Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1907-12-01 / 48. szám

XXVIII. évfolyam* 48. szám. Nyíregyháza, 1907. december hó 1. A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Egész évre Előfizetési feltételek : 8 korona Fél évre 4 Negyed évre "2 Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: VÁROSHÁZ-TÉR 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések nagyság szeiint számíttatnak. A nyílt-téri közlemények dija soronkint 00 fillér. Apró hirdetések 10 szóig 40 fii., minden további szó 4 fii. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Darabontok — nektek virrad! Két éve se mult, hogy a hullámok, melyeken őssíetörött alkotmányunk roncsai úsztak, amelyek háborgásukban föl vetették a mélységből a legundokabb szennyet s melyekben nemzeti létünk, állami önállóságuuk majd belefulladt, lecsillapultak. A magyar nemzet összetartó ereje volt az, mely nálunk sajnos mindig csak a végveszélyben szokott jelentkezni, mely mindennél nagyobb hatalmával lecsillapította a hullámokat A nap ismét ki-ütött hazánk égboltján s egy szines kis buborék szállt ég felé, magasan hirdetve a magyar nemzet föltámadt reménységét. Örvendett mindenki, csak egy sötét sarokban húzódott meg egy színleg számot sem tevő kis töredék, ökölbe s^oritott kezekkel, fogcsikorgatva és tüzet lehelve, mely bosszút íorralt a hatalom elvesztéseért és az őt méltán ért csúfságokért. Két év se mult el azóta. Az összetartó nemzeti hatalom által kiküldött munkásoknak még alig volt ideje össretáko ni az alkotmány hajóját, a felszínre vetett uudok baboknak még alig volt ideje ismét eltűnnie a mélységbe s az akkor sötét sarokba vonult, a nemzet által elitélt és megveteti teredékuek fogadott boszszuja már is megvalósulással fenyeget. Magyarország egén az akkor fényes napot ismét felhők veszik körül, a vígan légbe szállt buborékot pedig a szétpattanás veszedelme fenyegeti. A sötét, törvénytelemég éshazatiatlanságtól beszennyezett töredék a legjobb utat választotta. Elővett a szemétdombról, amelyen rendesen kereskedni szokott, egy szál piszkos szalmát s ezen keresztül mind nagyobbra fújta a szines kis buborékot, a magyar nemzet föltámadt reménységét, bölcs in számítva arra, hogy ez, ha tulfujják, végre is elpattan. Poétasors. Hosszú hajú, bohó poéta Fülig szerelmes volt szegény. Omlott ajkán a sok poéma, Sok, sok szerelmes költemény. Aranyhaj omlott, bomlott lágyan, A nyári fehér éjszakában —• S mig ábrándok közt elmerengett Szegény poéta szép dalán, Selyempárnáján sírt a nótán Aranyhajú királyleány . . . Szerelmes szép dal szállott, szállott, Panaszos, árva, szárnyszegett, — Aranyhajú királyleányról, Kit a poéta szeretett. Aranyhaj omlott, bomlott lágyan, A nyári fehér éjszakában — S a méla dalt elhallgatta Lágy, rózsaszínű nyoszolyán, Csókot küldött a poétának Aranyhajú királyleány . . . De mert két ábrándos személyből Még nem lehet bonyodalom, — Jött egy hadnagy, dübörgő léptű, S a kardja csörömpölt nagyon. Aranyhaj omlott, bomlott lágyan, A nyári fehér éjszakában — Sarkantyú pengett szép zenében S a koszorús lant porba hullt -S amint jött, elfeledték szépen Szegény, szerelmes trubadurt . . • Elhitették a könnyen hivő közönséggel, hogy most már minden fenékig t-jfel, holnap meglesz az önálló magyar jegybank, holnapután az önálló magyar vámterület s legkésőbb egy hét múlva a magyar hadsereg. És ezzel betetőztetvén a munka, meg lesz teremtve a personál-unio, a független Magyarország — és ez mind egy hét alatt, mint ahogy teremtette Isten e világot Nagy szóval, dobbal