Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1907-02-17 / 7. szám

2 7-ik szám. N Y I R V I D E K 1907. február 17. Tehát kinek az érdekében terveztetik a jogiosztás? A nép, az Isten adta nép érdekében bizonyosan nem. É.s ez a mi fő argumentumunk!! Mert ha például az mondatnék, hogy egy 3000 forintos jogügylet, telekkönyvi beadvány körül a primitiv képzettségű községjegyzői kar elég értelemmel, kellő lelkiösmerettességgel, felelősséggel nem tud eljárni, ez tehát a magasabb kvalifikációju ügyvédi és kir. közjegyzői testület tagjaira bizassék, e téren lehetne pro és contra érveim. Említeni lehetne a már szintén fokozódó jegyzői kvalifikációt, helyismeretüket és ama néposztály fizető képességét. De bocsánat, 50—100— 600—1000 forintos jogügyletek megkötésénél tehetségüket nem tehetjük kritika tárgyává, mikor tudvalevőleg az állam érdekeinek megóvásánál, adók kivetése, behajtása biztosításánál 10 ezrekig garantálva látjuk azt. A nép azonban, az Isten adta nép! . . . Hát becsületes törekvés az, hogy garasaiból élő szegény népünket 50—60 100—1000 forintos szerződéseik megkötésénél, sőt aprő-cseprő panaszaikat, jogorvoslataikat tartalmazó beadványaiknál arra kényszeritsük, hogy ezeket ne irhássá meg olcsó pénzért az a községi jegyző, a kivel az a szegény nép együtt szenved, együtt érez, a ki beteg családtagjait felkeresi, buvában, örömében osztozik, a kihez teljes bizalma van s a kit ingyen tanácsadásai után szinte honorálni vágyakozik; hanem teljesen idegen, 20—30 kilométer távolságban lakó ügyvédet legyen kénytelen okmányaival, tanúival felkeresni, hogy ez egy-két munkanap elvesztegetése után elintézze neki azt az ügyét 10 forintért, a mit amaz 4 forintért épp oly jól megcsinálna? Ez nem hazafias politika! Ez nem a ncp érdekében csinált politika, ez rosszul csinált lelketlen politika s ez ellen lelkünk mélyéből tiltakozunk! Nem a jegyzők; de annak a népnek érdedében, a melynek java, üdve, boldogsága: a haza legfőbb üdve, java és boldogsága; mert a népjólét az állam fundamentuma. Ügyvéd, kir. közjegyző, községi jegyző érdeke itt mind, egy számba nem vehető nulla. A népjólét érdekében kívánjuk tehát, hogy a községi jegyzők jajfelkiáltása meghallgattassák és Polónyi Géza állítólagos törvényjavaslatából törvény soha, de soha ne legyen! Tóth József. Mezőgazdasági házi iparunk fejlesztése Irta: Szlkszay Sándor gazd. e. titkár. IV. Előbbi soraimban másodsorban fölkarolandó iparnak a cirokseprü késziitését említettem. A nyers anyag termelése — miután az jó talajt és kitűnő mivelést igényel s mivel hozama az aránylag tekintélyes regiet-is bőven felülmúlja, gazdáinkat az egyedül jövedelmező belszerves mivelésre ösztönzi. A rendelkezésemre bocsátott 1906. évi egy 12 (1600 négyszögöles) hold és egy 2385 négyszögöl területü kísérlet rövid adatai szerint Ideál. Irta: Asmadai. Most is olyan fagyos, barátságtalan a tél, mint hajdan. Most is olyan rejtelmesen zúg az éjszaki szél s most is elmerengve ülök a mécsvilág mellett, mint hajdan — ketten! Kicsiny szobámban mythosi alakok kezdenek kibontakozni, szemem káprázni kezd s elragad eme fantasztikus alakok világába. . . . Mintha irtóztató gyorsasággal gépek, vagy malomkerekek zakatolnának a fejemben, elszédülök, s ezek a lebegő árnyak, az istenek igazi alakokká változnak, ér zem azt a különös leheletet, mely énjükből ered, s e rejtelmes alakok chaosából égi tünemény gyanánt kezd kibontakozni egy káprázatos, a fantáziát felülmúló, természetfeletti lény: az eszmény, az ideál! Érzem, mellettem suhan el, megérinti és megperzseli testemet. . . . Valami emberfeletti vágy kezd keringeni bennem, kinyújtani karjaimat, keblemre ölelni ezt a tüneményt,... de nem tudom! Mereven gépiesen nézem el, mint űznek pokoli játékot e regebeli alakok, mint suhan el mellettem az a régen