Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 27-53. szám)

1905-11-05 / 45. szám

X X VI. évfolyam 45. Hzám. rsíyire{?yhá,za 100Í5. november í>. JSÍYÍRVIDÉK. W A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. • «*« >• Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. -*=*» Előfizetési feltételek: poétán vagy helyben házhoz hordva : Effést évre korona. Fél évre 4 Egyes ssám á.ra. 30 fillér l" Az élő fizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő felszó­lamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám (Jánószky ház) intézendők. A lap Bzellemi részét képező küldemények, a szerkesztő ezime alatt kéretnek beküldeni. liérraentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek vissza. Hirdetést dijak: Minden négyszer hasábzott petit sor egyszer közlése 10 fillér; többszöri közlés esetében S fi 11 A nyílt-téri közlemények dija soronkint 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig40 fii.,minden további szó 4 fii. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát, Általános Tudósító és Grünman­del Henrik és Társa által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodajában Bécsben, és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban. Pestvármegye példája, Az elmúlt hót a nemzet és az alkotmány­elle ues kormány közötti küzdelemnek egy új jelenségét vetette felszínre. Nem a Pejérváry kormány programmjára gondolunk itt, melyet sokan a válság uralkodó plánétájának néznek, hanem Pestvármegye jóléti bizottságának, azon határozatára, melylyel kimondotta, hogy a vár­megye az újonnan kinevezett főispánt nem installálja, hivatalába be nem iktatja, tőle a szokásos hivatali esküt ki nem veszi. Az ország elsó vármegyéjének ez újabb állásfoglalása sokkal nagyobb jelentőségű, mint elsó pillanatra látszik. A további nemzeti küz­delem rendkívül érdekes perspektíváját nyitja meg a figyelő előtt. Eleitói kezdve nyilvánvaló volt, hogy a passív nemzeti ellenállás sikere, vagy sikerte­lensége azon fordul majd meg, hogy mint érvényesül a gyakorlatban a vármegyék ius resistendije, hogy az önkormámyzatnak, melyet az alkotmány a vármegyék részére biztosit s melynek falai közé vette magát a nemzeti érdekekért küzdő társadalom, a központi végre­hajtó hatalommal való szembe helyezkedése eredményes lesz-e, s képes e majd megbénítani, lehetetlenné tenni egy alkotmányellenes kor­mány funkcionálását. A kik nem tévesztették szem elől, hogy a küzdelem súlypontja voltaképen ezekben a kér­désekben fekszik, fokozott érdeklődéssel fordúl­hatuak most Pestvármegye viselkedése felé. Tanúi lehetnek annak a nagyszerű látványnak, miként kapnak eleven erőre a magyar közjog olyan paragrafusai, melyekről már-már azt hittük, hogy nem egyebek a múlt idók ócska rekvizitumainál, melyek a gyakorlatban soha többé nem fognak használtatni. Olybá néztük e paragrafusokat, mint fakult aranynyal hím­zett antik sújtásokat. melyek nem arra sz li­gáinak, hogy zord idók jöttén védelmezzenek, legfeljebb, hogy szemnek tetsző magyaros díszt 19 H Sötét szempár fénye Hej sötét szem, sötét szem, Sötét szempár fénye ! Bár sohase néztem volna Izzó közepébe. Sötét szempár hatalmát Érzem, most is érzem : Sugarának sajgó nyomán Fakad szenvedésem. Szeretem e barna leányt Övé szívem, lelkem ; Mi haszna, ha szerelmemről Még szólni sem mertem. Pedig ha úgy rám nézett, Mintha mondta volna Ki vele csak, mondja már el, Ami szívét nyomja ! Én nem tudtam szólani ; Némán visszanéztem, Tán babonás átok forma Vette el beszédem. S ki tudja, tán jobb is igy : Epedjen bár keblem, Hitegetem magamat, hogy Ő is szeret engem. adjauak a nemzet kissé kozmopolita alkotmá­nyos öltözetének. Jó, hogy le nem fejtettük, el nem vetet­tük őket, most ezek fogják fel az alkotmányért folyó küzdelemben szinte pórén álló nemzet ellen intézett támadásokat. Pedig ne feledjük, hogy ami eddig történt, az tulajdonképen csak előcsatározás volt. Sok kémszemle, egy-egy erő­próba, a mindkét részről előre küldött portyá­zok összecsapása. Pestvármegye határozatára mint riadó kürtszóra bomlik majd ki a két fél teljes hadi rendje, s viszi majd minden fegy­verét a harcba. Hogy ez a határozat törvényes, az alkot­míny s a vármegyei önkormányzat szelleméből folyó, ahhoz szó se férhet. A főispán mindig az uralmon levő kormány expoziturája. Provinciális képviselője annak a rendszernek és politikai iránynak, melyet a kormány az egész országra kiterjedőleg képvi­sel. Nemcsak arra van hivatva, hogy összekötő kapcsot képezzen a központi kormány s a helyi önkormányzat