Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1907-08-25 / 34. szám
3 4-ik szá m • i ii értekezletre összejőve, kívánságaikat emlékiratba foglalták és gondosan rigolirozott földbe elvetették azt a magot, amelyből kikelt két év múlva az 1871. éoi 18. iöri-'-ni/ril:!,-. Megállok itt mélyen tisztelt Közgyűlés pihenőt tartva és szent hálaérzettel tekintek fel Nemzetein Istenéhez; meit ennrk az 1871. évi 18. törvénycikknek k'iszámilhatlan áldásos következményei lettek úgy reánk községi jegyzőkre, mint az egész országra. 8 igy annak megalkotását szintén a históriai véletlenek közé sorolom. Mert el sem tudom képzelni, hogy ezen törvénycikk nélkiil hogyan ludna megküzdeni a jogrend a korunkban felburjázott felekezet nélküli erkölcsökkel, földosztó nemzetközi szocializmussal s az ezzel rokon ariarchismus és nihilizmussal. Hiszen csak napokkal ezelőtt történt Franciaországban U vincellér sztrájk kitörésekor, hogy a narbonnei polgármester egyetlen szavára fellázadt nép, vakmerő dolgokra vetemedett; el- j verte a rendfentartásra kirendelt katonaságot, a katonák elverték tisztjeikeit s utoljára elverték egymást kölcsönösen. Ha mi csendes falvak polgármesterei a nálunk közel múltban felmerült Várkonyi lázadáskor nem hallgattunk volna hazafiasságunk és törvénytiszteletnnk szavára, hanem a narbonnei polgármester példáját követjük, kiszámithatlan lépéseket követett volna el a Francia népnél alantabb műveltségű és nemzetiségekkel kevert magyar népesség. És bizony, ha a régi rendezetlen s mondjuk meg őszintén faggyúval és fejelés csizmával • fizetett pejtgrins hivatalnokok vagyunk, kozmopolita erkölcsi energiánk nem lett volna képes néhol életbiztonságunk árán megakadályozni a botorságok elkövetését. Nem akarom a mélyen tisztelt közgyűlés türelmét kimeríteni s az ország tisztességes jegyzői karának létérti küzdelmét tovább részletezni. Röviden megemlítem, hogy csak 1880. augusztus 23-án alakulhatott meg a képviseleti rendszeren alapuló, ma már 58 vármegyei Egylettel 5000 községi jegyzőt képviselő 0 száyos közjnrnú joit/töi E'iy^üh t A un- ze Imre. elnöklete alatt, kinek 25 év alatti lankadatlan elnöki tevékenységet, kartársai 5008 korona nevére szóló árvaházi alapítvánnyal. ü felsége koronás királyunk pedig a f. évben arany érdemkereszttel jutalmazta meg. En ezen alkalommal nyújtom a fáradhatlan munkás, a kitűnő tagtárs ós az agg 48-as honvéd felé szabolcsi kartársai nevében a hervadhatatlan b bérágat! Hasonlóan üdvözöljük ezen országos egylet jelenlegi elnökét Uszfcny liálint ural. Kevés idő múlva az országos egylet létesítése után alakult meg a mi vármegyei szerény egyletünk, melynek ma negyed százados jubileumát üljük. Utána megalakultak a többi vármegyék egyletei, úgy, hogy igen kevés jegyző van ma az országban', aki valamely vár' megyei jegyzői egylet kötelékébe e tartozzék Nem akarom őket megbélyegezni az által hogy nevükön nevezzem, de sajnálattal gyászmagyaroknak nevezem őket s napirendre térek felettük. Vármegyénk területén számuk ugy tudom alig tesz ki 10-etEzután már a vármegyei egyletek küldötteivel együttesen, évenként egy kongresszust tartva küzd az országos egylet céljának elérésében s hogy nem eredménytelenül, bizonyítja azon siker, melyet az 1886. évi -J-J. törvénycikk megalkotásánál, a jegyzői kvaljfikatio emelésénél, a községi közigazgatási tanfolyamok fölállításánál, 150000 koronás országos árvaház alap létesítésénél elért és mint véleményező