Nyírvidék, 1906 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1906-11-18 / 46. szám
180 45-ik szám. N Y I R V I D É K 1906. november 11. fj. Vay Péterrel és Vay Zoltánnal, Vay István nyug. főszolgabíró. A családtagok után Szabolcsvármegye törvényhatósági bizottsága következett Mikecz Dezső rlispán vezetése alalt. Ott voltak : Sipos Béla főjegyző. Kállay András, Megyery Géza, Bory Béla, Fejér Imre főügyész, Péchy Gyula árvaszéki ülnök. Kovács István kir. táblabíró, Gencsy Albert, Orosz Miklós, Mikecz Miklós, Péchy Béla, Péchy Pál, Szalánczy Bertalan, Nozdroviczky György, dr. Jósa Adrás, ifj. Okolicsányi Lajos, Krasznay Péter, Gaál Elek, Jármy Márton, Jármy Zoltán, dr Bodnár István, Szunyoghy Bertalan, Molnár Gyula, Molnár Gusztáv, a vármegye központi tisztikara teljes számmal, a járási főszolgabirák és szolgabirák s még többen. Ezután Szabolcsvármegye egyes járásainak, valamint Nyíregyháza rendezett tanácsú városának népies küldöttségei haladtak. Megjelent Orosz Miklós kamarás vezetesével a kisvárdai járás 110 tagu küldöttsége. Dobos Imre főszolgabíró vezetésével a dadai alsó járás, Évva István főszolgabíró vezetésével a dadai felső járás ötvenegy tagu küldöttsége, Simák János tiszteletbeli főszolgabíró ve.etésévtl a nyírbátori járás, Mezőssy László főszolgabíró vezetésével a tiszai járás, Zoltán István főszolgabíró vezetésével a nagykállói járás, Okolicsányi Dezső főszolgabíró vezetésével a nyirbogdányi járás küldöttsége, végül Májerszky Béla polgármester vezetésével Nyíregyháza város küldöttsége, A menetet Leffler Sámuel igazgató, Szlaboczky Imre, Porubszky Pál, Moravszky Ferenc, dr. Prőhle Vilmos, Adorján Ferenc. Kozák István, Miklóssy János tanárok vezetése alatt a nyíregyházi főgimnázium, árvalányhajas, 160 főből álló csapata rekesztette be. Igy indult meg a menet a remekül földíszített s lölhomokozott „Tulipán ut"-on a kriptáig, hol Vay Ádám hamvai ideiglenes elhelyezést nyertek. A sírboltnál megállott a menet, a koporsót kihozták az üregből, karra fektetett karddal mellé állt a díszőrség s a dalárda, Mayer Ferenc soloja után rázendítette a „Hej Rákóczi, Bercsényi" kezdetű kuruc dalt. A gyönyörű ének elhangzása után Görömbey Péter ev. ref. esperes tartotta meg ünnepi beszédét. Görömbey Péter ev. ref. esperes beszéde: Kuruc Vay Ádám itthon vagy ?! . . . Kuruc Vay Ádám alszol?! . . . Hát Te nem hallod az ágyuk dörgéséi, a harangok zúgását, a tárogató búgását, a sok síp, dob, trombita zengését; nem hallod a Rákóczi-induló harcra tüzelő dallamát ?! . . . Nem látod a zászlók, az ország zászlójának, a vármegye zászlójának és a kuruc zászlóknak lengését; nem látod a daliás férfiakat tüzes, harci paripákon, fényes díszruhákban, ott hagyva nyugalmas tűzhelyeiket, fogalkozásaikat ? I . . . Nem látod, hogy az egész ország népe, az egész magyar nemzet megmozdult, hogy tisztességet tegyen a nagyoknak, a dicsőknek, a hontalan bujdosóknak, az ország egyik határától a másikig, Orsovától Kassáig, Késmárkig?! . . . Nem hallod az örvendező dicsőítő, magasztaló beszédeket az utakon, templomokban, iskolákban, a koporsók mellett, utcákon, téreken, csarnokokban l! . . . Nem hallod ?! . . . Alszol ?! . . . Ébredj fel egy pillanatra! . . . Nézz