Nyírvidék, 1906 (27. évfolyam, 27-52. szám)

1906-09-02 / 35. szám

1906. augusztus 19. N Y I R V I D É K 33-ik szám. 3 helyért, a mely helyett mást nem választhatunk. Várva a letromfolást, a Nyírvidéknek következő számában el fogom mondani azon geologiai viszonyokat, a melyeknek alapján meg lehet jó-olni azl, hogy a Sóstó — épen ugy, mint a Nyírnek más sóslói — elfogja sziksó tartalmáL veszíteni; a mivel azonban nem az lenne mondva, hogy a Sóstóra nem kell megfelelő befektetéseket, tenni, hanem csak azt, hogy miként kellene a közérdeknek adósságcsinálás nélkül eleget tenni. Nyíregyháza, 190G. évi augusztu-; hó 29-én. Dr. Jósa András. Giardinetto. A M. V. E. helyi osztálya közli azon kereskedők neveit, akik jegyet kértek az egylettől. Ez állal azok azt igérik, hogy a migyar ipart minden erejükből fel viragoztalni segítik. Ila egy szemernyi szerelet van bennük e hiza iránt, ha a rngy szerű mozgalom csak egy kevés visszhangra is talál lelkükben, akkor ígéretüket be is váltják. Mindamellett én azoknak a nevét közülném, akik ridegen, bántó idegenséggel tudnak elzárkózni a hazafias mozgalom elől! * * * A villakérdéshez a „Nyírwdék" ben dr. P. Gy. is hozzászólott. Hogy meljik részt pártolja, az kitűnik nagyon hozzászólásából, de hogy miért, az nem. Holott ez a nagykő őnséget cidekli, már mint maga az ügy, s így legalább indokolni kellett volna véleményét. Hisz nagyon sokan vannak, akik nem városi képviselők s a tárgyalásokat módúkban sincs meghallgatni és ha valaki nyílt helyen szól valami kérdéshez: igazát, vagy vélt igazát bizonyítani is tartozik. * * * A Kovács István által (elvetett kultúrpalota kérdését nem szabadna elaludni engedni. Azt hiszem a kezdeményezőknek a megye százas vezetőiből s a Bessenyei Kör tagjaiból bizottságot kellene összehívni, hogy az egésznek határozott alakot lehessen adni. ügy gondolom, hogy a kultúrpalota létesítése esetén a Bessenyei-Kör helyiségeinek is ott volna helye. * * * Szerdán a heti vásár javában állolt, mikor ugy 9 óra tájban reggi 1 egy laligas ló elragadt a Kállai-utcán és őrült vágtatásban rohant a piac felé. Az embernek a haja szála az égnek meredt, a mikor látta, hogy a megvadult szürke egyenesen a piac felé rohan. Hogy nem rohant be az asszonyok közé, és csak a Kor ina előtt álló fi akkerek egyikének szaladt neki — a melynek a kocsiját összetörte, — az puszta veletlen lehet. De, hogy egyszer nagy szerencsétlenség fog történni, ha a piac ott marad, a hol van, vagy nem lesz körül kerítve, ez bizonyos. És ha majd egy pár embert agyontapos vagy két megvadult ló, fogadom, hogy mindjárt inlézkedni fognak a piac dolgában. Elmélkedés. Ama csekély méltatás és megbecsülés, melylyel a felekezetek úttörői, a vallás őrei és iskoláink mesterei a vallás abstrakt, magában külön.illó igéi iránt viselteinek, bámulatba, sőt kétségbe ejti a jövő sürü ködfatyolan is átláló szemei. Sajnos, az indiff-*renti<mus a vallásos élet kérdéséi iránt manapság már oly nagvra nőlte ki magát, hogy ennek következményei mintegy szabad szemmel, minden nagyító üveg nélkül is láthatók. A vallás iránti közöny ősség már az emberiség műhelyében is felütötte a fejét; mivelhogy akad taniló, ki vallásatiltott cselekedeteket is elég tapintat nélkül, nembinomság módjára a gyermekek előtt, gyakran azo< megbotránkozására visz véghez. Emberek, kik a természet alkotásairól, azok mivollárói és értékéiől, kik a természet tüneményeiről, szellemi összefüggéséről és kellékeiről a természet, az idő és élet egymáshoz való viszonyáról, kölcsönös Inlásáról és gyakorlati hasznáról meg sem emlékezve, akarninak napjainkban a sors