Nyírvidék, 1906 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1906-01-21 / 3. szám

2 3-ik szám N Y I R Y I D É K 1906. január 21. divai Ha WIE FER Sudap \t. K< kéSpui 3 nap iztos;: égelyi Dr. K lesi, c 31 -tp [pp írv » tanúsított hazafias, önfeláldozó raagatartisdV.il, melyről nem tudok bizonyos meghatottság nélkül megemlékezni; meg kell hajtanom es előtt a tisztviselői kar előtt az dismeres • ászlóját, s arany betűkkel kell nevüket tanulságul'az utókor számára megörökiten.; hadd lássa hndd gyönyörködjék, hadd lelkesüljön, Ind 1 tudja meg a', a nemzedék majdan, miként vW íkedett Szabolcsvármegyének igaz hazafi erényekkel tündöklő tisztikara, a huszadik elején folytatott alkotmányos knzdtfíomben. Nem lehet külön mrg nem emlékeznem — ^'l-'ául itt van a mi, a régi jó táblabírói világra emlékeztető, patriarchális, atyai lelkű alispánunk. Az ő komoly, higgadt, de határozott, megalkuvást nem ismerő viselkedése, megfontolt intézkedései valóság* al lelket öntenek belénk e küzdelemteljes napokban Hát a ki figyelemmel hallgatta, olvasta azokat a szív, t-lelket gyönyörködtető, hazafias szellemben szerkesztett, alapos készültségről tanúskodó, sok törvényismeretet eláruló remek előterjesztéseket és jegyzőkönyveket, melyek a mi szeretett főjegyzőnknek. Mikecz Dezsőnek jeles tollából kikerültek: mindezekről s általában az egész tisztikarról bizonyos elragadtatással kell itt megemlékeznem. Örök dicsőségük marad ez nekik s örök halijára méltók e vármegye közöns "'gének. Hát mondom, ha összehasonlítást teszek a vármegye áldozatkészsége s a tisztviselői kar önfeláldozó magatartása közt, mely legutóbb tartott értekezletükön is abban a hazafias megállapodásban nyert kifejezést, hogy egyhangú határozattal kimondták a szolidaritást egymás között s a törvényhatósággal mindenben: azonnal szembetűnik, railv k^

^

sé

gjan .wuuzatbozatal között, a nelkul bog, egyiket vagy mrsikat kicsinyelnők. Mert hiszen, mig például a legnagyobb összeget aláirt bizottsági tag áldozatkészsége úgyszólván sem mi kockázattal nem jár; addig az a tisztviselő, a kormány nyers erőszakoskodása folytán esetleg állását veszítheti s nyugdijától is elesvén, családját s magát nyomorba, dönti Éppen nzért a legrosszabb eshi tőségre is készen kell lennünk ; egész tisztelettel kérem s hivom fej a mi alkotmányvédő bizottságunk általam tisztelt s nagyrabecsült Elnökségét, méltóztassanak e /elette fontos kérdésre nagybecsű figyelmüket kiterjeszteni, t. i. arra, hogy miként fognak az esetleg hivataluktól felfüggesztett, sőt elmozdított tisztviselők kárpótoltatni s a rajtuk esett sérelem miként log orvosoltatni? Kegyeskedjenek — a saját jövője, családja sor?a felett méltán aggódó derék tisztviselői karunkat valami bölcs intézkedéssel mielőbb megnyugtatni. Maradtam hazafiúi tiszteletlel: Üégéo^ben, 1906. január 18 Jlezössy Gusztáv. Megkönnyebbült sóhaj. Megérkeznek a villásreggelire hivatalos urak és hölgyek. Kölcsönös bókok. A háziasszony : Voltak tegnap a versi nyen ? Madam X : - Nem én, nem. Kifogytam az időből. Tudja, a műkedvelő előidások, meg a nagyvilági hölgyek hangversenyének a próbái. Tár-algás <rről. Közben, közben a tudós vendég, meg a háziasszony arról panaszkodik, hogy niiljtn fáradt, mennyi a dolga s hogy mennyi látogatást mulasztóit el mindegyik tegnap s hogy ránehezedik a nagyvilági kötelesség mázsányi terhe. Abban mind m-gegyeznek, hogy egyik sem jön ki az idejével. Félkellő. KivágóIt luhaderékban, gyémántoktól csillogó nyakkal ül szalonja egyik sarkában. Vele szemben egy igen elegáns, igen divatban levő festő, ki fehér manchester kabálban fesli az arcképét. Tanácsok: Tudja édes T. ur, igyekezzék karcsúbbnak, soványabbnak festeni, mint a minő vagyok ; nyakamat kissé hosszabbra veheti, szememalját pedi" vonja meg sötétkékkel, mert most ez a divat. (Kellemes mosoly, mind a minla, mind a f, slő részéről.) Félórai ülés után felkél s félbeszakítja a művészetnek való áldozást, illetőleg a művészeinek fö'áldozását mert siet; egy nogyrd óra minva vívó órája van Félhárom. Testhez álló íl mel kabát, melynek szárnyai lerdig lödik. Ugyanolyan szövetből kani isiik Sodrony alarc a fején ; szarvasbőr derék a mellén és vállain Széniben vele egy hozzá hasonló ruházalu hölgy. Villogó, csattogó vitőrök ; néha-néha egy-egy csen-ő kacaj, néha sikoly. °

