Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1907-05-26 / 21. szám

XXVIII évfolyam 21. szám. Nyíregyháza, 1907. május hó 26. A SZABOLCSVARMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételeit: Egész évre 8 korona Fél évre 4 , Negyed évre 2 , Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: VÁROSHÁZTÉR 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések nagyság szét int számittatnak A nyilt-téri közlemények dija soronkiut GO fillér Apró hirdetések 10 szóig +0 fii., minden további -.IÚ Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. 4 fii íyüt levél Szlküzay József barátomhoz') Nyírbátorban. Én már hozzá vagyok szokva ahoz, hogy az emberek — különösen a társadalmi érintkezés terén — tőllem többet követelnék, mint a mennyit én teljesíteni képes vagyok. Ha az utczán jóelőre nem köszönök: gőgös vagyok ; ha újságba vagy egy könyvet írok : a feltűnés vádjával illetnek; ha Megyeryt azért ünneplem, hogy régi uri nemes családból való: nem vagyok liberális; ha a törvényhatósági közgyűlésen igazat mondok : hát ha nem is törik be a fejem, de Szikszay József rám olvassa a „Quos ego" dorgatoriumát. Pedig én hazudni nem akarok, nem tudok. S aki in rebus pubiieis hazudik, kétszeres bűnt követ el : lealacsonyítja saját erkölcsi niveauját és embertársainak okozhat kárt s veszedelmet Az igazmondás legyen evangéliumunk még akkor is, ha érte keresztre feszítenek. Ne várja annak senki azonnal bekövetkező jutalmát s ne csüggedjen még akkor sem, hogy ha jutalom s elismerés helyett gáncs éri. Én sem csüggedek s megbocsájtom néked tévedéseidet; tévedéseidet mondom, mert tiszta jellemedet ismerve, a rossz akarat dolusát kizártnak tartom. Csak egyért neheztelek; azért, hogy te is lulajdonitsz nekem oly kijelentéseket, amelyeket nem tettem. Mindenekelőtt konstatálom, hogy vezérszónok nem vagyok, szónokolni egyáltalán nem szoktam, mert nem tudok ; de felszólalni szeretek minden ügyben, amelyben azt szükségesnek tartom, s igy a mult t. hat. közgyűlésünkben is kizárólag *) Megmaradok a bizalmas czímsés mellett, mert igaza van Raqáthy Józsi barátomnak: „amicus personae, mimieus rei." tt ti Klórt hervadtak . . . Mért hervadtak, mért lankadtak Virágai szép tavasznak ? Mérthogy a stép kikelettel Elmulásuk napja jött el ? Szegény árva kis virágok, Szomorúan nézek rátok. Mit kerestek ugyan itten ? Eget a nap, harmat nincsen 1 Elgyengülve, összetörve Hull szirmotok le a földre. Miért, miért nem vártatok ? Ez nem a ti világotok ! . . . Tavasít vártam én is, tavaszt, Mely mosolyog, szivet fakaszt —• És eljött a tél hidege, Szivem majd megszakad bele. \A '"Mffi. Matyusné. Irta: (fccinstanUn Maud. Szélviharos, borongós tavaszi nap volt. Egy nagyobb Vidéki város cukrá-z-bolljában ültem. S/eniben velem kislányom, a faltísi gyermekek mohóságával foüyaáította a zöld Pompadourokat, a pastell-rózsaszinü Victoria-szeletkéket és az ökölnagyságu csokoládé-foutballokat. ' ' Sajgó fogam nem engedte, hogy a kis nyalánkkal tartsak és' hogy a foghúzás rémes gondolatát valamikép elűzzem, az újságokba temetkeztem. Db hiába olvastam ó- és uj világ legkacagtatóbb vicceit, hasztalan néztem a legderüsebb amerikai képeket, éjjel-nappal gyötrő vízióimtól nem tudtam vzábadulni : minden gondolatom a foghuzó és ama bizonyos égszakadás'-földindulásszerü koppanás körül összpontosult. azon szándék vezetett, hogy a közfigyelmet vasúti politikánkra tereljem, tiltakozzam az eller., hogy a „vármegye vasúti politikáját" a kormány a vármegye nélkül intézze el s kapcsolatosan (tehát nem a hajánál fogva előhúzva) helytelenítsem azon hallatlan eljárást, amely