fórum átjutott a miniszteri tanácstermek ajtaján. Az általunk üttetett fa kezd tehát terebélyes lenni s táplál a remény, hogy utódainknak ízletes gyümölcsöt fog teremni idővel, ősz fejünknek pedig árnyékos hantot szolgáltat. És ha még a segéderők állandósítását, nyugdíjunk országossá tételét, fizetésünk méltányos javítását és a mi véleményünk szerint mindezeknél főbb; a szolgálati pragmatika behozatalát megérhetjük, megnyugvással lógunk visszatekinteni a fáradsággal elért sziklafokról az ellwgyott szédületes mélységig, honnan felemelkedtünk s a hol ott látjuk régi elődeinket, az q konvenciós levelükkel és rovásaikkal, De. addig mig ezen vágyunk teljesül, érezzük, hogy azért az emberfeletti munkáért cserében, moly tőlünk követeltelík, a nemzet nekünk mefe adós. Várjuk löleg a szolgálati pragmatika behozatalát, mert férfias őszinteséggel kimondjuk, hogy e .térén tovább állapotaink tűrhetetlenek. A jelenlegi: fegyelmi törvények nem a mai kor keretébe valók. Szükség lehetett azokra 1871. évi 18. t.-c. alkotásakor, az akkori fegyelmezetlen és kvalifikálatlan tömegnél, de szégyen a magyar jogszolgáltatás és törvényhozásnak, hogy azt ósdi keretében mai nap is fentartja. Jellemző erre nézve az országos központi jegyzői egylet két év előtti jubiláris ülésén Szegedi Albert országos alelnökünk által tett azon kijelentés, hogy az egyszerűen' barbarizmus „mellyel kivétel nélkül mindnyájunkát lelőhetne taszítani a hivatalnoki kierarchia legalsó fokáról a megsemmisülés örvényébe." Szerencse, hogy humánus felebbvalóinknak van annyi szívok, hogy nem engedi ezt tenniük, miért elismerés s hála illeti őket részünkről. D,e erköjpsi ijüze|-zetü|ikfe nézve a téleflje^j fegyelmi jogszabályok [pmyíf :4 leijlázók s az ezen jogszabályok által nyújtott fegyver egy eilepséges indűlatu félebbvaló kezében annyira ártalmas, hogy azt mi, ma már kvalifikált tisztességes hivatalnokok tovább nem tűrhetjük annái inkább, mivel jelei mutatkoznak, hogy ^ középiskolát Véglett (inérzetes magyar jfjusag e 'miatt a jegyzői pályát határpzpttan kerüli. Igazat adunk nekiek; inert elhitette velünk a piüveletlenebb elemekből álló vasutasok testülete, hogy igazságtalan l'elebbvalói önkény ellen esa|c kodifikált szplgáljitj mfigpiptiícfi nyújthat biz|os|tékot. Mj hiztop hjsszpk, "őgy Magyarország törvényhozás^, rövid időn belül megajándékozza összes alkalmazottait, úgymint a vasutasokat ezzel. Addig pedig szegre akasztva sérelmeinket, csendes Rezignál ióvftl kevesye feledhetetlen l»-ró kotvi)&-ii>>k i^eáljs.eszméiben ylgaszt, |iogy t. j. niegelégedé&iink és boldogságunk népi állásunktól, hanem annak • betöltésétől függ, igyekszünk hivatásunkat népünk s hazánk javára betölteni. _ , Boldogságunkról lévén SZÓ, eszembe jut mélyen tisztelt közgyűlés, hogy az összeniberiség boldogulásának útjait kereső labirinthusban négy szellemóriást látunk tévelyegni. Madách szerint a, boldogság iU a földön keresendő, Huher szerint lent a földben, i lamá,* ioy, N Y I R V I D É K szerint az égben, Hartman szerint sehol. Bármennyire fáj is néha az élet én Hartman mondását túlságosan cinikusnak tartom. Minket arra tanított a sois, hogy a fájdalom a boldogságnak egyik alkotója és mint hazafiak is sirva vigadunk. De hogy ha hazánk egén egy kis fény megvillan, annak a szent hazaszeretetnek érezzük boldogító mámorát, mely a kozmopoliták előtt ismeretlen Mélyen tisztelt Közgyűlés! Gróf Zay Károly az 1844-ik évi októberi