Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 27-53. szám)
1905-10-22 / 43. szám
22. 44-ik szám. N Y I R V I D É K 1905. október 29. bárkinek tovább eladásra délelőtt 9 óráig v nni nem szabad. Részeges és botrányos magaviseletű kofák az árulástól eselről-esetre egy hónapra a rendőrkapitányság által eliilthatók. 5. §. Aki valamely áru felett síkúban áll, mind addip mig az alku tárgyát ott nem hagyta, előjoggal bir, miből folyólag tilos két fel közti alku alatt egy harmadiknak közbe ígérni. 6. g. Káromkodást, botrunyl okozó perlekedés, valamint a jogosan elfoglalt piaci helyekről valakinek erőszakos kiszorítása tilos. 7. §. Kzen szabályrendeletben megállapított rendőri tilalmak vagy rendelkezések megszegése kihágást képez és a mennyiben azok nem valamely törvény, kormányrendelet vagy szabályrendelet értelmében büntetendők, a jelen szabályrendelet alapján 40 koronáig terjedhető s az 1801. XX. t.-cz. 23-ik g-ában jelzett célokra for ditandó pénzbüntetések, behajt hu Hanság esetén megfelelő elzárással büntettetik. 8. §. A kihágások felett első sorban a városi rendőrkapitány, másodfokban a vármegye alispánja, s harmadfokban a in. kir belügyminiszter bíráskodik. 9. g. Kzen szabályrendelet, telinletlel a piacrend bentartásának sürgős szükségességére, az 1880 : XI,. t.-t t»-ik g-.i alapján lelsőbb jóváhagyás előtt a hivatott törvény 'J-ik g-a értelmében a kihirdetett követő huszonnégy óra elteitevei életbe lép. '1 Téli nyo mor e lő t t-. . . Téli nyomorúság előtt áll megint Magyarország szegényebb sorsú lakossága. Az álddtlan politikai viszonyok már js éreztetik romboló hatásukat a közéletben. Az állami és törvényhatósági munkák, amelyek so£/ ezer napszámosnak és iparosnak nyújtottak munkátje amelyeket, akármilyen sok volt is, folyton keveseltün'<. Az idén elmaradtak. Bizony sajnálni való taktika az, amelynél az urak huzavonájat a szegény emberek szenvedik m g. Akármilyen zűrzavar van is a politikában, arra az intéző kői ők nagyon is gondolhatlak volna, hogy a legszegényi bb néposztálynak, amely nem tehet semmiről, ezt a válságot megszenvednie nem szabad. Gondoskodni kellett volna az iden fokozott mértékben közmunkán 1 Azonban nem tettek azt s e mulasztás eredményei súlyosan fogja érezni a munkálkodó magyar nép. V, n olyan/ vidék már is, ahol a nép már az őszi hónapokban is nyomorog. Ilyen például Ciongrál megye, legbujabban termő földje szép Magyarországnak s irne mar felirt a nép a kormányhoz és a törvényhozáshoz, Imgy fdjon közmunkát, mert különben éhen pusztul. S igy van a szomszéd vármegyék népe is a „tejjel s mézzel folyó Kanaán* kellő köz> pén. De a válság nemcsak a közmunkákra hitott ki bénitolag, hanem a magánvállalkozásra is. Kinek lenne kedve ma Magyarországon tekintelyes befektetéseket eszközölni, amikor nem tudhatná, hogy micsoda eget földet rázó vihirt hozhat a holnapi nap? Így áll most nyomorral, nélkülözéssel fenyegetve a magyar nép a rideg tél elölt. S mi lesz még akkor, ha esetleg a léi derekán veget ért valahogyan az ex-lex és az éhes végrehajtók mint neki szabaditolt tigrisek vetik magukat az adóhátralékosok tízezrére? Lesújtó elgondolni, hogy mi fog történni akkor az elhagyott falvakon. Mindezeknél fogva minden város, minden törvényhatóság készüljön az idei télen egy beható jótékonysági akcióra. A jótékonysági akciók fogalma nem ismeretlen nálunk, ahol annyi a támogatasra szoruló szrg.my, ahol elemi csapások révén már oly gyakran indult meg országos akció a sújtottak felsegélésére. Az idei tél is országos elemi csapás számbi megy es ezért most is égető szükség van egy országos jotekonysági akcióra. — Adj' Isten hugám — szólt az ügyész. — Fogadj Isten — felelt a leány kellemesen csengő hangon s féloldalt, gyámkodó nézett Klemin Jusztinra. Mert bizony azon most is m glálszott, hogy c-cndbutos; vagy talán ismerte a leány ? — Tessék erre uraim — szólt a leány s kinyitolta az ivó ajtaját. — Jobb lesz erre hugáui — mondta Infásan az ugyesz. — Jobb szoba ez, látom, be is van sötétítve. — Oda nem mehet ám be mindenki. — Ej. szép piros rózsám, én sem vagyok ám unndenki. — Látom — szólt a leány ; látszott rajta, hogy kedvtelve pihentette pajkos szemeit a szép ügyészen — Honnan tudja az ur a nevemet ? — A nevedet ? Hiszen nem is tudom. i. , JT En niorull a<n meg. — szolt Klemm — hogy itt lakik a .piros rózsa.