Nyírvidék, 1906 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1906-01-21 / 3. szám

1906. január 21. NYIRVIDÉK 3-ik síám 8. san hanyatlott, elméje elboiult; ugy, hogy Zoltán fia magához vitte Nyitrara, ahol a gondos ánolás d cára is 1905 febr. 9-én örökre bezárta szr-m.it. ÚtoU > óhajahoz képest holttestet N egyházára s/.állitották és a központi elemi iskola udvarából kartársai, tani vá yai, l arátai, ismerősei, a szülők na;y részvét" mellett, a vasúti sírkertben — neje mellé — helyeztük az őrök nyugalom helyér.'. Az életrajzi adatok v '-gére értem, de nem fejezhetem be anélkül, hogy u 4'>. évi tanítói munkássagra vissza ne tekintsek. Pazár Js'ván a szószom é telmében tani'ó volt. Egyedül tanítói hivatásának é;t. E téreni tevékenysége, ü.'yuuzgdlma ismeretes. Első volt az plsők közölt. Elemi iskolai — ipari-kulai igazgató — egyesületünknek alelnöke — városi képviseleti tag — megyebizoltsági tag — cgyháztanácsos — egyházi kepviseleti tag — a tíszav idéki egyházmegye jegyzője, dékánja — a tögimnázium kormányzó tanácsanaK tagja, mi>d oly állások, melyek rá termeltséget, ügybuzgalmat igényelnek, és ő mindenütt hűen megfelelt a reá bizott teendőknek. Ezzel példát nyújtott nekünk arra, hogy a művelt, érlelines tanítót a társadalomban is megbecsülik. De ezen tiszteletbeli állások mellett — szívvel lélekkel — tariitói hivatásának élt. 1 évig mint nevelő, 1 évig segédtanar, 10 évig Jolsván, 34 évig Nyíregyházán mint tanitó működött. Itt helyben mindig az V—VI.-ik fiúosztályt vezette. Vallásos, hazafias szellemben nevelte a reá bizott gyermekeket. Nagy érdemei vannak Nyíregyházán a magyarosítás terén. A lanitásnál szigorúsággal párosult atyai szeretet vezérelte. Tanítványai szerették. Pontosságot, rtndszeretetet, munkásságot, az egyház és haza iránti szerelelet ragaszkodást csepegtetett tanítványai szívébe, akik hálával emlékeznek jó, lelkiismeretes, ügybúzgó tanítójukra. Tanítványai száma megközelíti a négy ezeret. Közűlók : Mácsánszky Lajos, Kubacska Islván, Szabó Endre, Tiszovszky Dániel, Petrikovícs Pal, Beicsényi Pal tanítók. Morauszky Ferenc, Dr. Víelórisz József, Dr. Kubacska András, Dietz Sándor, Jéger József főgimn. tanárok. Simkó Endre, Gerhardt Béla képezdei tanárok. Révész János, Nádasy János lelkészek. Dr. Prok Gyula ügyvéd isk. széki elnök. Dr. Saáry Sándor, Dr. Ernyei János orvosok. Mráz Sándor közösh idseregbeli kapitány, Kerekréty Miklós honv. huszár főhadnagy és még sváinosan — kiknek novét e rövid emlékbes'.cd k^rettbeu el nem sorolhatom — a társadalom minden osztályából. Tudta azon elvei, hogy az összetartás lelke minden társadalmi osziálynak, h:>gy az egyetértes a legnehezebb akadályokat is kepes leküzdeni, igyekezett kartársai közölt a ki llő egyetértést, összhangot fenntartani. Kartársai közül többen félre ismerték nemes intentióit. De hogy kartársai többségének bizalmát biita, mutatják azon állások, am-ljekre tanitótársainak bizalma helyezte. Mint a szabolcsmegyei általános szabad lanitóegyesülelnek alapító tagja, alelnöke; az „Eötvös a'ap" helyi gyűjtő-bizottságának szervezője és elnöke például szolgálhat a mai fiatal tanítói nemzedéknek arra, miként kell a tanítok közös ügyei iránt lelkesedni. Megmutatta, hogy nem elég, hi a tanitó csak az iskola falain belő! tesz eleget kötelességének, hanem az iskola falain kívül is sok teendő vár a tanítóra. Mint a tanítók országos bizottságának és az Eötvös alap osztó bizottságának tagji, amikor csak tehette — saját költégén is — (elutazott Budapestre, hogy ott a Szabolcsmegyei tanítók érdekeit képviselje. Vegyünk példát, merítsünk lelkesedést elhunyt öreg karlársunktiak a közügyek iránti szeretetéből, aki mar egy negyed századdal ezelőtt a szabad tanítóegyesületnek volt lelkes előharcosa. Mert egyesü'elünk csak úgy állhat fenn. ha sok ily ügybuzgó tajj.i van mint a megboldogult. 46 évi tevékeny, ügybuzgó, hazafias működésének eredmény t Ltta, élvezte életében. Látta maga körül felnőni es tekintélyes ádásokat elfoglalni tanítványait. Tanítványai — kilépve az életbe mindenkor a legnagyobb tisztelettel és szeretettel emlékeztek és emlékeznek róla ma is. gyermeknevelésről és spiritizmusról, beszívta húszféle virág illalát: ebéd alatt megkóstolt tízféle bőit; végig evett e*y tizei öt fogásból álló lakomát; megbeszelte szomszédjával, a második tucat osztriga elköltése közben, a politikai kérdéseket ; hallott egy pár olyan adomát, melyet ha nem párisi nő ad rlő, megpirít vele egy majmot; kivégezle ismét szellemileg egy intimé el enségét; játszott egy kártyaasztalnál s elvesztett néhány aranyat, s vagy száz ásítást nyomott el nagy structoll legyezőjével, miközben védbeszédet tartott a totalisatcur mellett. S végre eszébe ju'olt légyottja. Már egy óra s az, akit Iheára várt, félketlőkor érkezik. Fáradtan, meglőn e ül most kocsija selymes, illatos, puha párnái kőzött, s me^y haza, álmosan. Félkettőkor éjjel. A kis india boudir, mint háttér, elhaló halvány lilaszin világítás, kellemes illat. Gyémántjain a kandalló fénye tükröződik vissza. Olt ül báli ruhájában illatoson, egész bűbáját kifejtve, mint egy kinyúlt keleti szmpompáju ritka virág mely kőzd érzi a tarka pillangót. A bágyadó kandallótűz most ajkait világítja meg, s behinti egész arcát, be álmatag szempilláit, be édes mosolyát. Előtle ő — a pillangó. — Ha tudná, hogy s:seretfm, hogy várisin e percet; hogy tölii be egész szivemel a szerelem! Ismétli ezt a frázist, amelynek hatását már oly sok évek óta ismeri. — Ha tudná, mily édes zene nekem a hangja! Csönd. Semmi felelet. A pillangó megdöbbenve tekint a nőre egy percig, a bámulattói dermedve áll előtte, s aztán dühösen, megszégyenülve elröpül. A parisienne p< dig még mindig ott ül a támlányban és alszik. * Mirdez jól esett nemes lelkének Nyugdíjba vonulásakor — a midőn visszatekintett 4G évi lanitói működésére — a m'dőn lelkiismeretére hivatkozva — nyugodtan elmondhatta: íme mint tanitó megtettem mindent ; mit tehetlem. Tanitottam, neveltem a reám bizott ifjúságot, vallásos hazafias szellemben. Kivettem részemet a társadalmi téren is — fajt leikének, hogy 46 évi tanítói működését femmire sem méltatták. íme már megszűnt dobogni a nemes szív. Megszűnt a fájdalom. Alu Jd békével síri álmodat! Ott fennt a Mindenható trónja előtt megkapod azt a megérdemlett jutalmat, amely itt a földön nem jutott osztályrészedül. Szellemed élni fog közöttünk. Igyekezni fogunk példádat kövelni. Törekedni fogunk az egyháznak, a társadalomnak, szerelett magyar hazánknak buzgó egyháztagokat és áldozatra kész hű hazafiakat és honleá nyokat nevelni. Szent lelkesedéssel fogunk csüngeni a nemzeti népnevelés előbbre és előbbre vitelén. Kedves jó öreg kartársunk Llen veled! Rövid bepillantás az iskola életébe. (Folytatás ) Manapság már általában divó gyakorlat a nembánonvág, a nem törődés a gyöngébb es értelmetlenebb gyermekekkel. A megbukott gyerm -k rendesen vészit egy évet, a mi még hagyján volna. Ennél sokkal veszedelmesebb ál'apot az, hogy a jövőre nálánál fiatalabb gyermekekkel együtt ismétli az osztályt, mely társakhoz neki okvetlen alkalmazkodnia kell, mivel aztán már saját önérzetén ejtettek csorbát; ez pedig a gyermeknél — egy lelkiismeretes tanitó vezetése alatt — igen erősen és rohamosan fejlődik. Mily kárt teszünk tehát a még el nem romlott, a még szép, egészséges önérzetében, jellemeben. Ha a gyermek társai előtt meggyalázva érzi magát, akkor minden erkölcsi érzése, a ja, szép és nemes iránti érzéke egyszerre fellázad benne. Ó a tanitó e tettét n^m képes jó szívvel elviselni és minden teketória nélkül tanítója Ítéletének magát alá vetni. Ellenkezőleg kicsiny agyában rettenetes bosszút forral az egész világ ellen, de hogy tehetetlen, hát csak magába száll és munkához kedvvel, akarattal többé hozzá nem fog. Ha a gy> rmek pedig csak kényszer utján magol, tudásának maradandó értéke nincsen. Szerintem a legdrágább kincs, mit a gyermekben feltalálni véltem, az az önérzet, mi fölött legféltettebben is őrködöm. Önérzet nélkül a gyermek csak egy bábbá alakul, mely mesterségesen mozog, beszél és cselekszik. Hiszen mi nem gépiesen készített tudóst akarunk édes hazánk szolgálaiára állítani! Mi az emberiség javára is dolgozunk; oda pedig a kegyelem, irgalmasság és békesség magvaiból táplált fiata'ság kell, nem pedig a tanitó sc< pterjével megré

culázott szolgaság és egyúttal sunyi, alittomos, kárörvendők és haszonlesők. A visszavetett gyermeknél még a legkomolyabb baj az, hogy a gyermek tizenkettedik éve betöltésével megszűnik tanköteles lenni és iskolát többé alig látogat. I^y tehát kilép az éleibe anélkül, hogy a reá nélkü özheletlen ismereteket edsajálitotta volna. Ily gyermeknek az iskola célja, feladala illusoriussá vált. Nem akarom, ho?y kedves collegáim félre értsenek. Én ezen eszmét csupán azért pendítettem meg, mivel belátom, hogy az irá--, olvasás tudása a nép alsó rétegeben azért oly gyér, mert az iskolát lát ott gyermekek 40—50°/o-a az iskolából kikerülve kellően még az írást, olvasást sem sajtitotta el. Binom is én a phisikát meg a chémiát! Hiszen ha olvasri tud, önképzés utján is szerezhet magának elég műveltséget; arra valók a polgári olvasókörök és könyvtárak ! De a lelkem fáj, ha ily 'szellemileg m gbé. itott emberi lénynyel találkozom, a mi pedig sajnos gyakran törlénik. Mily pusztítást vittek véghez ezen tengernyi embertömeg szellemi világában? A megbukott és visszavetett gyermek sokkal nagyobb kárt okoz, mint a minő erkölcsi értéket a tanitó e vis zavetésnek tulajdonit. Az ily gyermek osztálybeli lársainál rendesen valamivel idősebb szokolt lenni. Így tehát társai mindig köiülölte vannak és biz igaz, hogy egy ily megszégyenített és elkeseredett gyermek oly káros az egész osztályra, hogy tanitó legyen az, ki könnyedén átlépeget ezen gyermek által ütött résen! Nevelés szempontjából is elvetendő azon megrögzött elv, hogy „a gyengébbet vessük vissza!" A gyengébb elméjű gyermek e visszataszitást meg nem érdemelt büntetésnek veszi, érzi és hiszi. Felfogási képességéhez mérten b csüleles munkássága dacára lesújtva látja magát. Kedvetlenül csupán az erőszaknak engedve éli magát bele e vállozoit sorába. Belső érzelmének világát, minden igyekezetét, eddigi törekvését, munkakedvét, buzgalmát és szorgalmát iszonyúan megsértelték, megtörték. Nem szent előtle többe az iskola, az neki ezentúl csak a meggyalázlatás, kín és gyötrelem színhelye. Hány reményteljes erőt rontunk így meg? Hány zsenge, de erős erkölcsi akaralnak hatunk ki evvel bénitólag egész életére? A gyengébb felfogású gyermeknek alsóbb osztályba való áthelyezese, mely osztályban nálánál fiatalabb munkásokkal kell neki egyenletesen haladni és dolgozni, úgy psychologiai valamint paedagógiai felfogással meg nem egyezhetőnek lartom. E-en természetté vált szokásnak itt lehetne már az ideje, hogy egyszer — és mindenkorra mellőztessék, kiküszöböltessek. Ki e megpendített themálioz hozzászólani kiván, minden bizonnyal csak támadni fog; én ezt előre is belátom. Sajnos azon igazsággal ailhatnak elém, hogy az ily feladat a tanítótól nem heti 25—30 órai tanítást kiván. Erre azonban egy rég ismert paedagogiai elvvel bátorkodom replikázni. Azt mindnyájan jol tudjuk, hogy a tudomány magvainak elhinlésében meg nem engedhető eszközökhöz nyúlni nem lehet, mert az emberek élete fonalát nem elvágni, hanem azt erősebbre és hosszabbra szőni vagyunk bivatva. Hogy tehát a már az életnek, a társadalomnak elvesztettnek hitt gyerm ket is felemelhessük, rámutalok a Bsll-Lancaster fele módszerre, melynél egy tanitó felügyelete alatt az erősebb tanulók a gyengébbeket oktatják. Miért ne próbálhatnók ezt mi is ? Minden osztatlan iskolánál (az oszlottnál is nagy előny) a tanitó uey is rá van ulalva egy-két jobb tanuló segítségére. Pl. 8 — 9. az első félórában I. oszt. beszéd- és éri. gy.-tal, a második fél órában II. oszt magy. nyelvt.-nal, 9-10. az első félórában III oszt! számtannal, a második felórában IV. oszt. is számtannal vagyunk elfoglalva. Az időközöket minden osztály irásb. munkával tölti be. Ha a tanító minden télórában másmás osztályban minden gyermeknek külön az irkát, tollat esetleg tintát és ceruzát maga osztaná ki, akkor vajmi kevés időt szentelhetne a tanilásre? II )gy ez egyszerre és csak r.ehány p -re alatt történjék, kinevez minden osztályban egy-egy jobb tanulót foglalkoztatónak és a munka kiosziása és beszedése általuk történik. Miért ne törlénhe'nék meg az is, hogy a jobb tanulót megbízzuk hogy a gyengcbbel "gy-egy feladatot elvegezzen es mikor a gyei mekek szabad terre mennek, missiójáról tanítójának beszámoljon? A gyermek e megbízatásnak örömmel tesz eleget és tanítójának nagy szolgálatot tesz vele. És hogy a gyengébbeket maga a tani'ó is némi istápban részesít-e, arra való a tanitó pontossága: 7

1/-> órakor reggel IVa órakor délután az iskolába való erkezese. E két V2 óra alitt, ha az elmaradottakkal foglalkozik, de sok beteg lelket tud a taniló az egészséges teslnek felopűlve visszaadni. De legyek bár mily kövelelő is, ha e közmondás: „Ne adj másnak tan csot, adj inkább kalácsot!" eszembe jut, fel nem jajdul többe igazság érzetem. Mindent felejtek és megbocsátok. Hiszen jól tudjuk, hogy az iskolák 60% oly állapotnak örvend, melyben egy órai időzés az ug>is gyenge szerveinkre igaz merénylet. Hogyan kívánhatom tehát, hogy az iskolaban meg a rendes órakon kivül is legyünk. Hisz ez nem csak érzékeinkre, de még az érzés közvetítése által értelmi életünkre is bénitólag hat ? Hát még, ha eszembe jut, hogy miképen fizet ik e honoratiorokat ! E'ről okosabb dolog lesz hallgatni. A tanitó nem kezdheti elég korán a hallgatást. Kisvárda Kolin Illés. Muzeumunk gyarapodása. Virányi János kenézlöi körjegyző kedves rokonom az ottani rom kalh. kántor tanító ifj. Mató János urtot arról értesült, hogy Szabó Mihály kenézlöi lakos több társával a Bodrog-közön erdőirtás alkalmával egy igen ven fa gyökereinek kiásása közben, a földszinétől egy méter melységben, egy a föld súlya által összetöredezett cseréptálban, melynek darabjai meg nem