Nyírvidék, 1906 (27. évfolyam, 27-52. szám)

1906-09-02 / 35. szám

2 35-ik szám. N Y I R V I D É K 1906. szeptember 2. A bokréta ünnepen én is részt vettem. — No hát kedves úröcsém, ínég is csak tető alá. liozzuk az épületet — szólt hozzám az öreg úr henczegö fölénnyel. — Uizony uram bátyám, el sem képzeltem hogy az sikerülhet; szabadjon azonban megjegyeznem, hogy az épület tartósságának érdekében már most az lenne a kívánatos, hogy a falakat megfordítsuk, úgy t. i.^ hogy a kő kerülne az alapba, ezen felül a tégla s az eresz alá a vályog. Az ő birtoka és belsősége most más kezén van. Ha áll még a^ az épület, bárki meggyőzödhetik az elmondottak valódiságáról. + * * Kállay Kristóf bátyám 1885-ben elhalálozván, terjedelmes könyvtárat hagyott reám. Annak Napkorra való átszállítása azonban nem volt egészen kifogástalan; útközben az igásszekerekről sok lehullott és elkallódott. 1860-ban Kállay Pállal rendeztük, ahogy tudtuk. Jósa Péter bátyám (Jósa András főorvosunknak édes atyja), ki akkor Napkoron a Kállay János féle kúrián lakott, s egyike volt az általam ismert legtudományosabb embereknek, sokat kutatott a könyvtárban s igazán megsiratta a felfedezett hiányokat. Minden 2-ik vasárnapon találkoztunk, sokat tanultam tőle, Senecát együtt fordítottuk magyarra. Ez a fordítás most is meg van Jósa András barátom birtokában. * * * A hatvanas évek első felében alakítottuk meg a napkorí dalárdát. Minden második vasárnapon gyűltünk egybe nálam Napkoron, délben vagy délután, együtt maradván dalolva és quaterkázva vacsora utánig. A magyar dal kultusza ez időben úgyszólván a tiltott élvezetek közé tartozott. Mi t tehát éveken át annak ápolásával hazafiúi missiót végeztünk. Tagjai voltak : Parizsa nyíregyházi, Fekete napkori, Lovitzky kemecsei, Csintalan demecseri és Simák nagykállói, később beszterédi kántor-tanítók, Erdélyi Mihály és én. Parizsa volt a karmester. E dalárda volt az embriója a később megalakult nyíregyházi dalárdának. * » * Ebben az időben esemény számba ment az, ha valaki a Tiszahátra vagy Beregbe ment vadászni. Híre terjedt tehát 1863-ban annak is, hogy én Halászba készülök vadászatra. S valóban, e merész elhatározás ténnyé vált. Jázon nem szerelte fel jobban hajóját, egy éjszaksarki expeditió léggömbjét, mint ahogyan mi neki készültünk a tervbe vett. expeditiónak. Mindennemű élelmi szerek és italok egyik szekeren, a másikon két napkori sváb puskás és a kutyák, a harmadikon Erdélyi, Brinik és én. Kemecsén etetve, késő estve értünk fel aJalapári Tisza töltésre, amelynek koronája akkor legfeljebb 2 méter széles volt. Szerencsére végre elértük a Halászi kőházat, amelyben akkor Pozsgay Ferencz töltés-felügyelő lakott. A rétség mindenfelé égett s igy a vadak az erdősegbe szorulván, — bő zsákmányra tettünk szert. Vissza utazva s a kemecsei „Sárgában" delelvén egy szép faj kopó került hozzánk, — s azt mi bizony haza is vittük. Másnap már a legkitűnőbb nádas kopónak bizonyult a Dudás; de nem sokáig tartott örömünk. Epp ebédnél ültünk, — apám is otthon volt — mikor egy taligán egy kék köpenyeges nagy alak bekanyarodott a kapun, megállt és bekopogtatott. Bodó Mihály volt Kemecséről, az elcsent Dudás kutyának boldog tulajdonosa. Kölcsönös magyarázgatások és nagy sziveslátás után a nóta vége az volt, hogy a kopóért egy dupla puskát és két hízót adtunk az öreg urnák. A lelesziuk azt mondták Agardynak, hogy a ló nem eladó. De ha ideadja <g sz uradalmat, akkor az ö*é a lo Es Agárdy od

