Nyírvidék, 1906 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1906-04-08 / 14. szám

XXVII. évfolyam. ÍT. szám. Nyíregyháza, 1906. április SO. VIDÉK A SZABOLCSVARMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. <o

®• Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. <K>-&

> • Előfizetési feltételek: postán vagy helyben házhoz hordva Az előfizetési pénzek, meqrendelések s a A,

l

aP szellemi részét képező küldemények, lap szétküldése tárgyában leendő felszó- a *

zerkeaztő czlme alatt kére

t*

e

k ^küldeni. Egész évre 8 korona. lamldso

k j

óba Ele

k kiadó-tulajdonos fogadtatn^eí

1

6" ^ " '

eléVr

e 4 " könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám A kéziratok csak világos kívánatra a az (Janoszky haz) intézendók. illető költségére küldetnek vissza. Fél évre 4 Negyed évre 2 Egyes szám ára so fillér I Hirdetési dijak: Minden négyszer hatábzott petit sor egyszer közlése 10 fillér; többszöri közlés esetében 8 fill A nyílt-téri közlemények dija eoronkint 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig40 fii., minden további szó 4 fii. Vastag betűvel szedett kétszeresen Bzámit Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát, Általános Tudósító és GrUnmandel Henrik és Társa által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodajában Bécsben, és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban. A piac*readezés kérdéséhes. Reflexió. A „Nyírvidék" 1903 évi 13-ik számában tettem szóvá Nyíregyháza város rendezésének kérdését, talán eléggé behatóan világítván meg azokat, amik akkori cikkemet megokolttá tették. Most ismét szót emelek városrendező kérdésben, mert a „Nyírvidék" 1906. évi 13-ik száma, v