ki — kérünk — sirlakodból és nézz széjjel hajdani vajai várkastélyod körül! ... Ilt vagyunk! . . . Sokan vagyunk! . . . Némelyek a Nagyságos Fejedelmek, a Thököly és II. Rákóczi Ferencz fejedelmek kassai és késmárki sírboltjától jönnek !! Üzenetet hozunk ! . . . Sietve jövünk ! . . . meit a Nagyságos Fejedelem után, a történelem tanusága szerint, nyomban következett az életben, a tanácsban, a harcban, a számkivettetésben, a martyromságban, a L'ujdo ásban, életben, halálban kuruc Vay Ádám! . . . Az a kuruc Vay Ádám, a ki 1656-ban itt született, eme innen van kiragadva a városházai tárlaton kiállított mindkét képe. Az egyik a Delelő ménes, a forró nyári nap izzóan világos színeiben, s a másik egy öreg csikós kiiünő, marcona alakja széles, erős ecsetvonásokkal megfestve. Gregusst inkább a mult lelkesíti, Kuruc feje csak úgy lüktet az elevenségtől. Gyönyöiü Szenes nagy vászna a Bölcs tanács, a fiatal parasztasszony s a többi alakok pompás beállításával; Női feje — sötét zöldes tónusaival. Krutsay Ferenc két képe a Megnyugvás s az Ellentét, mindkettő csupa megindító közvetlenség; különösen érdekes eredeti felfogás és remek szinellcntétek jellemzik Jávor Ödön Pipázó szerecsen}ét. Intim és bájos Révész képe a Sekrestyés fiuk, az ablakon betörő napfény aranyos özönében. Márk Lajos tükör előtt álló hölgye és Récéi „Akt"-ja kvalitásos, erős munkák. Jóformán csak tarlózás az, amit a fenti sorokban végezt i'ink. Gyarló és sebliben eszközölt összefoglalása • innak, amit a kiállítás, mint művészi élvezetet nyújt. Ne sajnálja senki a fáradtságot a személyes impressziókért, amelyeket belépti díj lefizetése nélkül szerezhet meg. — A lárlaton kiállított apró szobrok és iparművészeti lárgyak közölt ott látjuk Lányi Dezsőtől: Újházi mester fehér mellszobrát, Szamovoiszky Ödön összebúvó fiatal párját, az Első vallomást. Markup Béla és Hoiiby néhány kisebb munkáját s az aradi felsőbb ipariskola műhelyéből egy-két vas és rézből kovácsolt dísztárgyat, köztük két pompás vas gyertyatartót. A kiállítás még néhány napig e hó 22-edikéig nyitva lesz. Szívesen és hálásan emlékszünk itt meg az Uránia, illetve a kormány kiküldöttjeiről Réczey és Valentin urakról, akik az érdeklődő közönségnek előzékeny és táradhatlan kalauzai. -yimostan is még — Istené legyen érette a dicsőség - az ezeréves Vay család birtokában levő várkastélyban Vaján !! . . . Es most hazajött ősi várkastélyába, melyet egykor apja s ősapáitól örökölt . . • Igenis! tisztelt gyülekezet! mert Vaján egy olyan földterületen állunk, mely a történelem és a hagyományok szerint ősfoglalásu föld, primae occupationis ! Ezer éve van a Vay család birtokában ősi, első birtokosa vala a Vaya, vagy Voja nemzetiség megalapitója Voja Tamás, a ki még a királyság kora előtt, még a vezérek korában 99-1-ben, tehát több, mint ezer esztendővel előbb élt s lakott e helyen ! Sok volna és messze vinne, ha kuruc Vay Ádám családjának, ha ezen ezeréves Voja vagy Vay család törtenetét vázolni akarnók épen ilyen ünnepélyes alkalommal t. gyülekezet 1 De azt mégis fel kell épen ezen ünnepélyes alkalommal, kuruc Vay Ádám hazajövetele alkalmából említenünk, hogy a Vay nemzeltség már a ntmzeti királyok korának a kezdetén, tehát