Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 27-53. szám)
1905-10-29 / 44. szám
V. \ VI. évfolyam 4,4:. szám. IVyiregyhAza, 10O5. október íiO. JSÍYÍRVIDÉK. T A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. — Előfizetési feltételek: .„ . , , , ,, , oatfen vagy helyban házhoz hordva • , el o^ e tfJ P enze k' megrendelések s a gész évre 8 knrnna P S3 etküldése tárgyában leendő felszó• korona. él évre 4 n [egyed évre ' Egyes s:á m ára. so fillér I* lamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám (Jánószky ház) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő ezime alatt kéretnek beküldeni. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak: Minden négyezer hasábzott petit sor egyszer közlésé 10 fillér; többszöri közlés esetébea 8 fill A nyilt-téri közlemények dija soronkint 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig40 fii.,minden további szó 4 fii. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit núcsuzik sírva, mikor a gazdagodás dém ona Amerika felé űíi. Sóvárgó lelke mindig azon a gondolatokon munkál, hogy mentől több, földje legyen és ha el is indult a kivándorló hajón Amerikába, a hol úgy hallotta, hogy ott nagy a kereset, egy szép napon mégis hazajön, itthon földet vásárol és tovább szántja a földet, a mely neki a legszebb foglalkozása. A földbérlésnek szövetkezés utján való létrehozatala igen fontos feladatok szolgálatában áll. Nem frázis e kijelentés, csak figyeljük meg a nép szeretetét a földhöz. Mennyi könny fakad azok szemeiben, kik bírtak valaha egy talpalatnyi földet és a mely a végrehajtó dobján, más kézre került. Elkeseredése szomorú tragikum, egy-egy kifakadása meginditóbb atragikai hósök bukásánál, mert e keserű feljajdulásokban a föld e szméjéhez való szívós vonzódása egyben arra inti a kormány hatalmat és a társadalmat hogy az ország fönséges erej-: a föld és a legigazibb munkaszeretet a földmivesé, mely országunk boldogságának, az alapvető fundamentuma is Mik >r a nép csüggedő lelkének tanúságait a Magyar Gazdaszövetség figyelmébe veszi és bérlő szövetkezetekkel óhajt létesíteni, a sajtónak nagyon eminens kötelessíge, hogy a társadalom vezető embereit segítségül kérje a hazafias misszióhoz. Mert mit akar a Gazdaszövetség? Ha a község határában, a birtokokon lejár a földbérlet; ő maga anyagi támogatásával akar segíteni a kis emberek szándékán. Azt akarja, hogy a bérleti vállalkozásban a legszegényebb de tisztességes, becsületesnek ismert ember is részt vehessen kevés pénzzel könnyen törleszthetó kölcsönnel. Azt akarja, hogy a nép maradjon itthon. Maradjon itthon a javas tevékeny munkás. Azt lirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát, Altalános Tudósító és Grünmandel Henri k és Társa által Budape sten, Haasenstein és Vogler irodajában Bécsben, és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban. Egy korszakalkotó es:me, A magyar gazdasági szövetség, a melynek iz a célja, hogy a kisemberek sorsán javithasou. legújabban igen okoá dolgot gondolt ki. An öldbérló szövetkezetek alakítását vette tervbe.l Ez az eszme fontos szociális feladatok izolgálatában áll. Tudjuk, hogy Magyarországon ;öbb millió hold föld van a bérlők kezébeu, a nely földet legnagyobb részben egyes bérlők rédik. Ott a hol a bérletek lejárnak, a Gazdag szövetség támogatásával kisgazdák és földmi velő I munkások fogják a földbirtokot kivenni ezután aaszonbérbe. Üdvözöljük a Magyar Gazdaszövetséget, mert ezen