megálmodott eszmény és hogy fogva tartsam, nincs erőm, nem tudom! Künn olyan rejtelmesen zúg a téli szél, valami különös zaj felébreszt e csalóka világból ... a káprázat eltűnik: s midőn ki tudnám tárni reszkető karjaimat: a semmiséget ölelem, az árny eltűnt — nincs sehol! S aztán az élet rideg bánatába temetkezem, elmémbe torlódnak a való, a lét megrázó eszméi; elvonul a káprázat s helyette agyamat a jelen és a mult valója foglalja el; igen: ámult! Midőn ifjuságunk tiszta hevével, szent rajongásával, ketten ültünk kicsiny szobában és kerestük lázas elmével, dobogó kebellel, a természetfelettit itt a főidőn: az ideált, az eszményt! * * * Jó barátok voltunk. . . . Egy kis szobában húzódtunk meg ketten az élet rideg zajától, hogy ifjú elménk mesés képzeletével ragyogó színekben álmodjuk a reje két terület termési eredménye: szakállban 122 m.-mázsa 45 klgr, magban 133 m.-mázsa 36 klgr. Ezek értéke eladási árak alapján : szakáll á 31 kor. összesen 3795 kor. 95 fillér, a mag á 8 kor. összesen 1066 kor. 88 fillér, bruttó bevétel tehát összesen 4862 kor. 83 fi 11. Ezzel szemben műveleti kiadások: kapálás és ritkítás 519 kor. 60 fillér, vágás, behordás, fésülés és préselés 1128 kor. 47 fillér, vagyis öszszesen 1648 kor. 07 fillér, mely összegnek a fenti bruttó bevételből való levonása után 3214 kor. 76 fillér marad földjáradék, vetőmag, vetési munkálatok és általános regieköltség megtérítésére, vagyis kat. holdunkén 238 kor., ami mindenesetre még a mai nehéz viszonyok között is számottevő tiszta haszonnak felel meg. A legutóbbi években bizonyos lendületet vett cirokseprü iparunk máris szép eredmén veket tud fölmutatni, amennyiben alkalmas talaj és éghajlati viszonyaink következtében s a nyers anyag kitűnőségénél fogva hajó-számra exportálják, többek közt Dél-Afrikába is, készítményeinket. Köztudomásu, hogy közfogyasztásban első keresletnek örvendő fanyelű cirokseprü értékesítési ára igen rövid idő alatt csaknem 100 százalékkal emelkedett. Ipari feldolgozása szintén csekély erővel és a munkanélküli téli időben történik és a fűzvessző fonó iparral párhuzamosan könnyen űzhető. Ezek mellett a gyékény és raiiaháncslonás is könnyen bele illeszthető a fejlesztés programmjába, mindenesetre azonban csak akkor, ha az előbbi két ág már bizonyos lendületet nyert, amidőn a nép munkakedve a megszerzett kézi ügyességgel mintegy biztosítva van s amikor a célba vett szervezet az előbbi közfogyasztási cikkek gyártmányaival reális alapját beigazolva, ez utóbbiak mint inkább luxus-cikkek készítésére is kiterjeszkedhet. Mindezek együttvéve hivatottak arra, hogy munkás osztályunkkal a szerényebb, de mindenesetre reális munkát megkedveltessék, otthonát kedvessé és vonzóvá tegyék, felfogását és észjárását helyes mederbe visszatereljék. * * * Nem a feltűnés, legkevésbbé pedig a dicsőség vágya késztetett eddigi és jelen soraim közlésére, hanem tisztán azon őszinte vágyam, hogy bár a legszerényebb tollal, de való igazságot irva, sikerülni fog a társadalom egyik-másik tényezőjét azoknak megnyerni s ez által nemzeti törekvéseink nagynak remélt építményéhez legalább egy darab téglát nyújtani. Előre láthatólag szövetkezeti alapc szervezendő iparfejlesztési akcióhoz részjegyek gyűjtésével fogunk a társadalomhoz fordulni s én hiszem, hogy közös és általános érdeket szolgáló akció támogatását senki megtagadni nem fogja. Teljes lehetetlennek tartom, hogy egy szebb jövővel biztató reális törekvésünk a társadalomtól remélt, aránylag csekély anyagi támogatáson hajótörést szenvedne, amikor az áldozatkészséget kényelmi és szórakozási céloknál gyakran hihetetlen mérvben megnyilvánulni látjuk. tett, de előttünk feltárt dicső jövőt! Hallgatagon ültünk egymás mellett, de tudtuk, hogy miről gondolkozik a másik. Tudtuk, hogy testünk idegen, magasabb