Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1907-01-27 / 4. szám

2 4-ik szám. N Y I R V D E K 19Ö7.január 27. nyeinek értékesité»énél ujabb hasonló, sót talán nagyobb nehézségek állanak előtte. Készítményeit ujabb idóveezteség, fuvardíj és más költségekkel terhelten viszi vagy a kiskereskedőhöz, aki sajnos rendszerint igen kihasználja a munkásnép szorult helyzetét, vagy pedig heti és országos vásárokon igyekszik azokat értékesíteni. Ez utóbbi két esetben elért eladási árak is azonban rendszerint alig haladják valamivel felül készkiadásait, és semmi esetre sem biztosítják a munka méltányos ellenértékét Vármegyénk speciális geografikus fekvése talaj, vizi, éghajlati viszonyainál fogva a fűzvesszö termelésre kiválóan előnyéi helyzetben van, Természet alkotta fűzeseink nagy terje delemben léteznek s tulajdonosaik nem hogy azokat okszerűen művelnék és kezelnék, de gyakran valósággal mesterségesen — állatok legeltetésével pusztítják. Hogy pedig a kettő közöttti különbséget beigazoljam, hivatkozom arra, hogy mig az ilyen természetes és nem gondozott területek évi hozama magyar holdanként átlagosan semmi esetre sem haladja meg az 50 korona bruttó bevételt, addig a megyénkben is már több helyen mesterségesen létesített és szakszerűen művelt fűzesek ,

n0 — 200 korona holdankénti tiszta hasznot is aápesek fölmutatni. Már pedig ez utóbbiak értékesítése is nehézségekbe ütközik, mivel ezek finomabb, értékesebb anyagát csekélyebb árban sem képes a primitívebb munkát készítő egyén megfizetni, miért is azok rendszerint távolabbi vidéken és gyakran a közvetítő kereskedelem utjáu, tehát elég mérsékelt áron értékesíthetők. Vármegyénk rohamosan fejlő lött szőlő és mindinkább fejlődő gyümölcstermelésével kapcsolatos azon nagy szállító kosár szükséglet, mely tisztán csak a szőlő szállító kosaraknál már is évenként 200.000—250 000-re tehető; nem is szólva a többi gazJazági és háztartási kosarakról. E szükségletből pedig egyedül a helybeli kir. ügyészség fogházának rab munkásai mindössze 40, — legfeljebb 60.000 szólőszállitó kosarat képesek előállítani Körülbelül ehh"z hasonlóan, t^hát mintegy 70 —75 %-át vagyunk kénytelenek a többi fűzvessző készítményekből is más vidékről beszerezni. E szükséglet állandó emelkedése több mint bizonyos s nem egyedüli, mert pl. Kecskemét és Nagykőrös vidékének évenként mintegy 2—4 millió szóló és gyümölcsszállitó kosár szükségletének circa 80 °/o-át kénytelen külföldről' leginkább Morvaországból beszerezni. Az ugocsamegyei házi ipar fejlesztő bizottság szervezete és működésének tanulmányozása céljából történt kiküldetésem alkalmával láttam e bizottsághoz intézett két megrendelést, melynek egyike Amerikából 40 000. másikja Kairóból 300,000 szőlőkosárra szólott. E megrendelésnek természetesen a nevezett iparfejlesztő bizottság csekély munkaképessége folytán eleget nem tehetett. Régebben és ujabban hallottam és ismertem nagyobb uradalmakat, melyek a fűzvessző keresett volta alapján nagyobb terjedelmű fűzeseket telepítettek. Igy pl közvetlen szomszédságunkban a sárospataki Windischgrátz-féle dajelenetei sem egyebek, mint a magyar népzene egyes melódiáinak művészi feldolgozásai. Nemzeti zene csak a népzene, a népdal. A mig tehát azzal, ha műsorainkat csupán a magyar népdal motívumokon épülő számokkal töltjük be, ez egyoldalúsággal épen nem