Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 27-53. szám)

1905-11-05 / 45. szám

2. 45-ik szám. N Y I R V I D É K 1905. november 5. voDalán érvényesül, amint erre való képtelensége kiderül, abban a pillanatban megszűnt az államban legfőbb hatalom lenni. Ez természe­tesen a telje* dezorganizáció állapota, mely az ilyen belső küzdelmeknél elkerülhetetlen, ha közben a kompromisszium, vagy az egyik fél győzelme be nem következik. A nemzetnek ekkor már a lét és nem lét nagy kérdésével kell szembe néznie. De ez a nemzet nem először veti kockára mindenét azokért az eszmékért és igazságokért, melyeknek szolgálatára küldetett, 8 melyek nélkül az élet se kell, nem kell a megalázó, béke* nyugalom se, ha még annyi anyagi jóval kec-u 'tet is Ha a szaoadságért való verejtékes küzdés, az e küzdelembea ránk háruló végtelen nyomor és szenvedés helyett gyáván az előbbie­ket választanánk, akkor megértünK a szolgaságra. Az önkéntes szolgaságl ól pedig niucs íeltámadás! -?l­A vármegyék „dotációja." Olvasható az újságokban, hogy a vármegyék úgy­nevezett dotációját befogják szüntelni. Mi igaz van benne, nem tudom, de nem lehetetlen, sőt valószínű. Aru mellőzzük egyelőre a dolog ésszeiüségéi és nézzük azt a törvényesség szempontjából. Kezdjük azon, hogy a varmegyék közigazgatási költségeinek az állampénztárból való fedezése nem az egyes kormányok kegyétói függő dolog. Se nem alamizsna az, se nem jutalom, melyet kiszolgáltat a kormány, ha a vármegyek jol viselik magukat es megtagad, ha nem tetszik neki a törvényhatóságok magatartása. A varmegyek háztartását szabályozó 1883: XV. l.-c. hozta be azt az ujjitást, hogy a vármegyék közigazgatasi, árva- es gyámhatósági kiadasanak fedezése u törvényhatóságuk e célra felhasználható saját jöve­delmei mellett az állampénztárból történjék. Folyou.anya volt ez annak, hogy már az 1870 : XJJL törvénycikk értelmében is a törvehyhatósagok nem csak az önkormányzatot, hanem az állami köz­igazgata* közvetíti k t is gyakoroljak. Teendőik bizonyos csoporljara nézve épen olyan állami funkcionáriusok tehát, mint az állam egyéb szervei: a minisztériumok, az állami száraszek, a birosagok es az államszerkezetnek többi alkatrészéi. Ebből felmerülő kiadásaik teiiat ugyan­azon alapon kapjak a ledezetet az allam pénztárából, mint a minisztériumok, a birósjg és az állani egyéb funkcionáriusai. 11a van az allamnak költségvetési törvénye: abból a varmegyék közigazgatasi szükséglétét es annak tede­zeset kihagyni nem szabad, ha nincs költségvetési törvény, épp oly törvénytelen a miniszterek, a bírák fizetésinek kiszolgáltatása, a katonasag ellátása, mint a varmegyek dotaciojanak rendelkezésre bocsátása. Költségvetés, vagy indemnitás nélkül az összes állami kiadasok teljesitese törvénytelen es mentsége — hogy meg is teljesíttetik — valamennyinek egy és ugyanaz : az állami élet tenntartásanak szüksége. Ketsegtclen, hogy semmiféle kormanynak nem állhat ji gaban válogatni az állam funkcionáriusai között: ezt lentartom, a másikat beszüntetem. Nem, mert az állam­szerkezet meghatározasa az alkotmany dolga. A vár­megye az államszervezetnek integráns része; azl, hogy az allann közigazgatás bizonyos csopjrtjat egy bizonyos területen — ami egy a varmegye területével, csak a varmegye végezheti, az alkotmany határozza meg. — A vármegyék működését tehát a kormány be nem szüntetheti, hatáskörét másra at nem ruházhatja ; miután pedig az állami eletet