Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 27-53. szám)

1905-10-08 / 41. szám

126 36-ik szám. N Y I R V I D É K 1905. szeptember 3. A Jósa jubileum alkalmából vesszük és közöljük a következő sorokat, egy volt szabolcsin gyei, most miskolci gyógyszerésztől: Többször s több alakban ünn pelték e nagy férfiét Szabolcsvármegyeben s most elérve 40 éves közszolgálatban eltöltött orvosi működését, Szabolcsvármegye törvényhatósága és Urai ismét összeülnek Őt ünnepelni. Végtelen sajnalalomra e fényesek ígérkező ünnepélyen részt nem vehetek. De egy szerény pálmaágat én is fűzni akarok ahhoz a koszorúhoz, amily közeletünk e kimagasló alakját, vármegyénk diszét ez ünnepnapon arra a piadestálra állilja, amely őtet méllán megilleti. Mert kicsoda Jósa doktor Szabolcsvármegyébin ? Valóságos üstökös csillag a vármegye egén. Mint született e kicsiny és eltiport nemzetnek egy Petőfije s egy Jókaija, Szabolcsvarmegyének ilye i szülöltj; dr. Jósa András. Messze kimagasló alakja szűkebb hazájának, országos hirü ember és ezt mind orvosi tudományosságának köszönheti. Akik őt közelebbről ismerik, még hozzá fűzhetik azt is, hogy orvosi tudományát csak emberi nagysága múlja felül. Mint vármegyei főorvos, kartársai között vezető szerepet \ívott ki magának. Széles e hazában ismeretes adinini trativ orvosi munkássága, minek eredménye a vármegye kedvező egészségügyi viszonyai és a halálozás csökkenése, a népesség szaporodása, melyben Szabolcsvármegyét alig egy pár vármegye múlja felül. Én még Nigyuilloból ismerem e dicső nagy embert, mikor még férfi kora delén, dicsősége és hírneve zenithjén Szaboxsvárm jgye egyhangúlag főorvosává választotta. Onnan volt szeiencsém ismerni ez önzetlen, minden szép és nemes iránt lelkesülő nagyműveltségű tudós doktort. Mert emberségemre mondom, hi gy e nagyié.kü ember egész életén át önzetlen volt és ebben rejlik az Ő emberi nagysága, az orvosi nagy tudományosságán leiül. Sioffan tanitó úrral tartok amikor ezelőtt két éve reámutatott, hogy milyen gazdag Jósa doktor jó cselokedetekben, ezt én is megerősíthetem, mert egész életében a szegények gyáraolitója cs jóltevője volt. És az ma is. llogy önzetlensége meseszerű, elbírálható abból, hogy mig más orvosok hasonló helyzetben 100,000-ket szereznek, ő földi kincset nem tudott gyűjteni magának. Bár rég megirták róla, h -gy „Jósa doktor mindent tud," ebez az egyhez nem értett soha. Lehet hogy e mondásommal, sőtalabb hangzó indítványommal is felháborítom önzetlen lelkének tiszteletre melto nyugalmát, de mentségem legyen a cél, melyet szolgálni akarok vele. Mert nem kevesebbet szerelnék elérni mint azt, hogy a nemes vármegye ugy bánjon el e nagy férfiú 40 éves orvosi jubileuma alkalmával mint Jókaival nemzete. Eszembe jut Puskin, a nagy orosz költő mondása: „Hajh, földi létünk niulva mul, Egymást váltják fel nemzedékek. Eljő, eljő s üt majd az óra Mikor nekünk is menni kell, S helyünket más foglalja el!" Azt szeretném, hogy ez agg, bár nem invalidus nagy férfiul, ludós doktort és közhivatalnokot az emberi kor legvégső határáig larUuk meg, öreg koiára biztosítsuk neki a nyugalmat és gondtalan életet. Sokat zaklatott, ezer viszontagság között éjet és napot egygyé tevő orvos működését ismeri mindenki, pláne mig Szabolcsvármegye utai nagyrészt a törik-szakad csárda-beli utakhoz hasonlítottak. — Ezt akartam megmagyarázni, — mondá az ispán — de ha kitalálta, hát aniál jobb. Csak ezt a titkot el ne mondja a házán, pének. A beszélő csuda a kamarába lesz. Nem kell kiáltani, még a szuszogás is meghallatszik a belső majorba. — Akkor bocsánat adassék érelte, — szó t közbe Mihá'y — mert a feleségem horkol álmába, még az igazgatóné őnagysága megijed, ha hallja. A tiszttartó nyugtató magyaiázatot csinál. — Csak akkor lehet benn hallani, ha kend kinyitja a masinát. Erre Mihály is belenyugszik Hogyha a felesége horkol, hát becsukja a telefont. Borka ispán továl b magyaráz. Elmondja, hogy miként kell bánni a telefonnal. M rp racsolja, hogy mivel ilt csak tavaszkor kezdődik munkaidő, hát csupán a birkalopó Sáribó gyerek miatt vezetik be. De erről aztán a Mihályon kivül más ne tudjon, neszét ne vegyék a titoknak. Amint a tolvaj Sáribó jón, csak kérje a csendőröket, aztán nrre sitoinbolta magat a betyár, már a csendőrök kezebe lesz. A