gondo ata józan és komoly, eleven és mélyre ható. Többet ér, mint a szellemi erők kapitálisából ömlő aranyszavak bokrétái, mert megvalósításával a uépek ezreinek ajkán csendül fel a hálaadó szó azokért, kik az ország népének kenyeret, földet adnak. A föld ! Mily fenséges erő rejlik azon a fekete rögökön, azon a sárga agyagon, azon a szürke homokon ! Még a silány szikes talaj is, titkos erővel vonja magához az áldott kenyér 1 kérgestenyerü parasztját. Egy-egy darabka föld jellemképző, hazafiságra indító eszköz ebben az országban, hol daloló uépek hasítják a barázdákat. égető nap hevében kaszálják a kalászos búzát. A varrótű, a kalapács, a ráspoly is szünetel mikor aratnak a szántóföldeken, mikor a termés learatása forog szóban. A földmiveló nép minden sóhaja a földje felé száll, ezt nézi aggodalommal, mikor a felhő foszlányok veszedelmes torlódása jeges esőt jósol az csal ajkára mosolyt, mikor a buja vetés eleven levelén megül az est hajnal, a pacsirta szóval üdvözölt reggel harmata, ettől á U pdáji, Elsárgult levelek. I. Ma három éve írtam tehozzád Első szerelmes versemet; Ma három éve ejtetted rabul Szegény vergődő szívemet. Ma három éve . . . én jó Istenem! Reménynyel csengett a nóta . . . Annyi sok álmot, egy egész világot Temettem sírba azóta. MBárhol vagy, álmomban mindig felkereslek, Elmondom, hogy mégis, mennyire szeretlek S mintha való lenne : Szánó mosolygással nézel a szemembe. Ilyenkor rendesen torkomra forr a szó, Hogy nem jövök többet, hogy ez az utolsó Nem moddhatom néked, Azért kereslek fel újra, újra téged. WSjn a szívem, sír zokogva Fel-feljajdul, majd megszakad, Pedig talán csak álom volt Súgva ejtett gyöngéd szavad. Nem fogadtál esküt nékem, Nem is kérted szerelmemé, Mégis, mégis neked adtam A szívemet, a lelkemet Mólyen néztem szemeidbe, Mint két csillag úgy ragyogott ; Nem te csaltál, hisz' tudom én, Csak két szép szemed hazudott. # Szürkülot. — Hiába lestem őket egész nap. Nem mozdultak ki a h ízből. Pedig szerettem volna szeme közé nézni annak az embernek és kíváncsi voltam az asszonyra nagyon. Nap nap után mult. mintha csak meghaltak vagy elutaztak volna, néma és csöndes volt körülöttük minden, csak az esténkint kigyúló világosság árult el életet a fqggönyős ablakok mögött. És nekem tudnom kellett, hogy ott egy fiatal pár éli a házas élet első napjait s hogy a férj az az ember . . . Es a nagy, örökké víg leány a díván szélére borult. Eleinte kínos csönd volt. A késő délutáni nap besülött a nyitott ablakon s megaranyozta az alkóv karcsú oszlopait, a díván szőnyegét és s virágos tapétákat. Len az utcán valahol, egy kintorna nyikorgott egyhangú unalmas dallamot, az eresz alatt fecskék lármáztak. Aztán lassú zokogás kezdődött, mely hisztérikus görcsökbe ment ál. A karcsú, nyúlánk test vonaglott, tehetetlenül a fájdalomtól. — De Jolán . . . édes'gyermekem . . . mondogatta részvéttel az öregebb asszonyság, végig simogatva a leány vöröses haját . . . legokosabb volna, ha kivernéd a fejedből. — Nem tudom . . . nem lehet. Néhány percnyi szünet után megszólalt megint, félénken, kíméletesen az öreg: — Hát legalább jól tetted, hogy eljöttél. — Emlékszik ugy-e — ke;dte a leány felülve, könyes, kisirt szemekkel — két év előtt volt itt nagymamáéknál, mi hoztuk ide, majdnem ugy mutatkozott akarja, hogy a távol levőket is, az édes hazába j vonzzuk. Kevés ugy is itt a nép, valamennyi érdemesére szüksége van a hazának, hogy erősödjönk, fejlődjünk és minden