* Az ügyész meglepődött. Mintha hallotta volna de mintha nem is hallotta, hanem olvasta volna; hej pedie az mar nem jó, ha ó valamely pusztai lakosnak a nevét mar olvasta. — Gondoltam, kigyelmed aféle puszta békét rontó ember - szolt a leány és szemrehányóan nezelt a marcona kineiesü Klemmre. ^.i . Ne m. mondta a nevedet piros rózsa, de arcodrol olvastam le azt. — Hiszen kigyelinedre is raillerék az a Dév — szol a leány s ránézett az ügyész piros ket arcara. s mintha tekintetevel végigsimogatta volna azt a ket arcot. — Köszönöm, rózsám, de most már er.-szsz ebbe a szobába; nem matadunk sokáig. — A maga kedvéért — szólt a leány s kinyitotta a szoba ajtaját. Ezt tegyük m-g annál is inkább, mert ezzel nemcsak a tzegény embereknek, hanem magunknak, weive a fennálló társadalmi rendnek is szolgalatot teszünk. Mert tapasztalható már évek óta, hogy ott, ahol a magyar nép nyomorog nemcsak hogy szocialisztikus, ae egyenesen anarhisztikus tanok kapnak lábra. A nep nem tisztel se papot, se Istent, sem felsőbbséget, elveszti' bizalmát minden eddigi megbecsült egyénben s nyomoratói elvakítva minden pillanatban kész a forradalmi rombolásra, kommumisztikus állapotok teremtésére. Az idei tél, ha jótékonysági akcióval az egész tehetős társadalom nem leszi meg a kötelességét, esetleg megdöbbentő meglepetéseket hozhat. S meggyülhetik a katona- és csendőrszurony dolga. Tehát nemcsak a humanizmus követelménye aj téli altalános jótékonysági akció, hanem egyenesenI állami és társadalmi érdek. Ez a szempont vezesse azokat, akik az egyes varmegyékben és városokban kezükbe veszik az ügyet. S ennek a szempontnak kifejtésével kell a közönségre halni is. A müveit nyugat államai sokkal előbbre vannak már ebben a tekintetben. Hitalmas, az egész országot behálózó jótékonysági intézmények, hivatalosan vezetett akciók revén kerül meg a legszegényeDbek mindennapi betevő falatja s meleg ruhája. A kózjótékonyság tekin telében csak Budapesten találunk említésre méltó közintézményeket. A vidék ebben a tekintetben példátlanul el van hanyagolva. S igy midőn a téli nyomor réme f nyeget, mi csak a magunk erejére lámas'kodva állunk vele szemben. Es teljesítsük kötelességünket. Emiekezzünk, hogy az Erzsebet kiiályné emlékére építendő szoborra közel egy milliót adományozott a magyar társadalom. Ugyanaz a társadalom össze tud hozni egy milliónál jóval többet, amikor arról van szó, hogy a magyar nép tízezreit mentsük meg a nyomortól es lársaddlmunkat egy esetleges felfordulástol. A kisbirtok terheinek űaökkentése. Mezőgazdasági hitelpolitikánk fejődésének utján mértföldjelzőt képez az az újítás, amelyet az Országos Központi Hilelszövetkezet a Ksbirtokosok Országos Földhitelintézetével karöltve most negvalósitott s amelyről ,Nyírvidék" is adott már hírt annak idején. — Az akció nagy jelentősegét honorálni kívánjuk azzal, hogy a hirek rovataból kiemeljük és érdeme szerint foglalkozunk vele. Bernát István vetette föl azt az eszmét, hogy a kisbirtok tehermentesítése és a parcellázás megoldasa céljából a már meglevő, altruiszlikus alapon működő hitelintezetek ereje veendő igénybe. E >ből az alapgondolatból indultak ki a tárgyalasok az 0. K. II. Sz., a Kisbirtokosok Orsz. Földhitelintézete és a Magyar Földhitelintézet között. A két előbb nevezett intézet az együttműködésre nézve hamarosan megállapodásra jutott. A megegyezés folytán ezentúl az Országos Központi Hitelszövetkezet kőteletebe tartozó községi hitelszövet( kezetek tagjai