Nyírvidék, 1906 (27. évfolyam, 27-52. szám)

1906-12-09 / 49. szám

XXVII. évfolyam. 49. S7iim. Nyíregyháza, 1906. évi december hó 9. JSÍYÍRVIDÉK. /r A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK W és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. — 7

— <e#- Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. ,— — Előfizetési feltételek: Egész évre 8 korona. Fél évre 4 • • * * Negyed évre 2 Egyes szám ára 20 tillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: ISKOLA-UTCA 8. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések nagyság szeiint számíttatnak. A nyill-téri közlemény k dija soronkinl (K) fillér. Apró liiidetések 10 szóig +0 fii., mindrn további szó 4 fii. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Nyíregyháza önállósága Hogy Nyiregyháza rendezett tanácsú város önálló, törvényhatósági jogú várossá alakuljon át: régen zsibong ez az ambíció egyesek elméjében, de sem tíz esztendővel ez előtt, amikor ez a kérdés először fölmerült, sem most. liogy megújították, szélesebb rétegekben nem keltett érdeklődést. Mutatja ezt az is, hogy a mult lieti pénteki képviseleti gyűlésen, ahol az önálló törvényhatósággá való átalakulásra az indítvány meglétetelt, mindössze negyvenegy képviseleti tag volt jelen s hozta meg a deklarációt, amely körülmény maga a legerősebb argumentumok egyike a melleit az álláspont mellett is, hogy korai még ez a dolog. Az önálló törvényhatósági jog megszerzésére irányuló tárgyalások azonban megindulnak, s mi — a fenforgó körülmények között szükségesnek látjuk azl a figyelmeztetést, hogy ennek a kérdésnek a tárgyalása teljes elfogulatlanságot igényel, a legnagyobb mértékű tárgyilagosságot, és — minthogy a kérdés eldöntésénél a rendelkezésre álló erők megmérése a fő — azt, hogy ez erők megismerése az adaloknak, viszonyoknak hü, leplezetlen föltárását igényli. Sajnos, hogy épen ebből a szempontból, a kérdés újból való fölvetésénél azt kellett tapasztalnunk, hogy az ötletszerűen törlént, és a miskolczi példára való hivatkozásnál azt, hogy nagyobbra tartjuk magunkat, mint amik vagyunk. Mert hiszen, a legnagyobb elismeréssel hajolva meg amaz óriási mértékű fejlődés iránt, amit Nyiregyháza, mióta székvárosa lett a vármegyének, tehát rövid harmincz és egynehány esztendő alatt megtett, nem látjuk helyén valónak, hogy Miskolcz városának az önálló törvényhatóság elnyerésére indított akciója indító ok lehessen arra, hogy mi is hasonló akciót kezdjünk. Miskolcz régi magyar város. Lakosainak száma 10,000-rel több, mini Nyíregyházáé. És ez a cirka 45,000 ember mind városi lakos otl Miskolczon, legalább is 90 százalékában — hogy ugy mondjuk — kaputos ember: honorácior, birtokos, iparos, kereskedő, gyáros, igényekkel és k „Mjirriditk" tárcsája. A Bessenyei-Kör estéje — December 4-én. — Immár a második azok kö/.ül, melyek nagyszabásúak, feledhellenek. tanulságosak. Dohnányi-est-nek is nevezhe!nők, mert hisz mondanunk sem kell, hogy ő volt a központ, a mag, a ki a fővárosban előző napon egyedül töltötte be a műsort, egyedül szerepeli egy zsúfolásig megtelt nagy hangversenyteremben Ő a világ első zongoramestereinek egyike. Fiatal, talán 28 éves, 3 már néhány éve a berlini mesler iskola igazgatója. Nemcsak a hangszer művésze, nemcsak interprelator, és nemcsak nagy stylü compositeur, hanem egy'niség. Pár évvel ezelőtt, mikor fenomens'.erületr tűnt fel, akként jelleme/.ték, hogy fiatal korát hazudtolja meg, midőn zsenialitásával a ború, az elvontság, a tragikus komorság felé hajlik ; — hogy ő egyenesen — kihagyva a romanliczismust — a harmadik perioduson kezdi, s nem megy át az érzelmi forrongáson. Beethoven: Sonata appasionatáját uj világításban, uj felfogásban mutatta be; a főtételben a legviharosabb, legfájdalmasabb érzésektől mintegy ellankadva, pianoival, pianissimoival, mely már a consordini- be megy át, a lélekzet visszafojtására kényszerit, hogy ismét a tépelődés, a szenvedés viharait éreztesse át velünk. A mű utolsó tétele briliáns technicájának csodálatára nyújtott alkalmat Ily komor érzelmek előadója és művelője ő, ez a tragikus vonás jellemzi compositióit is. — Bach-Bralim és Beethoven: az Dohnányi. Kár, hogy a tervbe vett Bach kromatikus abrándja elmaradt. E helyett azomban a nekünk vidékieknek, a zenei élvezetekben még meg nem csömörlött kedélyeknek sokkal kedvesebb, örökké szép Chopin darabokat mutatott be a művész. Majd Li$eí-mk Valse impromptu-je és a 9-ik — ez a legkevésbbé lármás, legkevésbbé magyaros, és mégis dallamos Rhapsodiája került előadásra. Egyfolytában ennyi a zongorából nekünk talán sok, és mégis tomboló tapstól viharzott a rátermettséggel a városias élei szükségletei és intézményei iránt. Nyíregyházának - mondjuk — 35 ezer főnyi' lakossága csaknem fele részében a város belső területén kivül, több kilométernyi távolságokban. kinnt lakik a tanyákon Nos. ho;,y ezeknek, jövendő fejlődésük még álmodod igényeihez is a rendezett tanácsú város adminisztrációja nem lenne megfelelő keret, gondolom nem képezheti vita tárgyát. Szó lehet leltáL a másik fele részről, a nagyobbikról; vegyük a legnagyobb számot, 20,000 emberi. És limitáljuk meg ezt a közönséget igényei, t i. a városias élet iránt támasztott igényei szempontjából és abból a szempontból, hogy meg van-e lakosságunknak ebben az egyetemében a képesség arra, hogy a város közdolgainak intézésében, azt a közbeneső ellenőrző forumot, a mit ma a vármegye képvisel és gyakorol a helyi viszonyok ismeretével: nélkülözhesse, az önmagából került azzal a szervezettel, mely az önálló törvényhatóság jogán a maga elhatározásait függetlenül teendi meg és bajthatja végre, a belső viszonyok, t. i. a helyi belső viszonyok ismeretében a dolgok természete szerint tájékozatlan legfőbb fórum, t. i a kormány közvetetten egyedüli felügyelete alatl. Nekünk az a meggyőződésütik, hogy Nyíregyházán olyan képviselő-testületet, amely ezt a lazább ellenőrzés nélkül v.:'ó jogot okosan, t i. a kö? érdekeinek inegíde

