt komolyan senki, de mulattak naiv ötletein és mondásain. S mivel a maga csigahéjjában élte le egész életét, közügyekkel nem foglalkozott s igy vármegyénk vezérférfiait sem ismerte, vagy azok szerepléséről tudomása sem volt, nem ismerte Patay Istvánt sem. Mikor azután 1836-ban Kállay Péterrel ízemben Patay István pályázott az alispáni állásra, oly éktelen dühbe borult Dániel bátyám, hogy egy alkalmat sem mulasztott el, hogy Patay felett lenézőleg és kicsinylőleg ne nyilatkozott volna. Tevékeny részt véve a megindult korteskedésben, egy vasárnapon maga köré gyűjtötte a falu és a vidéke Kállaypárt hiveit és dús lakmározás közben igy fejezte be hozzájuk intézett szavait: „De hát bajátim, micsoda gát, melyet a férfi hoz, mikor megnősül. A férfi elhagyja társait, lemond szabadságáról, (Mcgcsömörlöit a sok zülléstől és gyomor beteg letl) egyénisége, gondolkodása merőben megváltozik, sőt igen gyakran a családját is elhanyagolja a felesége kedvéért. Ellenben a nő a házassággal mindent elér, amit a nő mai társadalmi beosztásunk mellett elérhet ; ssabadságot, változatosabb toílettebet, nyíltabb, illetve szabadabb társaságot és egy férjet, akit folyton bosszanthat. Utoljára hagytam a férjet, mert az tényleg az utolsó a rangsorban, de nem ám fontos dolgokban, mert ha például egy nyelves cselédet kell ráncba szedni, akkor ő az első személy, hanem kic-iségekben, melyekben néha a férj örömét lelne. A feleségek jej-zava a férjjel szemben osztatlan gond, de antul osztoltabb öröm. Ha Ő Nagysága a ferjjel együtt züllik reggelig, az rendben van, de merjen csak egyedül későn haza jönni; ha a ház barátai telefüstölik a szalont, az is rendben van, de k'sérelné meg azt a ferj egyedül, rögtön megtudná, hogy ő a legmcgátalkodottabb ember a világon, kinek egyét) dolga sincs, mint feleségét, kit a szerencsétlen sors hozzákapcsolt, tönkre teni.i, ki mindent megtesz, hogy szerencsétlen felségét a halálba üldözze, igi n a halálba, mert megakar tőle szabadulni, a jellemtelen, hogy korhely társaságában szabadón mozoghasson: megjósolta ezt neki a mamája még az esküvő előtt, de nem hitt neki, most azonban már jól ismeri, most már nem mesél neki semmit, mert ő, már mint a férj, egy alávaló fráter, egy haszontalan férj, e^y rossz apa, egy durva vő . . . stb. stb. Hit az ilyen garniiunggal a legjobb havannától is elmegy az ember kedve. Ped g az a feleség leány korában, mennyit igért es most milyen keveset tart be, mert a cicából macska, a leányból fdeség lett." ll T iM^B i N Y I R V I D É K embej is az a Batay ? — Se tis Bata, se nagy Bata, j se Batasemjén !"*****) * • * A Napkori Hajnalhágó és Papúrkert között forduljunk be már most a megyeri úton Tura felé, amely úttól jobbra és balra egész a faluig sőt még azontúl is a Propper Sámuel birtoka terjed. Ide is családi visszaemlékezések vezetnek; az egész falu ősi birtoka volt családomnak, az a ház pedig amelyben Propper Sámuel lakik a nagyatyámé. Ennek a birtoknak az egyik nevezetessége, hogy talán itt kísérletezett a tulajdonos a Nyíren legelőször az alagcsövezéssel. Nem tudom, hogy vált az be, de bizonyos, hogy a Nyir hála Istennek soha sem fog szorulni alagcsövezésre, sőt a többnyire mindenütt tapasztalható csekély esés mellett nem is létesíthető az. — Alagcsövezés csak ott van javalva, ahol talaj, vagy vaavizes területtel van dolgunk ; ott p. o. ahol a felszínen nincs ugyan viz, de egy-két ásó nyomra