Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1907-06-16 / 24. szám

XXVIII. évfolyam. 24. szám. Nyíregyháza, 190T junius hó 16. A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek: Egész évre 8 korona Fél évre 4 , Negyed évre á „ Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: VÁROSHÁZ- ÉR 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések nagyság szerint számíttatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronkint 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fii., minden további szó + fii. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. A „KSimüvelődési hfc"*ről i. ( - a—Ő.) Az a küldöttség, amely Budapesten járt abból a czélból, hogy Szabolcsvármegye székhelye: Nyiregyháza város szintén feJvétessék azok közé a városok közé, amelyekben a közoktatásügyi kormány az úgynevezett „Közművelődési ház'-ak felállítását, ha nem is foganatosítani, de hathatósan előmozdítani szándékszik, kedvező és biztató benyomásokkal tért vissza. Minden valószínűség a mellett szó), hogy a kultuszminiszter tárgyalásokba fog bocsátkozni a közművelődési házak egyikének Nyíregyházán leendő felállítása iránt. Hogy aztán ilyen kedvező kilátások után a közművelődési ház Nyíregyházán tényleg létesül-e, vagy sem? — az a tárgyalások eredményétől és azoknak folyamán Szabolcsvármegye ás Nyiregyháza város áldozatkészségétől függ. Arra ugyanis egy pillanatig sem szabad gondolnunk, hogy a közművelődési házat kizárólag az állam fogja felállítani és fentartani a tní számunkra. Kitűnik ez magából abból a miniszteri leiratból, amelyet a közoktatásügyi miniszter a Muzeumok és Könyvtárak országos Főfelügyelőségéhez intézett Ebben azt mondja a miniszter, hogy elő akarja mozdítani azt, hogy a mpgfelelő vidéki városokban ilyen épület emeltessék; vagyis olyan épület, amely az illető város többirányú kö; művelődési munkájának mintegy székhelye, székháza legyen A létesítést is akként gondolja a miniszter, hogy a felépítést az illető városok eszközölnék, törlesztéses kölcsön utjáu, amely kölcsön annuitásainak egy részét a miniszter vállalná el tárczája terhére, nem zárva ki azt sem, hogy egyes helyeken tőkesegélyt is nyújthasson. Az állam tehát csak segítséget ad a létesítésre. De ezenfelül segítséget nyújt a fentartás körül is. És p

pdig több irányban. Igy pélW U íi. dául tervben van, hogy az állam által vásárolt és vásárolandó képzőművészeti tárgyak: képek, szobrok stb. egy része ezeknek a vidéki közművelődési házaknak adományoztatnék. Az idők folyamán a szükséghez képest más és más féle j módozatok is bizonyára felmerülnek a vidéki közművelődési házaknak az állam részéről való támogatására. Egyelőre arról van szó, hogy Nyíregyházán létesíttessék egy ilyen közművelődési ház. De hát mi is akar lenni voltaképen az a közművelődési ház? Erre ez idó szerint legalaposabb felvilágosítás az eszme megteremtőjének, Molnár Viktor vallás és közoktatásügyi államtitkárnak a Budapest székesfőváros volt tanügyi tanácsosa és jelenlegi polgármestere: Bárczy István szerkesztése alatt megjelenő „Közmívelődés" czimü folyóirat ez évi április— május havi füzetében közzétett tanulmányából szerezhető. A tanulmány czime: „A nép művelésének országos szervezése." Az a gondolat, amelyet ez a czim magában véve is kifejezésre juttat, vonul végig azon a másik rendeleten, amelyet a közoktatásügyi miniszter az Országoa Közoktatási Tanácshoz intézett. Ennek a grndolatnak a megvalósításához van szükség egyebek kőzött a vidéki közművelődési házakra. Moluár Viktor államtitkár tanulmányának bevezető szavai szerint Magyarország közoktatásügyi kormányára