Nyírvidék, 1906 (27. évfolyam, 27-52. szám)

1906-11-18 / 46. szám

XXVII. évfolyam. 48. szám. Nyíregyháza, 1906. évi december hó 2. JSfraVIDÉK. Jr A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK f és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. <*?•» Előfizetési feltételeit: Egész évre g korona. Fél évre .... A r , Negyed évre 2 Egyes szára ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: ISKOLA-UTCA 8. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések nagyság szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronkint 60 fillér. Apró hiidetések 10 szóig 40 fii., minden további szó 4 fii. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit Vay Ádám, Nagy nemzeti szabadságharcunk vezérlő hőseinek hamvait haza hoztuk immár messze idegenből s végső nyugvó helyére kisértük a Vay Ádám porrészeit is. A nagy korszak emléke megujult előttünk s szereplőinek a hazáért mindent feláldozó hazafisága, mint a honszerelem tündöklő példaadása, megdobogtatta a szíveket, lelkesedésre gerjesztett. A nagyok között, a hősök között, az áldozók között ott van Vay Ádám, a honszerelemnek ez a glóriás alakja, aki Thökölyvel és Rákóczival két szabadságharcot küzdött végig s hontalan bujdosásban, szegénységben, csaknem nyomorban halt meg, idegenben, hűséges társul állhatatosan megmaradván nagy fejedelmünk, Rákóczi mellett. Díszes emlékművet állított hazahozott hamvai fölé hálás nemzete s szárnyait védőleg kiterjesztve, virraszt felette a turul madár. * # * Vay Ádám Danzigból még a mult évi junius hó 22-dikén hazahozott hamvainak végleges elhelyezése e hó l 5-én, fényes ünnepséggel ment végbe Vaján, hol az ev. ref. templom előtti téren, szemben a templom bejáratával díszes emlékművet állíttatott a kormány. Napsugaras, ragyogó szép őszi nap kedvezett az impozáns ünnepélynek. Az ünneplő közönség gyülekező helye természetesen a vármegye székvárosa, Nyíregyháza volt. 15-dikén reggel 7 óra előtt már csil ogó díszmagyarba és ünneplő feketébe öltözött közönség töltötte be a vasúti pályaházat. A közönség soraiban ott voltak az előző este már megérkezett idegen vendégek, a meghívott vármegyék és városok küldöttségei és Tóth János államtitkár, ki — Debreczenben lévén az ev. ref. kerületi gyűlésen — szintén 14-én este érkezett már Nyíregyházára s dr. MesJcó László orsz. képviselő házánál szállt meg. n u Kurucz Vay Adám. Kurucz Vay Ádám ! . . . tudod-e mit hirdet A harsona és a tárogató hangja ?! Tudod-e, hogy e nap az anyaföld ölén Nem a temetésed; — dicsőséged napjai? Nincs ma itt temetés haló porod fölött, — Osi tűzhelyednél nincsen halotti tor . . . 1 Hazatért, visszatért szentelt hamvaidnál A magyar nép látod, együtt, együvé forr! Nézzed, — hamvaidnál úr és a szegény nép Mint áldoznak együtt Kurucz Vay neked ! Nézzed, minő fényes, ragyogó hetükkel Tündöklik e honban felejthetlen neved. Széles e hazában nincs magyar e napon, Aki ne hálásan emlékezne rátok . . . . . . Dicső, kuruezaink! . . . kétszázad év multán Megszűnt felettetek az iszonyú átokl Megszűnt! Olyan hosszú számkivetés után Itthon vagytok végre, e drága hon ölén. Itthon vagy már Te is kurucz Vay Ádám; Ősi fészked, — Vaja, szentelt — szabad földjén ! Itt pihensz már a Nyír virágokkal ékes, — Suttogó szellőtől ringató porában . . . Dicső nagy szellemed áldóan tekint szét Magyarok Istene, — Hadúrnak honában. Áldóan . . .! örvendve — hisz a kurucz névről Lemosta nemzetünk azt a gyalázatot, Mit rád, — és reátok fogtak, — kentek egykor A múlt viharában már letűnt századok ! Nem vagytok már többé; — de nem is voltatok Honárulók, — miként őseink neveitek . . . . . . Kétszázadig tartott, mig hordani kellett E rettentő szégyent, a magyar nemzetnek ! És hogy annyi hosszú évek sora múltán Édes hazánk felett felderült a hajnal-, Megtértetek Ti is örökre pihenni, — Bármiként mentetek ; — nem olyan nagy haddal Itthon vagytok végre ... itt vagy Vay Ádám ; Második Rákóczi dicső nagy vezére ! . . . . . . Po aidnál valljuk és fogadjuk szentül: Emlékezni fogunk kuruezok nevére ! Isoó György. A Kisvárda, a Budapest—Miskolcz—Szerencs, majd a Debreczen felől jövő vonatok szintén tömve voltak az ünnepre érkezőkkel. A Debreczen felől jövő vonattal Ujfehértóról jött dr. Mezőssy Béla államtitkár, ki Tóth János államtitkárral, mint a kormány képviselője vett részt az ünnepségen. A közönség egy része a 7 óra 14 perckor induló rendes vonattal ment ki a gyönyörűen feldíszített állomásról Vajára, a zöme azonban a 8 óra 10 perckor indított vonatra szállt, mely a közbeeső állomásokon, Oroson, Napkoron, Apagyon, Leveleken, Ófehértón, Nyirbaktán megállva, felvette a környékről jövő közönséget. A vasúti állomás épületek mind fel voltak díszítve. 10 órakor érkezett meg a vonat a pompásan feldíszített vajai állomásra, hol óriási közönség fogadta az érkezőket. Az ünnepi menet a pályaudvaron a következő rendben alakult meg : Alighogy a vonat Vaja községbe megérkezett, rendben megindult a menet tárogatók — Bakay és társa — mélabús hangja mellett. Oldalt csendőrség állott sörfalat, amely Tyll László százados és Barsy Gusztáv főhadnagy vezetésével rendet tartott. A falusi nép nagy területen szállotta meg a mezőt és széles sávban kisérte o'.dalt - a menetet, melynek élén Lipthay Béla haladt a vármegye zászlajával és ket, a vármegye színeibe öltözött csatlóssal. Utána következett Henter Antal várnagy vezetésével négy, a vármegye színeibe öltözött harsonás és nyolc díszhuszár négyes sorokban, mögöttük gróf Vay Miklós, aki Vay László kuruc brigadéros dandárának zászlaját vitte, kisérve két csatlóstól, akik Vay-szinekbe voltak öltözve. Azután következett gróf Vay Rczsv vipródruhában, a község színeiben, majd gróf Vay László, ugyancsak apródruhában, Szabolcsvármegye színeiben, utána ifj. gróf Vay Ádám haladt, szintén apród-ruhában a Vay család ősi címerével. Ezután Vaja és Zsolca községek küldöttségei következtek, a főszolgabirák, illetőleg a községek református lelkészei vezetésével, majd Munkács város, Máramaros-, Jásznagykunszolnok- és Békésvármegyék küldöttségei, a városi, illetve vármegyei főjegyzők vezetésével. A koporsó díszőrsége következett ezután, melynek tagjai voltak : Kállay Frigyes, Kállay Emil, Az Uránia képtárlata. Teljes csendben, azt mondhatnánk, szinte lábujjhegyen, minden reklám és hatósági támogatás nélkül vonult be hozzánk az Uránia szárnyai alatt egy csomó kép, apró szobormű s a magyar műipar terméséből néhány finom darab. Nem férhet hozzá kétség, azzal a szándékkal jöttek, hogy minél többet itt marasszunk közülök, s adjunk barátságos hajlékot nekik hosszú vándorlásuk után. Az elmúlt ősszel, mikor először járt nálunk hasonló küldetéssel a Nemzeti Szalon, bizony nagy lármát kellelt csapnunk neki, biztatni, bátorítani a felénk látogatót, hogy