y " Egy percre pihennek. Madame V. - Mondd inulatlat cz a mulalsáe? Madame L. — Engemet? Hit tégedet? Madame Y. — Ez nem felelet. Madame L. — Engemet egy csöppet sem Madame Y. - Dehát akkor miért bolondulunk enny íre < Gőzeke szövetkezet. Nem keresem az okát a kulturális fejlődésnek, mert nem vagyok biztos abban, hogy a sokak a Ital hangoztatott tudományos kutatásokat le nem nyomnák-é egy igazságos mérlegen a sokszor igen gyarló igenyek ; de végre is elég az az örvendetes tény, hogy a kuliura halad és pedig a legnagyobb nehézségeket, - magát az indolentiát is leküzdve, állandóan és feltartóztathatlanul. A m g nem is régi mécsvilágot a villany, a gya lo- cigány küldöncöt a távirda és telefon, a lúdtollat az Írógép pótolja és ha Árpád apánk 1000 évvel később indult volna el Ázsiából, bizonyára nem azon a fa-runkos kerekű továbbító eszközön, hanem alighanem aulomobi Ion hozta volna be elete párját, vagy lalán éppjn léghajón. Még én is láttam egy gazdaságban emlékként megőrizve a "tisztán fából készült ekéi és egy oly cséplőgépet, melynek hajló erej t egy oly szerkezet adta, illetve közvetítette, amelynél két széles tengeren blkalmazott lejtős lemezhidon járó állat .ösztönszerű lépteivel hozta mozgásba a két hengert. * Az emberiségnek, legalább közvetett értelemben, legszükségesebb létfennlarló eszköze az eke; nélkülözh llen, miként a fő elemek; mi sein természitesebb léhát, mint az, hogy ugy ennek magának, mint a használatához svükségelt eiők alkalmazása, s mindkellőnek együttes ezé szerű ége tckinle'ében kifejtett számos kutatás és kísérletezés a ina már szerte clismirt gőzeke conslru ilasát eredni nyezte. Nem akart m éppen ez alkalommal a gőzeke művelés előnyeinek igen sok nevezetes tételi it hosszasan leírni, mert végtére is igen sok állításnak akadnak bizonyos körülmények közölt ellenérvei is, annyival is inkáb