a mohácsi vész előtt is nagyon előkelő szerepet vitt, származása, vagyoni helyzete és értelmisége és hazafiságánál fogva. A mohácsi vész után pedig Vay Péter Izabella királynénak főembere s ettől kezdve egészen a mai napig kiváló, országos hirü és jelentőségű nagy embereket, nagy alakokat adott a Vay nemzettség ugy a polgári társaságnak, jelesül alispánokat (II. Péter, László, a „nagy Vay József" és többeket) — főispánokat (mit Lajos, Ábrahám, Béla, Elemér, Ádám s jelenlegi főispánunk is a vármegye reménye, dicsekedése és büszkesege is gr. Vay Gábor); mint a katonai téren, magas rangú katonákat (Miklós, Ádám, Károly, Miklós) s a ref. egyházi téren is nagy befolyású világi vezérembereket, mint a „nagy Vay József", báró Vay Miklós és többeket. Ilyen családnak, ennek az ezeréves Vay nemzettségnek volt egyik kiváló, nemes alakja, halhatatlan tagja kuruc Vay Ádám. ő maga is egy előkelő állású, II. Rákóczi Ferencz udvari marsallja, Munkács várának s a Jász-Kun-Szolnok kapitánya, Békés és Máramaros vármegyék főispánja stb., s rengeteg vagyonnal bíró gazdag ember; de épen nagy kiterjedésű uradalmainak kezelése miatt a vitézi élei tel felhagy ; azonban Thököly 1684-ben felkelő serege mellé osztotta be, mint komiszáriust, hogy seregét élelmezze; mijd csapat-parancsnok; de ekkor I. Lipót által fogságra vettetik s javait a fishus lefoglalja; a fogságból azonban hű és áldozatkész neje kiváltotta, mikor megyéje követül küldölte fel az országgyűlésre! 1701-ben a felvidék rendei közt kitört elégületlenség miatt ő is az elégületlenekhez csatlakozik ; mivel ő is látta, ő is szomorúan tapasztalta, hogy a magyar haza földén a polgári és a vallási szabadság lábbal tiporlatott; koczkán volt, elkoboztatott minden szabadság; a nép ezerféle adókkal vala terhelve; tehát ő is a felkelőkhöz csatlakozott; azonban ismét fogságba került .. de ismét kiszabadult, midőn Beregvárinegyében a felkelők II. Rákóczi Ferenczet vezérökül választották, II. Rákóczi Ferencz Beregvármegyéből átjött Szabolcsvármegyébe, itt Kisvárdáról Vajára. Itt kereste fel II. Rákóczi Ferencz kuruc Vay Ádámot 1703. julius 19-én, otthonában, Vajai várkastélyában. Ekkor aztán Vay Ádám is Rákóczihoz csatlakozik, kinek bizalmas emberévé lesz, mivel vele — igen valószínűleg — a börtönben megismerkedett. Kuruc Vay Ádám rendületlen liive maradt a fejedelemnek; de midőn Rákóczi fejedelem szerencséjének csillaga homályosodni kezdett, Vay Ádám a tisztességes béke érdekében fáradozott ; igy történt, hogy nála találkozott II. Rákóczi Ferencz gróf Pálfival, a császár megbízott jávai Vaján 1711. január 31-én, mikor a béke nem sikerülvén, Rákóczi annak folytatását Károlyi Sándorrá bizza s maga kibujdosik az országból, Vay Ádám pedig kitart fejedelme mellett híven és rendületlenü 1, csatlakozik a fejedelemhez s 1711. február utolsó napjaiban ő is számkivetésbe megy; rengeteg birtokait elveszti ; megcsókolja még egyszer a vajai várkastély köveit; maroknyi port viszen sírjába vánkosu! és mint bujdosó hal meg Danzigban 1719. jan. 31-én, G3 éves korában. De ime 200 év múlva hazajött ; hirdetve jövetelével, hogy „Van biró a felhők felett" . . . hirdetve a bibliai igazságot, hogy : „ne féljetek azoktól, a