Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 1-26. szám)

1908-01-12 / 2. szám

2-ik szám. N Y I R V I D É K 190S. januá

r 12. tói, apró csemetékkel, vacogó fogakkal dideregnek a hideg kályha, a jégverem szobában, melynek ablakaira a külső hideg olyan tarka-barka, szeszélyes alakú jégvirágokat lehelt . . . Meleg szobában könnyen elviseljük a külső hideg gondolatát és önzésünkben könnyen megfeledkezünk azokról, akiktől a sors a hideg ellen való védelmet, meg talán a meleg ruházatot is megtagadta. Régi hibánk, régi bűnünk, hogy az emberszeretet nevében vagyunk a legkegyetlenebbek és a tudomány nevében a legtudatlanabbak. Aki ennek igazságában kételkedik, az menjen ki egy olyan hideg téli reggelen, mint a mostani az utcára hét és félnyolc ói 'tözött. Fia volt még hite az emberek szeretetében > .ásában, elfogja veszteni bizonyosan, mert amit ma fog, az kétségbeejtő és vigasztalan . . . A sürü, gyilkos, ködös levegőben didergő apró emberkék tántorognak, mintha ittasok volnának, pedig csak az álmosságtól mámorosak. A csipős hidegség könnyeket mar ki szemecskéikből, torkukat fojtogatja a sürü köd és az a sok gyilkos anyag, amely alattomban sulyosodik rá a kis gyermekek tüdőjére ; olyan szomorúan, bizonytalanul, meggörnyedve járnak óvatosan a sikos járdán, mintha öregek volnának; majd leroskadnak a táska súlya alatt, melyet a hátukon cipelnek, mint katona a bornyuját. Szegény kis emberkék! Megindul, megreszket az ember szive, ha látja őket! A gyermekszobából a családi tűzhelytől szakítja el őket a legnagyobb hatalom : a tudomány. Van a tudománynak ezer meg ezer rejtelme, de ezek között legmegfelejthetlenebb az az embertelen szigorúság, amelyet éppen a fejletlen, zsenge korú gyermekekkel szemben állított fel megmásithatlan alaptörvényül a tudomány! Vagy megtudná-e magyarázni bármely paedagogus, hogy a közművelődésnek mely fontos érdeke követeli, hogy az „abc" megismertetését éppen pontban reggel nyolc órakor kell megkezdeni a még félálomban levő gyermekagyakkal ? Mikor az a csöppség föl se eszmélt még egészen, mikor parányi lelke még nem bonthatta ki magát egészen az álom színes képeiből es mikor a gyönge kis csontok még pihenni szeretnének . . . A ki valaha megfigyelte milyen ijedten riadnak fel a tudománynak eme kis áldozatai hajnali álmukból, milyen hirtelen kapkodják magukra a ruhátskáikat, hogy az iskolából le ne késsenek, csak az tudja, hogy a modern tudomány, az ő vak elbizakodottságában milyen vértanuságra kárhozlatja az apró iskolás gyermekeket, a kik utóvégre is a jövő nemzedékét képviselik. A felnőttek nagy része még hét órakor kényelmesen nyujtozkodik puha, meleg ágyában. De a hat esztendős gyerektől kérlelhetlen, szívtelen szgorral megköveteljük, hogy dacoljon a természettel, az álmossággal, keljen fel korán és menjen komoly elszántsággal, erős tudvággyal az iskolába ; menjen ki vacogó ágakkal, gyenge tüdővel a hideg, ködös reggeli levegőbe, mert azt a szent tudomány és annak megalapítói igy követelik. Nézetünk szerint a gyeimek megtanulhatná az irást olvasást akkor is, ha — különösen a téli bonapokban, — kilenckor kezdenék meg a tanítást; mert az nem igaz, hogy azért nem lehet kilenc órakor kezdeni. mert akkor az elmulasztott egy óra pótolhatatlan volna. A legtöbb eh mi iskolában változó a tanítás időrendje. Vannak napok, mikor a gyermekeket már délelőtt tizkor eresztik haza, némely napon tizenegykor és csak a legritkább esetben tizenkettőkor. Miért ne lehetne hát a téli hónapokban egy órával később kezdeni a tanítást, mikor az a gyeimek testi fejlődésére és egészségére előnyösebb