(>adia. S mindjárt az nap megindult a lápnak, megeiesztette a kantart. A ló pedig huzakodás nélkül leváglaiott a géresi semjénekbe. Amidón már a vi/.be értek, a lónak sörénye szám.iya váliozott, és csak ugy repült a liliomokon keresztül s meg sem állt a liliom palotaíg. Annak torná'can pedig ott volt a tündér király leányával. A mikor előttük, megállott a dele. g ifjú, a tündér király ránézett leányara, nem kerdőleg, de fenyegető szemrehányással. Erre a leány lebukott atyja lábaihoz, könyörgésre fogta össze gjönyörü kez-it és zokogva csókolta apja lábait. Erre felfmeüe a lányt atyja és szelíden szólt: „Jól van Liliom, ha te akartad, legyen ugy." Felugrott erre a lünder, legsegité a lóról szerelmesét, összecsókollák egymást s odamentek az öreg tündérhez. — Megtudsz-e tavadni mindent a mit kinl !á tál, a mit kint szerettei, atyad.it, anyádat ? Hogy semmit, senkit ne láss többé nzokból? kérdé az ifjútól. — Szegény anyám — mormogá az ifjú — egyetlen öröme voltam. Megtagadok — tevé aztan hozzá — semmit, senkit nem fugok kivánni, csak Liliomot. Ugy legyen. * • * De hát nem igy lett. Ha a harang-zót megh Holta Agárdy a tündér palotában, valami ugy fájt. Vágyott az Islenházába, hallani, hirdetni az Isten igéjét a felkent ajkakról. E-zrevelte ezt Liliom s egyszer aet mondta Elemérnek : Te Istenednek akarsz imádkozni, te anyádat szeretnéd látni, te elsorvadsz ebben a bánatban, s félsz, hogy anyád elsorvad az ő bánatában. Jer, én megyek veled, csak az a kikötésem, hogy édes anyadat két év leforgásáig nem láthatod II i ezt betartod, akkor atyánk nem találhat ránk. Ez időben ismerkedtem meg Thaisz Elekkel, aki Kállay József rokonom látogatására jött- le Pestről Napkorra. Kitűnő uszó volt, de a feladott próbát mégsem tudta végrehajtani. Fogadás történt u. i. hogy a Napkori sóstót, oda meg vissza, nem tudja átúszni. Az átuszást nagy bravourral végezte Thaisz, de visszafele épp akkor, amikor a tónak a közepén lehetett, hirtelen nagy vihar kerekedett, ugy, hogy a vele szemben feltornyosuló habokat nem tudta leküzdeni, s kénytelen volt vissza fordulni, — s elvesztette a fogadást. Ma ezen a helyen Leopold öcsémnek búzaföldjei terülnek el. * * * Kállay József hetyke legény volt az 50-es években és még mindig nagyon rátartós a hatvanas évek elején is. Ha pedig befogatta mind az ötöt, a kezébe vette a gyeplőt, akkor már nem ismert sem Istent sem embert, különben a szavajárása is az volt: „Egy Isten, egy Kállay Józsi." Különben ez időtájt bőven voltak találhatók az efajta typusok, s talán sehol sem annyi, mint vármegyénkben, — akik megvoltak arról győződve, hogy az az 1000—2000 hold föld, amivel birtak, egy kimeríthetetlen forrás. Ezeknek az én tisztelt, nálamnál többnyire idősebb kortársaimnak nem volt fogalmuk arról, hogy abból az 1—2000 holdból csak ugy lehet tisztességesen megélni, ha ugyancsak dolgoznak és iparkodnak ; nem volt ezeknek fogalmuk arról, hogy annak a vagyonnak, amely kényelmes, gondtalan életet biztosit, más méretűnek kell lenni. Látkörük korlátoltságánál fogva bátran hasonlíthatom őket a sajtkukachoz, amely azt hiszi, hogy az egész világ sajtból áll. No, de hagyjunk fel az ilyen elmélkedésekkel, — ráérünk erre majd cikksorozatunknak politikai részében. Most térjünk vissza Kállay Józsira, aki, mint mondám, diadal kocsiján magát legalább is triumphátornak vagy Apollónak képzelte. Ha lovat hajtott, soha nem köszönt és ki nem tért senkinek. Egyszer aztán megtréfáltam. U. i. a magam szerény kétlovas fogatán Semjénbe menve, a Csonkás tájékán kapaszkodtunk fel lépést egy jókora homokhegyre, mikor a Józsi ötlovas, csengős-bongós fogata toppan elibünk a homokhegynek másik oldaláról. „Hogy leszünk tisztelt barátom?!" kiáltott felém József ur s fogatát megállítva, felálott a kocsijában és kitérésre intő mozdulatokat végzett jobb kezével. „Karászi kérem", szóltam a kocsisnak, „fogja ki a lovakat, adjon nekik egy kis zabot". Én pedig rágyújtottam, és belemélyedtem (gy zsebkönyvem olvasásába. Józsi kitért, a jég meg volt törve. Kállay András. Néhány sző a Sőatő jövőjéről. ii. A mint a magyar ember nehezen jön tisztába a „dir die dassal" t. i. hogy valami tárgy him, nő, Yagy köznemü, ugy soha sem jöttünk tisztába