Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1907-02-10 / 6. szám

1 6-i k szám . . Uj városi jövedelmi forrás*) II. Ami a városi takarékpénztárak szervezetenele kér­dését illeti, ez is igen érdekesen és szerencsésen van megoldva az ismereteit négy takarékpénztárnál. A közgyűlést mind a négy intézetnél az illető vá­rosi képviselőtestület alkotja, melynek tehát elnöke u polgármester. A városi takarékpénztár ügyeinek vitelére hivatott többi szervek az ismertett négy intézetnél némi kiilömb­ségeket tüntetnek fel. Hajdúböszörményben a közgyűlés választ (i éven­ként egy vezérigazgatót és egy helyettes igazgatót s ezeken kivül 3 évenként 24 igazgatósági tagot. Ezek együtt véve képezik az igazgatóságot. A főkönyvelőt és pénztárnokot élethossziglan a közgyűlés választja. A se­gédszemélyzetet az igazgatóság alkalmazza. Az igazgatósági tagok az üléseken részvételért jelenlét dijakat, a felügyelőbizottság tagjai, — kiket természetesen szintén a közgyűlés választ, évi tisztelet­dijakat kapnak. Nagykőrösön az igazgatóság 11 tagból áll, kiket 6 évenként 6 évre a közgyűlés választ meg. A vezérigaz­gatót saját kebeléből 3 évenként, a többi fizetéses tiszt­viselőket pedig élethossziglan az igazgatóság választja. Nagybányán a közgyűlés egy úgynevezett választ­mányt alakit, illetve abba 6 évenként 24 rendes és 12 póttagot választ. Ennek a választmánynak hivatalból tagja a polgármester, a tisztiügyész és a főszámvevő. Ez a választmány alakítja meg az igazgatóságot a saját kebeléből, melynek öt tagja van. közülök egy a vezérigazgató. Ugyancsak a választmány választja meg a felügyelő bizottság tagjait és az intézet fizetéses al­kalmazottait. Kisújszálláson a közgyűlés 6. évenként egy 12 tagu választmányt és a választmány tagjai közül egy vezérigazgatót és négy igaygatósági tagot választ. A fizetéses alkalmazottakat a választmány választja. A választmány tagjai jelenléti dijakat, az igazga­tóság és felügyelőbizottság tagjai a tiszta nyereményből jutalékot kapnak. Amint ezekből látható, a városi takarékpénztár szervezete igen szépen összhangba hozható a városok szerveze'ével ugy hogy mig egyfelől a város felügyeleti és ellenőrzési joga biztosítva van, addig másfelől biz­tosítva van a pénzintézet különállósága és az üzleti szempontokból elengedhetlenül szükséges önállósága. További fontos kérdés a városi takarékpénztárak vagyoni felelőssége E tekintetben az ismertetett pénzintézetek alap­szabályai eltérő intézkedéseket tartalmaznak. A nagybányai és kisújszállási városi takarékpénz­táraknál a város a takarékpénztár alaptőkéjén és tar­taléktőkéin felül vagyoni felelősséget nem vállal. A hajdúböszörményi és nagykörösi takarékpénz­táraknál az alap és tartalék tökéket netán meghaladó kötelezettségekért a város egész vagyonával felel. Én a magam részéről helyes vezetés és kellő el­lenőrzés mellett nem látok veszedelmet abban, ha a város a teljes felelősségét vállalja. Ellenben a takarék­pénztár tekintélye és hitele ezzel kétségkívül tetemesen fokozódik. A városi takarékpénztárak ütletköre tekintetében a felhozott példák azt mutatják, hogy az ilyen intézetek felölelhetik mindazon üzletágakat, amelyekkel a rész­vénytársaságon alapuló pénzintézetek foglalkoznak. Foglalkozhatnak tehát betétek elfogadásával, köl csönök nyújtásával személyi hitelre és jelzálogos bizto­sítékokra, váltókölcsönök nyújtásával és váltóvisszleszá­mitolással, értékpapírok vételével és