Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1907-02-17 / 7. szám

XXVIII. évfolyam. 7. szám. Nyíregyháza, 1907. évi február hó 17. A SZABOLCSVARMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. <K?*S> Előfizetési feltételek: Egész évre 8 korona. Fél évre 4 , Negyed évre . . . . ^ 2 „ Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: VÁROSHÁZ-TÉR 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések nagyság szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronkint 60 fillér. Apró hiidetések 10 szóig 40 fii., minden további szó 4 fii. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Eenyérharcz népünk rovására. Egy jaj kiáltásban tört ki Magyarország 6—7 ezer főnyi község jegyzői kara, azon törvényjavaslat hirére, mely a községi jegyzőket jövőben eltiltaná a magánmunkálatoktól, vagyis behozatnék az úgynevezett ügyvédi és közjegyzői kényszer Sokszor kisértett már e rém. Ideje hogy leleplezzük. Évtizedek óla keresnek a .Jegyzők ellenfelei oly Igazságügyminisztert, a ki e törvényjavaslatot aláirja; mert az igéretföldjére ez által vélnek eljuthatni. De Magyarország Géniusza mindég megfogta a tollat Igazságügyminisztereink kezében. Tehát várla e csapást a jámbor jegyzői kar Polónyi Géza kineveztetése óta is;*) mert tudta, hogy az ügyvédi érdek ő benne kiváló emberére lelt; de bizott valami csodás, rendkívüli dolog bekövetkezésében, mely elhárítja majd ezt a veszedelmet Népünk fejéről. Igen : Népünk s nem a községi jegyzői kar fejéről. Ismételve hangsúlyozzuk, hogy Magyar-, ország népének fejéről, annak a szegény, földhöz ragadt, megélni alig tudó szegény népnek a fejéről, a kit lelketlen izgatók és egy szerencsétlen kivándorlási törvény amúgy is seregestül kerget Amerikába, vagy a szocializmus karjaiba. Mert szívlelje meg azt a nagyméltóságú Igazságügyminiszter úr, hogy a községi jegyzők érdeke itt egészen harmadrendű kérdés. Ezek már beletörődtek sorsukba. Nincs „forrongó jegyzők", mint például van „forrongó tc.nitóság'', a kik elég szerencsések, különben jogos igényüket, a napi sajtó utján -- no meg egy Isten adta gr Apponyi miniszter szíves jó indulatából napi renden tartani. A községi jegyzők nem sztrájkolnak, hanem dolgoznak, tűrnek, várják erkölcsi jutalmazásul, hogy valaki csak majd akad, a ki szószólójok lesz a Parlamentben. Fizetés kiegészítésükről szóló törvény írott malaszt. Másfél esztendő óta nem tudnak jutni *) A „Magyar Hírlap" január 22-én megjelent száma ugyan megcáfolja e hirt, de hivatalosan letagadva nincs. A Levél. Kedves Jankám ! Tegnap kaptam meg kedves leveledet és amint látod sietek is rá válaszolni. Annyira sietek, hogy bizonyosan el sem fogod tudni olvasni ezt az ákom-bákomot. Dehát tudod lelkem, soha se voltam nagy barátja az Írásnak, most meg pláne ugy el vagyok foglalva a háztartással, hogy még a kis uram (ismered milyen kis darab) segítségére is rá vagyok szorulva. Jaj, annyi minden mondani valóm lenne, Te . . . dehát azt sem tudom hol kezdjem. Borzasztó boldog vagyok ! — Nem is hittem, hogy én aki olyan sokszor voltam (hisz ismersz) kiállhatatlan hangulatban, ennyire megváltozzam. Dehát ti ahoz lányok nem értetek. Sohse szabadna egy lánynak elkeseredni. Képzeld, már harmadik szakácsném van. Azaz dehogy van, most egy csepp sincs, most én főzök, takarítok ! Azt mondta tegnap is az Uram (mindig igy hívom Pistát.) hogy ilyen jó ebédet csak a római pápának főznek. . . De jól is néz ki, tudod hogy 2 és egynegyed kilót hizott mióta a felesége vagyok ! Azért nagyon haragszik, hogy nincs cseléd és magam csinálok mindent. „Agyon strapálja magát én értem, pedig én azt nem tűröm" ez a rendes kifejezés ! De azért látom, hogy csak ugy hízik, hogy ilyen ügyes, dolgos kis felesége