Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1907-08-25 / 34. szám

2 34-ik szám. NYIRVIDÉFC 1907. augusztus 25. a vételre vonatkozó megállapodás létre jötte után. a megvenni szándékolt belsőségből a Károlyi uradalom ottani kezelő tisztje mintegy 50—60 darab gyümölcs fát kiszedetett s azokat az újonnan építendő tiszti lak kertjébe átültette, továbbá mert a szokásos évi javítások sem az épületen, sem pedig az ahoz tartozó kerítésen nem eszközöltettek s igy ez ingatlan értéke ezek folytán tetemesen csökkent. Végezetül a Nyirlugos község képviseletének f!)07. év junius hó 24-ík napján tartott közgyűlésében 8/1907. Kgy. sz. alatt a székhely áthelyezése tárgyában hozott 'határozata ellen Mansbarth Sándor uradalmi tiszt által beadott felebbezést azon okból, mivel a határozat nem érdemleges döntés, de egyszerű kérelem, visszautasítja. A törvényhatóság ezen rendelkezését a közérdek szem előtt tartásával, a tisztviselők elodázhatatlan s a jelenleg tarthatatlan, el nem tűrhető helyzet megszüntetése s a közigazgatás zavartalan menete érdekében hozza, minélfogva kijelenti, hogy ez a határozat a f'elebbezésre való tekintet nélkül azonnal végrehajtandó s egyidejűleg felhatalmazza a járás főszolgabíróját, hogy az alispán által meghatározandó időre Nyiracsád községbe ugy a főszolgabírói hivatalt, mint annak személyzetét költöztesse át, s egyszersmind támaszkodva a 125000/902. B. M. sz. ügyviteli szabályzat 31-ik szakaszára, kijelenti azt is, hogy átköltözési illetmény a tisztviselőket nem illeti s a házi pénztárból csak a hivatalos helyiségben lévő bútorok, nyomtatványok stb. átszállítása folytán felmerülendő kiadások lesznek fedezhetők. A jegyzői egyesület jubileuma. Tóth József elnök megnyitó beszéde. Mélyen tisztelt Díszközgyűlés.' Egyleti közgyűlésünk parancsából állok itt, hogy Szabolcsvármegye községi és körjegyzői Egyletének mai napra kitűzött negyed százados jubiláris díszközgyűlését megnyissam. Midőn ezt teszem s a jegyzőkönyvvezetésére egyleti jegyzőnk: Bacsó Bertalan urat, hitelesitökül pedig Andó Sámuel és Erdélyi Farkas urakat felkérem, üdvözlöm a szép számban megjelent tagokat. Üdvözlöm ezek közt első helyen mélyen tisztelt diszelnökünket Méltóságos Gróf Vay Gábor főispán urat és a szintén szép számban megjelent tiszteletbeli tagokat. Sietek ezután köszönetünket nyilvánítani vármegyénk közszeretet s tiszteletben álló alispánjának azért, hogy díszközgyűlésünkre ezen dísztermet előzékeny szívességei átengedni kegyes volt. Sietek továbbá kijelenteni, hogy mi csendes falvak szerény napszámosai, akáczlombos falvainkat, tulipános kis kerteinket elhagyva, ezen ünnepélyt nem feltűnési vagy szereplési vágyból rendeztük, hanem együttes hálaadás czéljából, hogy az Isteni gondviselés ezt a negyed századot át küzdenünk engedte. Csendben, zajtalanul működő szerény Egyletünk 25 éves múltját közgyűlésünk megybizásából egyleti főjegyzőnk: Seress József ur lesz szives előadni. Én ki azon kevesek közé tartozom, a kik ezen Egylet bölcsőjét körül állották, csupán az ő általa festendő kép margójának arabeszkjeit fogom megrajzolni néhány gyönge vonással; mert érzem ez ünnepélyes pillanatban, hogy tengernyi szenvedések áhal fogyatékossá tett testi és szellemi erőm fordított arányban áll ezen díszes ünnepély hangulatával. Tisztelt Díszközgyűlés ! A sokak által igénybe vett, kevesek által méltányolt, roszakaratu ellenségek által félre értett ; de az államgépezetben tagadhatlanut fontos tényezőt képező hazafias