eladásával, folyó­számla hitelezéssel stb. Szóval e tekintetben nincs különbség a városi ta­karékpénztárak és egyéb pénzintézetek között. Ami már most azt a kérdést illeti, hogy Nyíregy­háza város, ha és amennyiben az illetékes tényezők a vá­rosi takarékpénztár létesítésének kérdésével megbarát­koznak, miből alapítsa meg a városi takarékpénztárt, ez olyan kérdés, amelynek megoldása ugyan csak az il­letékes tényezők belátásától és akaratától függ. Van a városnak a többek között a Nyíregyházi Takarékpénztárnál egy 294,000 koronás betétje. Ezt a város annak az alapítványának fedezetére helyezte el, amelyet a helybeli főgimnázium és a helybeli felekezeti elemi iskolák segélyezésére 1861-ben tett. A főgimná­zium és az elemi iskolák részére a város 5% kamat fizetésére kötelezte magát. — A betétként elhelyezett töke után azonban már évek óta csak 4V2°/o kamatot kap; V2°/o-al a házipénztár pótolja a betéti kamatokat. Szerény véleményem szerint semmi akadálya nin­csen annak, hogy ez a betét, esetleg 300,000 koronára kikerekítve, a városi takarékpénztár alaptőkéje gyanánt helyeztessék el. Ha azonban ez még is valamely előttem ismeret­len okok miatt akadályokba ütköznék, vannak a város­nak egyéb betétjei is, mintegy 200,000 korona összeg­ben. Meg lehet teremteni a városi takarékpénztár alap­tökéjét ezekből is. Az a körülmény, hogy az alaptőke 200,000, vagy 300,000, avagy a kettőt együtt véve 500,000 korona legyen, ha a város a takarékpénztárért teljes felelős­séget vállal, nem játszik lényeges szerepet. Forgótőkéié is lenne a városi takarékpénztárnak úgyszólván a létésülés pillanatától kezdve olyan mennyi­ségben, mint talán egyetlen vidéki pénzintézetnek sem. A már emiitett 500.000 korona készpénzen kivül a városi takarékpénztárnál helyezhető el és annak ren­delkezésére állhat a városi tisztviselői nyugdíj alap 100,000 koronát kitevő tökéje; az árvapénztár 180,000 koronát meghaladó tartalékalapja és az árvapénztár által kezelt 1.300,000 koronát meghaladó árvavagyon. A városi takarékpénztár létesítésével egyidejűleg ugyanis megszüntetendő lenne a közös árvapénztár je­lenlegi kölcsönnyújtási működése és ez egészen a városi takarékpénztárra ruháztatnék át. Ezzel véglegesen orvo­soltatnék az a jelenlegi tarthatatlan állapot, hogy miután a.z árvapénztári kölcsönök adása rendkívül nehézkes és *) Irta Balla Jenő városi közig, tanácsos, felolvasta a Ke­reskedők és Gazdák Köre előtt január hó 27-én dr. Hoffmann Mór ügyvéd, a Kör titkára. N Y I R V I D É K I hosszadalmas eljáráshoz van kötve, a ki nem kölcsö­nözhető árvapénzek olcsó kamatláb mellett pénzintézeti | betét gyanánt helyeztetnek el, minek további folyománya ! az is, íiogy az árvák készpénz-vagyona nem jövedelmez 1 részükre annyit, mint amennyit jövedelmezhetne. I Magára a városra a városi takarékpénztár létesí­tése az üzleti feleslegből nyerendő jövedelmen kivül még egyéb előnyökkel is járna. Első sorban is jelenlegi pénzintézeti betéteit job­ban jövedelmeztethetné. Akár magasabb betéti kamat cimén. akár az üzleti feleslegben. Ezen kivül folyószám­lát nyittathatna a saját számára. Esetleg az alaptökén felüli összegeket is nem betétek gyanánt, hanem folyó­számlára helyezhetné el. Ugyancsak a folyószámlára helyezhetné el a házipénztár időközönkénti készpénz feleslegeit. Viszont folyószámlára vehetné igénybe azo­kat az összegeket bizonyára kisebb kamat mellett, amelyekre időnként szüksége van s amelyeket most