Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1907-09-22 / 38. szám

2 38-ik szám. NYIRVIDÉK 1907. szeptember 22. Unalmas lenne ezt a litániát még tovább folytatni; olvassa el figyelemmel minden gazda e törvényt s reá fog jönni azon hibákra, amelyek e törvényen végig húzódnak. Ezek között a legsúlyosabb az, hogy e törvény a cselédváltozás idejének kérdésével egyáltalán nem foglalkozott sem nem bízta meg a törvényhatóságokat e kérdés megoldásával. Megtesszük majd megbízás nélkül is. Helyes intézkedések: 1. A G5. szakaszban foglalt azon szándék, hogy némely (szerintem minél több) hatósági jogok a községi elöljáróságokra ruháztatnának át, és 2. A cselédek kivándorlásának korlátozása. (Ezt a belügyminiszter mindnyájunk csudálkozázára egy országos ülésben meg nem engedhetőnek minősítette.) Sok felesleges rendelkezés J.S foglaltatik e törvényben; ezek felett majd az élet. és a gyakorlat fog napirendre térni. Ezekről már Werbewczy igy nyilatkozott: „/ex ab omnibus destituta, oblivione teritur." Kállay András. A kisvasút menetrendje. Dombrád község lakossága nincs megelégedve a Nyiregyházavidéki kisvasutak igazgatósága állal megállapított téli menetrenddel. A kérdéssel foglalkozott a község képviselete is e hó 15-en tartott közgyűlésében s a következő határozatot hozta: A közgyűlés az elöljáróság jelentésének azon részét, mely szerint Rosenberg József és társai jogos kívánságának érvényesítésére, a vasúti igazgatóság dombrádi tagjait kérte fel — helyeslő tudomásul veszi; s egyben a fölötti mély fölháborodásának ad kifejezést, hogy a vezetőség — a mint azt a sérelmes menetrend is bizonyítja — Dombrád községének minden jogos — még oly csekély — kívánságának teljesitese elől is, következetesen elzárkózik akkor; a midőn inasoknak minden igényeit bő kielégítésben részesiti. Ugyanazért a közgyűlés a bemulatott felfolyamodványt teljes egészében a magáévá teszi, annak felterjesztésére az elöljáróságot utasilja; s Orosz Miklós cs. es kir. kamarás képviseleti tag indítványának elfogadásával elhatarozza, hogy a község ezen sérelmes ügye, ezen jegyzőkönyv és a felfolyamodás nyilvános közbsével a pártatlan közönség bírálata alá bocsájtassék. A kereskedelmi miniszterhez a következő felterjesztést intézte a képviselet: Nagyméltóságú m. kir. Kereskedelemügyi miniszter úr, Kegyelmes urunk! A „Nyiregyházavideki kisvasutak r.-t. igazgatósága folyó évi szeptember 13-iki ülésén, a téli menetrendre vonatkozólag reánk, s közel eső vidékünkre nézve felette sérelmes, igazságtalan, s velünk, mint ezen vasút ügyében leginkább buzgólkodó s legnagyobb áldozatot hozó községgel szemben — nagy halatlanságról tanúskodó határozatot hozott; mely ellen ezennel t'elebbezessel élünk, s alázatosan esedezünk, méltóztassék a sérelmes határozattal megalkotott menetrendet aként módosíttatni, hogy: 1., a 102. számú vonat reggeli 6 óra helyett, reggeli 4 órai indulással ne csak Nagyhalászig, de a Telek tanya eríntésével Doinbrádig tusson; s innét 7, vagy 7 óra 15 perckor vissza Nyíregyházára induljon, hova 9 30—9'45-kor érkeznék; 2., hogy a MO-ik sz. vonat ne a szerencsi esti vonat érkezése előtt délután A vőlegény rokonok hijjában egy pár jó barátját hitta meg. Hat a nevelő szüiók ? Hol maradnak azok, akik hórapok óta számlálgattak napot nap utan, ora utan órat, várva