magyar jegyzői kar múltja s szereplése országos vonásokban sem oly nagyméretű, hogy arról sokat lehetne mondani. A nemzet ezer éves múltja mellett alig egy negyed századot tesz ki szerelmondják az idegennek Romeo és Júlia örökszép meséjét. A monda szerint Júlia Veronában van eltemetve s évenkent sok idegen látogatja a hires sirb melynek árkádos falai közölt nyitóit márványkot) ölöli a világ egyik legnagyobb szerelmesének nyu^l eV, -e. Páter Lorenzo olajfestménye díszíti a kiipta sárguló falát, — a jóságos pap arcképe, — ki minden igyekezetével a két szerelmes örök egyesilésén fáradozott és szerencsétlen végzetük minden baját velők együtt szenvedte keresztül. Ezüsllevelü szomorúfűz borul a kriptára, illatos cipius sötétlik a márványsír körül, — melynek örökzöldágából mindenli szakit búcsúzóul, hogy elvigye magával a szép olasz rege bűs emlékezetét. Mint a legtöbb olasz városban, ugy Veronában is igen sok templom található, számszerűit ötvennégy, — melyek között a pompás Dóm után a San Ferino Maggiore s San Zeno Maggiore a legszebbek. Mindkettő falait értékes freskók diszilik, melyeknek egy részét a San Fermo-ban nehéz munka árán, csak most szabadítják ki a vastag mészréteg alól, melylyel egy kolera-járvány idejében a város összes falait dezinficiálták. Érdekes a templom cédrusfa-mennyezete, mely keresztbe fektetelt gerendákkal, hajó formára épült. A gothikus főoltár kőiül az ill nyugvó Danle család díszes márványkoporsói láthatók, — Dante felesége, gyermekei és öccse tetemevei, — mig a Flórenzből száműzött költő maga Raveunaban van eltemelve. A XIV. században épült, kivüli öl is monumentális Dóm n árványalakos, hatalmas kapuján belepve, mindenkit legnagyobb bámulalra ragad a gyönyörű lemplom stílszerű oltárok es művészi freskói állal, de különösen meglepő arányai, a szokatlanul, óriás méretek hatnak a belépőre. E»t holHvps Pblak teljes világításában, az első oltár lőlölt pompázik n templom leglélteltebb kincse: Tizian hires „Mária mennybemenetele*, — mely küllői itzmije és műveli kidolgozása, színezete állal egyike a Ji.etler legnagyobb alkotásainak. ves működése. Hogy 10 ezer község fél annyi jegyzője miért nem bírt szervezkedni s érvényesülni 975 esztendeig, ennek okait csak futólagosan fogom említeni; mert tartózkodom diszszonans hangokat vegyíteni a mai ünnepély hangulatába. Tény az, hogy már Bóbert Károly és Nagy Lajos királyaink alatti időkből ösmeretes a falusi nótáriusi intézmény. Sőt az országos Egylet julüeumán említi Szegedy Albert, hogy van egy pecsétnyomó: Tura községé, mely visszamenőleg az Arpádházbóli királyok idején 1210-ik évben igazolja ugyan ezt. Azonban hihető, hogy ugy ekkor, mint később a Hunyadiak és Jagellók alatt valamint a török hódoltság idején kevés dolguk lehetett, legfelebb igen primitív módon kivetették, érvényesítették, be szedték és elkönyvelték — az akkori füstpénzt, robatot és dézsmát. De érdemük, hogy már azon korban, a midőn királyaink és főpapjaink kard markolatjukat használták stampigli és pecsétnyomó gyanánt, ők írástudók voltak. És a szegény jobágyoknak ok\otlen jó tanácsadói leheltek : mert a jobágyság sorsát szivén viselő Mária Terézia királynő többször megparancsolta a földesuraknak. hogy értelmes és j> l fi 'tl jegyzőket alkalmazzanak. Gondoljuk meg csak mélyen tisztelt kartársak, hova fejlődtünk volna, ha felséges királynénk eme ren delete teljesítve van ! De sajnos, hogy ez is mint annyi más üdvös rendelet papíron maradt és sajnos, hogy 1772-iki