áldozunk a hazai művészet oltárán: addig azzal, hogy az egész világ zeneirodalmával ismerkedünk : nem válunk németekké. Sőt ő méltósága is tudja, hogy akkor, ha Chopin müveinél, Beethoven sonatainál, vagy akár Schubert dalainál át engedi érzelmeit azok hatásának, ezzel a hazafiúi érzület nem csökken ; hiszen a szöveg nyelve itt igazán közömbös és épen ezért mindegy, ha a külföldi művész olaszul vagy angolul énekel. Ellenkezőleg. ismernünk kell a külföldi zeneirodalmat, hogy megbecsülni tudjuk a hazait. De mit hoz a véletlen I A kifogásolt műsor négy művész szereplője közt három a magyar, egy a német, az is hollandi, és az is elmarad. Egyébiránt az bizonyos, hogy a magyar zenét ismertetni érdemes és a kör hivatásához méltó, — de nem az internationale között, elbujtatva. Épen azért helyesen tette a művészeti választmány, hogy a még szeptemberben összeállított terve szerint a februári estét kizárólag ennek szentelte. Ez az estély hivatva lesz a magyar irodalmat és vele együtt a korszerű magyar zenét ismertetni Tinódi-tói — Arany-ig. Sokkal tanul- j ságosabb, sokkal élvezetesebb és főként sokkal magyarabb ez, mint megtudni, hogy Liszt miként alkot Rhapsodiát a szeretnék szántani kezdetű népdalból, átdolgozván azt moll accordokban is. Ugy vélem, hogy nincs oka restelkednie a körnek a múltért és az ennek folytatása és kiegészítéseként jelentkező jelenért, melynek oly nagy és fényes közönség adóz osztatlan elismeréssel és nincs oka szégyenkezni a sikereken annak a nagyon kevés egyénnek, a kik igazán önzetlenül és igen-igen sokat fáradtak azért, hogy a város — mondjuk szerényen — a megye közön ségét országszerte mint művészet kedvelöt tette it tté. —hm— uradalom. Ezen nagyobb telepek termésüket csaknem kizárólag külföldön kénytelenek értékesíteni, csak épen a sárospataki uradalom telepének anyagát használja földmivelésügyi kormányunk ujabb és kiterjedtebb honi iparfejlesztési célokra. Szomorú de való, hogy ily körülményeK között számokban alig kifejezhető azon veszteség, melyet nemzetgazdaságunk a közvetítő kereskedelem gyakran kettős kretáju u. n. polgári haszna, valamint fuvardíjak é munkabér címén — a legszerényebb kifejezést használva — könnyelműségünk folytán elveszít. A közös árvapénztár kölcsönei. A városi árvaszéle előterjeszléssel fordul a képviselőtestületh z az árvapénztari kölcsönökre vonatkozó szabályok módosítása iránt. Az elterjesztésben kifejti az árvaszik, hogy a jelenlegi szabályok melli-tt az árvapénztárban kezelt pénzek nehezen adhato'< lei m igánkölcsönökre s igy azoknak mindinkább nagyobb része pénzintézeti betét gyanánt lévén elhelyt-zve, kisebb kamatot és i^y kevesebb jöved Imet ad. Erre való tekintetlel az árvasz»k sürgős felhatalmazast kér, hogy 10.000 koronánál nagyobb összegű kölcsönök is adhatók legyenek. Egyidejűleg kéri, hogy a m-g 1881-b n megalkotott s j 1-mleg érvényben lévő szabályrendelet átdolgozására a kepvíselő'estület a faj it kebeléből egy bizottságot küldjön ki. Az előterjesztés szóról-szór.i a következőképen hangzik : Tekintetes képviselőtestület! Az 1905 ik és az 1906-ik évekről beterjesztett gyámpénztári zárószánudásoknak a közös árvapénzlári p'nzkezelésre vonatkoz.