fiók, nevelt fiók meghívását az esküvőre ? Hol maradlak azok, akik fél életök munkája bérét feláldozták ezen egy nap gyönyöréiért, akik küzdöttek, nélkülözték boldogságáért ? Hol maradt a nevelő anya, aki most könnyeit ontva emlékszik vissza a segéJtitkár ur eltűnt gyermekkorára örömteljes és fájdalmas szívvel egyaránt. Ki egyszer boldogságot, olvasott ki szemeiből, ha arra gondolt, fejlődését látva, hogy az emberiseg hasznos és számottevő tagja le=z, másszor meg, amikor betegség virrasztó éjjem láztól egő szemeibe tekintet, könnyel siratta őt, mert remegett életéért, hányszor ápolta önfeláldozással! hányszor :.ggodott miatta imadsággal! hányszor siratta fajdalommal I hányszor ujjongott újra, ha Isten megsegítette ? . . . Hol maradt a nevelő atya, akinek legfőbb gondját az ő jövője képezte, ki karjának munkáját hűséges szívvel ő érette áldozta fel ? . . . Azok ott sírnak a templom zugában, elfeledve, elhagyatva. A nő a fájdalomtól sir, a férfinak kérges kezére a keserűség könnyűi hullanak. Gyöngyszem az ilyen minden egyes könycsepp, amelyet megolvas az Isten! . . . Húsz évvel ezelőtt álmodtak valami szépet, álmok annyiia megtetszett, hogy folytattak húsz evén altal. De eljött a való, durva kézzel széttép,e abrándjaik szövedékét és szemökbe kacagott. „Hahaha, vén bolondok, ven gyerekek; ti még háláról álmodoztatok. A kakukfiok, ha pacsirta fészkeben is nevelték, szarnyra kelése utan csak kakukkol." A nászmenet az oltárhoz ért, ahol gyertyák fényözönében, virágok l ,ási halmazában várt rájok a főpap. Zöndülő dalamnial fogadja őket az esküvői kar, — ah a szívnek dobogását túl nem zengi semmi. Ismerős arcoknak mosolygó serege, ezernyi üdvözlettel. Ah én el nem bocsáthallak beneteket magam elől, templomomból — szol a főpap — míg szíveteknek ünnepi lángolásával meg nem togadjátok, hogy hevülni fogtok a nemes ideálokéri, ápolni bennetek azl, ami emberben isteni, ami lelketekben emberfölötti. Oh bi5 óra 50 perckor, de úgy mint most, annak beérkezte u!án 7 órakor induljon Nyireryházáról. Mar a folyó évi nyári menetrendet— „az egyfoima kötelezettségek, egy [ormi jogok" elv semm be vevésével — azon sérelem követtetett el rajtunk, hogy mig a löbbi községek 4 vonatpáron közlekedhettek, addig nekünk hárommal ke!

rjtt megelégedni. Társközségeink ^z-n előnyét azonban nem irigyelvén — tűrtük ezen lekicsinylésünket, mert Ígéret tétetett arra nézve, hogy ebbeli sérelmünk a léli menetrend megalkotásánál orvosoltatni fog. S íme! egy sérel m orvcslása helyeit most két jogsérelem szándekollatik ellenünk elkövettetni. Mi azonban jogaink teljességétől eltekintünk. Használják társközségeink- ötödik vonatukat békességgel ; de azt talán csak megkívánhatjuk, hogy negyedik gyanánt mi is egy, igényeinknek megfelelő vonatot kapjunk; s követe-lesünk igazságossága alapján kérjük annak teljesilését —- indokolásunkat a kövelkezőkben adván elő: Mindenekelőtt megjegyezzük, hogy ezen vasút, keletkezésénél és minőségénél fogva, az ártéri területen csak igen nagy költséggel építhető kőutakat helyettesíteni, s első sorban az azt épitő községek egymás közötti s a vármegye székhelyével való forgalmi szükségleteit kielegiteni van hivatva ; s hogy ily indokból kéretett s engedélyeztetett annak kiépítése. Megdönthetlen bizonysága ennek az: hogy ezen vasút az ő 30 járatával városi