a hus/adik század elejéu egy uj, azon feladat megoldása vár : mepgyőzni az egész ország lakosságát a magyar kultura fölényéről és minden állampolgárban felkelteni a vágyat e kultura megismerésére és elfogadására. Az 'skolai oktatás mellé meg kell teremteni az iskolán kívüli közoktatást! — Ezt a tételt vezeti le a müveit nyugoti államok kulturális állapotaival való összehasonlításból Abrakosztóné. (Boszorkányper az 1736-ik évből.) Irta: Pataky I8tván. A mióta hire ment Kis-Dobronyban a Szabó Anna esetének, azóta a Tóth Borbála hire vetekedett a környék leghíresebb boszorkányaival, pedig abban az időben volt ott elég a megyei iratok szerint. Szabó Anna egy este a tengeri hántásnál összeveszett Tóth Borcsáva,!. Mindjárt a rá következő ejjel arra ébredt fel Anna, hogy fojtogatja, kínozza valami s mikor felnyitotta szemeit, mellén látott egy nagy halálfejü lepkét, a mely mintha mázsányi sulylyal birna, annyira nyomta, hogy alig ludotl lelekzeni. A lepke olykor-olykor a Boibala arcát tükrözte.vissza, amint kegyellen mosolylyal nézte áldozatát. (EH én ugyan nem értem, hogyan lehetett, mett a leírások szerint Borbala olyan szép fiatal özvegy volt, hogy a fel hullat is felelevenítette, Dehát Szabó Anna igy vallotta.) Anna elakarla magától űzni a lepkét, de nem birta karját mozdiíani, kiáltani akart, de nem jött ki hang ajkain. A lepke a hótehér mellre hajtotta fejét és szívta a leány vérét, látta csápjain Anna a véicseppeket is. Hörgött már a leány s azt hitte, végo vi.n. Hirtelen megzörrent az ajíó s a telkelő nap fényénél megismerte a leány a belépőben szeretőjét, Dobroni Pistát. A lepke akkor mérgesen sziszegve a nyitott ajtó felé repül'. Ahogy a lepke elszállt, megjött a leány hangja és tagjainak mozgékonysági is. — Zárd be, zárd be! sikoltá. Felugrott az ágyból, szétbomlott haja leomlott fehér vállaira, láztól piros arcára és rohant az ajtót bezárni. Hol járt már akkor a lepke?! — Láttad, láttad — Boicsát? kérdé a remegő leány kedvese keblére simulva. — Nem láttam. Képzelődtél. Bosz álmod volt. — Nem, nem. ő volt. Bajtam üli.*) A legény alig tudta megvigasztalni, lecsilitani édes csókkal, hizelgő szókkal, sok Ígérettel. Ezután azonban már meglelt a Tóth Borbála hire alapítva és csakhamar Abrakosztóné lett a neve, a boszorkány neve. Egy zivataros éjjel, midőn a boszorkányok seprőjükre kapaszkodva anélkül repülhetnek keresz

1 ül falvakon és erdőségeken, hogy halandó lény láthatná rongyokba bujt sovány alakjokat, hosszan lecsüngő csrpü h.juk,.t s megijedhetne túlvilági fényben izzó szemeiktől s legfeljebb egy-egy pásztor hallja gunyhajából a szél-ivitás kö/é vegyülő sziszegő repüésőket, tompa, idegbántó kacajukat, egy ily zivataros éjen a meg megujuló villámfém nl egy nói alak bandukol Kis-Dobrony utcáján, odioda húzódva a kerítéshez. — A falu legszélső házának ablakaból a sölét függönyön keresztül világosság tör tlő s megvilágítja az ut egyrészét. Abban a házban lakik Abrakosztóné a boszorkám' Do ne gondoljunk ám valami összetöpörödött ven asszonyra. Amint o: t ül a kifogásUUn csimal berendezelt szobácskájában, szorgalmasan er sztgetve guzsalyáról a szálakat, senki sem hinné, hogy ez a kisdobronyi hires boszorkány. A lermészet szabad ege alatt találni csak ilyen arcot. Üde, piros; maga az élet, az egészség ez az asszony. — A nap nem tudta megbarnítani a fehér arcot, csak rózsát festett mind a két oldalára. Barna haja csigákba kötve omlik le vállaira, el I az arcról elsimítva minden szál. Igazi faluíi szépség. Csak a mély lüzü szemekből vil'an elő valami, ami szabad röptű lelket, zabolátlan sz-nvedélyeket