van. Tegrep reggel bejárta maga az összes cselédkeritőket, de nem tudott kapni egy fiát se. Borzasztó ez a cseléd miseria. Nálatok is ugy van ? Várji'l egy kicsit fiacskám, kiszaladok, megnézem a pecsenyét, hogy oda ne égjen, mert mindjártadéi lesz. ahoz, azt mondják fent, hogy lent a vármegyék az okai. Lent azt mondják a vármegyék, hogy fent a Minisztériumban az ok. A boldog Isten tudná kinek van igaza. Tény, hogy egyes Törvényhatóságok területén, például még Szabolcsvármegyében is, mely Törvényhatóság pedig első helyen áll: a jó közigazgatást, a pontos, sürgetés nélküli adminisztratiót, a jó akaratú központi tisztikart tekintve, egyátalában nem tudnak jutni állami fizetésük havi pontos részletekbeni folyósításához, sőt az 1906. évből egy fillért sem kaptak.*) Ugyan az Isten szerelmére: hol vau tisztviselő, a ki minden hónap elsején nyugtáját ne érvényesítené? Mit szólnának az állami, a vasúti, a vármegyei, még a magán tisztviselők is ha fizetésükhöz jutni havonként nem tudnának. Hát még évenként várnának-e arra? Azon állítás, hogy a községi jegyzők helyzete más; mert ez nekiek csak tiszteletdíj. existentiájuk forrása, megélhetésük alapja a községi pénztárakban van, megdől ott, hogy például a lelkészek kongruája is hason természetű, mégis pontosan fizettetik. Hiszen ha egyes vármegyék hanyagul terjesztik be a szükséges adatokat s ezek késleltetik a többiek munkáját is, ott a fegyelmi jog. Ha a hernyó irtás, akáctetvek kimutatása és más ezernyi dibdáb adat pontosan beköveteltetik rendbírságok árán is, olykor s néhol, miért épen a jegyzők lisztája hanyagoltatik el? Tehát jogos, szentesitett törvényben gyökerező jogaik sem érvényesíi''jek. Annyit nem kapnak, a mennyi őket nehéz munkájok után megilletné, a mit minden más tisztviselő kap: a havi pontos fizetést. Munkaidejüknek 99%-át tisztán állami teendők kötik le és a midőn sérelmeik orvoslását az államtól kérik, zárt ajtókra találnak; még vasúti kedvezményes jegyüket megnyerni sem tudják. Tengernyi kimutatást rubrikáznak az államnak s az ő fizetésük késik; mert kimutatásuk nincs megrubrikázva! *) E sorok Írásakor jött a kiutalványozás. Na, hál istennek rendben van minden, csak a rántásom barnult meg egy kicsit, — de a helyett sem tettem másat, mert ugy sem szereti Pista, ha fehér — „ha meg van ijedve" — a hogy ö szokta mondani. Jaj édes Jankám én itt össze-vissza firkálok mindent és még egy kérdésedre sem válaszoltam eddig. Pesten sokáig vol unk, talán két hétig — máinem is igen emlékszem rá — ugy futott az idő, hogy alig néztünk meg valamit Pista mindég azt mondta, hogy csak akkor boldog, ha egyedül vagyunk s az én két szememben szebbet és többet lát ő mint az egész Budapest. És hidd el én sem vágytam semmi más után, én is ugy éreztem, a hogy ő mondta, pedig tudod, hogy én még nem voltam Budapesten soha. Azért voltunk színházban is. Utánna elmentünk az Orfeumba ! Hidd el, nem olyan nagy dolog azaz orfeum ! De azért jól mulattunk. Két óra már elmúlt a mikor egy gumiradlison haza. azaz a szállodába haj'attunk. Szinte káprázott a szemem, zúgott a fejem a sok látottaktól, a nagy zajtól, fénytől ! . . . Kikérem magamnak azt a feltevésedet, hogy az én kis uram papucs alatt van. Hát mi vagyok én ? Xantippe ? És ő meg gyönge báb lenne ? Nem barátocskám ö férfi, ö az ur a háznál, ö parancsol, és ez jól is van igy — de azért minden az történik amit én akarok ! Tudod fiacskám, a férfiakkal csak bánni kell tudni. Ha akarod az ujjad köré fonhatod őket meg az akaratukat, csakhogy ehez érteni kell ám. Ha ö mond valamit, én soha sem mondok ellent. Deha nem pászol a dolog nekem akkor később, — máskor, előfogom és addig simogatom az öreget, amignem kapitulál — magától a nélkül, hogy