1. en gyakorolhatná, nem lehel megalakítani Ami nem azt jelenti, minlha Nyíregyházán nem lenne elég intelligens ember arra, hogy az ő soraikból az önálló törvényhatósági jogú város képviselete kiteljen, de egy ilyen képviselet, ha összeállítását ki is lehelne erőszakolni, nem lenne az egész, az igazi Nyíregyházának hü kifejezője s üdvös munkát nem végezhetne. A megindulandó tárgyalások rendjén lesz még alkalmunk a kérdésnek ehhez a —• véleményünk szerint legfontosabb részéhez hozzászólani. Ez alkalommal még csak egy bevezető megjegyzést kívánunk megtenni a vitához. terem, melynek nem állhalott ellent a művész és a Liszt: Consolaticns-já\a\ toldolla meg műsorát. A Bessenyei-Kór érdemeinek babérkoszorúját egy ujabb levéllel gyarapitolta azzal, hogy módot nyújtott a Dohnányi művészelének megismerésére. És megismertük ez estén Ambrus Zoltánnét, az opera művésznőjet, ki nemreg a Pillangó kisasszony főszerepének crealásával vivta ki a fővárosi krilika elismerését. És megi-merlünk benne egy kellemes megjelenésű, kifejező tekintetli I biró,villogó szemű szépasszonyt, aki csodálatos szépen énekel. Hangja üde, csengő, erőteljes, liszta, am lylyel niűvészeltel bánik. Nem igyekszik a már nem modern coloraturával brillírozni, de annál jobbin megközelíti a szível, s hozza rezgésbe az érzelmeket. A Fausí-beli éksz r áriáját a sűrű és lelkesedésből fakadt lapsok folytan a Bizet: Carmm 'y&bó\ veit népszerű áriával kellett megtoldani. Később a Mignon románcza és különö en a Pillangó-kisasszonyból veit nagy ária keltett sokáig el nem feledhető hatást. Nem rsodalnnk. ha közönségünk jelentékeny része előtt Ambrus Zoltánná tekintetnék az esti műsor fénylő részének, mely annyira alkalmas maradandó emlékek hátrahagyására. Márkus Emüia a hazai dránui művésznő legelsője, a Noémi, Tosca, Claire, Thurán Anna, Ophelia stb. szemelyesilője, kinek művészet-, alakja, arcza, szeme, szája a senliinentálismu-ra praedestinalj.i ót — egy hazafias költeményt szavalt Rákócziról. A közönség a nagy művésznői lün'ető rokonszenvvel l'ogad'a, melynek tapsokban és éljenekben kifejeződölt nyilvánulása még fokozottabb erővel tört ki, a midőn a Farkas és Makai-féle kedves apróságokat a Tarnay zenéje mellett szavalta el. Ezt meg is kellelt toldania progrannnon kivül. A legszerényebb ember talán a világon Lányi, a discret, finom kisérő, kit pedig ugy is, mint művészt, ugy is mint kiváló dalkőltőt ismerünk, és a ki ebből ezuital semmit sem kivánt mutatni. S-ivesen regisztráljuk, hot>y a terem csaknem zsúfolásig megteli, s hogy a közönség válogathatott — lelki nek, Ízlésének, műértéséneK megfelelő és emlékei közé szívesen sorozolt művészi erők közül. —hm — Nevezetesen éppen a föltétlenül szükséges elfogulatlanság és tárgyilagosság elvének a megőrzése szempontjából szükségesnek tartjuk, hogy a tárgyalások hangjából és modorából a vármegye elleni kifakadások küszöböltessenek ki. Mert hiszen lessék elhinni, hogy ez a vehemencia először is nem vezet célhoz és másodszor. amilyen igazságtalan, talán még inkább nevetséges és eszünkbe juttatja azt a szopós gyereket, akinek, az édes anyja bőséges, egészséges tején gyorsan kifejlődve, ideje előtt kibújtak a fogai s mikor jóllakott az édesanyja emlőin, beléharap. És még mosolyog is hozzá a kis gazember. * * * Helyt adva e kérdésben bármely oldalról jövő