és sippal hirdették eze' et uton és útfélen, mert hiszen ezek a függetlenségi-párt sarkalatos alapelvei, ezeket tehát megvalósítani a most uralomra jutott függetlenségi pártuak s főleg a kormányzatban résztvevő vezéreknek kutya kötelessége — de mindjárt! Különben mégis tehetik mindezeket könnyű szerrel, mert tagadhatatlan, hogy a független ségi párt vezérei, kik ezt a közelmúltban is fényesen bebizonyították, nagy eszű férfiak — és itt földicsérték őket az egekig. A hiszékeny közönség, örvendve ezeknek, hitt, reménykedett és bizott, mig nem ciaga is elhitte mindazokat, amiket a kormány soha sem állitott, észre sem véve az undok csapiát, melybe a magyar nemzet ellenségei vezetik. A darabontok észrevéve, hogy a bécsi udvar segítségével sikerült a nemzetiségeket és a nemzetközi szociálistákat felbujtaniok, ami által várakozásukat fölülmúló gyors eredményt értek el s díszes munkájukat még kellő időben a kiegyezés létrejötte előtt betetőzhetik, elkezdték szidni a hibiékeuy közönség előtt mindazon Ígéreteknek be nem váltásáért a kormányt, amelyeket a közönségnek ők magok tettek. Ugy látszik sajnos, hogy ezen ravasz fondorlat sikerülni fog! Szét fogják robbantani a n°mzeti egyetértést, mely alig az imént forrt össze hatalommá. Szemére hányják a kormánynak többek között, hogy a kiegyezéssel jogfeladást követett el. Az igazság. Másnap az egész falu tudla. Hiába no. Az ilyesmi elébb- utóbb napvilágra jön. Pedig ininálánk nincs újság, amiben szépen kicirkalmazott betűkkel hirdetnék, hogy : Gyetvay András eljegyezte Taragos Mái iát, Taragos Illés és neje bájos leányát. Mondom azért mégis még az nap este megtudták a szomszédok, másnap az egész falu. Igaz, hogy az egyik szomszéd Varjú Kató néném, aki menten bele haln», ha valami friss újságot nem ő tőle tudna meg a nagyközönség. Hát még ezt, ami a szomszédjában történi ! Eleinte nem igen hilték. Tar. gos Mari szegény kubikos ember leánya, aki csak azért nem szegődött el szolgálónak, mert senki se fogadta meg. Gyetvai Andrásnak meg jó két fertály kondorosi földet hagyott az apja. Hát hogy illenek ezek most össze ? Siránkozott is özvegy Gyetvayné. Panaszkodott fünek-fának, hogy micsoda csúfság esett rajta. — Szegény apjukom — mondogatta — tán még a halóporába se lesz nyugodalma ezután. Ilyen lányt elvenni! Ó borzasztó! Borzaszló! Még a paphoz is elment, hogy beszeljen a lelkire annak a gyereknek, hatha m'g nem vette meg teljesen az ördög. D' biz az Andrásnak hiaba pipolt a pap. Mindent megli il'galott szép lesütött szemekkel s a végin rámondta, hogy : — Nem ! A rokonságot pedig, akik a család beszmyezéséről próbáltak ertekezni, egyenesen kikerge te. Nem használt annak semmi szó. Fogva lartotta azt erősen — erösebben mintha lánccal kötöztek volna meg — a Mari két szeme. Micsoda szemek voltak azok! Változód mint a tenger. Ma szépen, szdid'n csilloglak. Olyanformán mint egy csendes patak, a melyikben megtörik a napsugár . . . Nem lángolt, nem áruit el semmi semmi szenvedélyt, csak csillogott tisztán, fényesen . . . Máskor lángban égett. Hasonlított a zivataros éjszakához. Villámlott az a ket szem vakítóan, remesen. Benne égett az ég, a pokol, a mindenség valamennyi lángja. Viharzott, mint a széltől felkorbácsolt De hát én Istenem mi által ? Talán azáltal, hogy ö.