Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1907-08-25 / 34. szám

XXVIII. évfolyam. 34. szám. Nyíregyháza, 1907. augusztus hó 25. JSÍYÍRYIDÉK. f A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK w és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. ————————— • Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. — BlőfiS Egész évre . . Fél évre . . . Negyed évre . . Egyes tési feltételeit: 8 korona 4 2 szám ára 20 fillér. Ligetaljai járás, Szerkesztőség és Kiadóhivatal: VÁROSHÁZ-TÉR 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések nagyság szeiint számíttatnak. A nyílttéri közlemények dija soronkint liO fillér. Apró hirdetések 10 szóig +0 fii., minden lovábbi szó 4 fii. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. A vármegye törvényhatósága e hó 22-dikén tartott közgyűlésén, mint az előre látható volt, a folyó évi május hó 1-sejével szervezett nyir­adonyi járás székhelyének Nyiradonyból Nyir­acsádra való áthelyezését kimondotta. Bizonyára föltűnő dolog ez. Alig fél eszten­deje, hogy a belügyminiszter jóváhagyva a nyir­adonyi járás szervezését kimondó határozatot, a vármegye közönségének régi óhajtását megvaló­sította, s ime a törvényhatóság ilyen kurta kis idő multán már megbolygatja az új szervezetet, a járás székhelyét más községbe helyezi át, s megváltoztatja a járás elnevezését is. Amilyen föltűnő ez, épen olyan képtelennek látszó körülmények tették ezt a változást szük­ségessé s elkerülhetetlenné. Mert ugyan, ki tudná elhinni, ha ime előt­tünk nem állana a példa, hogy akadhatott olyan község Magyarországon, mely minden anyagi áldo­zat nélkül hozzájutva ahoz, hogy egy járás szék­helyévé tétetett, az ezzel járó erkölcsi és anyagi előnyökkel szemben még arra sem tudott rá­menni, hogy a járási tisztviselők: főszolgabíró, szolgabíró, járási orvos, járási számvevő, járási állatorvos, írnok, dijnok részére a legelemibb igényeknek megfelelő lakást nyújtson, (természe­losen megfelelő lakbérért) sőt egyenesen kimondja, hogy ez a jövőben sem lesz lehetséges. Az élhetetíenségnek valóságos csodája ez s mutogatni való egyetlen példa abban a verseny­ben. melyet városok, községek egy-egy hivatalnak területükön való elhelyezéséért széles Magyaror­szágon folytatnak. Hogy a járás új székhelye Nyiracsád lett, a legtermészetesebb megoldása a kérdésnek, mert Nyiracsád mindenképen természetesebb központja a járásnak, fejlődésre képes község is s bizonyára élni is fog tudni azokkal az előnyökkel, melyeket székhelyi helyzete kínálva kínál. Kgy szempontból mindenesetre sajnáljuk, hogy a főszolgabírói hivatal székhelye nem marad­hatott meg Nyiradonyban, ahol t. i. — bármilyen képtelenségnek is lássék -- nemzetiségi mozgolódások voltak, amelynek csirái — a közgyűlésen történt á, Jfíraiéi" Veronai levél. 1907. augusztus 4-én. Mig a gyönyörű Tirolt leginkább a természet pá­ratlan szépségei tették olyan híressé, addig Roméi és Júlia legendás városában a virágzó olasz vidéknél is mindenkit jobban megragad az a sok művészeti alkotás, mely itt a természet halalmával szemben az emberi kéz diadalmas erejét hirdeti. A népes piazzák mindenik házához, kövehez az ókori időknek ezernyi emléke fűződik s a keskeny utcá­kon bolyongva, ugy érezzük, mintha egy hatalmas mú­zeum évezredes emlékei között járnánk. Mikor a Porta Nuova oszlopain át a tulajdonké­peni városba jutunk, a Ponté della Pielra széles ívein keresztül haladva, legelső, ami elénk tűnik a hires Castel di St. Pietro, mely sötét C'pruslígetéből komoran néz alá a hömpölygő Etsch lassú habjaira. Az ötödik században Kr. e. az ősgermán mondák mithikus alakja, Dietrich von Bern, — történelmi nevén : Teodorich király tartotta itt egykori székhelyét; — majd mikor nyolcvan évvel később a keleti-góthok rövid uralma alól Alboin longobárd király kezébe kerüli a hatalmas erődítmény, egy kegyetlen történet játszódolt le sötét falai között. Azt beszéli a rege, hogy a vad Alboin fejedelem tulajdon apósát, Kunimund gepida királyt harcban le­győzve, annak koponyájából ivó-serleget készíttetett s nyilvános lakomáknál arra kényszeritette feleségét, hogy meggyilkolt apjának fejéből igyék ünnepi áldomást. Hét éjjel ismétlődött már ez a borzalmas eset, mikor megkínzott felesége végre leszúratta az embertelen zsarnokot. A vad kegyetlenség ez őskori