között, de arra is, hogy lehetőleg érvényt szerezzen megbízója politikájának. A ki a jelenlegi körülmények között erre vállal­kozik, az egyforma elbírálás alá esik megbízó­jával. Ha az országgyűlés, a törvényhozó hata­lom egyetemes képviselője nem ismeri el alkotmányosnak,törvényesnek a kinevezett kor­mányt s vele szemben az engedetlenséget teszi a nemzet kötelességévé, a vármegye, mely a reá ruházott autonómiánál fogva ezt a tör­véuyhozó hatalmat szűkebb körben ós másod­fokon gyakorolja, jogosított arra, hogy az országgyűlés határozatára, a magyar közjog rendelkezéseire támaszkodva megakadályozza az ilyen kormány minden kísérletét, melylyel politikáját a perifériákon érvényesíteni akarja s igy jogosított arra is, hogy a jogilag és politikailag egyaránt felelőtlen kormány poli­tikai expoziturájától megtagadjon minden esz­közt, módot és formaságot, mely a hatalom rendes gyakorlásához szükséges. Hej sötét szem, sötét szem, Sötét szempár fénye ! Minap este mélyen néztem, Hosszasan beléje. S származzék e sugárból — Áldás avagy átok, Csak fényénél szépnek, jónak Lássam a világot. Hattyúdal. Hogyha majd meghalok, s eltemetnek engem, Kérlek kedves lányka, légy a közelemben ! Jól fog esni nékem, a végső utamon Ismert lépésidet, hangodat hallanom. De ha már elhangzott a végső imádság, S fölöttem a hantot magasra fölássák, Ne térdelj síromra ! . . . Sírni halina füled . Szívem zokogását . . . Itt is csak nélküled ! Asmadai. <á> Kihűlt sugarak. Alig, hogy virradt — máris sötét lett. Alig, hogy kibontá a nap sugarát, Máris leszállt az ódon szürke köd, Ha a tételes közjog nem igazolná is a vármegyék viselkedését, jogot ad nekik erre az életösztön, a nemzet legfőbb java, mely azt parancsolja, hogy a nemzettől elvált, idegen érdekeket képviselő kormány­hatalom ellen minden eszközzel, ha más nincs a körmünkkel, a fogunkkal, lélekszakadtig, utolsó csepp vérünk hullásáig küzdjünk, vere­kedjünk. A vármegyék ilyen állás foglalása folytán egy csomó, eddig elméleti érdekességü közjogi kérdés, mint a központi kormány s a helyi önkormányzat szervei között az összeköttetés megszakadása, az autonomikus jogoknak a végsőkig való érvényesítése, partikuláris egysé­gekre bomlása az országos közigazgatási szerve­zetnek, e partikuláris egységekuek a vár­megyéknek — nem lóvén országgyűlés, mely ők^t ellenőrizze, a kormányt pedig erre jogo­sítottnak el nem ismervén — központi felsőbbség és ellenőrzés nélkül való tovább funkcionálása, — mindezek az adott helyzetnél fogva most gyakorlati jelentőségre tesznek szert. Ezzel a kormányhatalom s a nemzetet képviselő törvényhatóságok közti harc a végle­tekig kiélesedik. E harc kimenetele már most tisztára az erőviszonyoktól függ. Ha a törvényhatóságok többsége követi majd Pestvármegye példáját, aminthogy kétség­telenül követni fogja, — akkor a kormány napjai számlálva vannak. Egy két vármegyét talán még megrendszabályozhat, tisztviselőit ujakkal helyettesítheti, de harminc—negyven ellenálló törvényhatósággal szemben tehetetlen, fel kell adnia a harcot. A nemzetnek ez a törvényen alapuló nagyszerű sztrájkja a törvény­telen hatalommal szembeu legyőzhetetlen. Orosz­országban is a hivatalnoki kar megmozdulása, részleges sztrájkba lépése, ily módon a hatalom megbénítása csikarta ki jórészt a közel napok­ban megadott alkotmányt. Mert a kormányhatalom csak addig erő is egyszersmind, amig az állami élet minden S rideg éjben mi fény sem villan át. Óh ! ti törtfényü, kihűlt sugarak ! Miért volt éltetek csak egy pillanat ? Emlékszel-e ? hogyne emlékeznél . . . Hiszen ott voltál hófehér ruhában, Körülöttünk fény, zaj ... s isteni mámor Csillogott felém szemed sugarában — Es azóta, hogy akkor láttalak, Emiékim csupán : a kihűlt sugarak . . . ! Bercsényi Pál. Mese. Irta: Lara. Figyeljen rám, mesét mondok. Volt egj szer egy ifju. Ügy-e ez a kezdete minden mesének? S lio^y is folytassam csalt?! Ah, igen! És volt egy leány. Ne mondjam tovább úgy-e a mesét; ismert dolog, mijjdenki tudja már. Szerették egymást. S a v. ge is az lett", a mi a meséké lenni szokott — egyik hűtlen lett. Én úgy végezném be, hogy a lány lett hűtelen; maga, mert asszony, úgy hogy az ifju. Mivel pedig én mondom a mesét, hát ig> n, hűtlen lett a lány. E,'y szép napon arra ébredt az én ifjúm, hogy egyedül áll a nagy világon. Nem szereli m ir senki, nem érdemes neki élnie, ha kedvese is elhagyta. I,'en elbúsitá ez a gondolat . . . Nagy Elek okleveles méraök KállÓi-UtCZa 27, S3, (saját ka:.) Nyíregyháza,

Next

/
Oldalképek
Tartalom