váltókölcsönök utján vesz igénybe. Egyszóval a város pénzügyi gazdálkodásának egész vonalán kedvezőbb helyzet állana elő. * * * Hátra volna még egy kérdés. — Az nevezetesen, hogy a városi takarékpénztár felállítása nem volna-e lényeges befolyással a már meglevő helybeli pénzinté­zetekre ? És hogy miután ezek már meg vannak, helyes és észszerű lenne-e még ezek mellett egy városi takarék­pénztár felállítása? Az bizonyos dolog, hogy a városi takarékpénztár hatással volna a már meglevő pénzintézetekre- Több irányban is. Nemcsak uj versenytársa lenne azoknak, hanem a városi betétek elvonását és a városnak, mint adósnak az elvesztését bizonyos mértékben megéreznék. Ámde ez a hatás nem lenne végzetes azokra. Hiszen azokban a városokban, amelyekben már vannak városi takarékpénztárak, vannak más pénzintézetek is. Részint régebbiek, részint ujabb alapításnak. Ami pedig a kérdésnek azt a részét illeti, hogy a városi takarékpénztár felállítása Nyíregyházán ma már elkésett dolog, erre sem elégedhetünk felelet gyanánt azzal a közmondással, hogy „Jobb későn, mint soha!" hanem példákra is hivatkozhatunk. Kisújszálláson 1891-ben alapították meg a városi takarékpénztárt; pedig ott 1870. óta áll fenn a .Nagy­kunsági takarékpénztár." És ott van Budapest példája is. A székesfőváros­ban se szeri, se száma a nagyobb, kisebb és legkisebb takarékpénztáraknak es bankoknak; még is rátért Buda­pest is arra, hogy egy városi takarékpénztár létesítése célszerű és észszerű. Nyíregyházán, ahol a négy részvénytársaságnál és két szövetkezetnél elhelyezett betétek összege az 1906. év végén meghaladta a 18 millió koronát, a városi taka­rékpénztár annál kevésbbé volna felesleges, mert egy­idejűleg megszűnne a városi árvapénztár kölcsönadási ténykedése! * * * Egy dolog azonban bizonyos. És ez az, hogy mint minden nagyobb vállalkozás sikere, ugy a városi taka­rékpénztáré is egyebek közt három főfeltételliez van kötve. Az egyik a megfelelő elökéstités. A másik a helyes szervezés. S végül a harmadik a kellő vetetés Ha ez a három feltétel meg lesz, akkor Nyíregy­háza város — bár nem szeretek vérmes reményeket fűzni semmihez, — olyan uj jövedelmi forráshoz juthat a városi takarékpénztár létesitésével, amely mig egyfelől nem jár ujabb terhekkel az adófizetői polgárokra, addig másfelől számos olyan közérdekű cél elérésére adja meg az anyagi erőt, amelyeknek^megvalósitására ma gondolni sem lehet! Okatootáiai levél. VI. Kedves Barátom! A „Nyírvidékiből tudtam meg, hogy uj lapot is indítottál, még pedig politikait és mindennapit. Nagyon szép tőled s még szebb lesz, ha politikai meggyőző­désednek állandó és hü tükre leszen. Nemkülönben szép lesz az is, ha egy-egy példányát útnak indítod Okatoo­táia felé, hogy én is épülhessek a honi viszonyok fej­lődésén. Annál inkább elvárom ezt tőled, mert itt örökké magolok és vitatkozom a bennszülöttekkel. Az az átko­zott okatootáiai közjog oly szövevényes, hogy valahány­szor azt hiszem, hogy no már most kezdem felfogni, mindjárt újból kisiklik kezemből a logika vezérmadzaga, s ugy érzem magamat, mintha csak a Labyrinthusban volnék Ariadné fonala nélkül. De mint alfélé kemény­fejü szittya, feltettem magamban, hogy vagy kitanulom minden csinyját-binyját, vagy egyszer csak megunom, földhözcsapom és elkezdek kalabriászozni, mig csak azt is meg nem unom. Egyébbiránt érdekes dolgokról számolhatok be a mai alkalommal Tegnap egy előkelő kávéházban üldögéltem