ó adatai az előbbi évekhez viszonyítva azt mulatják, hogy a közös árvapénztári kölcsönök régi keresi ttségüket elvesztették, a hitelt kereső közönség az árvapénztári kölcsönök felveMélől idegenkedik, s ezáltal a tartalék a ap jövedelme is évről évre csökken. Ezen sajnálatos, s mindenesetre aggasztó jelenség magyarázata egyreszről a h lji p nzinlézeteknek mindenesetre jogos versi ny. ben. másré-zről és fő eg azonban magának az 1877. XX t.-c. 289. §-ában m-galkotott, s az 55200 1903 sz. Bm. rendelet ál al fenntartott szigorú intézked seiben rejlik, sőt ezen törvényes rendelkezés^ k merevségét a — meg az 1881. évben inigalkotolt s jelenleg is érvényben l>vő árvaszéki szabályrendelet csak fokozza. A pyámügyi törvény 287. § ának kötelező rendelkezései folytán a tekintetes K-pviselőtestület az árvaszéki ügy és pénzkezelésre vonatkozó szabályrendeletét legelső izben ugy és akként allapMotla meg, hogy a kiadható kölcsöntőkék legmagasabb ősszegét iOOO forintban, a törlesztési határidőt 10 évben s a kamatláb nagyságát b°/o-ban határozta meg. A tekintetes Képviselőtestületnek ezen intézkedése az akkori viszonyoknak teljesen meg is felelt, mert mig ezáltal egyrészről a kiskorú árvák készpénz tőkéjét előnyösen gyümöl c-öztette, másrészről az akkori rer.dezetlm pénzviszonyok figyelembe vételével a hitelt kereső közönségnek olcsó és megbízható kölcsönt nynjtott. Tette pedig ezt a tek. Képviselőtestület azzal az intcntióval, hogy az árvapénztári kölcsönök előnyeiben e városnak minél több polgára részesülhessen. -- Ho/y a képviselőtestületnek fenti határozata mennyire üdvös volt, mutatja az is, hogy az árvaszék kezelése ah rohamosan, szintá hónaprol-hónapr.i nagyobb összegek helyeztetlek cl, a tartalék alap megter mtetett s izmosodni kezdi tt s hogy a kölcsönök fokozodoM kereslete szinte kényszeritőleg követelte a kiadható kölaönlö kek ősegének föl i meléset, a mi az 1881. évb>n megalkotott, s j'lenleg is érvényben levő szabályrendelet 24 §-ában — az által, hogy a kiadha'ó kölcsöntőkék összegét 3000 forintról 5000 forintra tmelte föl — megvalósítást is nyert. A közös árvapmzfári kőlc-őnöknek az akkori időben m-gszerzett népszerűsége s keresettsége, s a hitel és pénzviszonyokr ak fokozatos javulása természetesen mihamar egészséges versenyt ébresztett s a gazdasági föllendülés szinte magával hózta azt, hogy a takarékbetétek elfogadásával és a kölcsöntőkék kiadásával foglalkozó pénzintéz t k városunkban is szaporodni kezdtek. Az évről-évre fokozódó verseny s a pénzviszonyoknjk megszilárdulása azonban még őnm igában véve n rn bírt kárjs kih itá-sal a kőzösárvapénztári kölc.-önökre nézvo, mert a helyi pónzi ntézetek a kamatlab olcsóságát s a visszafizetés kényelmességét tekintve az árvapénztári kölcsönök előnyeivel a legutóbbi időkig nem rendelkeztek. A mi tehát a kőzösárvapénztári kölcsönök ker settség're b nitólag hat, még ezidőszerint is főleg abban kére endő, hogy az 1877. XX. t.-c. 289. §-a a kölcsönök kiadását háromszoros biztosítékhoz köti, hogy a sz^m-lyes, egyéni hitel figyelembe nem vehető, s legfőbbképpen, hogy a megszavizott kölcsön az idézeti törvényszakasz utolsó bekezdése értelmében csak a telekkönyvi bekebelezés megtörléntevel utalványozható. Csak természetes tehát, hogy a törvenyes intézkidéseknck merevsége és túlzott szigorusája, hozzávéve még a kölcsönkérelem alakiságait, röwd idő alatt meghozta a maga káros gyümölcseit, s hogy ezen aggasztó következmények hatását a legutóbbi években bekövetkezett kamatláb