szeriül „egy községünknek" (azt sem neveztem meg, hogy mely községnek) főbírája és jegyzője más törvényhatóság főispánjának a vezetése alatt s vármegyénk — autonom jogainkat féltő — alispánjának tudtán kivül a kormány elé járulhassanak egy oly vasútvonalnak létesítése érdekében, amely vonal létesítése „esetleg''**) a törvényhatóság érdekét nem fedi, lehel — azzal ellentétben áll. Tehát én nem mondtam azt, hogy a gazd. egyletnek vagy iparkamarának vagy esetleg bárki érdekeltnek a megkérdezését nem helyeslem; nem volt szándékom a hangulatkeltés, nem lebegett szemem előtt kizárólagosan Nyíregyházának az érdeke s felszólalásom nem lehetett válasz a Debreczen város közgyűlésében elhangzott beszédekre s ugyanott megjelent, újság czikkekre, a melyek tartásáról és megjelenéséről csak is hozzám intézett nyílt leveledből értesültem, s végre nem törtem pálezát a tervezett vasút felett, noha ti a közvélemény kialakulása előtt amellett, állást foglaltatok. S épp ezért mindezekre, mint teljesen tárgytalan vádakra, válaszolni nem fogok. De hiszen, — legyenek e feltevések igazak vagy sem — a főkérdés, ' unelynek érdeméhez való hozzászólásra nyílt leveled késztet, az, hogy vájjon Szabolcsvármegye egyetemének szempontjából helyes és kivánatos-e a debreczen — nyírbátori vasút kiépítése és elkerülhetetlenül szükséges-e az Nyírbátor és vidéke érdekének szempontjából? Mi az érdeke minden vármegyének s igy Szabolcsvármegyének is? Felelet : Egy ezredéves **) tehát nem feltétlenül Hátha a közönséget venném szemügyre ? — gondoltam magamban. Tiz óra körül lehetett. Még kevesen étkeztek. A melletlem levő asztalkánál egy csodaszép francia bonne ült, egy nagyon helyes kis fiúval. A bonne szeme folyton az ajtón függött. Látszott, hogy vár valakit. Tényleg, kis idő múlva egy fényes fogat robogott a cukrászda elé és a bolt személyzetének mély hajlongása között egy rendkívül elegáns megjelenésű, középkorú ur sietett a Mademoisellehez. Ez elhalványodva nyújtotta kezét az érkező felé. Bár halkan társalogtak, — jobbára a férti beszélt — de a gátat nem ösmerő szenvedély utat tört maganak az itt-ott hangosabbra váló szóáradatban és igy akaratlanul fültanuja lettem egy szomorít végű szerelmi komédia első jelenetének. A kis fm előtt érintetlenül hevert kedv.-nc süteménye. a szerecsen-fánk. C-illogó szemmel, nyitva feledt szájacskával hallgatta a lobogóvérü bácsi lelket sorvasztó beszédjét. Előttem két aszott keblű vénleány között, mindenhatóságának tudatában, egy kényúr dölyfősségével egy elhízott kínai — mopsz ült. A megtévelyedett érzésű hölgyek, féltekeny pontossággal, felváltva tömtek a ronda kis pöffeteget húsos pogácsával. A megrendelésnél a kiszolgáló leány után rikoltott az egyik, a soványabbik : — Melegített ne legyen a hachée, kisasszony ! Mandarin csak a frisset szereti. Undorral fordítottam tekintetemet vissza a szerelmes pár felé. A kis fiu csodálatos ákom-bákomokat mázolt tejszínhabbal a bonne ezüstfoggantyus, fekete ernyőjére. Látszott, hogy unja magát és dühös, mert a halkabra vált beszédet nem érthette. Azon gondolkoztam, vájjon kikap-e a kisember az ernyőért, mikor ajtó feltárult és egy magas, karcsú termetű, negyen év körüli paraszt asszony lépett az üzlelbe. Feketébe volt öltözve. Földig érő, ráncos, nehéz szoknyát, sujtásozo'.t testhez állót, és csipkés feketeselyem kötényt viselt. Klasszikus szépségű halvány arcát előnyösen rámázta be a fekete, selyemfonalból horgolt fejkendő. nemzeti történeti mult alapján kialakult politikai és társadalmi teritoriális keretnek a fenntartása. Ha már most azt kérded, hogy miként érheti el a vármegye e