tábla ülésen a főrendek hallattára ezt dörgi gróf Széchenyi leié: „A magyar nemzetiséget hosszú időkön át nem az aranygyapjas rend lovagjai és a valóságos belső titkos tanácsosok őrizték meg; hanem a szerény protestáns papok az ő gályáikon és a kurta nemesek az ö kunyhóikban." Mi mint azoknak a protestáns gályapapoknak, részben | azoknak a kurta nemeseknek unokái, örökségül átvéve apáink emez érdemét magasztos tisztaságban Ígérjük azt fiainkra átruházni. Most pedig buzgó fohásszal kérjük a Magyarok Istenét: engedje mielőbb megérni, hogy kenyérkereső kis családaink. kenyéradó csendes falvaink s városaink lakói s intézményei, szerény munkás jegyző egyletünk, szeretett vármegyénk, minden ami Muyyar — teljesen boldog korszakot érhessen egy nagy, hatalmas ós teljesen /ügyetlen s szabad Magyarország kebelén. Szóhalinaz az egri dalverseny alkalmából. Gróf Vay Adám, a ki a főispáni széket azért rugla ki maga alól, mert a Tisza Kálmán által kitalált közigazgatási bizottfágot veszélyesnek tartotta a vármegyék önkormányzatára, hatalmas eszével és szónoki képességével az 1896 iki millenáris díszközgyűlés alkalmaval a vármegyeházán ik bejárata tl 'ílt (mert hát a lelkes tömeg bármilyen nagy teremben sem férhetett volna el) lángoló hazafiságtól duzzadó beszédet tartott, a mely a kőzőnyösebb rétegnek szemeiből is könnyeket csalt ki. Kis termetű ember volt; de hangja azonban mely puha, de a mellett erős is volt, a mi azonban a zamatosságnak nem fő kelléke, mert nálunk például vén kortársaim közül sokan emlékezhelnek idősebb Vay Istvánra, a hetven év közelében séláló ölök ilju Vay István, évek ota nyugalmazott főszolgabíró barátunknak edes atyjára és Szentmáriay Gyurkára, a ki Miksa mexikói császárnak kalandos szereplése alatt tizeregy vitéz-égi rendjelet szerzett kabátjára. Ennek a két jó barátomnak komiszabb volt a hangja, mint a legrepedtebb cserép fazéknak, de olyan utánozhatatlan magyar ér-ést ludtak rücskös lorkukból kiönteni, hogy bármikor és bármely élénk lársasagban mindenki elnémult és mindenki szeretett volna tetőtől talpig fül lenni. A leghíresebb magyar népdal-énekes, Füredi, a nemzeti színháznak a negyven-ötvenes években kimagasló alakja, finom hangjával el örpült ezen két recsegő har.gu előtt Fráter Lorándot, Birlha Miklós méltán feldicsérte, mint hegedűn és énekben a magyar zenén k legkitűnőbb kifejezőjét. Évek előtt mint vendégem többször gyönyörködtetett házamnál. Gordonkán én is tudok néha olyan tiszta hangokat fogni mint ő, de a vonót fogó jobb kezem minden mag}aros zenekritikára kepentő érzékemnek és eiőfí-zilésemnek dacára fucscsot mond Nekem és soknak nem lehut; hát nem lehet. Gróf Vay Adám a hurt is, a vonót is művésziesen tudta kez<|ri szónoklataiban. Mikor a millenium alkalmából remek rövid beszédét elmondotta, a gratulalók után kul ogva. én is üdvözöltem. Öcsém ! Ne gratulálj! Hosszabban beszéltem mint akarlam voln>, Szemrehányást is teszek magimnak, mert atyámnak, Vay Ábrahámnak Kazinczy Ferencz állal írott levele jut eszembe, a ki azt irta apámnak : — bocsáss meg, hogy leveledre hosszadalmasan válaszolok, mert nincs időm rövidebre fogalmazni azt. Van i t a magasabb rangü vidéken egy szellemtől sziporkázó olyan vicclap, a mely a londoni „Punch" és a müncheni „Fliegende Blatter'-nel sokkal m igisabb színvonalon állo — viccelni akiró — lap. N in tudom karikatúrának hívják e, vagy Bolhának. Torzít és csíp. Hajó iztés után karikázna, biztosan