bosszúálló jobbja elől kitérni ? — A sorstól, melynek ostorcsapisait feljajdulva érezzük, és napjainkban, midőn a munka oly sok és a megél hetés oly nehéz, akarnának büntetés nélkül elillanni ? Azonban a4 az éber szem, mely a gyarló embert alyai kegyéből kiszorítva, a nagy messzeségbe taszítva is mindenhová elkíséri, róluk tudomást veszen és bizony jöhet idő, mikor mindezekről számot adni tartoznak. Jol tudjuk, hogy azon időben, midőn a kor összes tanítói és kimagasló ferfiai a traditiokhoz ragaszkodva adtak érzelmeiknek kifejezést és kifejtett munkásságukban is ezt az irányi kövellék, 1 atohatáiukon tul még sem léplek es még azon belül is idétlen eszmékkel, lnmis profélai ihlettel az emberiség tiszta erkölcsét megrontani egyik sem próbálkozol!. Azl is tudjuk, hogy abban az időben sphárájukon belől terjedelmes, lángészről tanúskodó, lelkes el.neségevel vonzó kéziralokkal, könyvek terjesztésével oly erősen le tudták a hívek figyelmét kölni, hogy a köznép erkölcsének éltető erejét ezekből meriletle. A tanultaknak, tudományosabbaknak ezen vallásos szellemben irt term kek arra szolgállak, hogy értelmüket még jobban megvilágítsák és a felekezeihez való kapcsot erősebbé tegyék. A sokasag nagyobb részének régtörténeti vagy mond.iszerü közlések kellelt, hogy benne vigaszt találjanak; tanuljanak, művelődjenek és lelkesüljenek. Hogy pedijí szivükben kétség, bizonytalanság vagy tévhit szabad teret ne nyerjen, arra valók voltak a comm nlárok, m 'lyek az ó bölcsészet egyes nehezen érlhető álitasainak aliptételeit, gondolat fűzéseit a lényegesebb hitoktatással összhangba állították. Ha t>hát a regi időkben az irolalmi gárda ezen irányban intézményekel létesített; pl. „Congregatio de propaganda fide* a kath. hit terjesztőiére, mine< szükségét már 1662-ben ugy az egyházi, mint a világi urak is belátták, miért restelnők ezt mi, néptanítók ma, midőn a sok öngyilkosság, könnyelműség, ledér életmód hazánk fiai soraiból, a népréteg minden osztályában pestisként pusztít és napról-napra sorra sz- di aldozalait. Ha ezeket látjuk, itt az ok és okozat egymáshoz való viszonyát, azon sajátságos kapcsolatot és vonatkozast, mely szerint az egyik meglevő változás mindig előidézője egy másik leendő változásnak, csak ugy foghatjuk fel, hogy ha ezen törvények lelkünk rendező functióját képezik. A világért sem akarom, hogy phanatikusan a mysticismus erős lüktetéseitől serkentve vezessük drága gyermekeinket. A tilokleljes dolgokkal való foglalkozasnak híve nem lehetek, mert ahhoz nem értek és ezek megértéséhez még hajlamom sincs, mert ezek a tudomány tárgyait nem az ész és okoskodás rendes utján jelölik meg, hanem ezek nélkül, sőt gyakran ezek j ellenére egy<dúl az istennel való titokteljes és közvetlen közlekedesük által határozzák uieg a fogalmakat végle ges érvrnye-segg I, minden spéci, hs ismertetés va^y mtgokolás nélkül. Ilyen mederben nevelésünk ügye ne folyjon ! Isti n őrizzen ettől! Azonban az sem all, mit egyes coilegáim f. ev június hivában Tornyospalcan megtartott Szabolcsvármegyei Tanitóegye?űlet kisvárdai jáiásköri gyűlésén oly erősen hangoz

1 attak, hogy t. i. a tanitónak a vallaslioz semmi köze; legyen a taniló mester, a pap pedig lelkipásztor! Lelkem egész hevevei adok igazat kedves Varga kisvárdai collegámnak, ki igenis nngkövo eli a tanítótól, hogy minden oktata?nak erkölcsi lia-zna le