jól érezze magát a fehir nyírfák hazájában, a közönséget pedig, hogy lássa szívesen és ölelje szivére a magyar művészet vendégeskedő termékeit. Nem szégyeltük magunkat a nagy hűhóért, — mert eredménye lett. Annyi képnek akadt vevője rövid egy hét alatt, amannyi talán a honfoglalás óta sem kelt el a nyíri homokon. Nyíregyházának egyszerre jó neve lett odafenn, s most valamivel több bátorsággal és reménységgel kopogtat be hozzánk a magyar művészet, úgy vélvén, hogy nem jön többé idegenbe. Jön, s ha uj is, de annál szívesebb ismerősök közé. Nyíregyháza város és a vármegye közönségén a sor, hogy ne legyen a kiállított kepek sorsa hiu es meddő reménykedés. Hisszük is, hogy nem lesz az. Annyi közöltük az igazi, megbecsülni való érték, hogy ugyan be kell gombolkózni előttük annak, aki ellen akar állani megvesztegető kísértéseiknek. E képeket nézve a magyar nemzeti lélek művészi hajlandóságainak teremtő erejének, ha itt-ott homályos, de őszinte tükrébe nézünk. Ennek a léleknek nemes és egyszerű pompája, rejtelmes mélységei, borongó, majd tüzes színekben vibráló ékességei vannak a kiállított vasznakra oda rögzítve, az egyéni tehetség kisebb, vagy nagyobb tudásával és munkabírásával, itt póz nélküli realizmussával, ott játékos képzeletével. Természetes dolog, hogr nem csupa színarany, nem a termésnek legjava az, amit itt kapunk, de a tárlat színvonala azért előíelő, a közepesen jóval felüli. A kiállítók között ott van úgyszólván mindenki, akinek ma a magyar festőművészetben neve van, az öre^' Telepy Károlytól kezdve a legfiatalabbakig. Kész egyéniségek, akik már régen megtalálták magukat s tehetségűknek kiforrott borát adják s a világosság felé tapogatodzó fiatalok, akik több-kevesebb adományával a talentumnak keresik a közös cél felé vezető utakat. gróf Pongrácz Kálmán, Korniss Ferenc, Szalánczy Ferenc és Vav Kázmér. Utánuk a magyar királyi kormány képviselői : Tólh János vallás- és közoktatásügyi és Mezőssy Bela földmivelésügyi államtitkárok haladtak, majd pedig a törvényhozás két házának számos tagja, köztük baro Prónay Dezső, Zoltán Elek, h rceg Odescalclii Zuárd, báró Podmaniczki Géza, grof Pongrác Jenő főrendiházi tagok, dr. Meskó László, Kallay Leopold, Kállay Tamás, Pilissy István, Hrabovszky Guidó, Horthy Béla, Melczer Géza, Uray Imre es Uray Miklós országgyűlési képviselők. E:ulán a vármegyék és városok, valamint egyes testületek küldöttségei következtek. Megjelentek Abaujtornavármegye küldöttsége, Puky Endre alispán vezetésével, Beregmegye küldöttsége mely Patay András főispán vezetése alatt Bay Gytrgy, Butykay Ferenc és Ödön, Morvay Zoltán, Marton Ödön, Bárcsay Sándor, Pintér József, Kulin Zoltán, Horthy Béla, Uray Imre, Nusser Lajos, Nagy Gyula, Gserszky Péter főszolgabíró, Horváth István és Fazekas Béla munkácsi rendőrkapitány tagokból állt. Szatmárvármegye küldöttsége dr. Falussy Árpád főispán vezetésével Ilosvay Aladár, Domahidy latrán, Jékey Zsigmond, Szerdahelyi Ágoston és Kende Péter. Zemplénvármegye küldöttsége: Meczner Gyula főispán, Dóku> Gyula alispán, Thuránszky László főjegyző, Dókus László, Gortvay Aladár és ifj. Meczner Gyula főszolgabíró. Borsodvármegye küldöttsége: Kubik Béla főispán, Tarnay Gyula alispán, Melczer Géza képviselő és kamarás, Répászky Bela főispáni titkár. Ugocsa vármegye küldöttsége Becskey Emil alispán vezetésével. Máramaros vármegye küldöttsége