k, mert hiszen gazdasági tevékenységűnk, sajnos, hgna^yoLb részt nem a 2X2-tőn, hanem leg'nkább subporitiókon alapszik, s azért elégnek tailom izek l.özül csak egy-két fontosabb körülményére ránwial"'Minden különös *wu*irerTIölszu tapasztaló kép"is-bizonyai a belátja ni ndenki, hogy a gözekével végezhető mély szánlassal kihasználatlan ős és tapdús réteget hozva a felszínre, mélyen porhanyilva talajunkat, ;z crős= bb gyökérzelü és gnm's növényt legteljesebb kifejlődésében, sőt a száraz időjárás elviselésében is nagyban elő-egitjük, s hogy gyöngébb gyökérzelü terményeink kifejlődését is biztosítjuk. A másik, és pedig tal n az előbbinél is fontosabb niirt kényszerítő körülmény : az állati erő agg sztó hiánya. Migyénkben is, amidőn örömmel törjük fel a még t-ak ph'_áyKe) < Ifibb uád_.t. é* gyékény! termő avaav szikvizes felületeket, ugyanakkor mesterségesen és következetesen apasztottuk állattenyésztésünk főkel'ékeit, a legelő és kaszáló lerületekel, illetve állatállományunkat, úgyannyira, hogy ma már a gazda nemcsak czéhzeiü, il.'előleg üzleti szempontból, de kényszerü-égből is k.'ny telen ezen élő erőt szél, víz, gőz, gáz- és villanyerővel pólolni. Nem hagyható figyelmen kívül e kérdésnél az emberi erő hiánya, a szomorú gazdasági cselédviszonyok, amelyre vonatkozólag csak a mindenkinél különféle és sajnos elég gyakran megnyilvánult mizéi iákra hivatkozem Ezen felsorolt néhány kétségbei onhatlan lény magában is (léggé indokolja a gőzekeművelést, de legMadame L. — Ali, az orvos, az id geirn ! Gyere a bois ba. Félnégykor. Egymás mellett ülve a k's coupéban, tarka lármás luhákban végiu' rot.ogmk a bouloim i erdőn. Megkritizálják a nők ruháit, a férfi k bajuszát s közbe-közbe elmondanak cjy pár pl lykát. Egy angol Miss lóhálon kiséri kocsijukat s kifejii, hogy milyen furcsa az, lvgy Madsmi G -nek nincsenek gyermekei. — De hiszen végre is ez természetes — folytalja Miss — Ni m volt ideje arra gondolni, hogy gyermekei is lehetnének, meri hiszen Madame G Páris egyik divatkii álynőj'. S hangosan fölnevet a Miss és megmutatja ős-zes fogait. A pirisienne is mosolyog ezen. !)• midőn kinéz az emberektől, a lázas éleitől hull mzó erdőbe, elkomorodik. Ez a fény, ez a napsugár bi világit egy percre a lelke sötétségébe, csöndjébe, li világítja szivének egész végtelen ürességét. Es eszébe jut a félj m g az, kinek reggel irt meg az, hogy neki sincsennek gyermekei. Most valaki megállítja a kocsil, a/után behajol a lecie-zlett ablakon, az illatos bajuszú, utolsó divat szerint öltözött chic-arszlán s elkezd a legnap esem •nyéiől, egy álarcos bálról beszélni s a pillanat elröpül; a paiisienne mosolyog ismét, s mosolya nem álarc' Most már mm gondol félje e, s-m arra, hogy ninc cnek gyermekei. Persze nem is igen lenne ideje erre gondolni, s így az alvó érzés sohasem tör ki I Ike mélyéből. Felötkor. Eső látogatása után. Illatos légkör; sok, de csupa halványítóit színek, nincs egy sem, mely' kirína. Minden homályos, elölő; nincs egy h->ng, egy szín, mely sértő lenne. Félhangu társalgás. Itt-ott llieát szürcsölő hölgyek, kik alig hallhatóan susognak, érdektelen dolgokat mondva el szomszédaiknak. Vannak, kik az irodalomról kezdenek beszélni, s az igyik hölgy a karminlyujából Bouidel utolsó regényét húzza ki, melyet agyon dicsér. Egy ur a kandalló mellől félhangon megkockáztatja a kérdési : vájjon az asszonyok azért kedvelik-e mind Bourdetet, meri még Írásban senki sem mondott róluk ennyi rosszat? A hölgyek erre Bourdefnek védelmére fényesebben igazolja ezt rohamos térhódítása. Bár hazai iparunk e tekintetben még mindig csak a kísérletezés stádiumában van s ezért beszerzésünk még mindég ffeletlé költséges, mégis ma már pl. a felső dunai megyékben élig vannak nagy és közép birtokok, amelyik a gőzeke művelés üdvös eredményeit ne élveznék. Tagadhatatlan, hogy a gőzeke művelés a talajnak egy bizonyos méretnél nagyobb hulláinozottságát valamint lazaságát kizárja, de igenis van már megyénknek és ped g nagy kiterjedésű oly talaja, melyen a gőzeke mű el s nemcsak célszerűnek látszik, de mái tápasztala i tényekkel igazolt is, amennyiben megyénkben jelenleg is n ár ket gőzeke garnitúra dolgozik. Ezek munkáinak sikere okozta bizonyára azt az érdeklődést, mely e tekintetben g-ztlaközönségünknel mind gyakrabban megnyilatkozik s közvelve pedig azon eszmét, melynek célja a gőzeke mű élést megyénkben a középbirlokosok ré zére is a legju'ányosabban lehetővé tenni. — E végből löbbek kívánságához képest — terveztetik egy gőze ke-szövetkezet, mely a már leginkább szép sikerekkil mükódő más szervezitek mintái, illetve tapasztalatai a'apján a jelentkező érdekcsoport vagy csoportok óhajai és igényeihez képest alakíttatnék. Alig kezdtük meg az ez iránti érdeklődés és kívánságok gyüjté-ét s már örömmel j lezhelem, hogy miszerint az eddigi megnyilatkozások is igazolják az előbb emlilttleket. Hogy azonban igazi közgazdasági célzatunknak részrehajlás nélkül eleget lehessünk, szükségét lálom gazdatársainkat saját érdekeinek hangsúlyozása mellett iz úlon is felhívni, hogy e c lból leendő csatlakozásukat g zdasági egyesületünknél mii lőbb beji lenteni szíveskedjenek. Jelentkezéshez kérem a gazdaságot, valimint azon terülelmennyiséget is fellüntelni, amelyet a jelentkező é v e n k int jgffifc t^Lel-ó halt * n a szántatni. Nagyon természetes, hoty ezen bejelmlések semmi kötele zellséggul nem járnak s csak az előzetes értekezlet összehívására fognak alapul szolgálni. A beérkezendő jelentkezőket fogjuk a legközelebb tartandó értekezletre összehívni, mely hivatva lesz úgy megalakulás mint esetleg már a szervezeti részletkérdések tárgyában is dönteni. Szikszay Sándor, gazd. pgyl. titkár. Pazár István életrajza. A .szabolcsvármegyei tanitó-egyesület 1905. év julius hó 3-án tartott közgyűlésén felolvasta: KUBACSKA ISTVÁN. —'— (F