fentartani kötelas, az is ketségtelen, hogy ugyanazon suprema iex alapjan, anulylyel az allam egyéb szerveinek kiadásait ex-lexben is fedezi, fedezni köteles a vármegyék közigazgatasi költségéit is. Ezek a költségek c»ak a törvényhatóságok műkö­dés éne k felfüggesztésével, tehát az államszerkezet fel­dulasaval együtt szüntethetők be, vagyis nyilt és bevallott abszolutizmus mellett. Cl most nézzük a dolgot egy másik oldaláról, regjük fel, hogy a doláciot elvonják, de a működést tovább is követelik a vármegyei tiszti kartól. Mi lesz akkor ? I gy-e azt gondolja most magában, hogy ilyen mesét csakugyan tudna mondani: Elbúsult az ifjú, el­ment viliággá s — elfeledte a leányt. Figyeljen rám, meset mondok. Volt egyszer egy ifjú, a ki meghalt, inert szeretett s mert kedvese Init­lenne lett. Az én mesém itt kezdődik. Mikor megtudta, hogy egyedül áll a világon, nagyon elbutult s csak azt tette, hogy a fagyos december-végi esten kikönyökölt az ablakan. hogv lázas fejét lehűtse. Sokáig könyökölt ott, lepergő könnyei megfagytak ar­can s lázas, bolondos feje lehűl örökre. ludógyuladast kapott s mert gyenge legeny volt, hat meghalt. Itt kezdődik az en mesém ; úgy-e nem tudjn, mi lesz a Vege ? figyeljen ram, mesét mondok. Epen szent kara­csony napja volt, zugiak a harangok, hogy ime meg­született ,iz eszme, a Szeretet ; akkor, igen akkor, szent karacsony napjan feküdt az én hósöui a ravatalon, me­lyet a szerelem emelt neki. Es jött az este. Karaesony estéje volt. Tudja úgy-e, hogy ez az öröm esteje. A kii egész éven at a banat arnya von sólet gyaszba, még az is örül ilyenkor. Es az én hősöm ravalalán, a ki meghalt, mert azt hitte, hogy egyedül all a földön, talan nem sírt senki? De igen! Ott sirt az anya, az édes anya. () t zokogott sze­reteti fia. egyetlen boldogsaga ravatalan, tördelte a ke­zét és jajgatott: .Kelj fel edes fiam, hallod ? Bánatod van, ú,»y-e, jere, hajtsd ide keblemre a fejed, úgy mint régen s Az 18*3 • XV t-c kapcsolatban azzal, hogy a varmegyék közigazgatási költségeinek állami kezeset rendszeresítette, törvénvbe igtalta azt h, hogy a_ megyek közigazgatási, közlekedési, közgazdasági, közmuvelodes. e- jolekonycélokra legfeljebb :; u, o pótadot vethetnek ki, ami a bel- es pénzügyminiszter engedelyevel o ,o-ra emelhető, a törvényhozás külön felhatalmazasa alapjan pedig tovább fokozható. Az előtt ez nem igy volt. Az 18"0. ALU. t-c. 11. í-a akként intézkedett, hogy addig, míg a törvényhozás a törvényhatósági költségek fedezésének és beszedesenek módját külön törvény altal végleg szabályozza — amit az előbb említett 18-í3-iki törvény teljesített — e kolt­segek fedezesere a hazi adó szolg.il, mely az egyenes allauudo utan szazalékokban vettetik ki. Ám e zsazalek maximuma megállapítva nem volt; lehetett 3—5, vagy 10°/* is. Kétségtelen t. hát, hogy a póladó-százalek korlá­tozása és a megyei költségeknek állami fedezese között szoros összefüggés van, amiből egyes törvényhatóságok majd azt a következtetést is levonhatjak, hogyha a köz­igazgatási költségeiket az állam nem fedezi, kivetnek magukra annyi pótadót, amelyből összes közigazgatasi költségeik kilelnek. Az adózóknak utóvégre is mindegy, hogy előbb az államnak adják-e át azt a pénzt, amely a varmegyek ellátasára szükséges, vagy közvetlenül oda adjak a vármegyének. Es bar ehhez a szigorú törvényesség szempontjából sok szó fér igen valószínű, hogy akaá törvényhatóság, mely — a