lenne. Amint a tél beköszönt, járványhirek járják be az országot és rémítgetik az aggódó szülőkéi ; és senkise gondol arra, hogy az előforduló sok gyermekbetegség, a reggeli köddel plántálódik be a gyermekekbe és az iskolába és mikoria az iskolákat bezárják, akkorra már a járvány százával szedte apró áldozatait és ezrével pusztította a jövő nemzedék zsenge csemetéit. Az iskolának nem satnya venyigéket, hanem egészséges nemzedéket kell nevelni, és e törekvésében bizonyára inkább célt érhet ha a téli hónapokban kilenc órakor kezdik a tanítást és a jövő nemzedéket nem teszik ki a kora reggel ártalmas, ködös levegőjének. Annyit vesztettünk már nemzetünk legnemesebb véréből, hogy az ujabbi vérveszteség végpusztulásunkat vonhatná maga után, ha kisdedeink egészséges fejlődését fél lő gonddal, aggódó szeretettel meg nem óvjuk, elő nem mozdítjuk. Miénk a mult, de övék a jövő ! És csak egészséges testben lakozhatik egészséges lelek, mely nemzetünk jövőjének biztositéka és erős támasza lehet, . Szőlészeti intézményeink hiányoszágáról. Mielőtt a szőlészeti intézményeink hiányosságait megvilágítanám, kőrvonalozni akarok egyes dolgokat Kőztudomásu dolog, hogy Tokaj-hegyalja vidékének szőlőbirtokosai ötszáz tagu küldöttségben ti -'elejjtek Darányi Ignác földmivelésügyi miniszternél. A '°tio több kerelme között, Tokaj-hegyaljának z >. aletté való átalakítását kérelmezte. Ez ellen, úgy hi.zem egy igaz magyar embernek sem lehet kifogása, sőt mindnyájunknak örülni kell, ha a miniszter úr Ő exelenciája mindent megtesz világhírű borvidékünk megmentésére. Keszletekbe bocsátkozni nem akarok, azonban a miniszter úrnak a tokaji küldöttség előtt tett egyik nyilatkozata a homoki szőlőbirtokosokra lesujtólag sőt mondhatni elkedvetlenitőleg hatott. A miniszter úr Ő exellenciajanak eme kijelentbe a következő: .Magam is azt tartom, hogy különösen a homokterületen a szőlőtelepítést előmozdítani, támogatni sőt fejleszteni az államnak a jelen köiülmények kőzett nem kőtelessege . o exellenciájának eme kijelentése csakis az eléje terjesztett, a homoki szőlőkről összeállított hiányos statisztikai kimutatásokon alapulhat s igy általánosságban nem vonatkozhaük a homoki s így különösen a nyírségi homoki szőlőkre. A valóságos nyírségi homoki szőlők, dacára több ezer holdnyi kiterjedesüknek, ez ideig állami lámogatásban nem részesültek. Tudomás; m szerint ezideig egy keressel fordultak a nyírségi ízőlőbirtokosok Ő exellenciájához. 1906. október 20-án a szatmármegyei összes homoki szőlőbirtokosok a szabolcsvármegyeí gazdasugi egyesület hozzájárulásával a Nyírségből egy borvidék alakítását s ezen borvidék szervezéseik élére szőleszeti felügyelőség felállítását kérelmezték. Sajnos, ezen kérelmünk elutasittatott, így minden remenyünk amit a felügyelőség létesítéséhez fűztek, megsemmisíttetett. Kérelmünknek célja inkább a ki?ebb szőlőbirtokosok érdekeinek előmozdítása, szőlőink helyes kezelése s a különféle betegsegek elleni védekezés volt. A homoki szőlők termelését károsító állati cryp'omathíkus növényi ellenségek s betegségek a homoki szőlőbirtokosokat a küzdelem pjrondjára szólítottak. Az utolsó évtizedekben konstatáltuk, hogy a homoki szőlőkben a peronospora, a szőlő ilonca, a szőlő moly, vincellér bogár, lisztharmat, szürke és fekete rothadás, anthraenosis a hiányos védekezés miatt sok helyütt jelentékeny kárt okozott. Így a meglévő szőlők elpusztításának megakadályozására igen méltányos lett volna a kérelmezett szőlészeti felügyelőség felállítása s oly szakember kiküldése, aki a nyírségi szőlőkkel teljesen ismerős. A szegényebb köznép pár évvel