Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1907-01-27 / 4. szám

XXVIII. évfolyam. 4. S78ni. Nyíregyháza, 1907. évi január hó 27. A SZABOLCSVARMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. - oo*

® • Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételeit: . Egész évre 8 korona. Fél évre 4 , Negyed évre 2 Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: VÁROSHÁZ-TÉR 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések nagyság szeiínt számíttatnak. A nyilt-téri közlemények dija soroukint 60 tillér. Apró hiidetések 10 szóig 40 fii., minden további szó 4- fii. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Nyilt levél Kállay András öméltóságához Kedves Bátyám ! Fogadd hálás köszönetemet azokért a', elösmerő, lelkesítő szép szavakért, amelyeket régi kedves postaszekréuyüuk : a „Nyirvídék" hasábjain voltál szives hozzám intézni. Nagyon leköteleztél ezáltal, mert — válaszom megadására szintén „az öreg postaszekrényt" választva, — végre alkalmam nyilík vármegyénk közönségének is bevallani azt, ami már régen nyomja lelkiösmer.etemet, — hogy ugyanis a Bessenyei-Kör elnökségéhez — nem értek. Már iíju koromtól kezdódőleg a műszaki p'ilyán nevekedtem, később is mindig csak realisztikus dolgokkal foglalkoztam, keuyerem mindig száraz volt, a művés-ettel és szépirod ilommal pedig legfeljebb is időtöltésből foglalkoztam néha. Midőn a Bessenyei Kör elnökéül felkértek, becsületesen be is vallotta n mindezt s hosszú ellenállás utin csak azért fogadtam el mégis az elnökséget, mert nem engedhettem, hogy vármegyénk ezen egyetlen kulturális intézménye is töukre menjen, mihelyt elveszítette az idegenből inportált szabadelvű támogatást. Nagy áldozatot kellett hoznom. Olyanra kellett vállalkoznom, amihez nem tudok. Megtettem. — Aki akar, Ítéljen el érte. Légy azonban meggyőződve kedves bátyám, hogy éu, aki még az Úristent is csak mint a magyarok istenét imádom, épen úgy át vagyok hatva íi vágytól, hogy a Bessenyei-Kör minden izében, tehát művészetében is magyar legyen, mint te. Ezt azonban megvalósítani én nem tudom. A jelen korban a művészvilágban általánosan elösmert fogalom, hogy a müvés/et éltető ereje a nemzetköziség. Szeretnék írni . . .*) Szeretnék irni ujjongó danát. Mely napsugárként száll a tájon át; Mely belecseng a szívbe, mint madárdal Betöltve azt rejtelmes, méla vágygyal. Hadd gondolják szívenlről mind, akik Hallják e dalt: itt a tavasz lakik. Az ujjongó, az édes kikelet, Mely örök l'énynyel ég e szív lelett. A tenger is, ha fent a nap ragyog: Mily csendesen, mily békén mosolyog, És nem kérdezi senki, hogy a mélyet Dulják-e bent a vészes szenvedélyek. krüzselyi Erzsike. A Bessenyei-Kör estéje — 1907. január 33-én. — Hosszít szünet és némi kalamitás után jutottunk Kör harmadik müvészestéjéhez. mely nagyszerű műsorával oly nagy érdeklődést keltett, hogy a rendkívül zord, egészségveszélyeztetö hideg idö dacára, a terem zsúfolásig megtelt közönséggel. Vonzó volt a programra, mely tulnyomólag zenei számokból volt összeállítva és e mellett a hangszerek és a zenemüvek különféleségével változatosan, érdekesen. Hallani remélhettük az éneket, hegedűt, hárfát, zongorát, külön és együttesen. Sajnos, Culp Julin rekedtsége nemcsak énekművészeiének élvezetétől fosztott meg — egyelőre, hanem a zeneestély kerekdedségétől és nagyobb változatosságától és — amit legjobban sajnálunk — a Gounod: Iiepentir-jéU'ú is, mely a négy különféle hangszer művészei által lett volna előadva. *) Mutatvány a közbejött akadályok miatt, csak február végén megjelenő „Örök csendben" cimi'i verskötetből. Oly megrögzött fogadalom ez, amelyhez még igazán szakavatott és szakképzett művé szeink sem mernek hozzányúlni, mert félnek tőle, hogy ha nem tudnák megtalálni a művészetbe vitt nemzeti irányzat helyes mértékét. annak színvonala