Kricsfalussy Sándor főjegyző vezetésével. Jásznagykunszolnok vármegye küldöttsége Benkő Albert főjegyző vezetésével. Sáros vármegye küldöttsége Pillér Dezső főjegyző vezetésével. A nyíregyházi gimnázium növendékei Leffler Sámuel igazgató vezetésével jelentek meg, a nyíregyházi izraelita hitközség küldöttségét Lichtmann Dezső, hitközségi elnök vezette. Ezután a Vay család lúgjai jöttek, akik díszmagyarban s karjukon gyászfátyollal jelentek meg. Ott voltak : gróf Vay Tibor nejével, szül. Khuen Héderváry Margit grófnővel és leányukkal Jella grófkisasszonnyal, gróf Vay Gábor, neje Zichy Márti grófnő s fiuk, László gróf, gróf Vay Ádám, neje szül. Zichy Marielte grófnő, gróf Vay Tihamér, gróf Vay Rezső, ifj. gróf Vay Ádám, gróf Vay Ábrahám, gróf Vay Miklós, gróf Vay László, báró Vay Elemér, báró Vay Arnold nejével, Mikes Sarolta grófnővel s László fiával, Vay Kázmér fiával, Lászlóval, Vay Anna, id. Vay Péter két fiával, Az előbbiek talán közelebb állanak hozzánk, inkább megértjük őket, mert hiszen kezük vonása biztos és kifejező, a problémák, amiket egy-egy képen megoldanak nem ujak és szokatlanak többé; az utóbbiak, a fiatalok és fo rongók beszéde kissé zűrzavaros, itt-ott visszatetsző lehet s nehezebben találjuk meg a kulcsot munkájuk értékeléséhez. Hiába, meg kell nyugodnunk benne, hogy az ő szemük más színekben látja a világot, a természet jelenségeit, mint a mi polgári látószervűnk. Gondoljunk arra, hogy itt szinről-szinre a gyakorlatban látjuk megvalósulni a Zola-fele elméletet a művészetről, mely ez elmélet szerint nem egyébb, mint a nagy természet egy-egy darabja, valamely temperamentumon átszűrődve. A temperamentum pedig annyi féle, ahány féle az egyéniség s ha az egyikhez kissé nehezebb is talán hozzászokni, s megbékülni vele, ne forduljunk el tőle, próbáljunk megbarátkozni a különféleségekkel. Az individualitások megértése utan sok olyan értéket fedezünk fel, amiket az első pillanatra hibáknak, különcködésnek voltunk hajlandók minősíteni. A kiállított képek között a tájkép és genre van legérősebben képviselve, a portré mir jóval kevesebb. Neógrády, Kimnach, Récéi, Frecskay, Basch, Pataki, Kánffy, Beikes, Tolnay, Háry löbb munkával is szerepelnek, Telepy Károly és Biró Mednyánszky Lászlónak egy-egy képe a klassikusokat representálja. Előbbi aldunai hegyes tája, Mednyánszky tátrai részlete ha nem is a két mester legjobb munkái közül valók, mindkettőnek legjellemzőbb kvalitását adják, szín, felfogás és ecsetkezelés dolgában egyaránt. Két véglet ez a két kép s még is mindakettő a m. ga alkotójának egyénisége, mint egy-tgy darab a magyar festőművészet arany értékéből. Álljunk meg egy kicsit Frecskay Ernő Esős kangulat című képe előtt, melyet különösen az erős átérzés, a puha, levegős szinek bravúros kezelése jellemez, (Szadai részlete már szarazabb). Mihalik egy kisebb munkája : tűző deli napfényben egy elhagyatott sivár kis tanya a pusztaságon, szinte fehéren ragyogó színekben. Neógrády eleven ér tő részletei, Berkes Stinház után ja és Parkrészlete s a napokban elhalt Kimnach László vásznai előtt. Nagyobb érdeklődéssel nézzük meg — ha még nem láttuk volna — Háry Gyula Olasz romját, Zombory Huszárjait és a szorgalmas Palija Falu végét. Pataky László es Geguss Imre szeretettel festik a magyar világot, s annak jellegzetes alakjait. Az előbbi szívesen fordul témáiért a puszta délibábos világaba,