Nyírvidék, 1906 (27. évfolyam, 27-52. szám)

1906-12-30 / 52. szám

XXVII. évfolyam. 48. szám. Nyíregyháza, 1906. évi december hó 2. A SZABOLCSVARMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek : Egész évre . ' 8 korona. Fél évre 4 „ Negyed évre i „ Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: VÁROSHÁZ-TÉR 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések nagyság szeiint száinittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronkint 60 fillér. Apró hiidetések 10 szóig 40 fii., minden további szó 4 fii. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. A Az Újév mesgyéjén új határkő jelzi a „ Nyírvidék" tevékenységét. Belép huszonnyolcadik évfolyamába és fölveszi a munkát és folytatja ugyanazzal a lelkesedéssel, buzgósággal és bizalommal, amelylyel a hátrahagyott évek hosszú során át szolgálta a közdolgokat, a vármegye és a város közönségének jóvoltáért. Lapunk közkedveltsége, előfizetőinek és olvasóinak folytonos szaporodása arról győzött meg minket, hogy helyes irányt követünk, hogy a közönség igaz érdekeit is jól szolgáljuk, s hogy hamisítatlan tolmácsolói vagyunk a közvéleménynek Ez a tudat uj erőt kölcsönöz munkásságunk folytatására, uj tápot szolgáltat szellemi tevékenységünknek. Irányt nem változtatunk, baladunk hitünk és meggyőződésünk után a régi csapáson, melyen a közönség támogatólag követ minket. Ezentúl is minden bizalmunkat a közönségbe helyezzük, erreazegyedül becsületes alapra minden sajtó organumra nézve. A közönség érdekei a mi érdekünk, annak szolgálatában állva, magunknak is szolgálatot teszünk, biztosítva a lap anyagi megélhetéséi. A közönség érdekein kivűl más érdeket nem ismerünk, szubvencióra, pausálékra nem reflektálunk. Az előfizetők és hirdetők képezik lapunk fenállásának becsületes alapjait. A „Nyirvidék" összes munkatársai nevében is, kiknek előkelő sorát Szabolcsvármegye és Nyíregyháza város közéletének vezérlő férfiai diszesitik — mély tisztelettel kérjük a közönség további pártolását, hogy a lapnak teljes függetlenségét megóva, tekintélyét növelhessük. Kérjük Szabolcsvármegye és Nyíregyháza város közönségének további támogatását. A „Njiividék" szerkesztősége. ELŐFIZET ESI ÁRAK: Egész évre: 8 k Fél „ 4 „ Negyed „ 2 „ tt> U Búcsú 1906-től. Mégy hát gyászos év ! Szívem fehér lapján Setét betűkkel leszel felírva te ' Ki párnám alá annyi gondot raktál, Hogy fáradt fejem meg sem pihenhete ! Menj ! Sietve menj ! Halvány holdsugárból Szőjjél arcodra halotti szemfedőt! Födözd el éjjel, amit elraboltál, Sírhalmaival a néma temetőt. Temető valál, temető szívemben, Mindennap új halottat gyászolék! Hogy elvonultak napjaid felettem, Most érzem csak, hogy szívem összevérzék ! Ám míg értek a titkos tőrdöfések, Holtra vált szívem alig eszmélhetett, Mint kit golyó ér, fájdalmát nem érzi, De napok múltán a seb sajogni kezd. Napjaid ugyan eltűntek felettem, Oh, de fájdalmam el nem enyészhetett! Lelkem mélyében nagy, komor, fekete Gránitoszlopként áll az emlékezet! Míg letaroltad szívem virányait, A temetőben egy friss sír domborult! Te tudod, te^ csak, hogy a fájdalomnak Rá szememből hány forró könycseppje hullt. De mit beszélek szívem fájdalmáról, Saját bánatom mért kiáltanám ki ? Hadd roskadozzon csak szívem alatta, Ha eltitkolja ; bár kétszer erezi! Visszapillantás, megpróbáltatásoknak hazát nem ismerő, vad üvöltései szerte (VI.) El megy hát ez is a többi után. Néhány rövid óra még, s oda állithatjuk feje fölé a kis fakeresztet ; meghalt 365 napig tartó hoszszas szenvedés ulán. Bizony küzdelmes, bizony szenvedésekkel teljes volt ez a távozó esztendő. Küzdött az egyén, küzdött a köz ; szenvedett belé mind a kettő ; meg is sínylette mind a kettő. A kis ember épen ugy, mint a nagy ember ; a kis község épen ugy, mint az összeség : az állam. Bizony szomorú esztendő volt az 1906-ik esztendő. Láttuk benne a gonosz hatalmaskodását a jó felett, láttuk az igazságnak eltiportatását, leveretését, keserves könnyeit. Vajon emennek eléggé kései győzelme elegendő vigasztalás-é az átélt sérelmekért ? Megtaláltuk-é vajon mink is a mi Mózesünket, aki kivezessen bennünket Egyiptomnak csapásokkal sújtott tartományából az ígéretnek ama földjére, hol az igazság teljes győzelmet ül, hol a törvény feltétlen parancsoló lesz nemcsak a gyenge, hanem a hatalmas, nemcsak a szolga, hanem az ur felett is ? Olyan kérdés, melyre a választ a jövő adja meg, amelynek jóra fordultában hinnünk, remélnünk épen a jövőbe nem látó véges gyarlóságunk késztet benünket. Vagy szálljunk át más vidékre ; volt-e nyugalom a társadalmi életben ? Meg volt-é hát legalább itt az a mindent kiegyenlítő, szeretetteljes érintkezés, összeférés az emberek között, amely hivatva volna arra, hogy a politika csapkodó, terhes hullámai közepette fenntartsa bennünk azt. ami emberi, amit léleknek nevezünk ? . . . Dehogy is volt, dehogy ! Az osztályharc erős tette ki a társadalmat A véres szájú nemzetköziek hangzóitak a hazában, felizgatva az értelmetlen, a tudatlan tömeget, a munkások tömegét, a munkaadók ellen, előidézve a máról-holnapra megélhetésnek majdnem teljes bizonytalanságát. A vállalkozó nem tudhatta, hogyan fejezi be a felvállalt munkát, mert minden percen ki volt téve annak, hogy egy-egy szervezett bujtogató megjelenik munkásai között, s a már kicsikart béren felül magasabb bér követelésére s kevesebb Oh, nem csak szívem felett valál te éj, Éj valál te, éj ; szegény hazánk felett 1 Rá is ekkor tört egy gaz, gyilko had, hogy Kirabolhassák majd a holttetemet! Ám e nagy halott csak tetszhalott vala, A merényletre még jókor ébredek, Dermedt karába újra vére szökkent És mély álmából fel újra ocsudék! És gyilkosival mi nagylelkűn báht el, Nem úgy, miként a királyok szoktanak, A bérenchadnak nem lett bántódása, Fel még csak egyet sem akasztottanak! De menj, sötét év, sötét éjjeleddel! Te, egy új kornak derűsb nappala jöjj! Ott kél a hajnal, ott kél fénysugáron Kurucz Rákóczy szent porai felöl! Kit megtagadtak, akit számkiűztek, Itt vagy immáron köztünk, nagy apostol I Honod földében, de szolga nép között Dicső fejedelem, te soh'sem nyughatol! Áraszd szét köztünk nagy lelked varázsát, E fény mutasson a jövőben utat! Most, miért küzdtél, az eszme nem halt meg, De mint napsugár égbe s földbe hat! Míg könyet ejtve lépünk szent sírodhoz, Bennünk a lélek magasabb vágya kél, Mert látjuk, tudjuk dicső példádból, hogy Ki honának élt, az mindörökre él 1 Fel jó magyar nép! Mind vállvetve küzdjünk! Munkánk meghozza bizton gyümölcseit! Mit aggódnánk még, lustán kérdezgetve Hogy azokat mi, vagy unokánk szedik ? Hol magyar vetett, magyar fog aratni És e föld terem még dús kalászokat! munka végzésére buzdítja a tétlenségtől éppen nem húzódozó híveit. A gazda nem tudhatta, hogy elvetett termését, mely az ég jóvoltából bőséges aratást ígért, lesz-é, aki learassa; hiszen éppen felülről biztatták az arató sztrájk megteremtésével. Alig mult el nap, bogy itt vagy amott nagyobb szabású mozgalomról ne hallott volna az ember. Pedig ezek a mozgalmak ugy, amint azokat létesitik s kérésziül viszik, amellett, hogy a legnagyobb mértékben igazságtalanok, veszélyeztetik egyúttal a társada. IÍ együttműködést. Nem mondom ezzel a világért sem azt, hogy a munkásnak ne legyen joga ahhoz, hogy becsületes munkája ellenében magának tisztességes megélhetést biztosítson. De ahhoz igenis nincsen joga egyiknek sem, hogy dolgozni akaró társát munkájában háborgassa, attól — amit szintén nem ritkán hallunk — tettlegességgel is elriassza Itt már igenis a hatóság erélyes közbenlépésére lett volna szükség; de e helyett mit tapasztalunk ? A hatóság intézkedéseiben gyenge, ezek keresztülvitelében még gyengébb, s az efajta mozgalmak elfojtásában a leggyengébb. Pedig csak a jó Isten a megmegmondhatója, hová fognak fejlődni ezek az úgynevezett bérharcok illetékes szabályozás nélkül? Készül a sztrájk-törvény, készül, de ha majd az alkalmazók azt is ilyen enyhén fogják kezelni — pedig ez majdnem valószínű, — bizony csak írott malaszt marad az..is, mint annyi más Erős meggyőződésem, hogy a mai társadalmi rendszer rövid időn belől gyökeres változásokon fog keresztül esni; foldozgatással-toldozgatással azt egészségessé t nni többé nem lehet. Nagy teherrel, nagy felelősségei járó rendszerváltozás lesz az, s a ma élő nemzedéktől függ nagy részben, hogy a kifejlődés ne járjon iszonyú rázkódtatásokkal. Azok a súrlódások, amelyek a fentebb emiitetten kivül még számtalan más viszonylatokban érezhetők, a lehető legsötétebb képet mutatják a közel jövőben. Adja Isten, hogy a fejlődés általános bomlássá, az előre haladás visszaeséssé ne fajuljon. Ezzel a forró óhajtással kívánunk olvasóinknak a mostaninál boldogabb esztendőt. Ám ki nem akar magán sem segitni, A boldog Isten is elhagyja, el azt. Itt az idő, hogy bohóc öltönyünket És csörgő sipkánk végre hajítsuk el. A vérző testre nem illik ily öltöny, A világnak rajt' csak szánakozni kell.' Mért mutogatnánk cifra rongyainkat, Amíg titokban száz sebből vérezünk ? Vagy nem látjátok, hogy éhez, nyomorog És vándorbotot fog kezébe népünk ?! Fel mind, ki magyar! A síkra kiálljon ! Zászlónkra „munka!" ez légyen írva fel! Ha lesz majd, amit féltsünk, védelmezzünk, A nép vért ont és koldulni nem megy el! Átok reája, ki még gubbasztva ül, Vagy kik éltüket állatként tengetik, Kövér herék közt talán jó magáról A szorgalmas méh is megfeledkezik. Irtsátok ki egy szálig a heréket! A fekélyekbe jó mélyen vágjatok! A jó orvos is oly mélyre vág, meddig A kár által a test megromolva volt. Ha mint egy férfi talpra áll a nemzet És testében majd új, tiszta vér buzog, Nem kell félnünk, nem, többé a jövőtől E nemzet élni és boldogulni fog! És te nagy Isten ! Magyarok Istene ! Míg egy új számot szent könyvedbe vésel, E nemzet sorsát a setét lapokra Irgalmas Isten ! oh többé ne írd fel! Hiszen mióta elménk eszmélni tud, Villámcsapásid érték csak mindig őt, Nyújtsd védő karod, nyújtsd fölé és küldj rá Boldog újévet, egy boldog jövendőt! Zahonyay Ferencz.