földbirtokukra készpénzben folyósítandó, olcsó törlesztéses kölcsönöket kaphatnak. E kölcsönök! a föld becsértékenek háromnegyed részéig terjedhetnek,/ de 50000 koronánál nagyobb összegben nem enged éj lyezhetők. Évi törlesztés tejében, amelyben a tőketőrleszf tés és kamat is bentfoglaltatik, 50 éven át félévenként utólag a tőke 5'5%-a tizetendő. Látnivaló, hogy az új szövetkezeti kölcsönök olyan/ kedvező helyzetbe hozzák a hitelre szoruló kisgazdákat, aminőről eddig legfeljebb álmodozni lehetett. Magában veve az a körülmény, hogy a kölcsön törlesztésére évenként mindössze a tökének.. _öLfej százalaka fizetendő, szinle megbecsülhetetlen áldás a kisbirtokosokra nézve. A föld jövedelme ezt az összeget még a kevéssé kedvező években is meghaladja. Szorgalmas és takarékos ember könnyen, játszva menekül birtoka terheitől. Igaz, hogy a törlesztés 50 évig tart és népünk nem szívesen köti le birtokáTTtyen—hösszífidőre. Pedig ez csak rossz előítélet ! Okosabb dolog a kötelezettséget hosszabb időre ugy beosztani, hogy könnyen teljesithesNem volt ott senki, talán azzal a kis legénynyel egyedül van itt ez a leány. A szoba egyszerűen, de feltűnő csínnal volt berendezve. Letörölgette a székeket s üléssel kínálta meg az urakat, mialatt a pusztára néző egyik ablakról félrehúzta a függönyt es kinézett. — Egy kis bort adjál rózsám — szólt az ügyész. — Nem mondtam ? — súgott hozzá Klemm. — Ettől meg lehet inni — mormogott az ügyész, a midőn a leány kilebbent. — Nem mindig, szólt rejtélyesen Kiemm. — Eh, maga mindig gonoszokat gondol. — Ugy-e, talán még erről a szép leányról is? — Bizony szép. — Hej, de a rózsának tövise is van. Belépett a leány mosolygó, derűs arccal. Látszott, hogy legalább az egyik vendegnek szívesen ad italt. Oda is ült az ügyészszel szembe s a kifüggőnyőzőtt ablakon keresztül a pusztába nézett. A vadászok fegyverei a mellettük levő ágyra voltak helyezve. — Tud-e lőni uram ? — kérdi az ügyészt a leány. — Még Siger Csicsa Pista s- ugy, — dicsekedett az ügyész, aki valóban kitűnő lövő volt — pedig ez a betyár, azt hallom, kitűnő lövő A leány kissé elsápadt. — Csakhogy én emberekre nem lövöldözők. — tette hozzá Tóth — c.=ak ha éppen muszáj. — Hátha az is akkor! — felelt a leány. Mert nem kell ám minden rosszat elhinni, — No hat ne is beszéljünk arról — szólt Tóth kihörpintve borát. — inkább mondd meg, — szolt s meleg kezét rátette a leány egyik kezére — engem vártál hogy igy ki vagy csípve? No mondd. sük, mint — bár rövidebb időre — olyan terheket venni magunkra, amelyek alatt összeroskadhatunk. De különben is, ha az adós abba a szerencsés helyzetbe jut, hogy kölcsönét egy összegben visszafizetheti vagy annak törlesztésére egyszerre több részletet fordíthat: ebben őt semmi sem akadályozza. Még csak a szokásos kártalanítási dijat sem kell viselnie. A kölcsönt az adós barmikor fölmondhatja és visszafizetheti. Ezzel szemben a hitelező csak igen kivételesen oly esetben mondhatja föl, ha az illető községi hitelszövetkezet vagy a másik két hitelező intézet fölszámol, avagy ezek a kölcsönt veszélyeztetve látják. A józan, takarékos embert ez az eshetőség nem fenyegeti. A szövetkezetekkel szemben gyakorolt szigorú ellenőrzés pedig nagy ritkán engedi azokat odiig jutni, hogy fölszámolni kénytelenek legyenek. A költségek a kölcsönök felvételénél igen csekélyek lesznek. A szövetkezeti tagoknak rendelkezésére állván e kölcsönöknél is a bélyeg- és illetékmentesség, folyósításnál a felszámítandó 1% folyósítási díjon s a mostan fennálló taritánál is alacsonyabb bekebelezési dijon kivül sem árfolyamveszteség címén, sem más cimsn sem ilifele köl'ség nem számíttatik fel, kivéve, ha a megelőző terhek kifizetésénél postaköltségek merülnek fel. Egy kis kólts-g annyiban fog fiimerülni, hogy az adós névaláírása kir. közjegyző vagy kir. járásbíróság altal hitelesítendő. A szövetkezeti kölcsönnek az az üdvös tartozéka, mely szerint a