tramway szolgálatot te jesít ; s hogy a járatok berendelésénél döntő szempontként szerepel Nyíregyháza napi s heti piacának alimentálása. A községek egyenlő alapon, egyenlő jogelőnyöket involváló, egyenlő jogkövetkezmények vállalásával társultak egyazon szükség kielégítése vegett vasuli társasággá. A legelemibb jogfogalommal sem egyeztethető tehát össze a vezetőség azon eljárása, hogy mig az Kótaj, Buj, Ibrány és Nagyhalász községek forgalmi igényeit öt vonatpár járatással elégili ki addig községünket s a vele egy érdekkörbe eső Telek tanyát érdeklőleg, ezen forgalmi igény kielégítését meg nem felelő három vonatra zsugorítja. Te^zi pedig ezt azon községgel szemben, melynek buzgalma s a társult községek mindegyikénél nagyobb anyagi áldozata nélkül ezen vasút soha nem létesült volna. De beszéljenek a számok. Ugyanis: a vasút kilo méterjének kiépítéséhez járult Dombrád 2352 kor. 94 fill., Nagyhalász 784 kor. 31 fill., Ibrany 1882 kor. 35 fill., Buj 68G kor. 27 fill., Kótaj 294 kor. 11 fillérrel. Sem üzleti, sem forgalmi tekintetből nincs akadálya annak, hogy a 112. számú vonat reggeli 6 óra helyett 4 órakor induljon Nyirtgyházáról s G 30 érkezéssel, 103. számú vonatként 7 órakor induljon vissza Nyíregyházára, a hova 9 óra 30 perckor érkeznék. Ez által 1-ör a mi forgalmi szükségletünk kielégíttetnék, mert: tanyai lakosságunk — kezdve a Telek tanyain — reggel Donibrádra érkezhetnék, s napi dolgait és bevásárlásait 3V2 órán át végezve 11 óra 10 perckor már otthon lehetne; holott igy hozott áldozatának jogos élvezetetői elüttetik; mert a 104. számú vonat használata mellett 7

3/é órát, vagyis téli .lapjának javarészét kellend e célra fordítni. Látni való tehát, hogy tanyai lakosságunk — főképen pedig annak, a megálló helyektől távolabb lakó része — ezen vonatot a mondott célból egyáltalán nem használhatja és nem is használja; mert telnek idején — a mikor pedig legnagyobb szüksége van ezen vasútra — ködben, havas fergetegben, esti 6 óra ulán ki merne neki vágni a sötét éjszakának, hogy a megálló helytől gyalogszerrel haza juthasson? De nem szenvedne csonkulást a többi — lathatolag dédelgetett — községek lakossága sem; mert a 102. számú vonatnak, általunk kerelmezett i..ditása, s futasának kiterjesztése mellett, a zonyara magas lelkű ara ! — a férfiú, akit magadnak kiszemeltél, hogy vele egy életet megosszál — méltó biza madra, méltó szívednek szerelmére: mert lelket betölti a szeretet . . A vőlegény egyre idegesebb lett, a pap kérdéseire alig tudo t telelni, alig csúszott ki száján, hogy „eljegyezlek magamnak hűségben, szeretetben . . Az esketés alatt majdnem mindég féloldalt nézett, nincsenek-c már itt, nem szol-e közbe nevelő apja, a kegyelmes nem vette-e észre őket, agya kábult volt, szíve alig dobogott az aggodalomtol. Eiejteite klakkját, s az odagurúlt legjobb barátja lábához. Míg az átadta neki, odasúgott szakgat itt, lihegő hangon : „Te ismered s házmesteréket !" a többit már csak kezének egyetlen mozdulatával fejezte ki. A főpap a házastársak nemes cselekedeteiről beszelt mikor az elküldött fiatalembe- elindult a házmesteréket felkeresni. Nem kellett messze fáradnia, ott üllek még mindég a sötétben, a zugban, imádkoztak . . . A férfi, amint észrevette a feléjük közeledő fiatalembert, felállctt csendesen es elébe ment. Valami