azzal sem, hogy a Sóstó gyógyfürdő-e, vagy csak szórakozó és tisztálkodó hely, vagy pedig a kettő között álló hermaphrodita ? Ra illet és ma is ra illik ugy a der, valamint a die és das is. Kétségtelen dolog az, hogy a sziksós fürdők — minden másféle fürdők között — legnagyobb ingert gyakorolnak, az emberi szervezetnek legnngyobb felületű kiválasztó szervére, a bőrre, vagy a mint tudákoson mondjuk takarójára. Ezen teteit mintegy három év előtt a „Nyírvidék" nek egymásután következő három számában igyekeztem — nézetem szerint — döntő adatokkal bebizonyítani, a melyek megcáfolva nem leltek, tehát túlzott nem lehetett. — Belartom — szólt örvendve Elemér — de atyád ? — Az ő elalvása m^g sokára lesz, én még láthatom öt. És elszöktek. * * • Kis zseller házban lakott a fiatal pár, kis földjüket szorgalmasan murikalgalták, egyült jártak el a templomba. Nemsokára két iker gyermek született. Egy fiu és egy lány. Fél esztendős korukban mind a kettő járt, mind a kellő gagyogott is, és igy megsokszorozva lett örömük Más szavuk nem is lehetett. Mert a parasztok nem beszeltek velük azért, hogy uraknak tartották, az urak pedig, mert zsellérek voltak. De nem is kellett nekik, olyan boldogok voltak igy is. A két év végefelé járt. De nem varhattak be, Elemér beteg lett, halálos beteg. A tündér asszony nem értett az emberi betegségekhez, de ha értett volna is, nem használhatott, mert Eiemé n^k meg kellett halni. Olt törte magát a beteg ágya mellett a szegeny tündér, fohászokat küldő t ahoz az Istenhez, ;ikit Elem. r imádott. De a beleg napról-napra gyengült. Egyszer azt mondta Elemér. Édes Liliomom, érzem meghalok, de a le és gyermekeink csókján kívül még egy más bucsucsók kell nekem, liogy nyugodton haljak meg. A kit én kívánok, az szeretni fog téged s ketten felneveliték az én árváimat. — A mi árváinkat — sóhajtá az asszony. S azzal kiment s intézkedett, hogy gyors futár menjen Agárdra az özvegy Agárdinéhoz. Délután egy kocsi állt meg a zsellér híz előtt s abból csodálkozó, kíváncsi arczczal lépett ki az öreg matróna, Agárdiné. Liliom fogadta. Lehajolt és megcsókolta kezét az ősz nőnek, a ki felem lle, megnézte azt a gyönyörű üde arc/.ot, aztán megcsókolta. — Miért hivattál lányom? L-ányom.'? Mily jol eselt ez a szó, mily jól estek azok a csókok. Könnyes szemmel vezette aztán a szobába. Ma is ezt vallom. Ez a dics-hymnus csupán a sziksós-fürdőkről zengett, bar az ebben szűkölködő vizeknek is van csekélyebb gyógyhatásúk. A nyíregyházi sósfúidő ha akarom v mhes, ha akarom nem vemhes. Gyógyfüid'í volt addig, a mig a nyolcvanas éveknek vége felé a minisztériumhoz felterjesztett egyik statisztikai kimutatásban fel nem fedezték azt, hogy ez a g)ógy fürdő tosszul van elkeresztelve gyógyfür Jőneic, mert a 1 üiokratizmus által megszabott háromezer — vagy nem tudom hanyadik — paragraphusnak nem felel meg. A gyógyfürdő jelleget tehát — a tőrvény értelmében visszakellett szípantanunk, de azért csak ugy gyógyultak itten a görvélyes és más betegek, mint azelőtt, mert hiszen egy megsült, vagy megfőtt miniszternek levétől kevesebb ember gyógyult meg, mint a sziksósfürdőtől. Titulus síne vitulus. A Sóstónak klvftló gyógyhalása addig fog tartani, és abban az arányban, a m ddig és a mennyi sziksót fog vize tartalmazni. Gyógyhatást még a muszka czár vagy egy gen.1steini herczegné sem képes egy fürdőre reá oktrojáni A bálványok ideje lejáró félben van. Most már n he/ munka valamit le, vagy felfújni, a mi az eddig szerzett természettudományi ösmeretekbe ütközik. Távol aII tőlem, hogy a Sóstó kezelésébe tolakodjam, mert hiszen „Hivalatlan prókátornak ajtó mőgö t a helye." De mivel ennek a városnak én is egyik hálás, de ad fizető polgárává is váltam, kettős kötelességemnek tartom a döntő köröknek emlékezetébe hozni azon igazságo , hogy „N-m mind arany, a mi fénylik" és hogy „Nem fenékig tejfel", a mint hogy a Sóstó sem fenekig sziksó, a miről a napokban teljesen meggyőződlem. Mikor pír év előtt n nyíregyházi Sóstónak gyógy hatásáról firkáltam és a mikor az onnan hozott vi/. literjében 8000 milligramm oldott sót találtam, akkor, a mikor még ott csolnakázni is lehetett, azt hittem, hogy ez egy örök-sóstó. A napokban ki mentem förödni. A tóban a víznek már cs^k nyoma volt. Szinte felve ültein a kádba, m rt hiszen 15 Celsius fokú víznek egy literjében 555 és öt tized gramm sziksó oldódik fel, tehát féltem ho^y elevenen nyúzatom meg magamat; már pedig ép bőrrel másztam ki a kádból, a milybe n m mosható gyékényből foDt, sáros csizmának törlésére szánt, czigányok házi iparát kép-ző sz ínyeg imitáczion léptem be, a milyeneket én egy pár hét múlva mással szoktam felcserélni, de a mely bemászó szerszámot kimosni, vagy épen fertőzteleniteni egyáltalában nem lehet. Megül köztem, hogy a konczentrált sziksó-fördő után nem vakaróztam, pedig ugy illett volna, ha a csaknem ki ipad! víz annyi sziksót tartalmazott volna a mirit dukál, mert hiszen egy liter, azaz egy kilogramm telített víz, a mint feljebb említve lett erős lúgnak tekinthető. Zavarban voltam a miatt, hogy a zavaros víz bőrö met nem marta, pedig ezt gyarló nézetem szerint kötelessége lett volna megtenni. A kíváncsiság ördögének behatása alatt haza hozott egy liter vízben azonban nem 8000, hanem csak 1100 milligramm oldott sót találtam, a melynek csak elenyésző százaléka lehet mész, magna-iun, vagy kalisó. Ebből az említett tapasztalatokból kiviláglik az, hogy a Sóstónak — épen ugy mint más nyíri sziksós tavaknak — sziksó tartalma tetemesen apadóban van, és nemsokára el is fog tűnni. Arra kérem tehát városunknak igen tisztelt képviselőtestületéi, hogy addig mig ezen felvetett kérdés tisztázva nem lesz, óvakodjék nagyobb belektetéseket tenni. E/ekkel nem az van mondva, hogy a Sóstót fejleszteni nem kell, hanem csupán az, hogy a Sostot gyógyfördivé fejleszteni nem lehet, a mi azonban ki nem zárja azt, sőt kívánatos, hogy a város áldozatnak látszó befektetés! tegyen, azon egyedüli szórakozó és üdülési — Anyám! sikoltá a haldokló ifju. — Fiam, elveszett fiam! — szólt a nő s odasietve az ágyhoz, magához szoritá azt a rég nem látott, rég nem ölelt fejet s könnyeivel, csókjaival halmozá. — őt is, ő is — suttogá Elemér, az ágy előtt álló nőre mutatva. — Hisz már Ieányomnok neveztem — felelt — pedig nem tudtam hogy az. És ismét megölelte. — Ezeket is — szólt a beteg — a két gyermekre mutatva. A két gyermek odaszaladt az agg nőhőz es kezeit csókolták. Az pedig könyes sz m t lörölgetve, mindkettőt feltette az ágyra. Liliomot pedig magához húzta, hogy mind a négyet lássa egyszerre. — Viseld gondját ezeknek édes anyám! — Ezeknek anyám — sikoltá Liliom — és a két gyermeket nagyanyjuk ölébe helyezte, atyám már küld értük, de én nem engedem. Ezzel Liliom eltűnt. Ekkor kivülről rikácsoló hangok hallatszottak s a hogy a nyitott ajtón kitekintetlek, a levegőben egy ölyvet láttak viaskodni egy hófehér galambbal. A két madár viaskodott fent a levegőben, egyszerre a galamb aláhanyatlott, majd visszaröppenve, az ölyv mellét r. gadta meg s hirapta, vagdalta. Egyszerre a nagy madár össz. kapt. a szárnyat, majd hanyatt-homlok lezuh nt a földre élettelenül. Abban a pillanatban pedig egy tépett, véres fehér galamb hullott be az ajtón és esett Eleméi mellé s piros csőrével Elemér ajkát csókolta, a másik pillanatban pedig megszűnt élni. Elemér gyöngéden fogta arczához a kis galambot és suttogta: szegeny kis Liliomom! Én is megyek már! Liliom nem volt sehol, ő volt a fehér galamb az volt az ő lelke. Két halottat temettetett el Agárdy né, fiát meg a fehér galambot. A két gyermeket pedig vitte haza magával, a kik majd vigasztalására lesznek szomorú özvegysegénen. , /

gs /-y

y /V~>. Ct> i