én kérném ráMondom is sokszor neki, mikor jó kedve van : „Istenem, fiacskám de nagy buksik vagytok ti férfiak." De ez igy van ! Képzeld csak el: De hát ez a községi jegyzők baja! Érdekük megvédése első sorban az ő kötelességük. Mi általános, az ő kasztérdekökön felül álló magasabb nézőpontból szemléljük a kenyérharcot; mert az ő harczvonaluk előtt a magyar nép sorait képzeljk s ennek java a mi legfőbb javunk. Azonban, mert — „Védd a gyengét" jelszavunk és mert Magyarország parlamentje túlnyomóan ügyvédekből áll és félő, hogy a kollégiális érzelem felülkerekedve ez áldatlan küzdelem hevében feledni találják majd e községi jegyzői karnak ledisputálhatlan érdemeit, szót emelünk mellettük. Elvégre 6 — 7 ezer család, 20—25 ezer lélek megélhetéséről van szó a midőn a községi jegyzői kart egy másik kar előnyére mellékjövedelmeinek filléreitől akarja megfosztani egy oly törvényjavaslat, a melyet az ügyvédi és közjegyzői kar tisztességes része soha nem akart megcsinálni, tiszteségtelen részeért pedig kár lenne megcsinálni. Ez a jegyzői kar tudvalevőleg szerte az országban, a legexponáltabb helyzetben nemzeti missiót teljesít, mint a magyarság kovásza. Nemcsak a házasságkötési szalag trikolor színeiben képviseli a magyarság eszméjét, de szívben, lélekben, családi légkörében, gyermekei nevelésében igazán magyar, Távol a kultura tényezőitől, nehéz megélhetési viszonyok közt élnek folytonos munkában, Fizetésük közé pályázatok alkalmával mesterségesen bele állítják a 800 frt törvényes minimum látszatáért a 10 font sót, 50 köteg rőzsét, szabad legeltetést 2 drb tehén után s ugyanakkor a kir. közjegyzők 30—35 ezer forintos jövedelmének megosztásáról beszél a Házban az Igazságügyminíszter úr! Ismételten nem hisszük, hogy volna tisztességes ügyvéd és kir. közjegyző, a ki a községi jegyzői kar garasos mellékjövedelmére vágynék. Közérdek vagy a magánfelek érdeke sem kívánja jogfosztásukat; mert számtalan eset van hol az ügyvéd urak tévedését telekkönyvi beadványok stb terén a községi jegyzők korrigálják. Hogy megfordítva is áll természetes dolog. Én nagyon szerettem volna, ha az uracskám az uniformisában esküszik meg velem Nem szóltam neki róla semmit, mert ugy bizonyosan nem lett volna belőle semmi. Hanem elkezdtem: „Pista, valahogy eszébe ne jusson, hogy az esküvőnkre az uniformist felvegye!" — Miért? Hogy jön erre a gondolatra, Édese ? — Csak ugy. Mert én nem akarom ! — Nem akarja ? ! — Igen és én nem esküszöm meg magával, ha uniformist vesz fel, tudja! (És ugy tettem, mintha borzasztó elszánt hangulatban lennék.) - Jó ! ? Ennyi volt az egész. És mit gondolsz. Hogy jött Pista a templomba? Uniformisba! Boldog volt, hogy az ő akarata teljesedett és én még csak nem is elleneztem, hogy uniformis van rajta! Hát nem nagy buksik ezek a férfiak ? A tavasszal tirolba megy gyakorlatra. Borzasztó szeretnék vele menni, de egy szót sem szóltam még neki erről. De a támadást mái- megkezdtem. Hogy igy sokba fog kerülni a katonáskodás, hogy ugy, hogy amúgy. Hogy vannak férfiak, akik féltik a feleségüket és inkább magukkal viszik ilyen esetben. — Hogy én mennyire nem szeretek ut zni (legújabban) stb. stb. Meglásd, az lesz a vége, hogy ö fog kérni — de szépen kell ám kérnie — hogy menjek vele ! Majd küldök neked sok anzixot Jankám ! Jó? Micsoda mesés dolog lesz egy hónapig katonásdit játszani. A kaszárnyában fogunk lakni! Jaj de sokat össze firkáltam már — de végzem is, mert harangoznak. Sanyival hogy vagy? Nem menyasszony még a Klári ? Ugyan mire várnak ? írjál édesem sokat, mindenről. Csókol sokszor a te szerető . . . asszony barátnőd : Kopiriizta : l'pr

. ligzsl. terveket = és költségvetést olcsón készít M, = Szuchy József épít

őmester, k 45;

r