szférákba száll, éreztük, hogy bizonyos fensőséggel tekinthetünk az emberekre, mert önönmagunkban ott véltük látni azt a szikrát, ami magasabbá, ami félistenné tesz! Éreztük, át voltunk hatva annak bizonyosságától, hogy az a szellem más, az az erő más, mely ereinkben forr; éreztük, hogy méltók tudnánk lenni arra, hogy azt a természetfeletti eszményt, — melyet csak képzeletünkben tudtunk megalkotni — bírhassuk, sőt tudtuk, hogy ezt az ideált, azt a tiszta és ideális nőt, meg kell találnunk, mert önönmagunkban annak méltó társát láttuk! Hiu ábrándok, képzelődő ifjúság! Akkor még nem tudtuk, hogy minden e földön porból van . . . akkor még igaznak tudtuk volna látni azt a csillogó mázt, mely vékonyan takarta el: a port, a salakot! Hiszen távolból néztük . . . fénylett! nem természetes-e, hogy azt a fényt, az ilyen benyomásokra hajlékony lelkünk aranynak látta ?! Ha akkor mentünk volna közelebb s a csillogó máz redőín — kikandikált volna a por, a rideg való, talán tévesztett ifjúságunkat boldogság és megelégedés övezte volna, mig igy . . . szenvedélylyé változott át, annak a tisztának hitt nőnek az üldözése . . . amelyet nem tudunk elérni soha! Ábrándozás, ábrándozás! Mennyi tévesztett út, tévelygés az árban, mennyi bukás, mennyi eltiprása az álomnak te miattad! Az ifjú elkáprázva siet a te birodalmadba . . . vakon megy . . . követi azt a valamit, amit dehogy lehet elérni, csak a karjait tartja kitárva, hogy ölébe kaphassa, soha el ne engedje . . . s aztán következik: a fátum! Szemei csak az ábránd tárgyát keresik, pedig előtte tátongó örvény terül el, mélységes mély örvény: az élet! Sokan, megszámlálhatatlanan buknak homlokegyenest, elméjükben azt a csillogó tárgyat hordozva, abba az örvénybe; — egynehányat -— felráz valami, mielőtt még abba az iszonyú mélységbe pillantottak volna, felocsúdnak, a többi — elbukik. A népoktatási viszonyok Nyíregyház in. i. Nyíregyháza váios tanácsa február 11-iki ülésében hozott határozatával közölte a vármegye kir. tanfelügyelőjével és a helybeli iskolaszékekkel az elemi és ismétlő iskolai statisztikai adatokat. Minthogy 1 zek az adatok nem hivatalos titkok s minthogy a riepokt..tás ügye olyan általános közérdek. aiLely nem csak a hivatalos tényezőket, de mindenkit közvetlenül és közelről érdekelhet, bizonyára helyes dolog, lia azokat az adatokat itt, a nagy nyilvánosság előtt is szóvá tesszük. A vátosi tanács határozatához öt rendbeli kimutatás van csatolva. Egyike ezeknek az elemiiskolakötelesekre vonatkozó adatokat f lekezelek sze int csoportosítva tünteti fi. A másik a lakóhely szerinti elkülönítéssel, \agy is külön a városban lakók és külön a város határában lakók szerint tartalmazza az adatokat. A harmadik a város határában lakó elemi iskolakötelesekre vonatkozó i dalokat a külön elnevezéssel biró lakott helyek szerint csoporto.-itva ; a negyedik az ismétlő iskola köteles korban levőkre vonatkozó adatokat; végűi az ötödik a városban és a határban levő iskolákba, illetve tantermekbe járó elemi iskola kötelesekre vonat kozó adatokat tünteti fal. Ezekből a kimutatásokból tehát teljes képet lehet nyerni az iskolázási viszonyokról ; amit még inkább elősegít -az, hogy az iskolába nem járókra vonatkozólag az előző i-kolai évek adatai is fel vannak véve az 1903 — 904. tanévtől kezdve. 