megásott kis gödröcske rövid pár óra alatt megtelik vízzel. De ott ahol — mint nálunk csaknem mindenütt — felül ideig óráig vizenyős a talaj, de ha ugyan ebben az időben kutat ásunk benne, hát két méternyire vagy háromra találjuk meg az első vizet, — ily helyeken az alagcsövezés fényűzés vagy kidobott pénz. De nálunk igen ritka helyen tudjuk megadni a szükséges esést is. A gazdasági növényeknek 50—75 cm. vízmentes talajra van szükségük, az alag csöveket tehát egy méter mélyre kell lefektetni. A talajvizek levezetésére leginkább tavasszal van szükség, akkor a midőn a csatornákban is magasan áll a viz, s igy többnyire a lehető legcsekélyebb a csatornavíz és az alagcsövek közötti felszín külömbség, ami a csekély teljesítő képességen kívül a csövek eliszapolására vezet Nálunk czélszerübb és aránytalanul olcsóbb a nyilt csatornákon való levezetése a vizeknek. Igaz, hogy az ilyen csatornázás gyakran akadályozza a keresztbe való szántást vagy keverést; de hát ez nem baj; látjuk, hogy a kisebb gazdák mindég csak hosszába szántják kertjeiket és külső földjeiket, de azért itt látni igazán kiadó terméseket. * * * Ez a birtok külömben egyike a legrégebben zsidó kézen levő birtokoknak. Ha a birtokszerzési jog történetében visszamegyünk, látni fogjuk, hogy a zsidók az Árpádok alaft s igy valószínűleg a vezérek idejében is fekvőségeket bírtak. Kálmán király (1095—1114) 1-ső könyvének 75. fejezetében ezt rendeli: „Zsidók, ha módjuk van benne venni, birhatnak ugyan mezei jószágot, Szent László 1. könyvének 10. fejezetében pedig igy rendelkezik : Ha zsidó keresztény asszonyt veszen társul magához stb." Mi következik ebből'? Az, hogy a zsidók nemcsak vétel vagy zálog utján, hanem az azon időkben még megengedett vagy legalább megtűrt vegyes házasság utján is juthattak fekvő birtokokhoz. Látjuk ebből, hogy ezelőtt 800 évvel a keresztények és zsidók közötti felekezeti és társadalmi válaszfal nem volt oly merev mint később. Hiszen még az 1844-ik évi IV. t.-cz. is a nemesi birtokszerzési jogot csak a bevett vallásfelekezetüekre terjeszti ki. Mivel azonban a zsidók egyenjogositását csak az 1867. XVII. t.-cz. mondotta ki, vaijon mi jog alapon jutottak a zsidó felekezetűek időközben fekvő birtokok tulajdonába? Útban vessünk még egy kegyeletes pillantást az Elekek ősfészkére s térjünk vissza vármegyénk fővárosába. Kállay András. »****) Ezzel azt akarta mondani, hogy a se Kiskálló, se Nugykálló se Kallósemjén. Pekingtől Parisig automobilon. Barzini Luigi könyve. Verne Gyula hősei, a kikért ifjú korunkban mindnyájan lelkesedtünk, a levegőt, a vizet és a szárazföldet a teknika csodálatos kitalálásu gépezeteivel hódítják meg. Érdekes, hogy a fantasztikus utazásoknak ez a kifogyhatatlan leleményü elbeszélője, a jövendő közlekedési eszközei közül egynek, az automobilnak nem juttatóit szerepet. Az ő hősei ágyúgolyóval lövetik magukat a holdba, repülőgéppel szelik a légköri magasságokat, vagy csodás hajóval, a tenger vizének melységeit. Van közöltük, a ki nyolcvan nap alatt utazza körül a földet, minden elképzelhető alkalmatossággal. De az automobil képzeleti alakja még nem áll a Verne kalandos utazóinak rendelkezésére. A valóság, ugy látszik, még a Verne képzeleténél is gyorsabban jár, s az automobil meghódította a jelent, mielőtt a jövőt képzeletben neki ajándékoztuk volna. Ennek a hóditásnak egy győzelmes, szinte a félvilágot átfogó lépéséről számol be