szükségtörvény alapjan — hozzá nyul ehhez a remediumhoz. A dotáció elvonása még nagyobb zavart, még fe­je.lenebb allapotokat idezne elő, de a törvényes ellent­allas megtörésére egyáltalában n in alkalmas. Nem alkalmas már csak azért sem, mert az ellent­álló törvényhatóságok biztosilolták tisztviselőiket a teljes kártalanításról es a tisztviselői kar bízik ebben az igeretben es ki fog tailani kötelességei mellett. Hát arra nem gondolnak, hogy a dotáció elvonását ugy is magyarázhatják majd a pénzpiacon, hogy az állampénztár fizetésképtelen? N. m volt elég az a rom­bolás, amelyet értékeinkben törvényes követeléseink megtagadása már eddig is létrehozott ? A húsdrágaság kérdsse. Az élelmiszerek drágasága, elsősoiban a husdrága­ság kérdése foglalkoztatja mostanában leginkább a köz­véleményt. A husdrágaság miatt eleinte a közvélemény a mészárosokat okolta, azt állitvan, hogy a mészárosok az élősúly árához viszonyítva jelentékeny módon és arányban nem állólag emelték fel a hus árát. Bebizo­nyult azonban, hogy ez az allitás nem felel meg a va­lóságnak, mert a múlthoz képest az áremelkedés az élő állat ára és a húsárak közölt teljesen normális, arány ^ talan áremelésről tehát szo sincsi n. M st azonban ujabban a gazdákat vádolják a hus­dragaí-ág előidézésevei s igen erős támidások hangza­nak el a gazdák ellen, hogy az ő kapzsiságuk idéz'e elő a husdragasagot. Legutóbb a husdrágasag ügyében a budapesti keresk. és iparkamarában tartatott egy szak­ertekezlet, hol igen erős tániadasok hangzottak el a gazdák ellen, s ahol az agrariusok által inaugurált hely­telen és hibás agrárpolitikát, a kivitel minden áron való forszirozasát, az allaibehozatal niegnehezitesét és egy­általában az agráriusok önös éi kapzsi politikáját állí­tották oda, mint a husdrágasagot előidéző tényezőt. A jelenlegi husdrágaság bekövetkeztére már befo­lyással volt a három évvel ezelőtt Ausztráliában fellé­pett óriási szarazság, amely az oltani állatállományt megfelezte, sőt a juhállományt jóformán tönkretette. Ennek kihatasa abban nyilvánult, hogy a nagy szállít­mányok, amelyek onnan Európába azelőtt érkeztek, el­maradlak. A másik ok az Afnkaban 2—3 év előtt fel­lépett marlupestis, mely magában Egyiptomban egy­milliónál löbb szarvasmarhát elpusztilolt és amely állo­mányát Amerikából igyekezett potolni. A'iieiikát igen jelenlékenyen vette igénybe ezenfelül a kelet-ázsiai orosz­japán háború, amikor Amerika fedezte a húsellátást, a ininek folyománya az volt, hogy az azelőtt Európába irányuló oriasi huskvantumok elmaradtak, ami jelente­kenyen éreztette halásat. Nem szabad figyelmen kivül higyni a két évi ez­előtti szárazságot sem, nmely Európában uralkodott s amely óriási takarmanyhianyt eredményezett és a takar mány árát rendkivü'i módon felszöktette az idén és a mult évben is nemcsak nálunk, de egész Európában. mondd meg, ki bántott. Úgy-e rosszak az emberek ? Kelj fel hat! Itt hagynál engem ? Nem szere'sz már ? Nem halhattál te m»g, nem szabad neked meghalnod, mert élnél kell értem. Azért szültelek, azért óvtalak hidegtől, melegtől, azért lestem vigyázva első álmaidat s r inegtem érted folyton-iolyvást, hogy most itt higyj ? Kelj fel, mosolyogj ism.'t, mert meg kell őrülnöm. Ked­ves fiam, szerelmes magzatom!" IsLnem, hogy ezt is meg kelleltérnem, én az agg, túléltelek téged az eróset, az ifjút. Én kísérlek ki a te­metőbe. én gondolom el. hogy a te erős, szép testedet a fergek emésztik el . . . Könyörülő Isten, ne vedd cl az eszemet, kelj fel én édes gyermekem !