ryen, melynek alapját azonban a taniló rendithetei len vallásossága képezze, da mar magát a hitoktatást a lanitira bizni meg nem engedhetőnek tartja, meri mint hitoktató akarva nem akarva túlléphet azon a sorompói, mely a káros egyoldalúság kapuját nyílja meg és tanítói hivatásáról megfeledkezve egy-két óra alatt romba dönti 5—6 hónapon át fáradságos munkával felá.litott mesterművét. A taniló ereje megfeszítésével haladjon a világosság felé, zászlajat fennen lartva a .haladás* jelszavával vezesse gyermekeit. Vannak még ma is, óh számosan vannak, kik mint niaradíik minden újításban a hajnali csók leheletet érzik. Az ő felfogásuk korlátolt és még a hasznos szellemi munkát is gyanús szemmel nézik. Minden utan, ami új, féltékenyen szimatolnak, hálhi magán hordja ama borzasztó kolosszus bélyegét, melynek neve : felvilágosítás. Meg ha saját látkörük többé vagy kevésbbé tágabb is, erősen leköti őket a régibb elvekhez szigorú ragaszkodásuk, miért még a legjelesebb termékek közül is csak azokat t art jak olvashatóknak, melyekben nézetük megerősítést, bizonyítást nyerhet. Szóval minden, mi a miradiság szénit magán nem viseli, mégha ezek meggyőződésük szerint jobbak és célszerűbbek is lennének, Ízlésüknek meg nem felel. Az ilyet nem méltatják és figyelmen kivül hagyják. Az elméleti doklrinák az ő fülűket érintetlenül hagyják, mert ezek mind vaskalapos, tudákos emberek, kik csupán oly elveket állítgatnak fel, melyeket ha az állalanos emberi jólét érdeke, a felebaráti szeretet, hitünk, meggyőződésünk nem is diktálhat, mégis azokat valljak, mert azokra nézve az anyagi haszon dönt és határoz, Éppen azért nagyon fontos missiot tölt be a tanitó akkor, ha nem phanatizál, de erkólcsnemesitő oktatásaiban kiemeli és alaposan ismerteli a teremlő jóságát, atyai szeretetét, gondviselését és áldásait. Az m06—7. tanévben már életbe lépj miniszteri tantervhez írt utasításban az erkölcsi nevelésről löbbek kö.:ött ezeket is olvassuk: „Az erkölcsi nevelésnek biztos alapja és erős eszköze a vallás. A vallásos ér,:és oly légkörbe emeli az iskola növendékeit, melyben minden jó és n m. s iránt fogékonyakká válnak. Ezért a tanitó nevelő munkajában amily hálásán fogadja a hitoktató működései, ép úgy rajta van, hogy a maga körén belül ó is közreműködjék a vallásos érzés ápolásában.* Ezeket avatott kezek irjak és mégis ezek, kik jol ludják, hogy azon természetesnek érzett meggyőződésünket, mely szerint úgy a mások, mini saját gondolatainkat és Íteletünket igaznak es cselekedeteinket helyesnek tarljuk, tisztelni es respektálni legnagyobb kötelesseg, ezek háttérbe szorítanak bennünket és számos kedvezményi, joggal megillető fizetésűn • ket meg nem adják egyszerűen azért, mert kath., ref., ágostai ev., izr. tanitok vagyunk. Tehát a tanítók szent synodusa csupán azért mérte reánk ezt az őkölcsapást, mert felekezeti tanitok vagyunk és a hitoktató mellett a vallásos érzés ápolásaban mi is közreműködünk. E/en igazságtalanság kövelkeztében hiába próbálkozik aztán egy nagy torkú demagóg a taniló érdekében nézeteit es elveit hirdetni, szomorú valójából felébreszteni, mindez csak falra hányt borsó. Magam is áterzem ezt, de hogy magunkon segíteni nem tudunk, legbuzgóbb fohásszal fordulok tehát a magyarok Islenehez, ki meghallgatja fájdalmas ömléseinket es figyelemmel kiséri ama nehéz apostoli munkankat, melylyel neki és az ő hű magyar nepének rendíthetetlen odaadással adózunk, mert mi minden lelki gyönyörünket munkánkban talá juk. Hogy sorsunk mostohasága hiuy évtizedet fog még belutni, mig valahára a jobb napok fénylő sugara szerény hajlékunkba is bekandikál, azt egyelőre még nem is sejthetjük, de hogy a mai viszonyoknál meg burjunosabb időszakokat is letudtunk mutatni, azokrol legjobban e'ődeink életrajzai teh"tnek tanúbizonyságot. Ezért nincs léhát okunk a csüggedé.-re. A becsületes es lelkiismeretes munka idavei megérleli a jutalom gyümölcsét is. Ez azonban még nem elég! Ne csak a saját megelégedésünket és lelki megnyugvásunkat iparkodjunk megteremteni, hanem eber figyeli mm I, eiős kilarla