Pekingtől Párisig Automobilon cimü könyvében Barzini Luigi. Ez a lures olasz ujsagiró, a riporterek legelőkelőbb és legértékesebb rendjéből, útitársa volt a peking—párisi uton Borghese Scipióne hercegnek. Barzininek nem ez az első ilyenfajta vállalkozása, ez az ember mindenütt ott van, a hol világra szóló nagy események történnek. Ö volt a Corriera de la Sella harctéri tudósítója a japánorosz háborúban, ott volt az algezirászi konferencián éppen ugy, mint legutóbb az amerikai atlanti hajóraj utrakelésénél a Csendes-óceán felé. Borghese herceg pedig tudvalevőleg egyike volt azoknak, a kik részt vettek a Matin által hirdetett automobil-versenyen s 1908. január 12. 3 Itala nevü gépével elsőnek tette mpg az utat kelet és nyugat metropolisai között. E'. az ut, mintegy tizenhatezer kilométer hosszú, a legnagyobb távolság tehát, melyet szárazföldön földrajzi et.y

;'nes vonalban megtenni lehet. A Matin a verseny kiírásával nem épen tudományos vagy gyakorlati célokat tartolt szem előtt. Némi resze volt ebben az ö.letben a reklámnak iá, m'lylő! a Matin tudvalevőleg nem szokott épen elzárkózni. A végső eredményt tekintve azonban, a peking — párisi automobil-verseny egy csomó tudományos cs gyakorlati tapasztalással jart, melyek értéké, e Borghese herceg mutat rá a könyv elején Bamnihez intézett soraiban. Ezek szerint, ha pénzügyi szempontból nem is lenne ez idő szerint okos dolog Peking és Paris között rendes automobiljáralot szervezni, hogy a kecses kis kinai énekesnők például minden fáradság néhül jussanak el a Mennyei birodalom fővarosából a Moulin Rougeba, s ha nem is lehet egy hajtásra s a nélkül jutni"el Pekingből Parisba, hogy az ember a gépről le ne szálljon, — az Itala utjának tanúságai nagyszerű érzését kelte,ték Borghese herczegben es társaiban az emberi haladás szinte mérhetetlen (shetőségeinek. Ezek az érzések elevenednek meg azokban is, a kik végig olvassák ezt a legmodernebb odisszeáját egy meiész és nagyszabású vállalkozásnak. Bor

chese herczeg maga abban állapítja m g a peking-párisi raid eitdményét, hogy az minden számítást és képzeletet meghaladó módon igazolta az automobil szolgáltatási képességét. A civilizált világ — a herceg szavai szerint — szemtanúja volt a legteljesebb és legmeggyőzőbb összehasonlításnak, a minőben az automobilnak, ennek az uj eszköznek eddig elé Csak része volt, s a mely ujabb atározottabb lépésre serkentette abban az irányban, hogy letárgyaljon minden emberi és állati motort, mert ennek megszüntetése lesz a társadalmi fejlődés egyik legbiztosabb jele. A két hónapig tartó utazás tanulságainak ez a száraz összegezése azonban, semmit sem foglal magában az uj és izgató lizikai és lelki é.menyeknek abból a sokasagából, melynek az Itala utasa reszesei voltik, s a melyeket B .»*zin. a kö.yvében a maga mindent megelevenítő sti us.inak ezer színével sorakoztat elénk. Az induás Pekingből történt, odáig hajón és vc naton szállították az automobilokat. Az egész európai koloniai ott volt junius 10- n rt ggel nyolc órakor a pekingi Voyron kaszárnya udvarán. A fehér fajbeli emberek lelke rezgett azok közölt a falak között ; a Nyugat ünnepét üli ék Peking sziveben. A vállalkozas szédítő nagyszerüségenek izgalmi pirosította ki az arcodat, a szivek lelkes elfogódottságtól dobogtak, uiiKcr Mme Boissonnas, a francia követsegi főtitkár neje leeresztette az indulást jelző lobogót. Pillanatnyi halálos csend