ezelőtt kapva-kapolt a szőlőnek parcellázott homokterületen s ma már ott áll, hogy a szőlőnek helyes művelését, a betegségek elleni védekezést nem értvén, annak művelése ránézve haszonnal nem jár s így beültetett szőlőjét itt hagyva, Amríkába vándorol. A honmaradt asszony-nép csak így-amúgy műveli az itt hagyott szőlőt s így a szőlőművelésben a fejlődés helyett rövid idő alatt visszaesés fog beállani. A szőlő betegségek elleni védekezés teljesitésere igaz, hogy vármegyei szabályrendeletünk van, teljesítik is azt, mert kötelező, de annak helyes keresztülvitelét legtöbb helyen a tudatlanság miatt nagy felületességgel végzik. Erre nézve a sokoldalú helytelen eljárás közzül említést teszek egy pár dologról Kőztudomásu, hogy a köznép a peronoszpora ellen nem igen szeret védekezni, nagy ellenszenvvel viseltetik a permetezés iránt. Kezelésem alatt lévő uradalmi szőlők megtekintése alkalmával láttam községbeli olyan kis szőlőbirtokost, aki a mészoltással keverte össze a kékkövet. Láttam olyan kis szőlőbirtokost is, aki kékkő helyett valami kék festéket használt a permetező lé megszinesítésére. Felvilágosítottam az illetőket, hogy ezzel csak saját magukat károsítják meg, mert szőlőjük tönkre fog menni. Erre a felelet az volt, hogy úgy sem ér a permetezés semmit, akár kékkővel, akár más egyébbel csinálják, c-akis a költségük több, a borukért pedig úgy sem kapnak többet. Igyekeztem meggyőzni az.illetőket és hivatkoztam az uradalmi szőlőkre, hogy nézzék meg, milyen szép, nincs semmi baja. Erre ismét kaptam egy kitérő választ és pedig, hogy nincs nekünk kihajítani való pénzünk mint az uraknak, nem locsolhatjuk el a szőlőre azt a kis jövedelmet, amiből élnünk kell. Mint szőlész embert igen bántott a köznép ezen helytelen fölfogasa, a védekezéssel szemben, igy nem akarnám ezen téves hitben hagyni őket, utána jártam a dolognak s akkor tudtam meg, miért mm permeteznek kellően. A köznépnek ugyanis az a szent meggyőződése, hogy a sertés vész azért van, mert a szőlőt permetezik. Ezen főifogásokat azzal hozzák összefüggésbe, hogy amint a permetezett szőlőjüket betetejezik s az összeszedett venyigét kirakják a szőlögarádra, ahonnan is a szél a száraz permetezett leveleket kihordja a tarlóra és legelőre s ezt a sertések föfalva nagy mertékbení pusztulásokat okozza. Elképzelhető tehát a köznép ellenszenve a védekezés iráni. Igy nem hogy ujabb telepítéshez területet kérnének, hanem a kész szőlőjüket s elhanyagolják. A nyírségen az uj szőlók telepítése pár éve már teljesen megszűntnek mondható, egy pár községi szőlő kivételével, ahol is a régi szőlőket az uj rendszer szerint alkalmas szőlőfajtákkal ujitnak fel. Mindezeket a közérdekért voltam bátor felemlíteni. Köztuddmásu, hogy Szabolcsvármegye a Munkácsi szőlőfelügyelő körzetébe tartozik, a nyírségi szőlők egyrésze egész Hajdumegye közép részéig pedig a Szatmári szőlőfelügyelő kerületébe. Már most ha szüksége lenne egyik vagy mátik községnek a felügyelő tanácsára, az keptelen eleget tenni, mert oly nagy területe van, ugyan is 3—4 vármegye tartozik hozzá. A felügyelőnek a törvény utasítása szerint a felújított hegyvidéki szőlőkre kell fektetni a fé súlyt, innen van aztán a'., hogy homoki szőlőink nagy része szőlőfeiügyelőt nem is látott, vagy megfordítva, a szőlőfelügyelő homoki szőlőnk nagy részét nem is látta. Fentebbiekben kifejezett dolgok miatt, feltétlen szükséges lenne minden szőlővel biró vármegyének egy szőlőszeti szakemberre, igy a nyírségi homok szőlőknek is, még pedig olyanra, aki a nyírségi szőlőkkel ismerős. Mivel a nyírségi homok szőlők vannak TokajHegyaljához a legközelebb, talán a'ért vannak a mostoha gyerekek soraiba degradálva. Már pedig a nyírségi homoki szőlő sem azelőtt, sem most, sem a jövőben, veszedelemmel nem bír a Tokaj h