színhelyét elhagyva, csakhamar elérjük a széles Piazza della Erbe-t, mely a rómaiak idejében a város fórumát képezte s még ma is középpontja egész Veronának. felszólalásokból kivehetőleg még ma is élnek, de amelyeket a főszolgabírói hivatal ottan való széke­lése föltétlenül megölt volna. Acsád azonban mindössze 9 kilométernyire van Adonytól, s így a folytonos figyelemmel tartásnak — ebből a szempontból kifolyólag nem lesz semmi akadálya. A székhely áthelyezésével egyidejűleg kimon­dotta a törvényhatóság azt is, hogy az új járás neve „ligetaljai járás" legyen. Kzt nem tartjuk helyesnek. Klőször is azért, mert a Ligetalja elnevezés a járás egész terüle­tére nem vonatkozik, de másodszor és legfőbb­képen azért, mert sokkal helyesebb lett volna a járás nevét a járási székhely után nevezni el, t. i. nyiracsádi járásnak. Különösen a más vár­megyebeli, idegen hatóságokkal való érintkezésben nem kicsinylendő gyakorlati haszna van annak, ha a járások a székhely után neveztetnek, s az adolt esetben semmiféle történelmi tradíció nem indokolja azt, hogy ez a szempont miért nem érvényesült. A székhely áthelyezés kérdésének a közgyű­lésen való tárgyalása nagy érdeklődés mellett ment végbe. Többen hozzászólottak a tárgyhoz, így Mikecz Dezső alispán, Korchma tál, üzepessy Antal, Vass Mihály, Somlyódy János főszolgabíró, Kovács István és legelső sorban dr. Murányi László, aki — nem lévén tagja a törvényhatósági bizottságnak — tisztelet­beli alügyészi minőségében kért szót, ezt a jog­címét azonban arra használta föl, hogy mint a Károlyi Imre gróf jogtanácsosa védelmezze grófi megbízójának igazait. Notórius érdekeltségi eset­ről lévén szó, föl kellelt itt ezt jegyeznünk, mert az 1886. XXI. t.-c. 50. §-a elmagyarázhatlanul rendeli, hogy a bizottság tagjai csak olyan ügyek tárgyalásában vehetnek részt és szavazhatnak, melyben közvetlenül érdekelve nincsenek, és mert tudomásunk szerint hasonló eset Szabolcsvár­megye közgyűlési termében még nem történt meg. * * * A járási székház áthelyezése kérdésében ho­zott közgyűlési határozat így szól: Minthogy a vármegye alispánjának a helyszínén szerzett tapasztalatain alapuló jelentéséből és a fennebb A hatalmas teret két őskori emlék dáziti ; — köz­tük különösen érdekes Pipin király oszlopos kútja, mely Kr. e. a IV. században épült, mint azt a Museo Lipi­dario-ban őrzött okmányok bizonyítják. A szobrokkal művészileg díszített kút középső talapzatán koronás főalak emelkedik, melynek magasra emelt jobbjában Verona ősi jelszava olvasható: „Est justi latrix urbs haec et laudis amalrix*; — a jog szolgálója és az erény követője e város. A tér másik részén karcsú márványoszlopon Velence szárnyas oroszlanja hirdeti egykori hatalmát a hires városon, melynek büszke falai hosszabb-rövidebb ideig, az ó-ésaközépkor csaknem minden népének uralmát látták. Barokkstilben emelt, ódon palazzók sárgás falai szegélyezik a hosszúkás teret, mely ma a város gyümölcs­piacául szolgál és antik épülelsorával s az árusok szám­talan fehér ernyőjével páratlanul festői látvány a zsibongó utcák élénk forgalmában. A keskeny Via Gostán álhaladva, innét csakhamar a Piazza dei Signori szabad terére jutunk, mely hatal­nns méretei s antik palotaszegélyével valóban meglepő látvány I A tér közepén, egész szabadon a maga fenséges egyszerűségében emelkedik Verona egyik legnagyoDb ékessége, a nagy Dante költőnek remekművű szobra, — mely redős köpenyében, összefont karokkal örökíti meg a világhírű olasz geniet, amint éles profiljával sötéten néz maga elé, mig kezében hosszú pergamentekercsek láthatók. A gyönyörű szobor háta mögött a XV. századból való, görög stílusban készült városi tanácsház, a Palazzo del Consiglio emelkedik, építőjéről Loggia Fra Giocondo­nak nevezve, melynak márványoszlopos előcsarnokában Verona hires szülöttei: Vitruvius, Catullus, Plinius, Cornelius Nepos vannak művészi bronzreliefeken meg­örökítve, mig a másik oldalon a város ujabb kitüntetett­jeinek mellszobrai sorakoznak. Az olasz nép ez ősi Pantheonjából a hires Scala.