áll be a tömegben, csak a motorok zakatolása hallatszik. Egy szeleburdi franciából kitör a lelkesed 3S. Au revoirt kiált aí indulók felé; a közönség nagyot kacag a fura kívánságon. Bombák és mozsarak döiögnek, a tömeg ordítva iramodik az automobilok után, a lisztek lóháton kövelik őket. A nagykövetség k őrség i tisztelegnek. Az olasz nagykövetség falun hadi rendben a'lanak az olasz tengeresz-katonák s háromszoros husrával üdvözük honfitársaikat. Különös érzés fog el be nünket, írj* Barzini. Hangosan szeretnénk válaszo ni, túlharsog>ú lelkes kiáltásukat is elárasztani a hatalmas várost meghatottságunk sikongó hangjaival. Azonban egyebet nuu telietünk, minthogy szótlanul kalapot emelünk . . . Aztán a megérkezes Parisb.i. A Matin szerkesztősege előtt a pekingi jelenetek ismétlődnek meg. A tömeg ujjong és virágeső szór az Itali h íseire. Buzin' megszökik az ünneplés l'orgatagaOól, ott lu^yva a h rceget a népszerü=eg szenvedeseínek. A Boulevardokon a ril. kancsók még egyre árusítják az alkalmi levelező-lapokat. Le prince Borghesse, un sou! Par órával élőbb még négy, most már csak igy fill r. Barzini rezignáltán jegyzi u eg: A végz t szava néha a rikkancs torkaiból is kiszállhat. A mi népszerűségünk két óra aLtt hetvenöt százai kot csökké.it. Sic tr^nsit . . . A mi az indulás és érkezés e két jelenete közé esik, az páral anul változatos lei ása az Itala kalandjainak. A tíz nhatezer kilométer ho szu ut vilagokat ölel keresztül; az apró kinai falvaktól a veglelen mongol sivatagokon, Szibéria erdős térségein, a homok pusztákon, mocsarakon és hegyszakadekokon keresztül; a kinai fali ól az U alig, a Volgától a Szajnáig. Lakatlan pusztaságok, véget nem éiő sivatagok homokfergetejével kell meg^üídeniök, zordon hegyvidék'k járatlan szakadékain, sártól feneketlen utak mélységein kell átvánszorogniok. Máskor őrült rohanással száz kilométereket tenni megállás nélkül, a p rzselő hőség elől menekülve. Az akadalyokon győzőit ennek a három embernek, a hercegnek, az újságírónak és a gépésznek emberfölötti energiáji, melyet a közős cél tudata és átérzése acéllá izzi'ott bennük. De az ő energiájuknál, az ut nagyságánál, melyet az Itala bejárt, az akadályoknál, melyeket legyőzött s a diad.dnál, mely nyomában járt, nagyszerűbb valami az a támogatás, melyet az emberek tájra és kulturára való tekintet nélkül e vállalkozás iránt tanúsítottak. A sivatagban élő kinai távirótiszt, a postát kézbesítő mongol lovas, a tejet és kenyeret nyújtó orosz paraszt-asszony s az automobil kerekét megreparáló orosz muzsik egyek voltak ebben a támogatásban a pekingi európai diplomáciával. Burghesse herczegnek és két társának emberekkel mindössze két izben volt kellemetlenségük; a pekingi nagy tanrcscsal a Vaj-vu pu-val és az osztrák vámhatóságokkal. A Vaj-vu-pu vonakodott kiadni a Mongolországra szóló útleveleket, az osztrák vámhatóságok akadékoskodása miatt pedig késve jutottak hozzá a számukra küldött benzin készlethez. Dr. Milotay István. A jövő nemzedékről. Beköszöntött a tél és vele minden nyomor, mely az emberiség szegényeit rémüleltel tölti el . . . Beköszöntött a tél, a száraz rideg tél, mely nem ismer könyörületet, nem ismer irgalmU és megfagyaszt mezőt, földet; néha még az embereknek irgalmat és könyörületet nem ismerő szivét is. Mert az, aki meleg kandalló enyhe tüze mellett, puha karosszékben terpeszkedik, ritkán gondol azon páriákra, akik néha családos*