körülméuyek között lehessen a nép erejére támaszkodnunk. Csak ugy fog ez a nép nagy alkotásokat keresztül vinni, ha asztalán kenyer lesz, ha sok ember, sok munkaerő vetélkedik egymással a külömbnél-külömb munka létesítésén. Es ezzel mindent elmondottunk. Sokat lehetne még irni ez eszme szépségéről, szinte kínálja magát a retorika sok színes jelzője. Maga a gondolat azonban szebben beszél, hogy sem virágokkal rakjuk meg a lombos fát, a melytől nem látszanék a gondolat, az életerős törzs. Korszakalkotó eszmének nevezzük, mert. megvalósulásával látjuk az uj Magyarország népének boldogságát, a rnsgyar föld gazdaságosabb kezelését, a melylyel a nép jut vagyon- • hoz, nem pedig a kapzsi üzérkedés hatalomi vágyáért ragaszkodó tőkepénzesek tábora, kik között — tisztelet a kivételnek — oly sok volt a nép verejtékét fitymáló gőggel és kicsiny lenézéssel bíró emberek társasága, akik reászorultak a kis emberek munkájára, de akik e munkát garasoskodó fizetéssel honorálták és ennek eredményeképpen ezrével tódul a nép Amerikába. Mi akik a Gazdaszövetség ez eszméjét lapunk vezető helyén ím ismertetjük és gondolat megiestesitésével — a földbérlet j szövetkezésnek nagy jövőt jósolunk, szintej látjuk a visszaköltözött népet, hogy hazajötté1 ben mint dübörög talpa alatt a föld, melyre a nép leborul, hogy vele érintkezzék, azt soha többé el ne hagyja, ez a föld legysn az: mely éltet és eltakar . . . be, mint vőlegényem. Mingig ugy tett, nem tágított mellőlem soha sehol, nem eresztett kö .elembe senkit, nekem százszor is Ígérte, hogy élvesz és félig boros fővel skandalumot ' Vt egy ma ;álison, kijelentette, hogy lelövi azt, akf' a ny a i" mer-' flie/a szemét, mert én az ő menyas£zonyÍ eme t kf"" — — Emlékszel 10 1 jkkel Uo'ndtátok . . . — Akkor oly; ^ og voltam és büszke a kijelentésére, jóllehet tudtam, hogy ivott. Már vártuk mindnyájan az eljegyzést, de ő hallgatott és kerülni látszott a dolgot, valahányszor anyám célozgatott. Kezdett többet törődni a gazdasággal, naphosszat kint veszekedett a béresekkel és napszámosokkal, szabad idejeben nyulakra vadászott. Csak olykor jött hozzánk, ha az apámnak beszámolt a heti munkáról vagy ha az uraság küldte valami izenettel. Ilyenkor mindig igen szeretetreméltó volt. de nem a régi többé. Én észrevettem és egy esle, mikor a szomszéd pusztáról jövet kint sétáltunk az illatos földeken, kérdőre vontam. Hol mondta, bántja, hogy el kell hagynia engem hosszabb időre. Tartalékos tiszt és fegyvergyakorlatra hívják. Ds hat hét múlva visszajön. — És elment . . . segített az öregassz ny. — Elment . . . mondta a leány s a könyei felszikadtak. Az ablak előtt egy szál vadszőlőt lebegtetett a szél, a levél árnyéka ott táncolt szembe a falon, azt nézte száraz, tágra nyitott szemekkel. És beszélni kezdett megint hirtelen, szinte hadarva, gondolkodás nélkül : — Csak akkor tudtam meg, milyen nagyon szerettem. Bolond voltam, oh, de mekkora bolond. Hogy nevethetett, mikor visszajött. A majorban rá emlékeztetett minden, a fasorok, melyek a szomszéd puszták felé ágaztak, olyan hosszúaknak és üreseknek tűntek fel, pedig hányszor jártuk meg valamennyit; a lakását rendbetartottuk a háza előtti kertecskét én ápoltam, megöntöztem a virágait, kigyomláltam a kis ágyakat s a falra fölfutó venyigéket minden reggel megigazítottam; ahogy ő szokta, ahogy tőle láttam. Hí fölébredtem Nagy Elek okleveles mérnök Kállo'i-UtCSa Nyíregyháza, 27, •C^-Xr 1*1 I » J-Tv^ S& (saját háa.)