kerültek, sok bronztárgy került napfényre, melyeken megosztoztak. Azt mint mindenki, úgy a találók is tudták, hogy nem mind arany a mi fénylik, de valamint sokan, úgy ők sem tudták. azt az igazságot, hogy ami nem fénylik, az nem arany, mert ez rozsda-follot nem kap, hanem ragyogó mirad, akár hány ezer évig van a föld alatt. Az sem igaz, hogy az arany a tűzben tisztul, mert külőmbség nélkül tiszta az a tűz előtt is, a tűi után is. Néhány darabot tűzbe dobtak és várták az aranynak vélt tárgyaknak megtisztulását. E helyeit azonban a gyönyörű — mesterséges módon utánozhatatlan — fényes-zöld, patina (nemes rozsda) elpusztult és helyette csúnya, vas-rozsdához hasonló éides rőt réteggel kerüllek ki a máglyából. Elkeseredésükben mi telhetett tőlük. Nagy szétdobálásban kifáradt a kezük. Virányi kedves nászom ne>zét vévén a dolognak, bodrog-közi pusztán útra kelt és Iidák alól, istállóból, szemet dombról a 'eleiből 28 darabot rnegke ilett és azokat Herczeg Tihamér betétszeikeszlő ur által muzeumunk részére nekem beküldötle. Csekély öimereteim alapján ezen őskoii rézöntő állal elrejtett kincset a Krisztus előtti második évezred végéről, vagy a Kr. e, első évezred elejéről származónak tarlom, tehát, miniegy 3000 év elölt került föld alá. A leletnek összes súlya 7071 gramm és a következő tárgyakból áli : Három darab kőpüs vágó eszközből, amelyek abban külömböznek a fülecskével ellátott kőpüs baltáklól, hogy ezeknél jóval nagyobbak és fülecskéjük, amelyek a könyökre hajlított nyélhez való erősítésre szolgálnak, nincs. Ilyen nagy mérelü hasonlo eszközök rilkaság számba mennek. Muzeumunk három darabot őriz, de ezek a köpünek pereméhez közel két átellenes lyukkal birnak, mint azt minden bronzlándzsán ész'e'ünk ; tehát minden valószinüs-g szerint nem könyökre hajlított, hanem egyenes nyélhez lettek erősítve. Nagysagukbol és azon körülményből, hogy sarlókkal együtt találtattak azt lehet következtetni, hojy mint ásók földműveléshez használtattak. A három közül az egyik I6V2 centiméter hosszú és a nyélnek megerősítésére olyan szerkezettel bír, a milyet egy muzeumban sem láttam, tehát unicum számba megy. Sokan nem hisznek unicurmkban, pedig minden unicum addig, mig egy második elő nem kerül. Ezen általam ásónak tartott eszköznek 11 ctm. mély és az él felé szűkülő köpü-üregebe a peremtől egy c-mliméter mélységben kezdődőleg egy ket és tél ctm. magas válaszfal van beforrasztva, mely a köpünek kerülék alakú nyílását két egyenlő részre osztja. A köpü nyílásához közelebb eső felső széle meniszeus átmetszetü, tehát jobbról balról homorú. Az odaforrasztás helyén egy centiméter, a középen három milliméter vastag. A válaszfalnak alsó széle egeszen eles. E'.en válaszfalnak alakja és e helyezése világot vet a nyélnek szilárd és állandó megerősítési módjára. Nyélül egy nyersen levágott fa szo'gált, melynek a nyélbe erősítésre szolgáló vége be lett hasítva. Miután azonban a hasiték a vastag bronzválaszfalat közre nem foghalta, a hasitéknak mindsétaljat le kellett faragni. Csak is igy lehetett a nyelet nagy erővel beverni. A beerőszakolt nyers — tehát még ruganyos — fa a kópünek alsó részén igyekezett előbbi térfogatát visszanyerni Bolygitatlan helyzetben megszáradván, az élével lefelé álló ek azt kihúzni nem engedte. Gyönyörű sötét fűzöld patinája van. Ezen három ásón kivül van még egy ilyennek darabja, melynek köpüs és elvégé már az elrejtés idejében hiányzott. Van még három külőmböző nagyságú és alakú szárnyasballa és egy ilyennek töredéke.