1902. évi 4 20 eln, számú vallás- és közoktatásügyi miniszteri rendelet folytán az 1903—904. tanévtől kezdve történik országszerte egyöntetűen a tankötelesek összeírása és a tankötelezettség teljesítésének nyilvántartása. Az uj rendszer az összeírás és nyilvántartóban Nyíregyházin is kellemetlen meglepetéseket okozolt. Azelőtt a régebbi összeírás és nyilvántartás nyomán általános volt az a hiedelem, hogy Nyíregyházán a népoktatási, ille've iskolába járási viszonyok minden tekintetben kielégítők, sőt egyenesen fényesek, Az 1903 — 904. tanévre történt ujabb r. ndszcrü összeírás és az iskolába járás nyilvántartásának eredménye ellenben azt mutatta, ho^y az összeírt elenn iskola köteleseknek csak 74 százaléka jart iskolába, 2(i százalék nem járt. Ami más szavakkal azt jelentette, hogy minden negyedik elemi iskola köteles gyermek nem járt iskolába 1 Pedig az iskolába beiratás czéljából a hatósági intézkedések — intések és büntetések — megtörténtek. Ámde ezek sem vezettek kellő eredményre. Nem is vezethettek, mert az derült ki, hogy kevés az iskola. Az iskolába be nem irt gyermekeknek nagy része nem azért nem járt iskolába, mert szülője, vagy gyámja mulasztotta el kötelességét, hanem azért, mert iskola hiányában nem lehetett őket beíratni. Ez volt egyik főoka annak, hogy az 1903 —Í104 iskolai esztendőben nem kevesebb mint 1302 elemi iskola köteles gyermek nem járt iskolába. Ez az óriási szám valósággal megdöbbentette az illetékes tényezőket. Első hallásra hinni sem akarta senki, hogy Nyíregyházán ezerháromszázkét elemi iskola köteles nélkülözi a legelemibb iskolai oktatást. Megindultak a tárgyalások az iskolák, illetve a tantermek és tanítói állások szaporítása iránt. Hosszas (s különböző irányú tervezgetések és tárgyalások után az iskolák, illetve a tanítói állások szaporítása megkezdődött. A városban a római katholikus, a református és az izraelita iskolában nyíltak meg uj tantermek. A gö rög katholikus iskolában is sikerült egy uj, negy tantermes iskola épület építését dűlőre juttatni, amely épület azonban már csak a jövő tanévtől kezdve fogja éiejtetni kedvező hatását. A város határában megnyílt a Hosszúhát tanyai községi iskola. Királytelken uj tanterem létesült és második tanítói ál'ás szerveztetett. A folyó tanév kezdetével az ág. hitv. evangélikus egyház egyszerre négy uj tanyai iskolát nyitót' meg. GörögMilyen szépen tudod te ábrándozás a színtelent a biborszinnel átövezni, hogy az ifjú szivébe férkőzve, azt a port, az összemorzsolható, rideg tárgyat, örökké élőnek, természetfelettinek mutasd meg neki! Hiven emlékszem azokra az estékre! Rendesen ő szólalt meg: — Nézd, itt suhog előttem, látod, az arca, madonna-arc, a teste . . . hát nem látod? Most az arcomat érintette. ... Ha megtudnám ragadni! A „Nőt", az igazi „Nőt" : azt tudnám művészetembe önteni, az örökké igazit, a szentet! Undorodom a földi nőktől, kiket az érdek csatol mindenüvé, kiktől és kiknél csak élvet kérünk és keresünk s a kikhez aztán nem fűz soha semmi! Nem ezt látom, nem ezt! Valami vonása van, ami hiányzik azoknál, valami vonása, ami ördöggé, de egyúttal angyallá teszi. . . . A szeme lázban égett, midőn a halványan megvilágított szoba egyik sarkára mutatott! De azért megvoltam győződve róla, hogy látja az eszményt, melyálmában megjelent neki és művészszé avatta! Látod, ez tudna lelket önteni a vonómba, érzem, olyan dalt tudnék kicsalni a hurokból, amelyre sírva fakadnának és örömkönyekre gyúlnának az emberek; eredeti, isteni dalt, amilyet csak az eszmény önthet az ember lelkébe! Aztán fanatikusan bámult a levegőbe, engem már nem látott! Boldog mosoly szállott az ajkára, kezébe fogta a hegedűt, szemeit becsukta, hogy a levegőből ellesett képet az utóhatással magához kényszerítse és — játszott! Eredetit, ujat, isteni dalt! Engem is magával ragadott a melódiák édes-bús összhangja, a keblem zihálni kezdett; éreztem én is, hogy ez az: a művészet! Egy új világ, egy káprázatos világ, amelynek központja, minden szépnek és minden ideálisnak forrása: a „Nő!" Aztán kihullott kezéből a vonó; a mosoly elszállt, az álma eltűnt! — Játszd el még egyszer, örökítsd meg! — Nem tudom, nem tudom, kiáltott szinte őrjöngve; eltűnt az a kép, mely lelket öntött merev vonómba, eltűnt ! Hiszen azt keresem, azt . . . és meg kell találnom !