ol

jtal&s./^ ~ Nehéz válni attól és nehéz feledni azt, akit szeretünk, akivel 30. éven at (gyűlt é ünk, megosztva az élet örön.eit, baj iit. Nem tudta feledni ami jó, öreg kartársunk sem hű nejéi. Ereje napról-napra hanyatlott l'J03. év január havában hat havi szabadságot kért remélve, hogy a pihenés meghozza hanjatló erejét. A javulás nem állott be. A 46 évi fáradhatlan munka es nejenek elvesztése megtörte erejét, mindjobban kezdett a deli termet görnyedni s a gyengülő lesltel elborult a szellemi erő. 1903. szept. havában nyugdíjba vonult. Nem ludolt m.'gválni e várostól, melym k szolgálatában 34. hosszú évet töltött. Itt maradi, lemélve, hogy most már a teljes nyugalomban lass n-lass n visszanyeri egészségét. Fájdalmasan kellett tapasztalnunk, hogy a jol kiérdemelt nyugalmat nem tölthette nyugodalm isan. Ereje rohamokeluek. A parLienne hevesen érvel, aztán ijedten tekint órájára, halkan fölszisszen, két szóval összeszidja azt az urat, ki a vilát provokálta, kezet ád a háziasszonynak és suhogó uszályát maga után vonva, eltűnik. Még arra sem volt ideje, hogy bálványát, Bourdetet megvédelmezze, mert hiszen folytatnia kell kiszabott látogatásait. Félhatkor. A hetedik látogatását végzi el. Belépve a szalonba, majdnem öss;eülközik egy úrral, ki szintén nagyon siet, elmenni. — Ni, ni, maga itt jarl > — Hogy van? — Elég jól. Honnan? — Látja édest m ; és — Velem ebédel ? — Nem lehel, hiszen ludja, a klubban gyűlés. — Ugy ? Mikor látom ? — Tán holnap együtt reggelizhetünk, ha ugy akarja. — Nekem nincs ellenemre, sőt örvendek rajta. — E >y kézszorítás, < py fel mosoly, aztán folytalják ellenkező irányban futó útjaik it. Ez az udvarias uri ember, ''ivei az űrben igy találkozott, a ferje volt. Felhétkor. Ism t a nagy álló tükör előtt. A hideg fénylő lap visszaveri a mélyen kivágolt derékbői kiemelkedő fehér nyakat, vLsza a finom rizspor-réteget, mely mindent elföd, még azt a keserű fáradt vonást is az ajk fölött. És az a halványzöld selyemderék, mely oly gyönyörűen emeli ki a hófehér vállakat, egyultal biztosan megvédi a dohogó szível is az álmodozás veszed Imétő'. Gyöngyök, gyémán'.ok, a hajban, illatozó vi'ágok a mellen ; még egy futó tekintet a nagy tükörbe, egy elfojtott ásítás, melyet Ián sóhajnak is lehetne magyarázni s a modern vértanú folytatja'a kálvária oly rózsás ulját. Éjjel egy cra. Ebéd u'án a haimadk bókot súgják a fülébe; tízféle szerelmi vallomást hallod ez esle, ugyanannyifélekép védekezett az unalmas támadások ellenében; széttépte egy távollevő barálnőjét szellemileg; beszélt könyvről, zenéről, lovakról, festészetről, ruhaderekakról, villanyozásról, leform divatról maga ?