egy kiváló paedagogussal, aki a nevelés terén Okatootáiában a delphii oraculum tekintélyét élvezi, s egyszer csak hozzánk csatlakozott ugyanaz az uri ember, akitől első sétám alkalmával az akasztófák iránt tudakozódtam. Mindjárt reám ismert és végtelen szeretetreméltó­sággal kérdezősködött tanulmányutam eddigi eredmé­nyei felöl. Én csak rövid pár szóval explíkáltam egyet mást, mert a nagy paedagogus igen belemelcgült volt elvei magyarázatába, ugy hogy nem is igen lehetett tőle szóhoz jutni. A legfontosabb mondá, az oráculum, hogy az iskolában kezdjük hirdetni az örök béke eszméjét. Az ifjúság szívja tele magát a béke és a béke erényeinek ideáljával, csak ugy valósulhat meg idővel az egy akol egy pásztor elve minden téren és minden vonalon. — Mert kérem, folytatá hévvel és élénk gesztusokkal, be kell végre valahára látnia az emberiségnek, hogy nincs nagyobb abszurdum, mint a háború. Nemzetek roska­doznak a militarizmus terhe alatt s akadnak oly még­tévelyedett elmék is ezer számra, akik a természet­1907. február 10. tudományok elühaladását s a technika vívmányait emberölő, népirtó eszközök alkotására és tökéletesíté­sére fordítják, holott az olyan embert, aki egy uj szer­kezetű ágyút, vagy puskát feltalál, fel kellene akasztani a iegelső fára. A mai irtózatos barbárismusnak csak ugy vethetünk véget az emberiség érdekében, ha ki küszöbölünk az iskolából minden olyan olvasmányt és tanulmányt, mely a hadi erényeket dicsőíti, a történelem tanításában minduntalan rámutatunk a háborúk bor­zalmas pusztításaira, az iszonyatos vér és pénzáldoza­tokra, s felkeltjük az ifjúságban a fegyverek iránt való ellenszenvet s a béke áldásaiért való rajongást. Erről irtam is egy nagy munkát, melyet egyenesen jelenlegi közoktatásügyi miniszterünknek ajánlottam, aki azt méltányolni is fogja, mert, mint talán tudni is méltóz­tatik, a külföld előtt is feltűnt már, mint a békelk'a egyik vezéralakja és lánglelkü apostola Ezeket mondá el Ukatootáia oraculuma még pedio­egyszuszra s mikor mondókáját befejezte, a nyájas bennszülött, ki addig velem együtt hallgatott, mint a pap a zsákban, a következő megjegyzést kockáztatta egy hamiskás szemhunyorítás kíséretében : Nagyságod, nemde azt akarta mondani, hogy azért irta meg említett nagybecsű müvét, mivel most éppen békepárti minisztere van ? Az oraculum elértette a célzást, s mialatt kedve­szegetten valami szellemes riposztot keresgélt az agyá­ban felhalmozott békeaxiómák között s a szemét ugy fordította felfelé, mintha csak cerebrumának tekervényei közé akarna tekinteni, közbeszóltam: Igen tisztelt uram! Hogy a háború, mint olyan, abszurdum-e vagy nem, szükséges rosz-e, mint ahogy igen előkelő idegenek mondották már sokszor a müveit flyugaton, azon én nem vitatkozom, mert igazán fe­lesleges. Meg van és meg lesz elvben és gyakorlatban egyaránt, -amíg csak ember lesz a földön, aki mig él, ételre, italra és ruházatra lesz utalva. Egy módot tud­nék a háborúk megszüntetésére, ez az volna, hogy ne legyen a földön természetes halál, s aki fegyveres harcba nem megy, az biztos lehessen a felöl, hogy örökké fog élni és sohasem fog se testi se lelki szük­séget látni. Ezt azonban a teremtővel magával kellene elintézni. Vagy talán még okosabb volna, ha a teremtő ugy rendelkeznék, hogy az ember sérthetetlen legyen, hogy se buzogány, se kard, se ágyú ne árthasson neki. Akkor a háborúskodás igazán abtturdum volna s mint abszurdum lehetetlen