Urbárium, az 1832. VI. t. czik s ujabban az októberi diploma következményei; továbbá a mindenkori feudális gőg és osztály érdek, temérdek nyomorral árasztották el, százával tették földönfutóvá ezt a szervezetlen testületet, melynek egyes tagjai az éhenlialás elől sem voltak biztosítva. Legnagyobb része, pirulva mondom ki: konvenciós cselédként lett SzentGyörgy napján, pár hold föld, néhány font faggyú, fejelés csizmából álló fizetésre felfogadva és tetszés szerinti időben elcsapva. Ilogy ezek a szánandó alakok, aztán a gőgös földes uri kaszt és a durva jobbágyság közé beékelve, semmiféle tekintélyre szert tenni nem tudtak az nagyon érthető és sajnos : sokak által még ma is vissza kivánt valóság. Menteni lehet tehát, hogy a testületi szellem fejlesztésének érzete náluk fel nem támadt. Hibájuk azonban. hogy szégyenitően alárendelt helyzetüket literátus emberekhez nem illő megaláztatással, bizonyos fatalizmussal szenvedték, holott tudniok kellett volna, a mit Angliában pl. a londoni Lord-Majortól kezdve a Rotterheid va^y Weit-freiersz negyed piszkos hajómunkásá'g minden férfi tud, hogy hatalmi önkény, erőszak és igazságtalanság ellenében a türelem: gyávaság, — bot és fegyver: ostobaság, a klubbok, egyletek és népgyűlések jól szervezett tüntetése pedig: diadal. Oh de ,,hova csapongsz te féktelen képzelet" ?! Ugyan volt-e azon időben Magyarországon más testületeknél is, a céheket, nemeseket kivéve társulati élet fejlődés? Klubbok, pártok, népgyűlések határozatai? Hiszen szegény nemzetünk, vagy királyával, vagy önmagával volt összegabajodva, néha háromfelé szét darabolva. Törökkel, tatárral, némettel folytonos harczban álltak, temetőket plántáltak, hollókat és keselyüket tápláltak. „Bujt az üldözött s felé kard nyúlt barlangjába". Bizony-bizony ezek a szomorú idők nem voltak alkalmasak a jegyzői egyletek alakítására. Nemzetünk napja maga is hunyófélbén. De hát a nap sem hal meg azért, hogy este a tengerbe merül! Adott az Isteni gondviselés a nemzetnek a legnehezebb időkben is nagyokat, kik önsorsukat feláldozva, sokszor őrületbe, vérpadra vagy számkivetésbe jutva életre rázták a nemzetet, Példa rá a rodostói, turini és döblingi remeték élete. De ínég ekkor is nemzetünk ébredésével is, kasztunk ébredése késett; holott egyedül csak bátorságukon, akaraterejükön mult, hogy a zűrzavarosban számot tevő tényezőkké alakuljanak; mert a legfontosabb tényezőt mit véletlennek neveznek s a mi a nagy világesemények természetes folyását is gyakran megváltoztatja, megragadhatták volna. Az a Szt.-Ilona szigetén ereklyeként őrzött Napóleoni kis Gyönyörű képei vannak meg Tiziannak a Palazzo Pompei gazdag múzeumában is, hol többek közöli híres „Szent Gsalád"-ja is látható, körülötte mindenütt az olasz renaissance legnagyobb műveivel. Rafael két kisebb képe, Paulo Veronese, Cavazzola, Francesco, Garoto, Perugino világhírű alkotásai egymást múlják ill felül s a hosszú csarnokokban felhalmozott művészi látnivalók első helyen állanak Verona nevezetességei közölt. Az emiiletteken kivül az anlik világnak még külö nősen két nagy emléke látható Veronában: az Aréna vagy Ampliiteatrum s a most renoválás alatt álh római színház. Ennek emeleti múzeumában különösen értekes a gazdag szoborgyüjlemény, hol az antik művészét csodálatos faragványai között leginkább egy teljesen ép, hófehér márványspbiox vonja magára a bániulalol s mellette egy redős peplun mai borított t örög istennő. Az atticai márványból faragott charis karcsú ion oszlopot