kik a testet megölik s a lelket meg nem ölhetik* . . . íme ez a lélek, kuruc Vay Ádám, a Thököly Imre, II. Rákóczi Ferencz, Bercsényi, Bezerédi és a többi bujdosók lelke feltámadt. Igen ! t. gyülekezet! Mivel vokak idők, nem is olyan régen, midőn a Rákóczi, Bercsényi, kuiuc Vay Ádámok neveit emlegetni sem volt szabad . . . s „gyanússá lett" „felsőbb helyen", a ki emlegette! ... De Istennek hála ! az idők változtak, igen megváltoztak s az idővel változott a gondolkodás, érzés, izlés, a beszéd, a cselekedet, minden-minden megváltozott t. gyülekezet fenn és lenn egyaránt. íme a bujdosók hamvai királyi engedelemmel hozattak haza ! A mohácsi veszedelem óta, mióta Mohácsnál az önálló magyar nemzeti királyság sirbahanyatlott, sokszor ébredt öntudatra ez a dicső magyar nemzet, a Bocskay, a Bethlen, azl. Rákóczi György idejeben, utóbb Thököly, JI. Rákóczi Ferencz idejében s megpróbálta lerázni „a német igát, német jármot" ; s megpróbált önálló, független és szabad lenni; nem sikerült, mindig leveretett . . . Igy próbálta ezt a „kuruc világban is"; ámde most is leveretett; s a kurucok Thököly, Forgách, Bercsényi, Rákóczi, kuruc Vay Ádám leverettek, elbúcsúztak a hazától: „Isten veled édes hazám" . . . Magyarországom! hegyeidet, vizeidet többé n,m látom .. .Patakvára! . . . Munkács vára Isten megáldjon . . . bujdosókká lettek ; azonban ime 200 év múlva kikeltek a sírjaikból, feltámadlak ; mert az igazságot örökre eltemetni, megfeszíteni nem lehet. Feltámad, ugy leszáll a keresztről, feltámad, kijő sirlakából, mint a Jézus a megváltó, mint Bercsényi, Thököly, Rákóczi és kuruc Vay Ádám ; mert a kik a testet megölik, a lelket meg nem ölhetik! . Vajha ! midőn a porok t, a csontokat, Thököly, Rákóczi, kuruc Vay Ádám porait, csontjait diadallal, harangok zúgása, tárogatók búgása, ágjuk dörgése, zászlók lengetése s dicsőítő, magasztaló beszédek közt — a Rákóczi — korszak írójának (Thaly Kálmán) vezérlete mellett negyven évi küzdelmei és sürgetése után — hazahoztuk, vajha 1 hazaszállíthattuk volna a Rákóc/i, Thököly és kuruc Vay Ádám szellemét is 1 . . . Boruljunk térdre, boruljunk arezra a kuruc Vay Ádám koporsója mellett t. gyülekezet s csókoljuk meg lélekben és gondolatban azt a bölcs isteni világkormányzó lelket mely e dicsőült hamvakat és szellemet hazavezérelte s adjunk hálát imaszerű sóhajtással, adjunk hálát neki érte! kívánjuk, hogy e porok s csontok nyugodalma a hazai földön szakadatlan, nyugodt, csendes, édes legyen ! S álmodjék itthon szabad hazáról, egy önálló, független, szabad Magyarországról, dicső és szabad magyar nemzetről! Te pedig óh! Isten! magyarok Ltene ! áld meg e porokat, e csontokat, e hamvakat! Áld meg a Vay családot s ennek minden tagját, áld meg e községet ! Áld meg e hazát, e dicső magyar nemzetet! Áld meg e nemzet uralkodóját és kormányzóit! hiszen megbűnhődte már e nép a multat — jövendőt! . . . Add, óh add jó Atyánk ! hogy láthassuk hazánkat, mint Rákóczi s kuruc Vay Ádám óhajtották, láthassuk a magyar hazát „nagynak és szabadnak" . . . Amen . . . Amen . . . Amen! A mélységes benyomást keltett ünnepi beszéd után a koporsót a vármegye tisztviselői, névszerint Sipos Béla főjegyző, Fejér Imre t. főügyész Péchy Gyula