szövetkezet figyelmet ordít arra, hogy a7. adós a kölcsönvett összeget okosan, gazdaságosan használja fel, az uj kölcsönöknél is érvényesülni fog. Ha a kölcsönre befektetés céljából vagy terhes adóságok kifizetése végett volt szükség, a szövetkezet ellenőrzi, hogy tényleg erre fordittassék. Sőt az adós könnyebsegére a jelzálogi terheket maga a szövetkezet, illetőleg az Országos Központi Hitelszövetkezet rendezi. Világos, hogy ez nem csak a hitelező megnyugtatására alkalmas, hanem főképp az adós érdekét szolgálja. Az ember könnyen enged a csábításnak, mikor pénz van a kezében. Jó, ha valaki a háta mögött áll és figyelmezteti, hogy annak a pénznek mi a rendeltetése. Az uj kölcsönök bevezetése lényegesen erősíteni fogja azt a kapcsolatot, amely a szövetkezet és tagjai közt fennáll. Ezentúl ugyanis a községi hitelszövetkezet képes a tagok összes hiteligényeit olyan kedvező feltetelek mellett kielégíteni, aminőket másut nem élvezhetnek.. A föld értékének háromnegyed részéig adandó/ kölcsön nem kevésbbé jótékony hatása még egy irány-í ban fog érvényesülni. A vékonypénzü embernek is lehetővé* teszi a földszerzést. A magyar ember különösen szereti a főidet. A falusi nép leghőbb vágya a földszerzés. Ez a vágy sokszor az éhségig növekszik. Képes arra, hogy kiűzze a parasztot a házából tengerentúli tájakra, ahol annyi pénzt remél szerezhetni, amelyből visszatérte ulán magának földet vásarolhat. A földéhség ráviszi az emberekel arra, hogy bármily kevés ér'ékü parcella árát hallatlanul magasra fölverje s igy birtokot szerezzen, vagy a már meglevőt növelje. Akadtak élelmes üzérek, akik a népnek e szenvedélyét a maguk javára kamatoztatják. Nagy birtokokat vásárolnak össze s aztán kisebb részekre fölosztva, eladják a kisgazdáknak és munkásoknak aránytalanni magas árakon. Azzal, hogy az eképpen földhöz jutott emberek képesek-e boldogulni, nem törődnek. Már pedig bizonyos, hogy a boldogulásnak nem egyedüli föltetele a földbirtok megszerzése. Sok körülmenytől függ az, amelyeket a mohó vágyakozással eltelt uj birtokosok nem vizsgálnak. Az uj kölcsönök képessé teszik a hitelszövetkeze- : teket, hogy a föidfeldarabolásokban is esetleg részt | vegyenek ott, ahol a kellő előfeltételek feltalálhatók. A munkás vagy cseléd, aki megtakarított tőkéjét földszerzésre óhajtja fordítani, vagy a gazda, aki birtokát a kedvező körülmények felhasználásával növelni akarja, a szövetkezet által nyújtandó kölcsön utján vágyát kielégítheti. Mindenesetre kívánatos azonban, . hogy az illetői.ek legyen magának valami vagyoni alapja I — Nem, — felelt a piros rózsa — csárdásnénak igy kell lenni. — Magad vagy a csárdásné? — Magam. — Ilyen fiatalon ? — A fiatal bora kelendőbb, — sóhajtott a leány — különben az apám is itt van, de ő rendesen alszik valahol a kertben ilyenkor. Klemm most kiosont a szobából. — Különben, — szólt a leány, ránézve nagy kékes szemeivel az ügyészre — ha tudtam volna, hogy a tekintetes ur jön, akkor is kicsíptem volna magam. S nevetett, de látszott, hogy igazat beszél. — Derék leány vagy, szép leáuy vagy Rózsa, — szolt az ugyesz s gyengéden átkarolta a leányt, aki még jobban elpirult, de nem ellenkedett, hanem majdnem felve nézett ki az ablakon. Éppen ekkor ím nt arra a kis iegény, de midőn betekintett, a piros rózsa már felállott. — Kár neked itt elhervadni ? — Hátha még rosszabb hely is van! Klemm belépett, kitöltötte a bort s aztán mondta: — Menjünk, Szeged messze vsn. — Tóth egy aranynyal akart fizetni a savanyu vinkoert. A leány félretolta a kezét. — Tekintetes ur, — szólt s hangja majdnem remegett — ha csakugyan jól esett az én legjobb, de mindamellett, tudom, rossz botom, engedje meg, hogy szivessegból adhassam, mert nekém is jól esett, hogy meglátogatott. E; aztán ki tudja, hátha én is kérek majd valami szívességet. A mint lovaikra ugrottak s köszöngettek a leánynak, tavolabb egy lovas alakja y tűnt fel, fegyverrel a