nyomasztó érzés fogta el egész lelkét, mely végkép kiölte a reménységet abból. — Mi tetszik uram, minket keres ? A fiatalember torka összeszorul, nem fér ki raj'a az a szó, az a sértő szó: „menjetek!' Hebeg, ugy akarja kimagyarázni küldetését, mintha az későbbi meghívás lenne. A házmester azonban megérti. — Nem jöttünk mi, nagyságos uram, a segédtitkár ur esküvőjére : temetésre jöttünk. A feleségem elsiratta fogadott íiunkat, aki ma halt meg, ér. pedig kértem az Ur Istent, ne adja, hogy valaha rámszorul jon, vagy ha végtelen kegyelme ugy akarja, adjon erőt nekem elfeledni a mai napot. Már bevégeztük imáinkat, mentünk volna ugy is, dolgunk is van. Isten megáldja nagyságos uram! A megrokkant ember kiegyenesedik, szótlanul, emelt fővel segíti k: nejét a padból és elindulnak ki a mellékajtón, nng fejők fölé glóriát sző, marthir-koszorut az ajtó nyílásán beözönlő napsugár. Az oltár előtt mosolygó arccal fogadja a vőlegény a rokonok, ismerősök és joüará'ok üdvkivánatait, akik ugyan semmi jót nem teltek veie, de társaságbeliek, — hát eljöhettek az esküvőre. >smadai. 113-as számú vonat Nyíregyházára való érkezésének ideje változást egyálta'án néni szenvedne, sőt még előnyösebben alakulna. II lyt nem álló az igazgató tanácsosnak és az üzletvezetőnek azon érvelésp, hogy a lOJ-es szánni vonat regjeli 4 órai indulással — éppen ezen korai indulásnál fogva — üresen j írna ; Nyíregyházáról Dombradig való járatása pedig jövedi lem csökkenést eredményezne; s hogy ez vontatóerő es a szemelyzet elégtelensége miatt különben sem eszközölhető ; — mert az egyáltalán nem tagadható, hogy a Nyíregyházáról a perifériákra futó vonatok csak is a Nyíregyházára utazott vidéki közönséget szállítják vissza. Visszaszámítandó vidéki közönség pedig sem reggeli 4, sem 6 órakor Nyíregyházán még nincs. Ha pedig a vontató erők és a személyzet elégtelensége miatt nem elégíthető ki jogos igényünk — hogyan van az, hogy Nagyhalászig az eddigi négy helyett öt vonatpárra telik vontatóerő is és személyzet is ? A mi pedig a 4 órai vonathoz való koránkelést illeti — hát csak tessék annak az egy-két nyíregyházi utasnak is felkelni ugy, mint a dombrádi egész uiazó közönségnek ezt tenni kell a 101-es számú vonatnál; a később kelő nyíregyháziak rendelkezésére még m'ndig ott levén a 7 órakor induló 10 l-es vonat. De legeklatánsabbul cáfoja meg az üzletvezetőség által hangoztatott érvelést magának az üzletvezetőségnek az 1906-ik üzletévre vonatkozó jelentése; melynek 10-ik lapján olvashato, hogy míg Djmbrádról, s az ezzel egy érdekkörben fekvő Telektanyáról 20,733. személy utazott el; ugyanezen idő alatt a favorizált Nagyhalászról csak 13,841., Ibrányból 12,356., Bujról" 14,996., Kólajrol pedig csak 11,390 személy. Ezen számok adják a jövedelmezőség arányát is. Bátorkodunk végül Nagyméltóságod figyelmet azon körülményre irányitni, hogy a sérelmes m:netrend szerint vasutunk. a szerencsi vasút esti vonatához nem csatlakoznék; s igy a Szerencsről, Miskolcról s ezen at Budapestről és Kassáról hazaleié utazó közönségünk Nyíregyházán kénytelenittetnék meghálni ; mely körülmény — elismerjük — hogy hisznos lehet a nyíregyházi szállodásokra és korcmiárosokra, de nem az mi reánk, községi lakosokra nézve. Ezen észrevételünk különben csak annak konstatálá=ára szolgál, hogy a kisvasút vezetősége, mely