árvaszéki elnök, Korniss Géza Ib. főjegyző, Mikecz István, dr. Kauzsay Ödön és Szunnyoghy Ferenc aljegyzők, majd fölváltva őket a családtagjai vitték a koporsót az emlékműig s az ott felállított ravatalra helyezték. Tóth János közoktatásügyi államtitkár, mint a kormány képviselője, a következő beszéd kiséreleben adta át az emlékművet Szabolcsvármegye alispánjának : Tóth János államtitkár beszéde: Nemzetünk életébe arany betűkkel véste be nevét örökre Vay Ádám. Fenkölt élete hirdeti nekünk, késő utódoknak, milyennek kell lennie az igaz magyarnak, miként kell elnie igaz életet a hazáért, a nemzetért, a szabadságért. A magyar állam kötelességét rótta le iránta, mikor megdicsőült hamvainak e sírhelyet felállitá. A magyar nemzet örökké élő háláját és hű emlékezetét rója le ma iránta, mikor kegyeletével, szive nnlegevel karolja át őt és kiséri erők nyugvóhelyére. E hálát és hű emlékezést őrizze meg az idők végtelenségéig igaz kegyelettel az utókor; hazánk egyik legérdemesebb fiának szent hamvait pedig őrizze meg a honszerelem igaz érzésével Szabolcsvármegye közönsége. A magyar kormány nevében átadom Vay Ádámnak, Rákóczi Ferencz társának, vitéz generálisának hamvait és sírhelyét megőrzés végett Szabolcsvármegye alispánjának. Ezzel az államtitkár elhelyezte a kormány koszorúját az emlékmű talapzatára, a következő szavak kíséretében : A magyar kormány nevében leteszem e koszorút Vay Ádám sírjára. Legyen e koszorú előtted, hazánk hű fia bizonysága annak, hogy Magyarország jelenlegi kormánya a legnemesebb honfiúi erényt, az igaz hazaszeretetet tisztelve becsüli és emlékedet hálás kegyelettel őrzi. Mikecz Dezső alispán, Tóth János államtitkár beszédére, a kövelkező beszéd kíséretében vette át a vármegye gondozásába az emlékművet: Mikecz Dezső alispán beszéde. A késő ősznek e hervadással teli napja, önmagát meghazudtolva, virágfakasztó tavasszá változott előttünk. A nemzeti öröm rózsái fakadnak e napon, mert megadatott nékünk, hogy kegyelelünk oltárán áldozati tüzet gyújthassunk a magyar szabadság egy dicső bajnokának emlékezetére, aki a legszentebb ügyért, nemzetének szabadságáért fogván fegyvert, egy pillanatig sem habozott mindenét kockára tenni az igaz ügy győzelmeért és midőn a szerencse fegyvereitől elpártolt, inkább a keserves hontalanságba, szegénységbe kisérte imádott fejedelmét, semhogy a dicstelen, megalázó béke adományait itthon élvezze. De ezzel még nem telt meg a szenvedések keserű pohará. A hontalanná váltaknak, minden földi javaiktól megfosztott bujdosóknak meg kellett érniök a legfájóbb csapást: törpe, önző, haszonleső kortársainak hálátlanságát, kik mohón megosztozva a dús prédán, sárral mocskolták be az ő emlékeiket! Közel kétszáz esztendőnek kellett lefolynia, mig e sorsüldözte nemzet jóvá tehette a mult vétkeit és haza hozhatta dicső Rákóczi Ferenc fejedelmünknek és vele kibujdosott társainak idegenben por adott hamvait, hogy azok az édes anyafölddel egyesülve megihlessék lelkeinket, felemeljék szíveinket. Bartsch Ottóné divat salonja Nyíregyháza, Széchényi-tér 3. nlja legszebb kivitelű esküvői, valamint színházi kalapjait és kabuchonjait. Legjutányosabb áron fogad el díszítéseket és ujáalakitásokat. Gyászkalapok raktáron.