-szes nemzeti jogainkat, amelyek az 1867 ik évi kiegyezéssel törvényeinkbe cikkelyeztettek, de az osztrákok által soha sem ösmertettek el, most az Ausztriával kötött szerződésnek az osztrák törvényekbe való becikkelyezésével általunk is kétségtelenül elismertetik ? Azt mondják, hogy föladták és elárulták a függetlsnségi elveket. Hát ezt talán azáltal, hogy mig a magyar nemzetnek már az 1867-ik évi kiegyezés alapján is meglévő azon joga, mely most az osztrák törvényekbe is becikkelyeztetik, hogy ugyanis a kiegyezés nem sikerülése esetén fölállítható a vámsorompó, de a mely jognak kiviteléhez eddig nem volt meg a lehetőség, mert a külfölddel a közös külügyminiszter, aki tudvalévőleg mindig német, már a kiegyezést megelőzőleg megkötötte a kereskedelmi s-erződéseket, még pedi» ugy, hogy ezeknek alapján senki Isten fia, tehát még egy függetlenségi kormány sem állíthatta volna föl az önálló magyar vámterületit, addig most ezen szerződések a magyar kormányelnöi hozzájárulásával köttetnek meg a kiegyezéssel egyidejűleg, ami által a vámterület elkülönítése, amelynek a megkötött külföldi szerződések nem prejudikálnak, többé nemcsak jogunk a magyar törvényben, hanem jogunkká válik az osztrák törvények szerint is és kivihetővé. Bünül rójják föl a kormánynak, hogy a kiegyezésből kikapcsolta az önálló magyar jegybank kérdését De hát az Isten szerelmeért. csak nem lehetett a koalíciós kormány osztrákabb az osztráknál. Hiszen ha egyébből nem, tudjuií az újságokból, hogy a jegybank kikapcsolása ellen heteken keresztül éppen az osztrákok erősködtek és mert a magyar kormány nem tágított, meg is szakadt a kiegyezési tárgyalások fonala. E kérdésben nem történt más, mint megegyezés arra nézve, hogyha fölállítjuk a jegybankot és maiyar pénzt veretünk, nem fogjuk tenger. Tele volt szerelemmel, gyűlölettel, áldással, átokkal .. . Egyik pillanatban magahoz ölelt lágyan, szerelmesen ... A másikban összetört, izekre tépett vad gyűlölettel . . . Pokol volt az a két szem. Kárhozat, amelyből nincs kibontakozás. Nincs más út, mint égni benne s érezni, hogy emés t el napról-napra mig csak egy szikrányi élet van benned . . . Ó hány legény égett abban a tűzben . . . Elég volt egyszer belenézni, hogy megbolonduljon . . . Különösen egy lelt nagyon bolond. Valami Szabó Gáspár nevű szegény legény. Nem volt annak az istenadtának egyebe a rajtalevőnél. Olyan koldus ivadék, mint a gazdagok mondják. Apja anyja a szegény-házban halt el. Fiatalabb korában kanászkodott. Mióta a katonaságtól kiszabadult, kubikos ember lett ő is. Taragossal együtt talicskáztak, aki megszerette a szótalan, csendes legényt. Jószivvel odaidta volna neki Marit, mert hisz akkoriban Marin ik se volt ellene kifogása. Ugy látszott, mintha azt a legényt jobban kedvelte volna, mint a többit. S'.ívesebben ment vele bálba, mint mással. Vasárnap délutánonként is legtöbbször együtt lehetett őket látni a Kőrös parton. A többi legénynek, ha a kezéhez mert nyúlni, egyszeriben a körmire koppintott. Ennek meg maga adta oda a kezét és olyan szívesen hallgatta, ha beszélt. — Látod Mari — mondogatta a legény — én egy szegény, ágrul szikadt vagyok. Se otthonom, se senkim a világon. Nincs semmim, amit a magaménak mondhatnék. De van két kezem. Mióta az eszemet tudom, evvel a két kézzel szereztem a kenyeremet. Ugy gondolom, elég erős vagyok már ahhoz, hogy egy helyett kettőnek szerezzek. Mari megszorította a legény kezét és úgy mentek tovább. Nem szólt a leány. Várta, hogy amaz beszéljen tovább. S az beszélt is. — Keresnék annyit, hogy megélnénk úgy, mint más szegeny ember. Jutni mindenre. Kenyérre, ruhára. Csak te rajtad áll Mari. Ha te akarnád nem kellene soká várni. Talán már őszre vagy farsangra megesküdhetnénk. NAGY ELEK okleveles mérnök Nyíregyháza, Kállói-utcza 21 szám. (Saját ház.)