sejtet. Kivül pedig az a leány épen az utcára velődő fénykörbe lépett. — Gyöngéd ingó alak, az ázott ruha szorosan testéhez tapadva. Az ablakhoz lépett és ben zett. Ugy tünf f"l neki, mintha Abrakosztóné fején, a hajfonalok helyett kígyók tekergő mének alá, melyek *) A vallomási jegyzökönyvekből. A végczél, amely felé a kultura terén is törekednünk kell : az egységes nemzeti öntudat, egységes nemzeti társadalom, tehát egységes nemzet és szilárd államiság megteremtése. Ennek a czélnak elérésére a következő eszközöket jelöli meg a Molnár Viktor tanulmánya : Közoktatásunkat egészítsük ki az iskolán kivül eső közoktatás állami szervezésével. Képzőművészetünket állítsuk csatasorba Irodalmunkkal hatoljunk be a nemzetiségek közé. Kulturális középpontjainkat szereljük fel mindazokkal az intézményekkel, a m«lyen a magyar kultura felsőbbségét és további fejlődésünknek nemzeti alapját biztosítják. A messze jövőbe néző és mélyen szántó tanulmánynak tehát csak egy része az, amely a közművelődési házakra vonatkozik. Ezek a vidéki közművelődési házak lennének ugyaais székházai az illető vidék iskolán kivüli közoktatási intézményeinek. Amiket a Moln'.r Viktor államtitkár nagy értékű tanulmánya ezekben a közművelődési házakban a magyar kultura tényezőiként öazpontositandóknak felsorol, körülbelól ugyanazokat sorolja fel a Muzeumnak és Könyvtárak Fófelűgyeléségéhez intézett ujabb keletű miniszteri leirat. A miniszteri leirat szerint létesítendő volna abbaa az épületben egy nagyobb és egy-két kisebb előadási terem. Az előbbi a felolvasások, művészi és zenei előadások számára. Az utóbbiak az ismeretterjesztő előadások számára. Létesi tendó volna aztán néhány könyvtári és olvasó szoba ismeretterjesztő könyvtár számára. Egy műterem, amelyben állandóan dolgoznék egy állami támogatással az illető vidékre küldött képzőművész, oly czélból, hogy a képzőmű/é^zet ide-oda mozognak, sőt hallani vélte sziszegésöket is. A fonal, mit ujjai közt erosztget, mintha vértől piroslanék. Aztán elhatározta magát, a pitvarajtóhoz lépett és benyiti tt. A boszorkány nem fé) senkitől, ajtaja mindig nyitva áll. A pitvarban sötét volt, de a szooa kulcslyukán előtört a világosság. A leány az njtó kilincsére tette kezét és megnyomtu. Az első nyomásra kinyílt az ajtó. Ekkor behunyta szemeit. Hallotla beszélni, hogy a boszorkányoV varjukkal, ba, lyokkal és ebekkel vannak körülvéve. Varia, hogy mikor száll nak a madarak vállára, fejére s fognak ijesztő hangon sikoltozni fülébe, várta, hogy ra rohannak az ebek, megtépik ruháját és húsát. A boszoikány vermenele őrei. Pillán 'tig ált olt mozdulatlanul. Gyönge gyermek leány volt, alig 16—17 éves. Feliéi halvány arczárói, munkától fel nem tőrt ke/eiről látszott, hogy jobb tuodu s/ülők gyermeke. De a leány bizony hiába \árta a denevérek rohamát, nem történt vele s mini. Abrakosztóné fel sem tekinlve pergelte tovább az orsói miniha mi sem történt volna. A leány kinyitva szemeit, bámulva áll m"g. Hál ilyen egy boszorkány tanya ? — Lányom, Lázi Anna — szólt meg sem fordulva Abrakosztóné — átáztál, megfáztál nagyon, a kandallóban tűz van még, ülj le oda. — De ez már mégis szörnyűség — gondolta Anna — ha nem boszorkány, miként tudná, hogy ki jött be. — Ne csodálkozz Anna, kétszer is láttalak ma erre elmenni, nagyon nézegettél, tudtam, hogy eljösz. A megázott leány lelökte arczát ellakaró kendőt s oda lépelt a boszorkányhoz. — Bori néni, én kérek valamit. Bori néni ? A boszorkány ? De ez a kifejezés annak is jól esrtt, ránézett a leányra. — Ha megtudom, megteszem Beszélj. mérnök Nyíregyháza, Káll(ii-iiíc/a 27. s/im. (Saját ház.)