Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 27-53. szám)
1905-10-22 / 43. szám
\\VI. évíolyni 43. szám. rVyiregylili,za, 10OG. október liví. JSÍYÍRVIDÉK. f A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Klotiíctésl föltételek: ,0Btau vagy helyban házhoz hordva: évre k 0r0Q a • Negyed évre . . 2 'Egyes szám. ára 30 fillérl" Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő felszólamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám (Janoszky ház) inlézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnen beküldeni. Bérraeutetleu levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. A. kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek vissz*. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábzott petit sor egyszer közlése l>> fillér; többszöri közlés esetében >< fill A nyilt-téri közlemények dija soronkint 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig40 fii.,minden további szó 4 fii. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit Hirdetések ellogadtatnak lapunk részere a kiadó-hivatalban (11. kerület iskola-utcza 8-ik szam); tovat.bá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát, Általános Tudósító és Grünmandel Henrik és Társa által Budapesten. Haasenstein és Vogler irodajaban Bécsben, és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban. A piac drágasága, Minden felé az országban arról panaszkodnak, hogy a piacok napról-napra drágulnak. Maga a főváros, hová a környékbeli községek nagy mennyiségben szállitauak élelmi árut, abol a vála szték oly felette nagy és atnely városnak minden részében kitüaő piacok és vásárcsarnokok vannak — mozgalmat indit a drágaság ellen, mert hova tovább a polgárság egzisztenciája forog veszedelemben. A kispénzű emberek nagy tömege ép ú.£y a piacra van utalva, mint a vaskos tárcájuak kicsiny társasága. Próbálnak is mindenfelé szabályrendeletet alkotni, hogy az áru-kinálók kapzsi meggazdagodási szenvedélyét korlátozzák és a vásárlóknak is jogokat biztosítsanak a piaci hiénákkal szemben. A fulmináns rendeletet pedig épen a piaci kofa sajnálja le, az röhögi le a legjózanabb papiros védekezést. Nem is lesz addig ennek a védekezésnek kézzel fogható eredménye, amíg a hazai mezőgazdaság konzervatív elméletben nyugszik és míg a mezőgazdaság nem ismeri a belterjes gazdálkodást, amíg szerte a vidéken nem lesznek 'zöldségtermelő telepek, gyümölcsösök, baromfi-tenyésztő telepek, tejszállitó szövetkezetek amíg a kereslet uagyobb lesz, mint a kiuálat. A mi gyenge, konzervatív gazdálkodásunk okaiból a bolgár és szerb nép takaros vagyont gyújt magának, magában az Alföldön, az agrár világ közepében. Látjuk, hogy a bérelt földért mily horribilis összegeket képesek fizetni, s látjuk, hogy az ó suttyó gyerekeikkel, a földmi velés legkönnyebb, pepecselő munkájával hogy megtollasodva hagyják itt őszszel a fölA n a " $ Öszi hangulatban. i. Körülted még bűvös tavasz van, Ragyog a nap, a rózsa nyit. Nálam már vad, őszi szél tépi Lelkem rólad szőtt álmait. Virágillat, csengő madárszó, Édes ábránd — szines, sugárzó ; Nem valók e zord, őszi ködbe. Szakítsunk édes mindörökre . . . Mért beszélsz nekem virulásról ? Szép szemed rám mért ragyog ? i.áttam én már egyszer lefutni Lángolóbb fényű csihagot. Mint örök fényre néztem rája : Oly bűvösszép volt ragyogása S mi lett véle? . . . Lehullt . . . kiégett Halálóráján gyászos éjnek. Bántja a fény fakuló lelkem . . . Hagyd félbe hát tündérmeséd! Halld az enyészet zord hangszerén, Hogy zúgnak a iialálregék Figyelj, figyelj a sötct szókra : „Kihűl a szív, lehull a rózsa Hideg kő lesz ami sugárzott." Tépjük szét hát a hazug álmot! . . . \ Óh ne remegj úgy . . • Borulj reám Megbántott, szelid angyalom. Pihegő, drága szivecskédben Üdvösség lesz a fajdalom. det, mely nekik egész évre kenyeret, öregségükre vagyont biztosit. Nagy baj, hogy oly vidékeken is, ahol a fogyasztási szövetkezetek felállíttattak, a nép t nem tanítják meg zöldségtermelésre, baromfitenyésztésre, hanem e helyett örömmel konstatáljuk, hogy a beltelkeken is búzát, gabonát termelnek. A tíz évről tiz évre összeállított statisztika örvendetes népesedésről ad bizonyítványokat, de fehér holló számba megy az a jelentés, mely a vidékiek uek arról a változó gazdasági rendszeréről adna tanúságot, melyet fentebb érintettünk. Magyarán : A népesség szaporodik, a fogyasztó, a vásárló közönség egyre nagyobb tért foglal el, de a kínálat ma is az, ami kéthárom évtized előtt, sőt a minden vonalon érvényesülő kartelek miatta kínálat egyre fogy. Nagy vásárok voltak hajdanában mindenütt az országban, ahol hangom volt a piac a megelégedettek szavától. Ma itt-ott árul t'gy-egy SZŰCÍ, itt ott beszélnek jó vásárokról. A kartell rendszer miatt eszünk — a többek között — olyan búst, melyben kitörik a fogunk. A kiviteli ker skedelem miatt egész napi keresetűnket adjuk oda egy-egy p^r