Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 27-53. szám)

1905-10-08 / 41. szám

XXVI. évfolyam 41. szám. JSyireíryhdza 1Ö05. október 8 ÉK A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Egész évre 8 korona. Fél évre 4 Negyed évre 1 , Egyes szám Ara ss fillér I Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő felszólamlások Jóba Klek kiadó-tulajdonos könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám (Janószky ház) intézendők. A lap szelle ni részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnem beküldeni. Itérmentetlen letelek caak ismert kezektói fogadtatnak el. A kéziratok csak vila<os klráaatra s az illetó költségére küldetnek vissza. Hirdetést dijak: Minden négyezer hasábzott petit sor egyszer közlése l' fillér; többsióri közlés esetében'* fill A nyílt-téri közlemények dija aoronkint 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig4J fii.,minden tovibbi szó 4 fii. Vastag belOvel szedett kéUzereern nz&mit Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8del Henrik és Társa által Budapesten, Haasenstein és Vogier irodajabat. ik szam); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát, Altalános Tudósító és GrllnmanBccsben, és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban. Dr, Jósa András, Szabolcs vármegye törvényhatósági bizottsági közgyűlése, őszi közgyűlésének elsó napján, 10-én, ünnepet szentel annak a nevezetes alkalomnak, hogy vármegyénk jeles főorvosa közszolgálatának negyvenedik évét betöltötte, Dr. Jósa András, aki mint orvos, mint a közegészségügyi administráció irányitója és vezetője — s megmondhatjuk egész nyiltan — hogy Szabolcsvármegyében, messze kisugárzó példaként — megteremtője — épet) ugy kimagaslott a napi emberek mértéke fölött, mint ahogy Szabolcsvármegye régiségi muzeumáuak a — maga gyűjteményének fejedelmi ajándókképen való átengedésével s e nevezetes kulturális intézményünk azóta való folytonos és egy lelkesülő férfi minden szerető gondjával és lelkiismeretével való gyarapításával és szaktudásával országos hírre tett szert: igazán méltó férfiú, hogy a hálának, a szeretetnek és tiszteletnek mindéi nyilvánulásaival övezzük, neki ésuekünk is nevezetes dátumánál e nevezetes évfordulónak. Mi — a Nyírvidék — meghajtjuk az elismerés zászlóját ez előtt az igaz ember előtt itt és külön is, mert büszkék vagyunk rá, hogy az ő nagy egyéniségének egyik kiválóságában magunkét tudjuk és üdvözöljük őt — mint irótEbben a vonatkozásban is dr. Jósa Audrás kivívta azt, hogy igazi, a javából való a toll emberei között, akit — ami pedig a legigazabb mértéke a hivatott iróuak — egész szíve, egész lelke szerint megismer minden olvasója a tollából kikerült betűk után. A. „Jjtylmdíék" tápqgája, A Csomori-pusitán. Őszre jár az idő. Nap nap után a déi esést vál j ik a pusztai emberek. DJ ha a dér le nem esik, azért mégis ősz van, mert a gyerekek iskolába járnak minden tanyáról. Ezek a tanítóféle belü'udományosok még a krumpliszedést sem szívesen várjak, hanem mielébb az iskolában akarják látni a gyereket. Mintln az a négyöt hónap nem lenne éppen elég a harminckét belü megtanulására. Mihály, az ur idaimi juhász már ugy hjt.irozla, hogy kis fiával, a Jói-ka gyerekkel pióbát leszen, hat In egy hónapra és egy napra megtanítja a harminckét betür