felszólalásoknak, közöljük itt még a következő sorokat: (V I.) Remélem, nem fog megharagudni rám az igen tisztelt Szerkeszlő ur, ha lapunknak e kérdésben bejelentett állásfoglalásával ellentétben álló nézeteimmel — félig-meddig innen belülről — ism ítélten előhozakodom. Nem azért teszem ezt, mintha talán a sokszor emlegetés taktikájával a magam hitvallását másokra is erőszakolni akarnám, amire különben annak idejében a meggyőzés erejével törekedni fogok, hanem teszem azért, mert ennek az oly fontos és messze kiható horderővel biró kérdésnek megvitatása alkalmiból mir mo-t, kapunyitáskor, figyelmeztetni akarok arra, hogy ha a cselt, 1 a megvilágítást és felvilágosítást, elérni óhajtjuk, a megbeszélés — mondjuk : vitatkozás — közben nem lehet más vezető fonalunk, mint a való lényeknek s az ezekből vont okszerű következtetéseknek határait át nem ' lépő tárgyilagosság. Konkrét oka pedig ezen mai megszólalásomnak a mull kori számban inegjelen', azl hiszem, tévedésből aláiratlanul maradt cikk. Nem szokásom ugyan felcsapni . fogadallan prókátornak, s Isten Iái ja lelkemet, nem azért beszélek most — bár az olyanféle támadásokat, amilyenek abban a dühtől tajtékzó cikkben bőségesen találhatók, nemcsak ildomosoknak nem lartom, d) igy elvontam, minden lámogató adat, eset megjelölése nélkül nyilvánosan felhozni rágalomnak, s mint ilyet megengedhetetlennek vallom — minlha magamat bármi leA vipera. Puha zsöllyeszékeinkben kenyelmesen hátradőlve ültünk Szigfrid barátommal. A kandallóban vigan pattogott a tűz. kellemes meleget árasztva az ízléses kis szalonban. Odakünn sűrű, aprószemü, őszi eső szitált s a lombliúllatitt takon fagyos szél süvített keresitül. Az e napra lervezelt vadászkirándulásunk ezutlal elmaradt. Izgalomhoz szokott idegeinkben ez a tétlenség valami fásultságot, hogy ne mondjam, lethargiát szült. Almosán nézegettünk kifelé az ablakon. Az ég szürke volt s a lécben hideg őszi szél üzle a felhők táborát. A távoli hegyek viola^zinü pilástba burkoltan szeszélyes ködaLkokként sorakoztak elénk a láthatáron. Mig lehangolt kedelylyel e szomorú őszi táj szemléletébe merültünk, Sziegfrid barátom elővelte szivardobozát s hamisítatlan havannákat rakott elém. Pár p TCZ múlva kellemes dohányillat töltötte be a kis szoba levegőjét. A szeszélyes, kacskaringós füstkarikák minlha uj irány

1 adtak volna Szigfrid barátom gondolatainak, mert hirtelen a kővetkező szavakkal fordult feléin : — igaz biz a ! El is feledtem elmesélni azt a különös hislóriát, melyet a napokban keresztül éltem s mely oly benyomásokat gyakorolt lelkemre, hogy máig is borzong a hálám, ha végig gondolom. Hogy elbeszélésemet megérlhesd, előre kell boc-álano n, hogy hat éves házas vagyok. Szerelemből nő-ültein s feleségemet ma is imádom. Egyetlen gyermekkel áldott meg bennünket az Islen, akit mindketten bálványozásig szeretünk. Feleségem valóságos angyal, akit soha eszem ágában sem volt m°gc.-alni. Ö azonban utóbbi időkben kez deli féltékenykedni. Máig sem fejlhetem meg e rejtély okál, c-ak észrevettem, hogy gondolatait némelykor titkolja és lépteimet kiserteti. Ezenkívül gyönge idegzetű lévén, rendkívül félénk teimeszetü. Meg első házas éveinkben történt, hogy a hegyek közt séta közben egy viperára hágott. A kigyó ugyan meg nem marta, mert vasbotom egy jól irányzott ütésével szétlapítottam a mérges hideg-