is. így azonban, mikor minden embernek előbb utóbb úgyis meg kell halnia, ha tet­szik neki, ha nem ; mikor nemcsak egy vasúti vagy egyéb baleset, hanem egy meghűlés, egy zsiros falat, mit jóiziien lenyelt, korai halálát okozhatja ; higyje meg nekem, a háború lehet igazságos vagy igazságtalan, de nem abszurdum, s ha igazságos, akkor egyenesen kötelesség Uraságod, ugy tudom, lelkes bámulója a német költőknek és gondolkozóknak. Hát azok között van egy, névszerint Schiller, aki ezeket mondja: legjámborabb ember sem élhet békességben, ha gonosz szomszédjá­nak nem tetszik." és egy n ás helyen ezeket mondja: „Semmire való az a nemzet, mely becsületéért min­denét kockára nem teszi." Schiller tudtommal beteges ember volt, de nem tökkelütött, s az emberiség történetét is jól ismerte, mert az ő idejében még nem a politikai pártállás alapján döntötték el, hogy ki mire termett, s ő, tudva­levőleg, a história professzora volt a jenai egyetemen. Meggyőződésem szerint idézett szavai örök igaz­ságok. Minden nemzetnek vannak rossz szomszédai, kik felől békében nem élhet, ha csak szabadságát, becsü­letét feláldozni nem akarja a béke kedvéért. Mig a teremtő a világ eddigi folyásán s az emberi természeten nem változtat, az örök béke csak a gonosz szomszédok malmára hajtaná a vizet. Szabadság a nemzetek létfeltétele s a szabadság egyetlen erős vára a harci kedv és halálmegvetés, mely egy nemzet fiainak szivében olthatatlan lánggal ég. Hosszú mondókámat nem folytathattam tovább, mert az oraculum azt kiáltotta, hogy „zahlen" a barát­ságos bennszülött pedig megölelt és meghitt vacsorára, mint mondá, az ő sterény otthonába egy jpohár borra meg egy pár jó szóra. Erről a vacsoráról legközelebb irok. Most meg­bocsáss, hogy nem folytatom levelemet, mert még nein is borotválkoztam, pedig egy félóra múlva már látogatást kell tennem az okatootáiai sajtó egyik előkelőségénél. Szerbusz ! Ölei híved Elvy Tamás. Nyiregyházi Torna és Yivő Egyesüle t. Nevezeit egyesület első évi közgyűlése előtt állván az a kérdés t'oglalkoz'at vajon van-e szükség ily irányú munkásságot kifejtő egyesülésre, van-e lehet-e egy ily egyesülés tevékenységének haszna az emberre, a tár­sadalomra. Szemügyre véve a testgyakorlatok hatását az egész emberre, arra az eredményre jutunk, hegy a testre johatással van, sőt arra egyenesen szükség v.m, Ho!l elégíthetjük ki a testnek eme szükségét mi felnőt­tek, ha nem a', ily irányú egyesületekben. Nézzük kö­zelből a testgyakoi latok hatását, ugy az ifjúságra, mint a felnőtt fmberre. Az embereknek az élétben a tanult ismereteken kivül szüksége van : gyakorlatiasságra, önálló kiforrt, egyéniségre, benső egyensúlyra. A gyakorlatiasságra nézve a tes'gyakorlatoknak vannak speciális eszközei és általanos hátasa. Speciális eszközei a slöjd és a turisztika. Általános hatása az izmok és idegrendszer fegyelmezettsége, müködé^beni biztonsága ; gyakorlás utján a lélek szert lesz pontos mathemitikai Ítéletre a munka mértékét illetőleg és hajlamot a kínálkozó előnyök kihasználására. Az egyéniségek kiforrásánál a testgyakorlásnak döntő szerepe azon alapszik, hogy az egyéniség a szervezethez lévén kötött, azzal együtt fejlődik és csak annak utján iránjitható. Másrészt abban, hogy a jel­lem legerőtelje.-ebb alapvonásai csak nigyobu i elkj emóciók alkalmival jönnek tudatra, s csak tudatra jö\e lehetnek az organizáciokhoz szervesen knpesolódó elvek

Next

/
Oldalképek
Tartalom