esés, s az a körülmény, hogy közös árvapénzlari kölcsön csakis helyi ingatlanokra adhttó, s 10.000 ' oronánil maga-abb összeg meg nem szavazható, — esik fokozta Ezen visszás helyzet egyenes következménye tehát az, hogy mig az 1904. évben a kiadott kö'csönók összege 882,906 kor. 80 fillért telt ki, addig az 1905. évben a kölcsönök összege 706,181 kor. 96 fillérre esett, ti hát egyetlen egy év alatt a kiadott kölcsöntőkék összege 17' 724 kor. 84 fillérrel csökkent. Ily körülmények között minden erőnkkel arra kell törekednünk, hogy a bekövetkezhető érzékenyebb károsodásoknak gátat vessünk, s a fenálló és érvényben levő szabályoknak lehető módosításával minden mellék tekintetet mellőzve a baj orvoslására siessünk. Mert ha a régi szabályrendeletnek ismertetett feltételein nem változtatunk, ez egyenesen a tartalék alap megtámadását, annak jövedelmének elvesztését, s végső következményében a város terheinek szaporodását, tehát a közköltség emelését fogja eredményezni. Hogy ez az aggodalom mennyire indokolt, legyen szabad azt az alábbiakban röviden kifejtenünk. Az 1898. XXI. t. cz. 8. §-ának b. pontja kimondja ugyanis azt, hogy az illetőségi község mindazon esetekben, midőn ugy az illető maga mint az érette . . . fizetni köteles hozzátartozói szegények . . . köteles ... a hatóságilag elhagyottaknak nyilvánított gyermekek ápolásáról, eltartásáról és neveléséről 7 éves korukon tul gondoskodni. Ezen törvényszakasz értelmében az 50000—1899. szám alatt kiadott belügyminiszteri szabályrendelet 1. §-ára hivatkozással elhagyottnak tekintendő minden olyan 15 éven alóli gyermek I. a ki köz vagy magán helyen elhagyatva találtatik, tehát lelencz, 2. Árvaházban el nem helyezhető vagyontalan árva, 3. ki szüleinek betegsége korházban, tébolydában, fogházban vagy fegyházban léte miatt — habár csak ideiglenesen is hatósági gondozásra szorul, 4. kit tartására köteles szülei, vagy nagy szülei megélhetési viszonyaik veszélyeztetése nélkül eltartani képtelenek. Az ezen kiskorúak eltartási költségeinek fedezésére az 1901. XXI. t. cz. 5. §-a a közös árvapénztár tartalék alapjának egyéb czélokra fel nem használt kamat jövédelmét jelöli ki, — melyből az 55200 -1903. sz. a.' kiadott belügyminiszte i szabályrendelet 99 §-a értelmében egy segély alap létesítendő s ez a város háztartásában mint az elhagyott gyermekek segély alapja szerepel. Csak természetes tehát, hogy minél inkább fokozódik a közösárvapénztári kölcsönök keresettsége, minél több kölcsön lesz az árvaszék által megszavazva s igy maga a tartalék alap is lehető teljes összegében kölcsön képen kiadva, annál nagyobb lesz azon összeg, mely mint a tartalék alapnak egyébb célokra fel nem használt jövedelme, évenként ezen segély alap javára átutalható. — Ha már most figyelembe vesszük, hogy 1905. és 1906. években a tartalék alap jövedelméből az árvaszék igen tekintélyes összeget volt kénytelen a kiskorúak tőke pénze után járó kamatok pótlására fordítani (mert az el nem helyezett tőke a tartalék alap tőkéjét tetemesen felül haladta) s ha figyelembe vesszük, hogy az elhagyott s tartást igénylő gyermekek száma a megélhetési viszonyok súlyosbodása fobtán évről évre rohamosan nő, ugy hogy azoknak eltartási költsége már a közel jövőben évenként 8- 10000 koronára értékelhető, akkor minden lehetőt el kell követnünk arra, hogy a kiskorúak tökéit s magát a tartalék alapot is nem pénzintézeti elhelyezés, hanem kölcsön utján gyümölcsöztessük. Ezen válságos viszonyok sanálása csak 3 uton remélhető. 