czető cikkében bizonyságot nyújt, épen 3 év előtt irott cikkem némely részébez. A városrendezés nagy egészéből gyünk tehát ki egyet, a legsürgősebbet, — a piacrendezés kérdését. Ami e kérdést most actuálissá tette, nem egyéb, mint megvadult lovak okozta — nem első, de sajnos nem is utolsó — katasztrófa, amely nagyobb arányokat is ölthetett voina. Tehát incidens az, amely szólásra, heves kifakadásra késztette író társamat. És ha teljesen egyező véleményt vallok is kollegámmal, a mizériák ismeretét illetőleg, cikkemben más irányban kivánok coocludálni, mert íokkal fontosabbnak tartóin a piac ügyét, hogysem azt egyedül a balesetek elkerülése szempontjából tekinthetőnek és mérlegelhetőnek ítéljem. Ha csak ez a szempont irányítaná az ügy helyes megoldását, a piac mai viszonyai között egyebet nem kellene tennünk, mint körül fásitani, vagy körül karóztatni a piac jelenlegi helyeit, lépcsőfok-szerüen körülsi egélyezni és emelni a területeket — és biztosítva volnánk a balesetek ellen Azonban a piac nnn csupán ebből a szempontból első sorban fontos, hanem íontos a közegészség szempontjából is. A piac, — t. i. az élelmi szerek elárusító helye, a közegészségügy szolgálatában áll, mert his/.en az élelmi szerek tisztasága a legn u Tulipános kis kertemben — János vitéz dallamára. — Tulipános kis kertemben Járok reggel, este. Ápolgatom a tulipánt, Ápolgatom egyre ! . . . A tulipánt kedves rózsám, Szíved fölé szántam, — „Rózsa mellett a tulipánt !" A tulipánt mindig együtt láttam ! Köny-harmattal öntözgeltem, Amig fölneveltem, A fagy ellen takargatta, Védte honszerelmem ! — Viseld büszkén a kebleden Hazánk védelmére ! — Aki hordja, aki hordja : Áldja Isten, áldja Isten érte ! Asinadai. Útitársaim. Irta: Bkp. Mélyen tisztelt uraim és hölgyeim, kik egy mártír arcával ülnek fel Nyíregyházán a vonatra, előre is borzadva a rettentően unalmas utazástól, Önökhöz szándékozom fordulni. Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, kik végignyújtózva a kényelmetlen pamlagon édes szunyókálásra hajtják le fejeiket a vonat kerekeinek oly szimfonikus és fülbemászó zakatolása melleit, vagy akik közönynyel nézik a lassankint kibontakozó végtelen rónát, bóbiskolva a ringó kalászlcngert s ásítozva a magyar puszta fenséges költészetét a délibábot, Önökhöz emelem szavam. közvetlenebb összefüggésben van a vásárló, tehát a fogyasztó közönség egészségével. Ha szem előtt tartjuk ezt, igen természetes, hogy szem elől nem téveszteudó a vásárló és elárusító közönség testi épsége is. Törekednüuk kell tehát a két szempont egyesítésére. Ha napi és heti piacunkat, főként az élelmiszerek tekintetében tesszük mérlegelés tárgyává, azt tapasztaljuk, hogy tisztaságot, a mai viszonyok között még akkor sem teremthetünk, ha a piac területét teljesen beburkoltatjuk. A legkisebb légáramlat is hoz magával port a város területéről, s ezzel beszórja a legkülönfélébb élelmi szereket; a burkolat nélküli földről, sőt még a burkolatról is, minden szerves anyagot magával sodor s megfertőzteti az árukat. Télen a nagy hidegtől és hótól, nyáron a hőségtől és esőtől ajánlát03 megvédeni úgy az eladó, mint a vevő közönséget, valamint az eladásra szánt cikkeket. Ha ezeket elismerjük s a kellő módon megfontoljuk, oda kell concludálnunk, hogy mind e célok, — t. i. megvédte! 'így a 2 '• «J?áó é? vásárló közönséget, mint az élelmi cikkeket is, — csak zárt, fedett helyen valósithatók meg, s ekkor előttüuk fekszik a vásárcsarnok építésének kérdése. Bizonyos, hogy fontos é3 erősen meggondolandó kérdés. De épen az előbb elmondottak bizonyítják legjobban elérkezettnek azt az időt, amikor e kérdéssel foglalkoznunk kell, s vele foglalkoznunk, a hozzánktartozók és a magunk érdekében is fontos kötelesség. Meg vagyok róla győződve, hogy a városrendező térképet készitő igen tisztelt kartársam a vásárcsarnok számára is fog helyet kijelölni a térképen ; azonban neki nincs más kötelessége, Ne gondolják, hogy én gúnyolódni akarok. Higyjék el, nagyon méltányos vagyok én. Képes vagyok én belátni, miszerint ahhoz, hogy valaki a Természetet igazán csodálni tudja, hogy abban valóban gyönyörködhessék, több kell valamivel, mint egy poros akták közt elfásult liliszterkedély, sőt — higyjék meg nekem — több, mint egy szerelmes szív és három szobára való bútor. Ö, a természetimádás csak Istentől kiválasztott emberek kivételes adománya; kincs, melyet elprédálni nem lehet, kincs, mely boldoggá teszi életűnket, mert elűzi tőlünk az unalmat, e kárhozatos betegséget, számtalan bajok kútfejét, megtanítván bennünket, miként csodáljuk a legkisebb féregben, a legparányibb fűszálban is az egész világmindenséget összefűző és átható örök harmóniát. Uraim és hölgyeim! Sfmmi