czélt. reá mulatok ezeréves történeti multunk tanulságaira : Szt. István királyunk beosztásának gyakorlati jóságára és höl csességére, a megszokás hatalmára, a vármegyékben kialakult társadalmi életre és rokoni kötelékekre és a vármegyék hatóságainak azon kötelességére, amely az egyes vidékek — a köz állománynyal ellentétben nem levő érdekeinek arányos vagy egyenlő kielégítésében nyer kife jezést. S ha e tekintetben igazságosak akarunk lenni, nem zárkózhatunk el annak beismerése elől. hogy Szabolesvármegye soha sem bánt ugy el Nyírbátorral mint „mostoha gyermekével", a ki különben panasz szavát soha nem i> emelte fel vármegyénk termében. Természetes különben, hogy az, akinek a vármegye fogalma üres fogalom, akinek a vármegye politikai és társadalmi jelentősége meghaladott álláspont s annak fennmaradásában és jövőjében nem bízva s szakítva az aUruismus eszményi tanaival, azt tartja, hogy az időknek változtúval egyedül kissebb politikai és társadalmi keretekben találhatja meg üdvét és boldogulásának előfeltételeit, amely nézet aztán végeleuizésében a nemzet egységét, politikai ereiét és ellenálló képességét bontanászét és semmisítené meg szóval az, aki bármely indokból kész szülő vármegyéjével szakítani, nem érthet meg engem. Pedig lásd t. barátom, a fennforgó vasúti I terv végrehajtása sent jelent egyebet mint gazdasági és kereskedelmi s rövid idő multával politikai különválást Szabolcs vármegyétől. A gazdasági és kereskedelmi különválásba \ még csak bele tudnék nyugodni, ha azt Nyírbátor és vidékének érdeke feltétlenül követelné ; de IliÖntudatos, büszke fejhordozása, becsületes, nyilt tekintete és az a nyugodt méltóság, mely egész lényéből kiáradt, csodálatos módon fascinált. Örömmel láttam felém közeledni. Széken melleit megállt és a régi ismerős bizalmassagával nyújtotta kezét a sütemény-halmokon keresztül az üzlettutajdonosnénak. Hangja mélyen, ércesen csengett: — Szerencsés jónapot cukrászné asszonyom ! Hogy mint szolgál becses egészsége ? — Köszönöm Mátyusné asszony, jól. De mi az, hogy oly régen nem volt szerencsénk. Többször irtunk a vaj és tojásszállítás dolgában, de választ sose kaptunk. Már azt hittük : elköltözött valahova. — Hát nem tetszett volna hallani, olvasni az én esetemről ? ! — ?? A két kérdőjel a cukrászné és én voltam. Mátyusné összehunyorított szemmel, fürkészvén nézett körül a boltban; aztán tenyerét éllel szájához tartva, halk hangon mondta: — Most jövök a fogságból. Ahogy tavaly Virágvasárnap bekerültem, most szabadultam ki. Na, ne tessék megij dni cukrá-zné asszony ! Nem holmi alávalóságért: csalás, lopás, g) ujtogatásért ültem. Isten bocsássa bűnöm: egy diák-embert szúrtam szíven. Erősen kikékitett zsebkendőjével végig simította fehér, gyengén barázdalt homlokát, aztán hol rám, hol a cukrásznéra nézve, félig megütődve, félig szánakozva mondta : — De elfehéredtek az asszonyságok! Persze . . . persze ... a városi nép gyenge szívű . . . Zsebkendőjével leitatta szép metszésű száját, és a pult felé hajolva folytatta : — Tövéről-begyére mindent el kell mondani, hogy meglessenek érteni. Fonyósban lakom, özvegy vagyok, de hála Istennek a legmódosabb ass?ony az egész környéken. Di^ekvés nélkül mondhatom, hogy Ilonka, az én egyetlen gyermekem, szép. Bizony még itt a városban is, minden szem utána fordul, ha végig mrgy az utcán. Cukrászné asszony ősmeri: ha nem mondtam igazat, tessék meghazudtolni. Volt is a leányomnak kérője nem egy, se nem kettő. Még állatorvos is akadt a sok közt. De hát neki csak a helybeli kántor-tanító NAGY ELEK okleveles mérnök Nyíregyháza, Kiillói-utoi 21 szám. (Saját ház.)