megtalálna olyan munkatársakat is, akik a szellemeskedés fflelf tt a tisztesség koilálait is felősnierik. Talán jobb lenne ha ott ,schcpperne' a hol szemét nincs; mert hát a lioenlia poétikának is csak lehelnének hitárai. A legtekintélyesebb világlapot meg nem cáfolhatván ezen sorokkal is beigaz"lom bőbeszedüségemel ; sőt még olyan dolgokba is belekotyogok a mi nem szakmámba, hanem a zenekritikába vág. Csapjunk fel hát ilyennek. A napokban \é»;ig elveztem Egerben az országos döláiver.'enyt ; de szimár magyar fülemet nem szabta kisebbre, mert nem lattam, hanem halottam, hogy a minden termeszetességből kivetkező sec-'ssió már a zenevilagba is befurakodott. Tökéletes dalárda nem volt, nincs és nem is lehel, csak azon esetben, ha a quartett minden csoportjának hangszinezete tgyeznék. Az „A" hang zpngorán, klarinétén, orgonán, hegedűn, furulyán, sőt még talán a dorombon, vagy dobon is meg van ; a hanghullámoknak rezgésszáma ugyan egy, de a mellék rezgések más jelleget adnak küiönbó ő hangszereken ugyanazon hang más behatással van hangéi zékünkre. Ezen néjetnek alapjan a világ összes operaházainak tagjai sem ltnnének képesek egy kifogástalan dalárdát összeszerkeszteni. Ne be.zéljünk tehát lehetetlenségekről. Az egri daláiversenyt sem lehet ezen méitek alá állitani. Bámuljuk a hegedű művészt, bámuljuk a húrokon ugráló jongleur ujjakat, a remek vonókezelést, de nem találunk a Paganini 'éle hangtáncoltatók között olyant, aki magyar szivünkre Benczi Gyulárál is nagyobb hatással lenne. Mindenki lelkesedve voll, de ezen nyavalya nem mindenkire ragadt. 1907. augusztus 25. 3 Secessió uralta az egri dalárversenyt. A secessió pedig nem egy bb, mint a természettől való ehueaszkodas. 6 A nyit egyhá/i dalárda is érdemelt volna kitünte tésl, de a secessió nem engedte. A jövő számban mondom el ig'nylclen n'zetenu t. Nyíregyháza, 19 7. aug. 23. Ur. Jósa András. Okatootáiai levél. XI. Kedves barátom ! Ne vedd rossz néven, ha egv kissé rád piritok, mert igazan megérdemled. Mig én a világpolitika nagy forgatagában, az egyetemes emberiséget érdeklő nagy eszmék rajától körültáncolva is szakitok magamnak egv kis időt arra, hogy hollétemről, hogvlétemröl tájékoztassalak, te egész nyugodtan hallgatsz, mint a pap a zsákban! Bánod is te. hogy mi történik Hágában. A Tolnai világlapjában megnézed a békepalota alapkőletételéről felvett képet, tudomásul veszed, hogy a conferentia elnöke nyavalyáskodik, hideg vérrel tudomásul veszed Korea elsikkasztását s legfeljebb annyit mondasz két kvaterkánvi időközben, hogy „fene egy nép az a japán; ki gondolt volna ilyesmire esak tíz esztendővel ezelőtt!" Mondhatom, gyönyörű ,őrszem" vagy. Nem csudálnám, ha egy délutáni buzgó áhitatoskodásod alkalmával ellopnák fejed fölül a házadat, mint ahogy ellopták hazádat, mialatt honfitársaiddal egyetemben eldödeitek letört védfalából rakott heverő helyeteken szundikáltatok Ha igazi okatootáiai módon akarnám tunyaságod miatt való felháborodásomat kifejezni, elővenném egyikét ama kurta szónoklatoknak, melyek Okatootáiában nagyon divatosak, s melyeknek legfőbb rhetorikai díszt és páthoszt azok a furcsa feladatok kölcsönöznek, miket a szónokló Istennek és minden szenteknek elvégzésre ajánl. Ezt azonban nem teszem, mert az e fajta szónoklatok nem felelnek meg Ízlésemnek, s ha teljesen okatootáiaivá találok is átvedleni. ami simulékony természetemnél fogva nincs kizárva, akkor sem fogom az ilyen orátiókal