lejebb szállana, ezzel pedig nem használnánk a magyarságuak, mert csak azt bizonyítanánk a müveit világ előtt, hogy a magyarság elleusége a nemzetközi művészetnek, tehát a kultúrának. Eu tehát nem vállalkozhatott arra, hogy kísérletezzek olyasmivel, amitől még legszakavatottabbjainknak is borsódzik a hátuk Meg vagyok arról győződve, hogy a te bölcs tapasztalatod és mély tudásod ezen nehézséggel is m^gküzdene és hogy megadva Popini urnák, aki az intézménynek kétségen kivül szakavatott, lelkes és önzetlen vezetője, a követendő nemzeti irányt, — megtalálnád a helyes utat a nemzeti művészet megalkotására Azért kérlek, ne vond meg becses támogatásodat a Bessenyei-Körtől és a magyar nemzeti művészettől, hanem vedd át mielőbb szakavatott kezekkel az intézmény gyeplőjét s válts fel engem, nem hivatottat, az elnökségben. Szives baráti jóindulatodat továbbra is kérve, vagyok tisztelő öcs°d: Vay (jíábor. mezőgazdasági uH Iparunk fejlesztése, Irta: Szikszay Sándor gazd. e. titkár. I. Vármegyei gazdasági egyesületünk máiévek óta buzgólkodik a mezőgazdasági házi ipar ft-jlesztésén. mely buzgólkodása eddig főleg a siker biztosítására alka'mas módok és eszközök kipuhatolására, szorítkozott, Évek óta rendezünk vármegyénk egyes községeinkben különféle házi ipari tanfolyaEgyébiránt így is bebizonyult, hogy a zene a legideálisabb művészet Hogy is mondja Heyking bárónő (A kéebesitetlen levelek szerzője)? A zene az a művészet, mely legjobban kiemel vünket a kézzel fogható világból és nekünk ajándékozza a valóságokról való megfeledkezést. Ez a művészet az, mely rohamosan átvezet bennünket az érzelmek legkülönbözőbb scáláján; érezzük a fájdalmat, a bánatot — ok nélkül; derűt idéz elő — nem tudjuk, mivel? — viharos izgalmat, — majd melancholiát érezünk, s nem tudjuk, miért? És boldoggá tesz minket, ha saját énünket, legbelsőbb érzületünket halljuk kifejezésre akként jutni, ahogy azt magunk kifejezni nem tudjuk. De mennyire nagyobb az előadónak zenei élvezete, mint a hallgatóé. Ö, az általa legalaposabban ismert zeneműnek már első accordjainál, első melódiáinál átengedheti magát a megfelelő érzületnek, mig minket a terem, a világítás, de főleg magának az előadónak látása nem kis mértékben von el magától a zenének élvezésétől. Mert hiszen lehetetlen meg nem látni, hogy Geier Stefi egy nagyon kedves, bájos jelenség, hogy Mosshammer — egy mwawtikus troubadour alak, hogy Bienzl egy szellemes fő! És amikor eszembe jut az a — már nem tudom kitől olvasott — bluette, ahol a művészt — gordonkája kézben. — ihlettsége közepette meglepi a leghatalmasabb földi erő: a nő és művészi egyéniségét legyőzi a — szerelem, önkénytelenül fog el a kétely, lehetek-e teljesen objectiv ? Szerencsére mind a három művész már ismerősünk és megállapíthatjuk, hogy Geier Stefinek nemcsak a — ruhája nőtt meg. hanem vele temperamentuma, szenvedélyessége. A Goldmark: Ct/ncertjének főleg Adagio tételében szinte pihegett, — a főtételnek Allegro részleteibe és a Rondc-bn fiatalos hevének egész tüzét lihegte belé. Hát még a Sarasaié: Spanyol táncai és a llubay: Csárdajelenetei mily temperamentumról tanúskodnak. A Niniche-bői ismert Madrigal-\ú sima egyenletes vonóhuzását bizonygatta, azonban a többi darabokban arpeggioinak gyöngyöző volta, az octavok és decimák tisztasága az ö művészi virtuasitásáról, briliáns teehnicájáról győztek meg. Kár, hogy tí-je nem elég erős. Talán a hangszer ? Bienzl, mint kisérő, főleg a Goldmark Concert-jében utolérhetetlen, úgy a mű szépségeire, mint a hegedűvel mokat, természetesen a kormány anyagi támogatásával. E tanfolyamok díjmentesek, sót a tanulók kitanitásihoz szükségelt s ma már nem csekély értékű nyers anyagot is teljesen ingyeu bocsátjuk rendelkezésre s végül a tanulókat igyekezetök es ügyességükhöz képest pénzdijakkal is kitüntetjük