emel classicus feje fölé s mindkét darabon ugyanaz a művészet különös finomsága ömlik el, nHy az ókorban egyedül a göiög nép jellemző sajátsága voll. A szinliáz óriási területén még tisztán látszanak az imperátor és kisérele számára fentarlott, árkádos díszpáholyok s lent az udvaron jól kivehető a régi cisterna vizfogó csatornázata, valamint a ki nem apadt kutak öblös mélysége is. Egyetlen darab márványból vésett, hatalmas bika őrzi az oszlopos bejáratot, mely. a körülötte látható szoborrészekkel együtt még a pogányság legrégibb idejéből ered. A több helyült omladozo római színháznál sokkal nagyobb épségben áll még a híres Amphileátrum, mely ma egész Olaszországnak a legjobb karban tartott Arénája, bár egy erős földrengés sokat ártott büszke faluinak s mai épségük csupán Napoleon áldozatkészségének köszönhető. Hatalmas ívekből álló, hetvenkét kapuja következ1 el ni engid a körszeiü épület monumentális teijedi 1mére, melynek belső részen széles márványlépcsők vezetnek a szinlén márványba vésett, magas ülőhelyekre, honnét messze kilátás nyilik az elterülő vidékre. i" kerti ásó és kapa többek közt rengeteg nagy példát tudna mesélni. Példát a pásztor fm és hadvezérről. Oh bizony ha ez a buta gyerek nyomra nem vezeti az edtéved hadtestet, Blücher és Wellington elvesztik a waterlói nagy csatát s Európának jelenben más térképe van. Mig a világ históriai nagy véletlenségek száma rohamosan növekszik, trónok inognak meg, koronák hullnak le néha fejestől, el hozza márczius Idusa felénk is a népszabadság édes illatát. A tudós még makönyvet ir „a kókuszdió illó olajának savairól," holnap hadtestet vezényel a liptói havasokon át Hannibál módjára ! A hősök mellett emberi szörnyek teremnek. Bittér Rebeka törvénytelen ágyában megszületett llaynauból a bresciai hiéna válik. Ez a bestia térdig gázol két nemzet vérében, asszonyokat korbácsoltat és Pest városa megválasztja díszpolgárának!! Klió bekötött szemmel szégyenkezve írja a történelem lapjait. Nemzetünk Géniusza nyitott szemekkel néz a jövőbe s fonia annak a bizonyos históriai nevezetességű fekete fátyol szövetnek a szálait a melylyel később sebeit, halottait, felhőit mind eltakarta szépen. Gróf Andrássv, a ki Sveckhátnál és Mórnál a császári sasokat űzi. Konstantinápolyban és Londonban intrikák Pesten 1867-ben koronáz. „Welehes Vendung! um Gottes Fügung" ! . . . Hát Magyarország 10 ezer községének fél annyi nótáriusa vájjon mit csinált ez idő alatt? — Ódon. rókaprémes mentében hosszú szárú pipájából szivla a szűz magyar dohányt és aludt két oldalra fekve nagyokat. Pardon ! Borostyán ágat tűzök homlokára azon kevés kivételeknek a kik szent szabadságharezunk idején, eldobva a pennát, mire akkor szükség nem volt, a csatatérre siettek ! Koszorút helyezek a nagyköltö, Muzeum előtt ülő szobrára, ki sorainkból kiemelkedőit! Elismeréssel adózunk azon egyes közlegényeknek, kik hivatalos buzgósággal vezették községüket a jólét felé ! Azt is elfogadjuk mentségül, hogy „inter arma silent Musae" ! De az óriási többségnek nem tudjuk megbocsátani azon bűnét, hogy tovább aludt s nem tett eleget hivatalos kötelességének teljesítésén felül, mint a Petőfi többi magyar nemese, hogy t. i. életét elpipálta. Pedig már Dr. Greguss Ágost megírta „Rendszeres esthetika cimii müvében, hogy egyetlen törvényt ismer csak, mely örök és kivételt nem tűr: hogy a , természetben műiden lény önmagát igyekszik érvényesíteni a többiek ellenében." Bizony a magyar jegyzői kar egyátalában nem