?sal és szakértői tapinlallal kell odafutnunk, hogy gyermekeink a saját vallásos érzelmeiken felemelkedve a mis vallásul is megtűrni sől tisztelni és m gbec.-ülni tanulj i. Hogy pedig az életbe lépve a gyermek ezen iránytól el ne térjen, ahhoz a tanító igaz emberbarali szerelete szükséges, mi ina még csak phantasia letiet, mert ,i huszadik század sajnos még nem járta be egesz Európát világító faklyájával. Ama végtelen sienvedések és elnyomalasok, ezek drákói eszközei- és vérlazi'ó módjairól sajnos nemcsak a történelem érclapjain látunk egyetmást, a felekezeti suilódás és gyűlölködés züile bűző-, nemeivel manapság, a huszadik század művelt- es előrehaladottsága m llelt Oh hányszor meg hányszor találkozunk ? Hányszor ebreszli önludalra a rideg való azt, ki a kedelyesen enyelgő ideaiismus köpenyéoo burkolt szabadsag őreivel egy hiten nincsen, mit a lövidlátó természetesen fel n m ismer. A Kelet, sötét tettei újra bebizonyítják, hogy kevés okulást merítenek az emberek, népek és nemzetek a világtörténelem eseményeiből. De ha még lennének is magasabb fogalmu általános igazságok, melyek leple alatt meg a legszentebb emberi jogokat is eltiporhatni vélnek, ne feledjük, hogy 1 ezeket joggal csakis a vallástudomány aknáiból kaparhatják ki; ott pedig ilyesminek még az árnyékát sem találják. Ha a bölcsészet iskoláit végig vándorolják is, ha a hit-, tudomány-, tárgy-, anyag-, szellem-, Isten-, természet , földi- és túlvilági javakról az ujabb gondolkodó szellemek után indulva akarnák ezek a szerintük vélt világosságot fellalálni ? nohát ennek az iránynak ott még nyoma sincs. Kell, hogy a tanitó vallásos legyen, de azért ne legyen rajongó. Hiszen Hégel Gvörgy Vilmos a bölcsészetet a vallás- és egyházzal kibéki'eni igyekszik, úgyszintén Humboldt Sándor Frigyes Henrik hires természetvizsgáló, avagy üersted János Keresztely a természettudományok nagy terjesztője, kik a problémákat behatóan tárgyalják és ezek nagyobb vagy kisebb hihetőséggel mindig kiegyenliltetnek. Azonban a vakbuzgónak is meg van a maga erős védbástyaja, az ő cegertáblaja: .A gyarló embernek a természet méhébe hatolni tillva van!" Ez azonban tévedes, mert a tudomány és intelligentia héroszai a kor alkotó szellemei jogot formálhatnak arra, hogy a nagy mindenség- és szerzőjéről; származás- és keletkezésről; vétség-, hiba-, elmúlás- és megszűnésről; élet- és jövőről véleményüknek szabadon kifejezést adva másokat is útbaigazilsanak, felvilágosítsanak. Ezek nyomdokain indulni tűzetett ki feladatul nekünk is, néptanítóknak. Hogy pedig küldetésünket mél óan be is töltsük, arra elsősorban az allam támogatása szükséges, de nemcsak erkölcsileg, midőn részünkre annyi szép paragraphust faragnak, han>m anyagilag is. Ha az illetekes helyen valahogy megelhetésünkről is szó esik, akkor aztán a nemzet nagyjai a hátunkra ragasszák a passust: az 1893. évi XXVI. t.-c. végrehajtása tárgyában 1894. évi taárciás hó 2-án 1000. sz. a. kelt vallás és közoktatásügyi miniszteri rendelettel kibocsátott utasilás 1. §-át; miért aztán szégyenünkben még moccanni sem merünk. Ilyetén aztán jogosan hiszik rólunk, hogy a társadalomban csúpán azért nem vehetünk aktiv részt, mert kevés a sütni való pogácsánk. (Értsd alatta az értelmiségünket.) És ez reszben igaz is szokott lenni, mert ha az ember éhes, a gyomrára gondol és ha ennek eleget nem tehet, bizony a fej is felmondja a szolgálatot. — Vegyük tehát elő a paraszt igazságot: „Magad uram, ha muszáj, más úgysem segít rajtad?!" es becsületes munkássággal iparkodjunk a társadalom hasznos tagjaivá lenni. Istenbe velett bizalommal kormányozzuk a reánk bizott sajkát, hogy az zátonyra ne jusson és tapasztalni fogjuk, hogy a jövő nemzedék hálásabban emlékezik meg rólunk, midőn betartják e szent igét: „És ha hűen szolgáljátok az Urat, kenyeretek- és vizeteket megáldom és minden nyomort eltávolítok körödből.' (Mózes II. '23. 