­család nyitott kriptájához jutunk, melynek művészi fo­násu vasrácsa mögött a fejedelmi nemzedek ezertornyu gothikus sarkophagjai a nyílt utcára kimagaslanak. felsorolt s a nyiradonyi járáshoz tartozó községek kérel­mező határozataiból kétségtelen tényként megállapítható, hogy Nyiradony községben a főszolgabírói lakon kivül a főszolgabírói hivatal személyzetének lakóhelyéül szol­gáló épületek nincsennek, ilyenek a községnek járási székhelyül történt kijelölése óta ott nem épültek, sőt — Nyiradony község képviselőtestületének ez év junius hó 24-ik napján tartott ülésében hozott határozata sze­rint e községben a tisztviselők részére senki lakást nem is biztosithat, minek következményeként a hivatal személyzete ideiglenesen is a legnyomoriiságosabb, egész­ségtelen lakóhelyiségekben kénytelen meghúzódni, közü­lök a családosok családjaikat magukkal új állomáshelyükre el sem vihették ; s minthogy az alispán személyesen meg­győződött s jelentéséhez kimutatást is csatolt arról, hogy a szomszéd Nyiracsád községben a főszolgabírói hivatal személyzetének minden egyes tagja megfelelő, alkalmas lakást bérelhet, s ott családját elhelyezheti: Ennélfogva — kötelessége lévén a törvényhatóságnak, hogy alkal­mazottjai részére a tisztességes, állásukhoz méltó lak­hatás feltételeit megadja — a járás alakítása alkalmával előre nem látott, nem gondolt, de immár bekövetkezett kényszerítő körülmények hatása alatt a járási székhely megállapítására vonatkozó korábbi 7967., K373. K. 142. tígy. 190"). számú határozatát megváltoztatja és — teljesítve egyúttal a járás 8 községe közül I) község­nek s a járás területén lakó megyebizottsági tagok túl­nyomó részének egyöntetű kérelmében megnyilvánult közóhajt — az újonnan alakult 8-ik járás székhelyét Nyiradony községből Nyiracsád községbe helyezi át, s egvultal a járás elnevezését is — tekintettel a járást alkotó vidéknek általánosán használt „Ligetalja" elneve­zésére — „ligetaljai járás"-ra változtatja. Amennyiben pedig a vármegye közönsége a főszol­gabírói hivatal és a főszolgabíró lakásául gróf Károlyi Imrétől Nyiradony községben egy belsőség megvásárlá­sára nézve a belügyminiszteri tárcából főszolgabírói lak­bér és irodabér címén nyerendő évi 1U00 korona fedezet megadása esetére alkuba lépett; s minthogy Nyiracsádon lakását és hivatalos helyiségét a főszolgabíró bérlet utján biztosithatja, tehát az ltMJU korona neki lesz kifizetendő s ez által a számításba vett fedezettől a vármegye el­esik: ennélfogva a törvényhatóság a még be nem fejezeit vételi ügylettől vissza lép, mihez annyival is inkább oka van, mert kétségtelen bizonyítéka van arra nézve, hogy Verona egyik fejedelme, Mastinos della Scala és ennek öccse, Gonsignioris feküsznek a művészi faragású, pompás sírokban s mellettük még négy kisebb koporso talaliiato, melyeknek oldalara mindenült a Scala-csalad ősi jelvenye, egy vasletra van bevésve. E különös jel a Scalák fokozatosan szerzett hatal­mára mutat, — mely egyszerű polgárságból lassanként hercegi rangra emelkedett s vegre egy fejedelemtői ne­messeget nyerve, hatalmas sast vesettek ősi létrájuk leglelső tokara. Az antik sírokkal szemben egy nagy vereskockás ház emelkedik, -- Dante egykori lakóhelye, hol a nagy költő „Divina Gomediá'-jának harmadik részét, a „Pa­radicsom'-ot irta. Az erdekes háztól balra, a Via Archescaligiei-n láthatjuk vegre azt az epületet, mely Shakespeare hatal­mas genieje révén, egész Veronát híressé tette roman­tikus története altal. A „Gasa Montecchi" ez a hely, a szerelmes Romeo egykori lakóhelye, melynek megtakult falain már csupán képzeletben lathaljuk a hajdani idők letűnő poezisét. A haz felső emeletén sorba, három szögletes tor­nyocskak láthatok, a ghibellin-párt ősi jelvenyei, melyek a csaszárparti Montecchi a gwelf Capuletti-család között a végzetes gyülölseget okozták. Romeo házától nem messze láthatjuk a táblával jelölt „Gasa di Giulietla"-t, melynek felső emeletén egész épségenen meg van még az a híres erkély, hová kötél­hágcsón vitte Romeot akadályt nem ismerő szerelme estenként Júliájához. Azt tartja a hagyomány, hogy a két ház között régen nem vollak épületek s helyükön mindenütt hatal­mas parkok terülteK el. Igy a Montecchi- és Capuletti­család kertje is szomszédos volt s a határt — egy Romeo és Júlia által együtt ültetett hársfa lehajló lomb­jai kepezték. A gyönyörű történet emlékére az ősi kertek helyén a városi tanács ma is parkírozott egy kisebb terülelet, melyen a két szerelmes, immár ötszáz éves hársfája büszkén áll a régi környezetben s lombosodó galyai

Next

/
Oldalképek
Tartalom