és buzdítjuk. Eleinte érthetetlennek tünt fel előttünk, hogy min lezek dacára nem voltunk képesek a kívánt eredményt elérni, vagyis a tanított háii ipari munkákat közkedveltté és általánossá tenni. Eauek azonban kétségtelen és egyedüli okát nem volt nehéz a magam részéről mindig hangoztatott szervezetlenségben megtalálni. Tanulmányi kiküldetéseim • alkalmával valamint itthoni tap isztalataim folytán szerzett ezen megyőződésemnek igyekeztem lépten-nyomon híveket szerezni s ugyan e célból fogtam a jelen alkalommal pennát, szerény soraimat a nagyközönséghez indézendó. Timár közönségünk lakosainak elég nagy része már évek óta foglalkozik a fűz vessző, — különösen az egyszerűbb szekérkas fonással. E község határáuak füzesei azonban sokkal csekélyebb terjedelmüekj hogy?em képesek lennének annyi nyers anyagot adai, ameuoyit e község munkásai téli, más munka nélküli időben földolgozhatnának; következőképen kénytelen a munkás vagy távolabbi vidékekről a nyersanyagot fáradsággal, időveszteséggel, fuvar díj, rendszerint áldomás költséggel s végül nagy vételárért beszerezni vagy, ha az a munkás nemcsak dolgozni szeret, de egyben számolni is tud s az előbbi körülményeket számítván, munkájának ellenértékét kihozni nem tudja, kénytelen e könnjü munkától is inkább elállni s teljes tétlenséggel tölteui idjét. De még ha a munkás az anyag beszerzésnél el is kerüli ezen előbb jelzett egyik vagy másik reá nézve súlyos tételt, ugy készitmévaló egybeolvadására kitűnően ügyelt. Pedig- ő igaz művész-lélek, amit a Dvorák romanz-szerü l.hargelto-jávai és a Giieg Kobold-jávai bizonyított, ü mindig szívesen látott egyén mi nálunk. MossKammert is jól ismerjük és így ujat nem kell mondanunk róla. Azonban a hárfa immár nem bizonyul hangverseny-hangszernek, tul sok az örökös pizzieato. A prózát Klár István felolvasása képviselte; ismert név helyi társadalmunkban, és a fővárosi lapok tárcza rovatában. Költői kedély, a szivével figyelő egyén, a ki a „hó" alól kapart ki két kis tragoediát. Ezek elseje, a ködmönös paraszti öreg ember-pár tragoediája igazán megható, és befejezetlenségével, végét nem érő gondolatjelével, — méla vég accordjával oly nyomást gyakorol, amitől szinte valami erős kifakadással szeretnénk szabadulni. A másik, a kivert ember és állat cynismusa azért volt talán kevésbbé hatásos, mert a felolvasó nem vetett számot a terem méreteivel és feleineltebb hangot nem választott. Íme ez volt a harmadik este lefolyása, csak a sok német szövegű dal elmaradása felett sajnálkozunk. Ez azonban alkalmat ad arra, hogy K«l'ay Andrásnak a kör elnökéhez intézett nyilt levelét fogjam tollhegyre, természetesen a referens, a szemlélő álláspontjából, és a védelemre való jogosultság nélkül. Nem szólok arról, hogy a kör magyarosító törekvéseiről az igazgató szakválasztmány gondoskodik, sem arról, hogy megyénk magyarsága nem áll oly gyönge lábon, hogy néhány müvészestély arra germanizalo hatást gyakorolhatna : egyedül abból a nézőpontból indulok ki, hogy a müvész-estéknek az a célja, hogy az előadó művészetet kedveltté tegye és megismertesse. Ezek között a zene műrészét internátionális. A mint a Chopin müvei nem lengyelek, a Mascagni, Puccini zenéié nem olasz muzsika, a Massenet, Samtsaens, Gounod termékei nem francziák, az Tschaikovszkie nem orosz a Griegé nem svéd: ép ugv a Liszt müvei, a Mihailovics symphoniái a Farkas Ödön sonatai nem magyarok. A szerzők tartoznak az illető nemzethez, müveiknek azonban nincs semmi nemzeti sajatsaguk. Bhams-nak magyar tánczai, Sarasadnak Czigany vilaga sőt Lisztnek Raphsodiái nem magyar müvek, ha magyar népdal motívumokon épültek is fel; sőt a llubay Csar. Nem áll, hogy Nyíregyházán húsdrágaság van, mert ifj, PALITZ FAI*-nál ISKOLA-U. 6. sz, már 60 krajcárért is lehet első osztályú marhából való leveshust kapni. 48—4—2