j, ami harminckét napot tenne éppen. M ir p- dig a Jóska gyerek olyan okos, hogy naponként beveszi az egy betűt, ha nem kettőt . . . Ezen tanakodnak az Erzsók asszonynyal és javában foly a beszéd, mikor mesterember félék jönnek a tanyára. Erzsók azt mondja, hogy ne vegyüljék Mihály a tanitó dolgába. Azért mestersége a tanítónak a belütamtás, hogy tudja. Már a birkafélékhez nem ert a tanitó. — No már az is igaz, — mondji Mihály juhász, — de négy-öt hónap: százötven nap, azalatt nem harminckettő, hanem százötven belü kell, hogy bemenjék a gyerek fejébe. Mert a Jóska gyerek okos gyerek! Belép az ispán, aki a mesteremberekkel jöve. II inem, hát furc-a mesteremberek ezek. Olyanok, mintbi lakatosok lennének, de mégsem lakatosok. Kovác-hoz is hasonlítanak, de mégsem kovácsok, mert Mihály megkérdezi az ispántól, hogy megkövetem, mi a csudt az a villanyszerelő ? A jubileumi ünnep, amit 10-dikén ennek az elmondott nevezetes évfordulóuak szentel a vármegye — me'y legelsősorban nevezheti öt büszkéu a magáénak, közéletünk legfelsőbb és legelsóbb rétegeinek közös nagy ünnepe. A meghajtott lobogó mellett az egész vármegye népe kiváu dr. Jósa Andrásnak még sok erőt hogy áldásos, lelkes munkáját úgy egyesek, mint a közjó javára sokáig folytathassa még. A 10-diki közgyűlés Bory Béla és dr. Mezőssy Béla következő indítványa alapján fogja e nevezetes évfordulót megünnepelni: Tekintetes Törvényhatósági Közgyűlés! A közélet embereinek legméltóbb jutalma : polgártársainak hálája és elismerése. Ha van valaki a vármegye muukás napszámosai között, aki felebarátainak tiszteletét és ragaszkodását közhasznú tevékenységével kiérdemelte: úgy bizony ira az elsők közöttf'van ezek tiszteletre méltó sorában vármegyénk kiváló főorvosa, mindnyájunk őszinte szeretetének tárgya: dr. Jósa András. Az ő orvosi hírneve és tudása szeles korben ismert; a messze távolból is özönlöttek az idegenek szakösmereteinek forrásához és oly sok szenvedő talált enyhülést éí gyógyúlást tauácsai, útmutatásai nyomán. Mint orvost felesleges nekünk öt kiemelnünk: úgyis tisztelt nevet vívott ki magának tevékenységével; egyénisége ez ország legtávolabb vidékein is közismert; képzettsége előtt készséggel hajolnak meg mindenütt a szakkörök. Borka ispán régi ispán. Tud beszélni a tanyai juhászok nyelvén. Meg is magyarázza, de elébb féire hívja Mihály juhászt, mert jobb azt, ha c^ak kelten hallják, azalatt a villanyos mesteremberek hadd nézzék az eget a tanya lelett. Mikor már a szérüs ktrtnél vannak, hál csak akkor kezdi a beszedet a Borka ispán. — Mikor vo't erre a Sáribó gyerek? — Ma ő ödik napja, — feleli Mihály. — Mi veszett el ? — kérdezi Borka ispán. — Három ürü, egy kos. — Megint nagy étvágya volt! — nnndja az ispán. Van annak minden héten ápátilussa, de nem kezdhetek ki vele. Rám gyújtja a buját. Benn egünk. — M girtuk már a receptjét, — mondja Borka ispán és a szemével nagyot pillant, de a torkán még nagyobbat nyel utána. — Medeciát kap a Sáribó gyerek? . . .csodálkozik Mihály. — Olyat, hogy táncol tőle, ha beveszi. — Csakhogy beveszi-e? — ravaszkodik Mihály, mert tudj,, hogy az a Sáribó nagyobb gaiember Rozsa Sándornál. — Kend adja be neki! — szól az i?pán. Mihály juhász megáll egy helyen, m'ntha görcsöt kapott volna. A félelemtől alig bír szólani. Halkan kérdi az ispántól: — É...é...é.,.én?... — Nem személyesen, — magyarázza Borka ispán. — Arra kend gyönge legény, hannu másként. — No, az más! — biztatja Mihily juhász. — Itt vannak a villanyszerelő mesteremberek. — Ezek itt maradnak? — kérdezi Mhily. Mi azonban, akik vele együtt élűnk, akik őt látjuk évtizedek óta fáradhatatlauul dolgozni és küzdeni, mi benne nemcsak a nagy orvost, a tudóst, a régészt tiszteljük, hauem bámuljuk az embert és csodálva töprengünk felette, hogy dr. Jósa Andrásnak a tudását becsüljük-e többre, vagy arany szívét ? Egy ember, aki e vármegyében mindenkit östner és akit mindenki szeret. Egy ember, akinek nincs irigye, csak lekötelezettje. Egy ember, aki annyi szenvedőn segített, do aki nem vette még igénybe egyikünk jóindulatát sem. Egy tetőtől-talpig igaz ember. Ez volt mindig és mindenha dr. Jósa Audrás. Szabolcsvármegye sohasem volt hálátlan a maga nagyjai iránt. Éppen azért csak egy kis részét rójjuk le dr. Jósa András iránt érzett hálánknak, akkor, a midőn indítványozzuk : Hogy Szabolcsvármegye közönsége dr. Jósa Andrást 40 éves orvosi működésének évfordulója alkalmából üdvözölje; érdemeit — különlapon — jegyzőkönyvileg örökitse meg; továbbá egy rendelkezése alatt álló alapból megnevezettnek régészeti tanulmáuyúti költségekre Ü000 koronát utaljon ki; és múztumőri szolgálatai fejében — személyéhez kötötten — 1200 korona évi személyi pótlékot részére szavazzon meg. Indítványunk elfogadását kérve, vagyuuk a tekintetes Törvényhatósági Közgyűlésuek kész szolgái: Bory Béla, Mezössy Béla. — Dehogy maradnak. Csak a telefont állítják fel itt a tanyán. — Már láttam is, hogy fölfelé jár a szemük, m»rt mindig fölfilé néztek, de hát mi a feszkes csuda az a telefonj- ? — Hát azt sem tudja?! A beszélő masina. — Arról hallottam már, — mondja Mihály juhász, — mert a tanitó ur is magyarázta a leánykámnak. — Hogy magyarázta? — kérdezi az ispán. — Hát bízón a Sárikám ugy beszélte, hogy a telefony ugy gondolható, mintha egy kutya vóna benn a belső majorban. S ennek a kutyának csak a feje vóna a belső majorban. S olyan hosszú teste volna, hogy a larka ide érne a juhászmajorba. S már mintha én a kutya, a hosszú kutyafarkat a fogammal m-gs-orilanám s annak a f je a belső majorba vonyítana . . . No, ez a ti lefony! Borka ispán nevetni akar, de mégsem nevelelt. Csak rámondotta a magyarázatot: — Az éppen ugy lesz Mihály. Csakhogy nem kutya a lelefon, hanem drót . . . — Csak drót ? ... — csodálkozott Mihály. Mert inkább elképzelt egy hatkilóméteres vonyító kutyát, mint egy beszelő drótot. — Csupán csak dról, — magyarázta az ispán •— de ha a bel-ő majorba beleszólanak, azt kend ugy hallja, mintha én itt beszélek kenddel. — Ejnye! . . . — tört ki Mihályból a csodálkozó . — De ha kend visszabeszél, hát azt a belső majorba ugy hallják, mintha a nagyságos jószágkorminyzó lakkcsizmája mellől beszélne . . . És itt a juhász parasztból kitört a». őserő. Hiszen akkor rögvest beugatom a telefonba, ha eljön a Sáribó gyerek . .