1. a kamatláb leszállítása által. 2. az által, ha a képviselőtestület felhatalmazást ad arra, hogy közösárvapénztári kölcsönök nem csak Nyíregyházán, hanem bárhol a vidéken is elhelyezhetők lesznek 3. ha a képviselőtestület a kiadható kölcsön tőkék összegét felemeli. A midőn tisztelettel megjegyezzük, hogy a jelenlegi viszonyok figyelembe vételével sem az 1-ső sem a 2-ik pont alatt érintett tervek megvalósítását nem véleményezzük, s a midőn bejelentjük, hogy ez idöszerint is- a tekintetes képviselőtestület hozzájárulásától feltételezetten két olyan kérelem van az árvaszék elbírálása alatt, mely 10000 koronánál magasabb összegű kölcsön megszavazása s kiutalása iránt kér határozat hozatalt, s végül a midőn azt is kijelentjük, hogy jelen előterjesztésünk megtételére egyedül a közösárvapénztár anyagi helyzetének jól és komolyan megfontolt érdeke kényszerit, tisztelettel kérjük : a) méltóztassék ezen előterjesztésünket azonnal érdemleges tárgyalás alá venni s határozatilag felhatalmazni a városi árvaszéket már most arra, hogy addig is, mig a jelenleg érvényben levő szabályrendelet átalakítva s a törvényes kellékeknek megfelelőleg jóváhagyva lesz egész 20000 koronáig terjedőleg kölcsönöket megszavazhasson s kiutalhasson b) az 1901. évi XX. t. cz. 8. §-ának b. pontjára hivatkozással, méltóztassék kimondani, hogy ezen véghatározata csak birtokon kivül felebbezhetö s végül c) méltóztassék az 1881. évben megalkotott s jelenleg érvényben levő szabályrendelet átalakítására saját kebeléből egy bizottságot kiküldeni. Kelt Nyíregyháza város árvaszékének 1907. évi január hó 17-én tartott rendes üléséből. Májerszky Béla polgármester, árvaszéki elnök. Egy okos sző. Munkás viszonyaink rettenetes züllése mellett megszívlelendőnek sjáltalanos é dekünek tartjuk azt a beszédet, melyet Balogh Ferencz, a nyírbátori közbirtokosság elnöke tartott a minap a közbirtokosság közgyűlésén. Nyírbátorban a társadalmi viszonyok alábbvalók Mucsánál ! Egyes embnrek a parasztságot annyira föllázitották az úgynevezett uriosztály ellen, hogy azok egész megvetéssel és confindentiával viseltetnek a nadrágos ember iránt. Vannak egyes úriemberek, kik hogy a hatalmat kezűkbe ragadhassák annyira vetemedtek, hogy a parasztsággal fraternizálra nem tesznek egyebet, mint az uri osztályt gyalázzák. Ez kell a parasztnak ! * * * Az elmondott beszéd a következő : A hol emberekre akadtak mindenütt társadalmi állapotban találták őket. A társadalmi állapotot az emberi természet eredményének k"ll tekintenünk, s azért lehetetlen ho

r-y Nyirbatorban s^áig oly elveket kövessenek, melyek társadalmi rendünk sőt egész előhiladásunk alapelveivel ellenkeznek: s azt kellesen mondani, hogy az idők áramlata tátongó örvény felé sodorja Nyírbátort, mely minden erkölcsösséget, emberi méltóságot elnyeléssel fenyeget. Hiszen a föld egy része sem oly virágzó, hogy a földi dolgok mulandóságára ne emlékeztetne. Miként tavasszal is, mikor fejlődésnek indul minden s uj levelek és virágok diszitnek minden ágot, egyes kihalt növények és száraz levelek az előbbi évek elenyészett virágzás korát ju'tatják eszünkbe: ugy ébreszt a legáltalánosabb haladás korszakaiban is hasonló emlé-