szándékom nincs a Természet imádásának apostolává szegődni, egészen más mondani valóm van Önökhöz. Ha már egyáltalán nem tudnak vagy nem akarnak olvasni a szabad Természetnek kétségkívül igen költői nyelven irt könyvéből, úgy vessék figyelmüket arra a másik Teimészetre, mely közelebb is esik Önökhöz, mely változatosság dolgában azzal versenyez, magasztosság dolgában azt felülmúlja, s melynek könyve, ha nem is oly költői, de talán még érdekesebb, mint amaz, s Önök elölt jobban nyitva is áll, s e Természet: útitársaik természete. Kincset szereznek Önök e Természet vizsgálata által, mert kincs, sokszor igen nagy kamatot hozó kincs az emberismeret. Én mindig kutatni szoktam e kincses bányában s úgy örülök, ha a közönséges mindennapi kavicsok között talalok egy-egy bizarr konglomerátumot, egy hasznos ásványt vagy nemes ércet . . . . . . Most csak két alakot kivánok bemutatni. Az egyik egy maga nemében páratlan alkotás, a másik tipus, osztályának mind a jelenben, mind talán a jövőben leghívebb képviselője. mint a helyet megjelölni és hozzávetőleges nagyságban meghatározni — a térképen. A város tanács ának jut azonban a feladat, hogy a szükséges adatokat összegyűjti:e, s az adatgyűjtemény adtaprogramm alapján készíttessen tervet már most, hogy a városrendező terv elkészültekor, esetleg már az árlejtés is kiirható legyen. Vagyis a baladás párhuzamos lehet. Amíg egyfelől a városrendező terv készül, másfelől elkészülhet, kellő tanulmányozás alapján, a vásárcsarnok terve is, úgy, hogy mindkettő tgy időben lehet a megvalósításra készen. Hogy megvalósítandó lenne a tőlem itt lefektetett gondolat, azt úgy énein, felesleges bizonyítanom azok után, amik a „Nyírvidék" mult heti számában megjelentek. Minthogy a reflectált cikkben egy terv is nyert kifejezést, legyen szabad az irányban is néhány szót szólanom, miként gondolom a piac beosztását. Csarnokba helyezhetőnek gondolom a napi piacot, amely az új templom és a „Korona" előtt nyert eddig elhelyezést; sőt, a heti vásárok alkalmával sátrakban árusító iparosokat io. AE :^::ypiacoi üzenban a város középpontjából kibelyezhetőnek tervezem az esetbeu, ha kellő hely rendelkezésre nem állana. A Ligetsor kibővítésével azonban, az idénypiac elhelyezése sem ütköznék akadályba. A csarnokban elhelyezendő napi piac, területre nem foglalna el oly nagy helyet, mint amilyenre most van szükség, mert fix állványokra sokkal több árú helyezhető el, mint a vízszintes sík területen. Itt a csarnok méreteire célzóm. Mint előbb is emiitettem, a szabályozó tervben megjelöltnek remélem a vásárcsarnok helyét. Nem kivánok praejudicálni, de véleményemet legyen szabad e tekintetben is nyilvánítanom. Kora hajnalban ültem fel a Nyíregyházáról Debrecenbe induló vonatra. A szakasz teljesen üres volt, igy én kényelmesen elhelyezkedtem s élveztem a száz színben ragyogó hajnali tájképet. Aztán kigyönyöiködvén magamat a fenséges panorámán előhúztam zsebemből a fiiss „Magyarország"-ot s olvasni kezdtem azt részint politikai ismeretem szaporítása, részint nézeteim tisztázása szempontjából. S nézeteim bámulatosan tisztázódtak. Mire Császárszállásra értem, már tisztában voltam vele, hogy hiába tanulok magyar közjogot, Ujfehérlóra érve a közigazgatási jogot érte hasonló sors. Tégláson sík rült meggyőződnöm, hogy a büntetőjog is liiát avalóság s amidőn Hadházon megállott a vonat, rájöttem, hogy bátran tűzbe dobhatom a nemzetközi jogot is. S még mi mindenre rá nem jöhettem volna, ha itt egyszerre meg nem zavarja leleplezéseim folyamatát egy jelenés. Igen, jelenésnek kell neveznem, meit miként a görög tragédiákban a menydörgés es villámlás közepette száll le Oiimpi trónjáról a hatalmas Zeu=, úgy kapaszkodott felfelé a kocsi lépcsőjén egy magas, kissé összetörtnek látszó, de még mindig atlétai alak egyáltalán nem halk pianóban előadott nézetnyilvánitások kíséretében szidta a vasúti minisztert, amiért a vonatot ily jókor reggel indiltaija el, a kocsi c=inálót, aki ily magas lépcsőt készített, a mozdonyvezetőt, amiért a kocsit meglökte, a hordárt, aki ügyetlen, egyszóval mindenkit, akik közelében és nem közeliben talált, s végre szakaszomba érve, észrevételeit azon konzekvenciába szűrte le, hogy a vasút pályázik az utasok egészségére. Nem vettem fel fejem az újságból, csak úgy féloldalt pislantottam reá. Mérgesen végigmért szemével, aztán egy nagyot fújva arisztokratikus gőggel ereszkedett le a divánra. Még ketszer ismételte szemével a fentemlitett műveletet, midőn végre arra a nézetre jutott, hogy rám nem érdnnes szót vesztegetni. Elővetle hát ő is lapját s olvasni kezdett. (Reggel minden ember ,Magyarország"-gal a zsebében utazik.) Jól van. Meglátjuk melyikünk unja meg előbb. Én nem.