igyekezett magát érvényesíteni ! Egész a gyávaságig! A mikor például egyesek szembe mertek szálúi az ulcgen hatalommal, Deák megtagadja Majláth és Bezerédi miniszterek előtt, hogy a magyar anyák egy évben kétszer szüljenek katona anyagot, a mikor például Gróf Széchényi a szennyes „Rűckblick" czimü röpiratra felelve megírja „Blick" czimii világhírű müvét s ezzel ellenségét és önmagát egy csapással tönkre teszi, az egész magyarország jegyzői kara : 5 ezer férfi! hivatalnok ! népvezér ! saját sérelmét sem meri felsorolni saját nemzetének! Még csak polgárjogot sem követel magának; hanem marad továbbra is peregrinus ! Hát ez egyszerűen érthetetlen. Csak 1869. április hó 5- napján látunk pirkanást. lllméry Kiss Istvánnak hívják azon bátor férfiút, ki a tettek mezejére lépett. Természetesen ő is a szabadsajtó hatalmához fordult, megalapította „Magyar Jegyző" című szaklapját s abban borzasztónak tetsző dolgokat kezdett követelni: a pár font faggyú és fejelés csizma elhagyását, a bármikori elcsapatás ellen állandósítást és szerény fizetést. Hát bizony ennél lllméry Kis István többet is követelhetett volna; hiszen a többi hivatalnokok már akkor rendes szervezettel, tisztességes fizetéssel, özvegyeik és árváik részére nyugdíj alappal bírtak, amivel mi — szégyen kimondani — minden törvényhatóságban még ma sem bírunk. De hat ez elég voll tárogatónak, hogy hangjára felébredjenek az alvó mezei hadak és sorakozzanak. A harc vonal frontján a sárréti és Heves megyei jegyzők s már azon év július havában a „Köztelek" termében országos Nagy terjedelme melleit is roppant finom akusztikája van az óriási épületnek, annyira, hogy egyik oldalától a másikig a leghalkabb szó is érthetően áthallatszik. A régi olasz városok házai különben egykor mind igy épüllek, mert az összeesküvések es titkos gyilkolások hazájában mindég szükség volt egy olyan kémlelő helyre, honnét az épület minden részében történő beszélgetést gyanútlan megfigyelni lehet. A nézőtérre vezető keskeny oldalf lyosókon lálhalok a regi keresztények kínzására használt vadállalok vasroslélyos ketrecei — melyek sötét üregeikben nagy halom összetört embercsontot rejtenek ezer- és ezer keresztény kegyetlen martirsorsát bizonyítva az Aréna széles porondján. E látnivalókat mind sorba megtekintve, utolsó élvezetnek hagyjuk Verona egyik legnagyobb ékességét, a mesébe illő Gi isti—Palazzo óriási parkját, melyben dúsgazdag tulajdonosa a csodás déli flóra egész világát egyesitetle. Libanoni cédrus, ezüstlevelü babérok, hatalmas pálmafak, sötétlő ciprusok dúsan tenyésznek a valóságos művészetlel ápolt tündérkerlben, melynek sűrű bokrai közölt szelid őzek és szarvasok legelésznek. Illatos leanderek rózsaszín virágai közül a pogány időkből fennmaradt régi istenképek, Venus és Dyonizis fehér márvány szobrai csillamlanak elő és sürü repkény fonódik a két ezeréves pogány oltárok áldozati kövére. Óriási ciprus-allé vezet a kastély magas terraszára, honnét gyönyörű távlatban lálhaljuk a mélyben elterülő város festői látképét, háttérben a hullamos Apenninek kéklő hegyláncával. A park valamennyi ciprusa már ősidők óta áll a moslani helyen s mint a terjedelmes törzsre erősített táblák mutatják, legtöbbje hétszáz, ötszáz esztendős. A négyszáz éveseket már „ fi ital"-na k mondolla vezetőnk s az ókor évezredes emlékei között csakugyan éreztük, hogy pár elenyésző század valóban csikélység, az ősi Veionában, nely igazi anlik világ maradt a modem kultura kellő közepében. Megyei) Ella.