* De az ifjú nem kelt lel. S másnap kivitték a temetőbe s édes anviát az őrültek hizába ... 3 1 Figyeljen rain, mesél mondok, mesét az üldözött lélekről, a vándorló lélekről. Mert a lelek nein semmisül meg, az vándorol to­vább. Az en ho-öm lelke virágba költözött, Akkor hagyU itt az eletet, mikor legnehezebb tőle megválni — élete delén, ezert hát virág lett belőle. Ott nyilt egy szép virágos kertben. A gondos kertész minden nap megönlözgette. ápolgatta, mert na­gyon szép volt — s egyszer migis csak leszakította. Leszakította, hogy bokrétába köss • : esküvőre S t'idja e, kinek a keblére került? Igen, a mesém nosnojere, ő volt a menyasszony. Es a virág, a szegény kis virág elhervadt, mert nagyon fájt neki e lalilkozás A szép menyasszony pedig - mert a többi teljes pom­pajaban virult - eldobta a sz-gény, elhervadt virágot Ennek folyománya volt az, hogy a gazdák csak igen drága takarmányon tudták jószágaikat eltartani, ami természetszerűleg maga után vonta az élőállatok árának emelkedését. Közrejátszott a husar felszokkenesére az a körül­mény is, hogy a húsfogyasztás egész Európában s ná­lunk is igen jelentékeny mértékben emelkedett nemcsak a lakosság szamának emelkedése, de a jólét és nagyobb igények revén is, ugy, az állatállomány csökkenése nél­kül a szükséglet jelentékenyen nagyobb lett, s ez is egy jelentékeny oka volt az árak felszökésének. Nem az állatlétszám csökkent meg, amint ezt állítják s nem ez idézte elő a hushiányt és drágaságot, hanem az állatállományhoz viszonyítva igen jelentékeny mertékben í övekedett meg a húsfogyasztás s ennek kö­vetkezménye volt a húsárak lényeges emelkedése. Nálunk vannak specziális okok is, melyek az árak emelkedésére közrehatottak. Ilyen az, hogy mig azelőtt a húsfogyasztás jelentekeny részét fedezte a juh- és ser­téshús, addig ma a juhhus fogyasztás minimális, a ser­téshús fogyasztása is jelentékenyen kevesebb és a fogyasztás túlnyomó nagy részét a szarvasmarhaállo­manynak kell most fedeznie. Nagyon természetes, hogy ez is a szarvasmarha árak emelkedését vonta maga után. Mindezeket a körülményeket figyelembe véve. egyáltalán nem lehet csudálkozni a hus-árak rendkívüli emelkedésén, de azután nyilvánvaló dolog az is, hogy kicsinyes eszközökkel e világszerte megnyilvánuló bajon segíteni nem lehet. Be kell várni a viszonyok változását s bizonyára beletelik 3—4 esztendő, amig a normális viszonyok helyreállhatnak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy semmit ne tegyünk, sőt ellenkezőleg provideálnunk kell a jövőre. A legutóbbi két évben aggályos jelenségek mutatkoztak állattenyésztésünkben. Köztudomásúlag igen jelentékeny mennyisegü tenyészanyagot vásárolták össze és vittek ki Németországba s a tenyészanyag össze­vásárlása különösen a nyugati és északnyugati vármegyék­ben most is (oly. Egy további aggasztó jelenség az, hogy a két utolsó év nagymérvű szárazsága folytan beállott takarmányhiány következteben az állatokat csak a legszűkebben takanninyoztás, aminek következmenye az, hogy a meddőségi °/o igen tetemes. Aggályos e jelenség azért, mert az iden vegzelt állatlétszám össze­írás adatai szerint ismét lóO—200 ezer darab körüli csökkenés mulátkozik az előző évihez képest, ami tehát a mult évi csökkenessel együtt az 1895-ik évi állat­létszámhoz képest már 5%>-os csökkenést jelent. Hat ez mindég nem mondható