gyakorolni. Hogy azonban jelen levelemből is meríthess valamelyes néprajzi okulást, elmondok röviden annyit, hogy az említett szónoki műfaj Okatootáiában annyira általános keletű, mint talán sehol másutt a világon. Iskolás gyerekek jálék közben, kőművesek az építő állványokon, előkelő urak cselédek kioktatása közben cp oly sűrűn alkalmazzák, mint a káplárok a kaszárnyaudvaron, vagy a kondás, mikor a csürhével társalog. Vannak ezek között a comprimált szónoklatok között olyanok, melyek minden képzelhető magasságot túlszárnyalnak s melyeknek idegen nyelven való tolmácsolása az abszolút lehetetlenségek körébe tartozik. A jó Ízlés nevében gyakran leszóltam már az okatootáiai uraságokat eme fantasztikus szónoki piszkosságok alkalmazása miatt: de lassanként kénytelen vagyok belátni, hogy vannak esetek, amikor az okatootáiai tényleg nem tehet mást, minthogy egy-egy ilyen bagoizii kiszólással menti meg magát a megpukkadás veszedelmétől. Igy például, pár évvel ezelőtt, mikor az ausztráliai: szultán legbensőbb udvari cselédségéből alakított kormányt Okatootáia megrendszabályozására, egyeikeseredett bennszülött képviselő egy ilyen szónoklattal lette lehetetlenné és örökre nevetségessé a kormány ostorhegyesét. Tény és való, hogy egyelőre ez az egyetlen fegyver, melylyel Okatootáia Ausztráliával szemben szabadon, rendelkezik s ezért nem is hiszem, hogy egy ha mardivatját múlja. Egyébiránt béke velünk! Ölel hi.*«U Eh > 'Vuiiihh^ A csendőrség szop irítusa. Kric.<;a'iifSii Ferencz, nyíregyházi csendőr szárnyparancsnok, a csendő^égi létszám szaporításának elhatározása fontán a következő felhívást intézte a. községek elöljáróságaihoz: A közel inultban a in. kir. csendőrség 830 fővel szaporiltatott, sajnos azonban, hogy nemcsak ezen szaporítandó 830 fő még mindig hiányzik, de meg az eddigi létszámra ís tiáO fő a hiány. Ezen horribilis hiány részben abból származik, hogy a csapatok, a náluk is fennálló hiányok miatt a esendőrségi szolgalatra alkalmas altiszteket s katonákat a meghatározott s elrendelt számban rendelkezésünkrenem bocsáthatják De meg származik abból is„ hogy a tömeges kivándo lás folytan az önként jelentkezők sftáuta nagyban megcsökkcnl. Ezen létszám hiány miatt aztán a meglévő legénység is nagyobb s erösebb szolgálatnak van kiteve, a minek rendes folyománya az, hogy ezek is menekülni igyekeznek a testületből vagy pedig erejük, — egészségük elhaszná'ltalván mihamarabb nyugdíjba lépni kénytelenek. A esendőrségi aloszlály parancsnokságok utasítva vannak a jelentkezők buzdítására, de amenyiben a legénységnek nincs alkalma hosszabb ideig egyes községekben e végeit tartózkodni, kivéve ott. hol örs székhely van. célszerűbbnek tartanám, ha az érdemes elöljáróság ezen valamennyiünk érdekét szolgáló ügyben segítségemre lenne. Az iránt kérem lel tehát az érdemes elöljáróságot, hogy szíveskedjék a csatoltan kiadandó „Hirdetmény"-t kifüggeszteni, az érdeklődőknek tartalmat megmagyarázni s az általuk is ismert jó magaviseletű egyéneket a csendörséghez való belépésre felszólítani ; a belépésre hajlandók nevét s lakhelyet hozzám a m. kir. csendőr szárnyparancsnokságnak Ayiregyháza" egy portómentes levelező lapon közölni szíveskedjék. Ezek után innen intézkedem, az illetékes örs utján az illető okmányainak beszerzése iránt. Kérésem megujjilása mellett, fáradozásukért előre is köszönetet mondva vagyok tisztelettel KR1CSFAI LUSSY FERENC, nyíregyházai csendőr szárnyparancsnok.