25.) Kisvárda. Kobu Illés. TANÜGY. Értesítés. A nyíregyházi ág. hitv. ev. népiskolákban az 1906—1907. tanévre szóló beiratások szeptember hó 4—8-ig eszközöltetnek, a rendes tanítás pedig szeptember hó 10 én veszi kezdetét. Az ismétlő iskolaköteleseket szeptember hó 9-én délelőtt 8—1 l-ig és délután 2 -4-ig a központi iskolában Írjuk be. A tanyai iskolákban a beiratás úgy a mindennapi, mint az ismétlő iskolában is szeptember 17-én, a rendes tanitás pedig szeptember 24 én kezdődik. Felhívatnak a t. szülők es gyámok, miszerint tanköteles gyermekeiket a fent jelzett időben az illető osztálytanítónál személyesen írassák be, hogy a rendes tanitás a népiskolai tőrvény által kiiűzött időben vehesse kezdetét. Nyíregyháza, 1906. augusztus 22. Ruhmann Andor, igazgató-tanító. Értesítés. A nyíregyházi kereskedő tanonciskolában az 1906 — 1907. tanévre szóló beiratások szeptember hó 9-én délután 2—4-ig a központi ag. h. ev. népiskolában levő igazgatói szobaban fognak eszközöltetni. Tandíj egész évre 14 kor., ez összegnek felerésze a beiratáskor, a másik felerésze február 1 -én fizelei dő. Ezenkívül minden tanuló beiratáskor felvételi dij fejében 2 koronát, az iskolai könyvtárra pedig 40 fillért fizet. Beiralásnál minden tanuló tanoncszerződesét, s ezenkívül születési és ujraoltási bizonyítványát is tartozik felmutatni. A javitó vizsgálatok ugyancsak szeptember hó 9-én délután 3 órától fognak megtartatni. Javitó vizsgálatot tehetn k azon tanulok, akik egy vagy kél tantárgyból elégtelen oszlalyzalot kaptak. Felhivatnak a t. főnökök, hogy tanköteles tanulóikat a kitűzött időben mulhatallanul írassák be, mert a határidőn túl jelentkező tanoncok addig mulasztott órai igazolatlan mulasztásoknak vétetnek. Nyiregyhaza, 190(3. augusztus hó 22. Ruhmann Andor, igazgató-tanító. Beiratás a debreceni zsidó polgári iskolába. Az 1906—7, isk. évben három osztálylyal megnyíló debreceni uj zsidó polgári leány iskolába f. hó 29-től kezdve szeplember 3-ig lehet beiratkozni mindennap (szombat kivéve) d. e. 9—12 ig a zsidó elemi iskola igazgatói szobájábin (Kápolnási-ulca 3. sz.) Végleg fölvétetnek azok, kik az elemi iskola IV. osztályát, vagy a polgári iskola megfelelő osztályát végeztek; másoknak fölvételi vizsgálatot kell tenniök. Az iskola ünnepies megnyitása szeptember hó 4-én lesz: a rendes tanítása szeptember hó 10-én kezdődik. Szeptember hó 3-tól 8-ig az igazgató adhat engedélyt a beiratkozásra, azontúl az iskolaszék. B.-iratási dij 5 kor, tandij hitkőzségbelieknek 60, másoknak 90 korona, a tandíjnak legalább negyedrésze a beiratási dijjal együtt fizetendő; a julius hóban előzetesen beirt tanulók landij fizetés végett szintén tartoznak jelentkezni szeptember 3-ig. Tandíjkedvezményért való folyamodványok szeptember 8-íg adhatók be. Minden egyébről a polgári iskola igazgatója, Dr. Kardos Albert nyújt felvilágosítást, a szülék a beiratkozás napjain d. e. 11 —12-ig értekezhetnek az elemi iskola igazgatói helyiségben, azontúl pedig délután 3—4 ig a polgári leányiskola helyiségeben (Arany János utca 40. sz!) Debrecen, 1906. augusztus hó 25-én. A zsidó polgári leányiskola iskolaszéke.