depekorácíónak, de aggályos jelenség azért, mert e csökkenés a jövő évben az idei nagymérvű meddőség folytán bizonyára tetemesen emelkedni fog. Tekintettel az ország lakosságának állandó emelkedésére és a húsfogyasztás emelkedésére is, nyilvánvalóan arra kell törekednünk, hogy állat­létszámunk emelését bizlositsuk. A mai kedvező árak a gazdakat kétségtelenül arra ösztönzik, hogy állatjaikat felneveljék, vagyis a tenyésztessel nagyobb mérvben foglalkozzanak, m'nt eddig. Ez a körülmény valószínűvé teszi, hogy rövid idő alatt behozhatja 1* a számbeli csökkenést, de azért gondoskodnunk kell arról is, hogy az évi áilatszaporulat tetemes resze idő előtt el ne pusztiltassék. Értem ezalatt a nagymérvű borjupusztitást, melyet lehetőleg meggátolni kell igyekeznünk. Tiltó rendelettel ez nem lehetséges, de lehetséges másként. Állategészségügyi rendeletekkel minden állatfajnak és nemnek forgalombahozatala nagyon megnehezittetell, de a borjuk szállilását teljesen szabadjára engedi. Ila a gazda bármely piacra levágás céljából állatot akar küldeni, akkor állategészségügyi rendeleteink értel­mében az illető állatot állatorvossal meg kell vizsgaitatnia, a vasúton való feladáskor is állatorvosnak kell jelen lenni. A borjuk forgalombahozatalánál ily intézkedes nincs. A kupec összevásárolhat 10, 20, 40 vagy annyi amennyi borjut, elszállíthatja azokat anélkül, hogy állatorvosi bizonyítványt tartozzék erről beszerezni. Nézetem sze­rint más mód a mindinkább nagyobb mérveket öltő borjupusztitás rneggátlására nein kínálkozik, mint az, hogy a vágóhidakra, belföldi szúró állatvásárokba és vásárcsarnokokba szánt szopós borjuknak vasúton való szállításánál is az állatorvosi vizsgálat kötelezővé tétessék. Ez az intézkedés kétségkívül terhet ró a gazdára, de a közérdekében ennek viselési elől el nem lehet zárkózni mert ha a borjuk és növendékállatok mód nélküli pusz­tításának gátat nem vetünk, hovahamarabb állatállomá­nyunk tőkéjét leszünk kénytelenek megtámadni. Még egy eszköz kínálkozik állattenyésztésünk fellen­dítésére es ez a legelőkérdés rendezése, amelyet az 1894-ik Eldobta — másodszor! Ott semmisült meg a vi­dám táncolók lábai alatt. S az <n hősöm másodszor is ott múlt ki hűtlen kedvese elölt. Figyeljen rám, mesét mondok. S a szegény lélek azóta bolyg a mindenségben. Nem mer megpihenni, mert fel a talalkozástol. Maga nem figyel rám, nem érdekli az én mesém V Vagy igen ? Ismeri már ? Igen, a midőn az előbb azt mondta, hogy szeret, szeret úgy, mint még soha senkit e földön eszembe jutott az én egyetlen barátom, a ki kegyed miatt szakí­totta meg elete pályáját, itt hagyva életcélt, szerető édes anyát, csak hogy ráboruljon az örök homályosság, mely egyedül tud feledést nyújtani. Szegény jó baratoin, mennyire szerette Önt, En voltam ott a halálos ágyánál, midőn megtört fényű okos kél szemével szemeimet kereste, jéghideg kezével kezemet szorogtatta s elszálló életének utolsó erőfeszítésével is csak azt suttogta : Mondd meg neki, liogy nígyon szerettem s most csak azt kívánom, hogy aldja meg az Isten .... Nem akarja hal'ani, úgy-e ? De én beszélek s addig szeretnék róla beszélni, mig — búnös szép fejével ő rá gondolva utoljára — utánna nem megy, ki meghalt, mert egyedüli kívánsága esik az volt, hogy együtt élhes­sék át az életet. Igen, sírtam, rimánkodtam kegyeiért, de csak azért, hogy ezt elmondhassam . . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom