Nyírvidék, 1906 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1906-06-03 / 22. szám

XXVII. évfolyam. 32. szám, Nyíregyháza, 1906. junius 3. f]/ L XV. A SZABOLCSVARMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. - Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek: Az ei

őfi

2

etési vérnek, megrendelések s a A Up szellemi részét képező küldemények, Hirdetési dijak: postán vagy helyben házhoz hordva { átküldése tárgyában leendő felszó- * »«*<>»«» alatt be

k"

den

l- , 1 Minden négyszer basábzott petit sor egyszer E*

észévr

e 8koron

a- lamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos fogadtatnak el közlése W fillér; többszöri közlés esetében 8 fill Félévre 4. . i.A„.,„ ;„L„I„ ,,, D x. togaatatnaí el. A nyilt-tén közlemenyek dija eoronkjnt 60 fillér Negyed évre 2 „ Egyes szám ára 3

0 fillér I könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám A kéziratok csak világos kívánatra s az Apró hirdetések 10 szóig40 fií.,minden további szó (Jánoszky haz) intézendók. illető költőére küldetnek vissz... 4 fii. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát, Általános Tudósító és GrUnmandel Henrik és Társa által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodajaban Bécsben, és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban. Tulipán szövetség, — Gróf Vay Gáborné előadása. — Mélyen tisztelt éitekezlet! Világmozgató erők rázták meg nemrég a magyar földet. — Megmozdult a talaj lábaink alatt, s minlha az enyészet szele suhant volna át fejünk felett! — Gyarló, emberek-rakla épületek pillanat alatt romba dőltek, sőt, századok viharával daczoló gránit-bérczek is ingadozni kezdtek. Tátongó mélységek támadtak az Isten áldotta termőföld helyén; a posványok iszapja felkavarodott, s az őriileles hullám-lánczban, egy perezre, a hármashalom ormait is elbontással fenyegette. Ugy látszott a kishitűek előtt, mintha ez a rázkódás, a meggyötört magyar földnek végső vonaglása volna; — mintha az utolsó ilélel napja jött volna el nemzetünkre. De ezt — az Isten — nem akarhatta, s a kik a magyar föld szíve dobbanását érleni ludják, azok a szorongás napjaiban is érezték, hogy vgy ezredév küzdelmeiben diadalmaskodó nemzet sokkal hatalmasabb erőkkel, magasabb rendeltetéssel bir, hogy sem a rombolás géniuszának pillanatnyi szeszélye elsöpörhesse. A vihar elült; a földrengés megállt; s ma ismét a béke áldásos napja ragyog aranykalászos rónaságaink fölött. S a pusztulás téréin végig nézve, ámulva látjuk, hogy csak hitvány', elkorhadt tákolmányok omlottak össze, csak mesterséges bálványok hullottak porba, és mindaz, a mi a magyar föld mélyében, a nemzet szívében gyökerezik, a pusztulásnak ellenállott, s ma szilárdabban és fényesebben áll helyén, mint állott a vihar előtt. Ámulva látjuk, hogy ezek a kincsek nemcsak megmaradlak nekünk, hanem még szaporodtak n u imája. Hipnotikus szerelem Irta: MEfiYERY ELLA. I. Madame de Nanville vendégei élénk vilába merüllek. Egy már sok t fejlegetelt, de még eddig meg nem értett, mg mm magyarázott jelenséget igyekeztek egymásnak megvilágítani: a spiritizmust. A ház úrnője épen azt az elvet fejtegette, hogy. szerinte a fp rilizmus épen o yan reális alapokon nyugszik, mint akár a hipnózis vagy a szuggtsztió, de lehet, hogy annak idején majd fizikailag fogják eldönteni, mint valamikor a mágnessóget. Frangois D'Aline, aki eddig c-ak néma hallgatója volt az érdekes társalgásnak, most közbe szólt: — E'. a beszélgetés egy rejtelmes történetet juttat eszembe, am ly< t nem rég hallottam egyik jo barátomtól elmondani. Kissé legényes, sőt első percben szinte érthetetlennek tűnik fel a dolog s igy magyarázatul is csak azt az egyszerű megnyugtatást kell elfogadnunk, hogy sok minden történik a nap alatt, amiiől a bölcsek még nem is álmodnak. — 1830-ban történt, az Algir—Francia gyarmatháborúk idejében, midőn Edmond de Loraine marquis, mint lovas kapitány szolgált egyik elókelő párisi ezredben. Mint jó hazafi és szenvedélyes katona, egyike volt azoknak a vitéz f rfiaknak, akik legelőször szálltak hadba Afrika partjain ós személyes bátorsága s hatalmas ereje által az ütközetben is mindenütt kitüntette magát. Igy küzdött át Edmond marquis diadalmasan vagy két három összecsapást, mig végre a dönlő csatában súlyos sebet kapott. Epen mellén találta őt egy ellenséges golyó s egy lepattanó kartács szilánk tüdejét is megsértette, úgy, hogy a derék kapitány most tehetetlenül feküdt a csatamezőn. Minden tagjában égelő fájdalmat érzett és szemei előtt lassanként egy zűrzavaros tömeggé olvadt össze a pálmafákkal szegelyezett harctér. is, mert az a sziklát repesztő erő, a kemény föld kérgén keresztül — egy csodálatos, tiszta forrásnak nyitott útat, hogy azt a magyar föld virányain vezesse el. Az önzetlen áldozatkészségnek — a tiszta hazafiságnak forrása ez — mely a magyar keblekből máskor is felfakadt már — irigy kezek azonban mindenkor visszanyomták, és folyása elé kősziklát gördíleltek. A mostani földrengés ezt a kősziklát tova lökte, s fölrázva közönyéből a magyar népet, a nemzeti erők olyan hatalmas áradatának nyitott utat, hogy azt többé — sem erőszak, sem fondorkodás fel nem tartóztathatja. Ámde, ha azt akarjuk, hogy ez a forrás föl dünknek igazi áldása legyen, úgy nem szabad engednünk, hogy elapadjon vagy elposványosodjék, és nem szabad annak folyását összelelt kezekkel néznünk, hanem vállvetett munkássággal, tervszerű gondossággal kell neki medret építenünk, hogy hnfalmas folyóvá nőjjön, melynek ágait nemzeti életünk minden terére elvezethetjük ; különösen pedig azokra a vidékekre, amelyeket eddig a száraz közömbösség átka, vagy a szomszéd ránk folyó árvize megrontott és teremni nem engedett. Ilyen mező a magyar közgazdasági élet s különösen a magyar ipar. A magyar nemzet kardforgató keleti nép volt; harczolt vagy pihent! Kulturát, ipart alkotni sem kedve, sem ideje nem volt. De mig őseink a törökkel, talárral verekedtek, a szomszéd nemzelek dolgoztak, gyarapodtak, a mi vérünk árán szerzett békéjükben. S mikor a harezok ideje elmúlt, a kifáradt magyar nemzet könnyű prédája lett az idegen Elvesztette eszméletét. Talán csak percek, de lehet, hogv órák teltek el, mire kissé msgához tért és körül tekintett a pu-zta vidéken. A harc már véget ért, A leszálló éj sötétjében még boizalmasabbnak látszó:t a holtakkal borított csatamező, melyen élő ember sehol sem mutatkozott. A szenvedő márquis most gyötrő szomjuságet érzelt, de hiába tekinlgetett szét a pusztaságon, sehol egy csöp italt nem talált, mellyel némileg enyhítené gyötrelmeit. Sehol semmi següség. Kétségbeejtő, ijesztő csönd. — Majd lassan feljött a hold es sugarai szomorúan ömlöttek végig a letarolt mezőn. Edmond már-már a végsőkig fokozva érezte a szomjúság gyötrelmeit, midőn a hold bágyadt fényénél egyszerre csak egy igéző nő alakot pillantott meg. Könnyű fehér ruháját világoskék szalag szoiitotla gyönyörű alakjához s ho-szu szőke haji, mint egy korona simult homlokára. Kezében egy különös aliku porcellán csészét tartva, a közeli sziklán leomló forráshoz sietett és hideg vízzel telt serlegét mosolyogva nyujtotla a kintól már-már eszméletlen ifjúnak. De Edmond alig üdíthette fel magát a csodálatos itallal, midőn a kiállóit sok izgalom

1 ól elgyötörve, ismetájultan hanyatlott bajtársai közé. II. Majdnem egy év lelt el e nevezetes éj óta. Edmond de Loraine ájulásából Algir egyik katonakórházában tért magához, ahol a gondos ápolás r.agy nehezm megmentette életét, úgy, hogy teljesen felépülve lérhelett vissza Franciaországba. Mint az ottani társadalom egyik sokat szereplő tagja, ilt újra <1 kellett merülnie a párisi élet zajos mulatságaiba, Edmond azonban most már nem tudta olyan odaadassal élve ni régebbi szórakozásait. A legzajosabb vigalmak sem tudták elterülni lelkéből algíri lá ománya emlékeit s az egykori víg fiút szinte egész elvonulttá s merengővé tette az a sok emlékezés, míg végre lassan-lassan mély, komoly szerelem gyulladt fel közgazdasági érdekeknek, melyeknek szálai az idők folyamán a nemzet testét oly szorosan körülfonták, hogy e téren sokáig mozdulni sem birtunk. Most jöttünk tudatára annak, hogy mig gazdaságilag erőtlenek vagyunk, addig alkotmány és szabadság daczára is rabok leszünk, s ezért a mi nemzedékünknek jutott osztályrészül, hogy az országot ebből a bénító kötelékből, megfontolt, kitartó munkával kiszabadítsa. A felszabadítás munkája nem támadó harcz, hanem önvédelem. Küzdelem a létéri, a megélhetésért! Nem régen hallottuk egyik jelesünktől, hogy nincsenek kis nemzetek — csak hitvány nemzelek vannak. Hitvány nemzet volna a magyar, ha ősereje s történelmi hivatása érzetében is vissza riadna ettől a küzdelemtől, s önként dőlne a puszlulás romjaiba. Két nyitott sebet kell orvosolnunk!! Az egyiken a pusztító méreg anyag, az idegen iparczikkek tömege szívódik fel ereinkbe; a másikon a nemzet életereje foly el, a kivándorlás alakjában. Ha az első sebet beforrasztjuk — a másik magától hegedni fog. Iszonyú elgondolni, hogy a mult évben 74.000 emberrel több költözött ki, mint a hányan születtek Magyarországon! Kinek szive e fölött nem vérzik — az nem magyar ember! És mindez azért van így, mert mezőgazdaságunk nem birja eltartani a népet, s iparunk nincs. Nem akarok számokkal dobálózni, csak annyit említek meg, hogy közel mástélezer millió értékű idegen áru özönlik évente orszászívében azon csodálatos nő iránt, ki az afrikai pusztában olyan érthetetlen módon megmentette életét. Egész bt tege lelt már ennek az emléknek, — mely napról-iapra jobban eltölte szívé', de Edmond mégis menekülni próbált csodálatos álomképe elől s Paris zajából egyik közeli kis faluba utazóit — felejteni. Itt véletlenül találkozott egyik régebbi jó barátjával, kinél — csupa szokásból — itteni mulatságok után kérdezősködött. — .Unalmas fészek ez, barátom, nincs itt valamire való ember az egész vidéken, — felelt rá a hadnagy. — Egy fiatal özvegy asszony lakik ugyan itt, Versailles közelében, de az olyan visszavonultan él, hogy szinte nem is számit. Pedig kár érte, mert csodálatosan szép, én már régóta ismerem, s ha téged is érdekelnek a szép özvegy asszonyok, szívesen bemutatlik Claire-nek." — Nem azért jöttem falura, hogy új ismeretségei kössek — ellenkezett Edmond. Pihenni akarok. — Azt ugyan rosszul teszed! A szép Claire különben estefiié mindég ott sétál rózsái kőzött, lovagoljunk el ma kastélya előtt, akkor legalább bemutatkozás nélkül is megcsodálhatod titokzatos szépségét, — persze csak a park vaskerítésén keresztül, nevetett vidáman Henry. Edmond így már elfogadta barátja ajánlatát és alkonyat felé már mindk-lten a Versailles felé vezető uton lovago'tak. Alig mentek vagy <gy negyedórát, midőn egys-erre csak egy gyönyörű kastély bontakozott ki előttük a lávol homalyábol. Apró tornyain csillogott a lemenő napsugár és befuttatott oldalaírol rózsa illat szált az érkezők felé. Edmond és baráija meglassították lépteiket a kas'ély kapuja előtt s a marquis a vaskerítésen at belekinti tt a parkba. Csupa rózsa viri'o't ott is mindenfele s egy piros rózsatő mellett végre a kastély úrnőjét is megpillantották. Kucsu alakját félig elfedték a bokor sűrű levelei, de mosl, íme előre lép, s armnt szí mei Edmond meglepett pillantásával talalkoznak, egy elfoj'ott sikoltással hirtelen kiejté kezéből a letépett piros rózsaszálakat Nagy Elek °^JáS

raök Kállő

i"

utC2a27

,