csirkéért, amely egy jól kihízott verébnél a'ig nagyobb. Mindezek azonban nem hogy feleslegessé tennék, de még annál inkább kötelességévé teszik a városi hatóságnak, hogy a fogyasztó, a a piaci vásárló közönséget védelemben részesítse, hogy a piaci uzsorát minden lehető eszközzel korlátok közé szorítsa. Városunk rendőrfőkapitánya egy piaci rendszabály kidolgozásával megtette a kezdeményező lépést ebben az irányban. Ügy tudjuk, hogy az elaborotum legközelebb már a tanács, Hadd csókolom meg imádattal, Remegő, drága kis kezed Ne félj, ne félj az enyészettől! Örök tavasz virul neked. hozott kísértetbe, j á r, Egy emlék Egy bús emlék mely vissza A fájó m u 1 t gyászfátyolával Átkötött hervadt rózsaszál Óh űzd el tőlem mindörökre E bús, rideg halálregét. Lelkednek fehér tündérálmát, Én kedvesem regéld . . regéld ! Szavadnak édes, lágy zenéje : Enyhe tavaszi fuvalom Tőle a rideg enyészetkor Virág nyílásról álmodom. Körültem is dal, illat ár van, Ragyog a nap, a rózsa nyit, Szerelmes fényben mosolyg minden, Az ősznek árnya sincsen itt. Ne könnyezz édes ! Függeszd rám már Csodaszép, bűvölő szemed .... Ne félj, ne félj az Enyészettől ! Most is tavasz virul neked. A halott üdvök bús sírhalmát Ezer rózsával elfedem. Ugy-e minekünk nem lesz őszünk, Ábrándos, szelid kedvesem ? X Kéky István. Piros Rózsa. — A Ráday-korból. — Irta: Pataky l3tván. 1871-ben augusztus végén t ör^i és tótmegyeri Tóth Mór, Ráday kormánybiztos mellé kirendelt egyik ügyész cs Klemm Jusztin, a már akkor nagyhirü nyos onnan a képviselő testület elé kerül. A közönség érdeke megköveteli, hogy a szab ályrendeletben megszabott rendelkezések sürgősen végrehajtassanak s tzért kérjük a tanácsot, hogy haladék nélkül terjessze azt a képviselő testület elé. A főkapitány javaslatát közöljük alább egész terjedelmében, hogy a nagyközönségnek is módjában legyen, mielőtt törvényszerűen megállapittatnék, ahhoz hozzászólni. A szabályrendeleti javaslat a következő: 1. §. A piacok helyét a város képviselőtestülete, az egyes elárusító helyeket pedig a rendőrkapitányság jelöli ki. A piacokon első sorban a helybeliek riszére jelölendők ki a helyek, az pedig az üzlet régebbi fennállásának tigyelembe vételével, vidékiek az érkezés soirendje szerint, helyeztetnek el, s ezek közbül állandó helyre csak az tarthat számot, aki a helypé ízt egy évre előre megfizette. Az egynemű árucikkek részére a piacokon egy csoportban jelöltetnek ki a helyek s ezek csak a kijelölt helyen áruihatók. 2. §. Az eladási idő, — a gaboha és állat vásárra nézve külön szabályrendelettel állapíttatván meg, — a többi ÖSSZÍS árucikkekre nézve a napi piacokon az év április l-jétől október l-ig reggel 5 órától, délelőtt 10 óráig, október 1-től a következő április l-ig reggel 6 órától délelőtt 10 óráig, a hetivásárok alkalmával pedig reggeli 5 órától délután 5 óráig ezennel megállapíttatik. Országos vásárok alatt az eladási idő reggeli 5 órától délután 6 óráig tart. 3. §. Élelmiszereket elárusítók tartoznak áruikat a szabályszerű orvosrendőri vizsgálatnak alá vetni. 4. §. A gyümölcsöt kivéve, élelmiszereket, szárnyas állatokat a piacokon, nemkülönben az utcákon és közutakon a kofáknak és idegen kereskedőknek és általában mozó csendbiztos a szegedi pusztákon űzték a Tólli Mór szóló-agarával a nyulat. Klemm Jusztin csak nemrégiben épült fel sebeiből, amelyeket akkor kapott, a mikor a makói szenátort, a nagymáju Weér Györgyöt, a többszörös rablógyilkost, a ki mindaddig Makó legtiszteltebb polgára volt, elfogta. A kél vadásznak éppen egy napra esett a pihenője és Szeged végén kerültek össze, hogy a délutánt agyonverjék. A szóló-agár már három nyulat csipett nyakon, melyeket az utjokba kerülő parasztoknak ajándékozlak, mikor egy magánosan álló házhoz értek, a mely „Most már pihenj" néven ismert hires csárda volt. — Belérnénk tán? — szóltszemhunyoritva Klemm. — Tudja, hogy nem iszom bort. — Van itt aludt tej is. Meg tán olyan kinálja, a kitől a bort is megiszsza — Alig hiszem. No de menjünk. Egy óra nem a világ. Tóth Mór atlétai termetű, vállas, erős ember volt, a sport minden nemében jártas, bátor, a ki nem egy veszélyes kalandon ment már keresztül. Szép, szabályos arca volt,, mindkét oldalon halvány pirossággal. Ráday, a mikor kedélyeskedett, „az én szép ügyészemnek hivta." Be'éptek a csárdába. Két szoba volt benne. Az egyik kicsiny, ezt a csárdás maga hasznába, a másik nagyobb, itt volt a söntés, azonfelül fa-asztal és lócák, meg üres üvegek. A két vadász lovát az udvaron ácsorgó kis legény vette át. A mint a konyhába léptek, a kis szobából egy leány került eléjük, ugy tizennyolc— hu*z éves lehetett. De gyönyörű leány ám. Hiába nem volt vendég, hiába volt hétköznap, ugyancsak kackiásan volt felöltözve. Baina szépség volt, a milyenért nagy löldet lehetett volna bejárni. Nagy Elek okleveles mérnök Kállóí-UtC2a 27, S2. (sajátít); nyíregyháza, - — In) • •