rgyaljai szőlőkre. Homoki szőlőbirtokosainknak nem volt soha szándékában, annyírá jó magyarok s igy nem is gondoltak arra, hogy a magyarok legnagyobb büszkeségivel világhírű Tokaj hegyaljai borvidékünkkel konkurrenciát kezdjenek. A nyírségi homoki szőlőbirtokosoknak szintén küldöttségileg kellene kérni ő exelentiáját és pedig a visszavándorló testvéreink és Nyirségi szőlészetünk felkarolása érdekében. Nyírségi nagy kiterjedésű homokterülelünk a gyümölcs tenyésztésre ugy szintén a kertészet fejlesztésére alkalmas. így arra kellene kérni a földmivelésügyi miniszter ur Ó exelentiáját, hogy a Nyírség több részébe gyümölcsfa iskolákat és kertészeti kísérleti telepet létesítene Ezen kísérletezés alapján a nyirségi klímának megfelelő gyümölcstermelését, ugy szintén a kertészeti zöldség félék termelését meghonosítanánk. Kérnünk kellene tehát a miniszter urat, hogy hasson oda, hogy a szőlőtelepítést teljesen szüntesse be s inkább a máimeglévő szőlők helyes kezelése érdekében vármegyei szőlészeti felügyelőséget felállítani kegyeskednék. Nyírségi csemegeszőlőink kivitelének külföldi piaczát kellene biztositanunk, igy már a kosárfonás terén elért sikereket a gazdasági egyesület nagyobb eredmennyel fejleszthetné, amennyiben még a legkisebb gazda is, a téli időszakban elkészített kosarakban szállíthatná csemege szőlőjét. Ha alföldi népeink, Kecskemét, Kőrös, Szeged, C.zegléd az állami támogatást megérdemli, ahol a szőlő és gyümölcs kereskedelemnek Külföldi piacot szereztek és a megélhetésük uri módon biztosítva van, jobban mint a szegény nyirségi népeké, ezzel szemben a Nyírség is megérdemli az állami támogatast, ugy a csemegeszőlő, mint a gyümölcstenyésztés és kerteszet meghonosítása érdekében. Ha a Na?y Maros sváb nepe képes volt állami támogatással külföldi piacot teremtem a szőlőjének és sajátkezüleg csomagolva piacra szállítja azt. úgy a mi Nyiri népünk is megfogja azt tenni, ha vezetőjük lesz. Ha a már tervbe vett vasúti uj halozat letesul a Nyírségen, a már meglevő vasutak teljesen hozzáférhetőkké teszik a nyirségi szőlőket, igy a szőlő, gyümölcs és zöldség félék elszállítása könnyű szerrel fog végbe menni. Ha tehát az itten leirottakat O txelentiája vagyis a kormány támogatásával megvalósíthatjuk, a nvirségi nagy kivándorlás, ha nem is rövid idő alatt, de 4—5 év múlva megakadályozva lesz és a nagymarosi és kecskeméti kereskedelmi szellemet nyiri népeinkre is átplántálhatjuk. Eíen dolgok lennének, amik szőlészeti intézményünkbe hiányoznak s amivel a hézagot pótolni kell. Aki a nagy nyirségi homokot ismeri, jol tudja, hogy legtöbb helyen csak a krumplit termelték mind az ideig, amíg a szőlő telepítés meg nem indult; azt szeretettel karolták fel, de egyrészt a rosz közlekedési viszonyok, másrészt a szőlő ültetésnél s a helytelen kezelés miatt munkakedvüket nagyrészben elvesztették. E'. volt leginkább indító oka, hogy az Amerikába való vándorlási láz átplántálódott ny íri népeinkbe is, hogy szerencsét próbálva, az itthon maradt sivár homok területet egy kis jobb földdel kiegészítve, családjának megelhetését biztosítsa. A visszavándorlás megkezdődött, habár lassan, nem olyan nagy mértékben, mint azt a hii lapok irják, de legalább örvendjünk, hogy megkezdődött. Sok kivándorlót még a szégyenérzet tart vissza, fél, hogy családját nagy nyomorúságban talalja s fél a falu szájától, hogy szemére vetik, a miért pénz nélkül, teljesen lerongyolva jött haza s így inkább éhezik és nyomorog kint a messze idegenbe. A földmivelésügyi miniszter űr ü exellenciája a nyirségi nép jólétért sokat tehet, azaz előmozdíthatja, ha a fentebbiekben részletezett dolgokat megvalósítja. Ha Ő nagyméltósága az 1908. évi költségelőirányzatba a nyirségi szőlők fellendítése erdekében az állami támogatást nem teljesítené, úgy talán segélyképen utalványozhatna olyan összeget, hogy a legszükségesebb helyeken a szőlő rendszeres kezelése kezdetét vehetne. Felügyelői leendőkkel pedig egy a Nyírség kebelében élő es a szőlészetet ismerő szakembert ideiglenesen megbízna, aki a népet a meglévő szőlőjük helyes kezelésére kioktatná és községenkínt téli előadásokat tartana a homoki szőlők műveléséről s a nyári munkák végzését ellenőrizné. Ez lenne az ideiglenes intézkedés addig, míg ő exellenciája a fentebbieket véglegesen mtgvalósitlutná. — Végül ha egyáltalán a földmivelésügyi budgetba a fentebbiek felvehetők nem lemének, kérni kellene a küldöttségnek a borital és fogyasztási adók átengedését a vármegye részére, aminek felhasználásával a vármegyei alispán a fenti intézményt létesítené. A varmegyei gazdasági egyesület igen t. intéző körének szíven figyelmebe ajanlom az elmondottakat és a nagy nyirségi szőlők érdekében sürgős lépéseket szíveskedjenek meglenni egy küldöttség összehívására. Bízunk benne, hogy ha Ő exelentiáját meggyőzzük kérésünk jogos voltáról, ismerve humánus intézkedését, kérésünk elől kitérni nem fog. Ömböly Puszta, Szaníszló-Szatmármegye, 1!>0S. január hó 6-án. Murányi Ödön uradalmi szőlészeti intéző. Giardinettó. Három hölgy szállott fel Szolnoknál egy 1. osztályú kocsiba. Nem ismerték egymást s mindegyik csinos reticulel tartogatott a kezeben. Ujszásznál egy huszártiszt szállott fel, aki a hölgyek egyikét ismerte s köztük élénk beszélgetés indult meg. Ez alatt a másik két hölgy egymást mulattatta. Néhány állomás után a huszártiszt leszállott s a „viszontlátásra" búcsúzott ismerős hölgyétől. A következő állomáson a hölgy is leszállott, de kis bőrtáskáját ott feledte. — Na enuek is a huszáron járt az esze — szapulta a bentmaradt két hö gy a lávozót és jót nevettek rajta. Budapestre ért a vonat. A kis és nagy bőröndök, skatulyák, az elmaradhatatlan csomagok nagy gondot adtak, míg végre leszállottak a hordárok után. Már elrendezkedtek szállásukon, midő.i az egyik megszólal: Nini, hat a reticule ? Ott hagytam. — Én is — szólt a másik, — pedig huszárunk se volt ! * Levél Amerikából. (Még a visszavándorlás előtt.) Itt vagyok ésanyám Newyork városába, Bizony csak csikorgok az élés oly drága, Igaz, tíz napja egy centet sem kerestem, — Szóm meg ne ijessze — ispotájba fekszem. A cudar gép ujjam egy izét levágta, Sebaj, negyven dollárt fizettek utánna, A felét itt küldőm illő szeretettel, Tudom az apró pénz, biz otthon is elkel. Jön a tél ... az adó . . . Kell kántornak, papnak, Azért a k's „sorért" is tudom, zaklatnak. Becsülettel ugyan kiültem félévet ; Tíz pengő „doktorpén^." jár még Nagy Ferének ... Vegyen nagykendőt is ésszülém magának, C'pő is kell, tudom, a Zsuzsa bugámnak, Pistának meg csizma, Gyurának tán ködmön, Ha oszt innét kimék, küldök ismét rögtön. Igaz, a Fájn zsidó, tovább ű se várjon, Husz itce bor maradt nála a rováson, Ha aztán még jutna egy vég pántlikára, Tudja már kigyelmed: kinek van a szánva . . . Most pedig ésszülém az Isten megáldja! * Névestére jöttek össze egy vendéglátó kedves öreg urnái, hol egyéb szórakozások közt a nemzeti játék, vagy más néven ferbli is járta. A társaság egyik tagja összegyűjtött 32 ászt, vagy amint nevezték .disznót."