azen korábbi kérelmünk teljesítései: hogy az innen hajnali 4 órakor induló, s Nyíregyházára tul korán erkező vonat később inditassek — éppen a csatlakozásokra való hivatkozással tagadta meg — most már nem látszik oly nagy súlyt helyezni a csatlakozásokra. Kelt Dj;nbrádon a községi képviselőtestületnek 1907. szeptember hó 1 o-én tartott rendkívüli közgyűléséből. * * * A kisvasutak téli menetrendje teljesen megfelelő, egynek kivételevei. U i. feltétlenül szükség lenne arra, hogy Dombradrol a d. e. második vonat ne 1 1 órakor, hanem lehetőleg 7—8 óra között indulna el, hogy eként a Dumbrad és vidékéről d. e. 10—11 között beérkező utas dolgait még délelőtt végezve, a d. u. 2 órai vonattal hazateiheuie. Ugy halljuk, hogy egyes érdekeltek a kisvasúti igazgato.-ágnaK a menetrendre vonatkozó határozatát megakarjak a miniszterhez felebbezni. Hát mi ezt nem tanácsolhatjuk; nein azért, mert hiszen e kérJést in foro internis kell megoldani, s mert elismerve bár azl, hogy a miniszteri;ek ugy közbizlossági, közegészségi, valamint minden ,ievi.n nevezhető közrendeszeti szempontból a mene rendh z hozzászólása van: de ahoz, hogy a mi kisvasi tunk 3 vagy 4 vonat összeköttetést letcsit e Nyíregyháza és Dombrád közölt, a miniszternek semmi köze nii.es. Közös konyha. 11. A „Nyírvidék"-nek legközelebb megjelent számában a becskereki konyhának három egymásután kővetkező hétre vonatkozó étlapja lett közölve, mert a negyedikre már a nyomda festék elfogyott. Nem is azért óhajtottam négy heti, még pedig külön-külön három női bizottság által megállapított étlapot közölni, hogy azzal valakinek gyomrát megtömjem, hanem azért, hogy betömjem azon minden testületben felfordulni való, de mégis előfordulható, gáncsoskodni szerető bomlasztó elemeknek száját, a kik azt mondhatnák, hogy egy hét még nem a világ, lássuk a többit. Ebből a három heti étlapból is lehet látni, hogy a különböző bárom más-más női bizottsági tagnak izlése a fínynyásokat is kielégítheti; csak nem kell kákán csomót keresni. Negyvenhárom év óta élek a saját konyhámon, de soha sem kérdeztem azt, hogy mi lesz ebédre. Keveset, de mindent jó izüen megeszek — pardon, hogy az ikes igét nem respectálom — csak a pacalt, a szalonkának vagy bármitéle más állatnak hullajtását nem imádom; mert hát ezeken kívül másféle delikatcssz is van a világon. Édes atyámtól hallottam, hogy József, vagy Ferenc császár idejében, az akkor még renitens Biharvat megyében volt egy Lányi nevű mulatós, de különben kilogástalan szolgabíró, a kinek borközi állapotban néha szokatlan izlése kerekedett. A császár Kristóffyt akarta volna királyi biztosul kinevezni; de mivel ez még akkor restelt megszületni, mert gondolta, hogy szégyen lesz a vége, egy Almássy nevü bigót hazafi ült erre a tisztelt polcra, a ki sorra dobálta ki a választott tisztviselőket és megrakta az állásokat holmi hazafiatlan csöcselékkel, mert hát mindég akad kutya a koncra. Lányi különösen ki volt pécézve a kicsapásra. Egy bizonyos napra be is volt idézve ad andiendiirn verbum reguim. A királyi biztos Váradon a mizeriekkel és a franciskánusok templomával szemben levő, későbben Sántha György alispánnak tulajdonába jutott szögletházban ütötte fel tanyáját. Lányinak egyéb jövedelme nem volt, mint a hivatalával járó rongyos fizetés ; méltán meg volt tehát rémülve.