villanyszerelők szorgalmasan dolgozlak. Oszlop helyett a pompás akácfasoron vitt k végig a telefonvezeteket. Harmadik nipon a beszelőgép a Mihály juhász tanyajaban bekerült a kis kamraba. (Egyelőre tettek oda.) Kérdezte is az asszony, hogy mi az ördög légyen, de megnyugtatták magyarosan. Azt mondották, hogy villámhárító . . . Ezt megértette. Közbe az asszonyt beküldöttek a belső majorba, mig a tel font kipróbálják, mert nem jó az asszonynak mindent tudni. És ekkor beszólt Mihály juhász a jószágkormányzóval. Szinte reszketett, hogy a káromkodását akurátosan hallotta, de nem látta a kez>t, hogy pofon üsse vele. No, ez furcsa voll. Mihályban reszketett az öröm, a gyönyörűség. A mesteremberek betanították. Hogy társadalmi téren egy hosszú életen át mit alkotott és létesített e nagy műveltségű tudós doktor Szabolcsvármegyében, annak illusztrálására csak a régészeti muzeumát említem, melyi t nem hiába nevezett gróf Vay Sándor Jósa doktor muzturnának; ez tisztán az ő alkotasa nagy fáradtsággal és nagy költséggel. Ez alkotása már örökre hallhatatlanná leszi nevét Szabolcsvármegye törtenetében. Ezekért tarlom i n Jósa doktort nemcsak jubileumra — de Szabolc-várm-gye hálájára is érdemesnek. Ha a költő királyt nemzete egy vagyonnal ajándékozta, ha az állam külfnös szolgálatokért egyeseknek jutalmat ad, méltónak tartanám, hogy a nemes vármegye e kimagasló nagy fiát lé.-zesitse annyi kedvezményben, hogy élte végéig a neki járó főorvosi fizetésnek kétszeresét adja tiszteletdíjul, vagy más hasonlóképen fejezze ki háláját, s hogy ez által öreg s talán nyugalmasabb napjaira gondtalan életet biztosítsunk. Végzem soraim, s a nagy távolból kiáltom, hogy éljen a honnak s szűkebb hazájának dicsőségére ez az igazi nagy ember, soká, soká, soká. Nemo. Az alkotmányért, Ő felsége a király végtelen nyomorral és szenvedéssel fenyegette meg a nemzetet. A nemzet vezéreit, kik hoz^á tanácsot adui mentek, parancsotváró szolgák módjára fogadta és bocaátoita el. A nemzetet valami katonai for máczióval tévesztette össze, melynek a legfelíóbb hadúr paraucsait tűzön-vízen keresztül teljesítenie kell A nemzet tiltakozik a szándékos összetévesztés ellen. Nem engedelmeskedhetik a parancsoknak, melyek exisxtei.ciális jogait támadják meg s ezzel még títongóbba lett uz ür, mely a n mzet és király szivét, érzelmeit és akaratát egymástól elválasztja. A kései ősz szomorú borongásába, október hatodika táján elkeseredett láng gyúl a szivekben s az ökölbeszorított kezek mintha már láthatatlan fegyverek markolatát szorongatnák. De látható és féüyes fegyverünk a jog, a törvény paragrafusai. Elszántan villogtatják meg őket a vármegyék s egymás után emelik fel szavuk a nemzeti becsület, a megsértett nemzeti szuverénitás védelmére. Szabolcsvármegye is újra sorompóba lép a veszélyeztetett jogok, a megfenyegetett alkotmány érdekében Holnapi közgyűlése minden bizonynyal egyhangúlag fogadja el a következő indítványokat, melyeket a vármegyei alkotmányvédő bizottság terjeszt majd a vármegye közönsége elé. Ez indítványok igy hangzanak: l. Mondja ki S'abolcsvárra?gye közönsége határozatiig, hogy gr. Andrássy Gyula, gr. Apponyi Albert, br. Bánffy Dezső, Kossuth Ferencz és gr. Zichy Aladárnak, akik mint a magyar képviselőház többségének vezérférfiai: legfelsőbb kihallgatáson megjelentek,ez alkalommal történt megalázó módon val > fogadtatását az egész magyar nemzelre nizve sértőnek tekinti és a leghatározottabban tiltakozik a fejedelmi jogoknak olyan önkényes gyakorlása ellen, amely az alkotniínyosság alapelvének világos megtagadását jelenti. Megnyomta a ládika gombját, aztán nim várt csöngetést. huiem a hallga'ó kagylót a füléhez tette, nehogy vissza csengessenek és lármát csináljon. Szinte suttogva beszélt és azt is hallották a belső majorba. A birkarabló Sáribó gyerek kelepcéje elkészült. A mester mberek eltávoztak. Másnap esle ott volt a Sáribó. Büszkébben beszélt, mint Rózsa Sándor. A tanyán levő ket kenyeret is elakarta vinni a nyolc birkára ráadásnak. Mihály a kamrába ment. A b -szélő láda gombját megnyomta, azlán mikor kérdeztek, hát bemondá csendesen: „;őjjenek a csendőrök! Itt a Sáribó gyerek !" Többet nem szólt, de ez elég volt. — A Saiibó gyért k, egy öles, nagy rabló legény éppen a nyolc birkát pikolta a kocsijára, mikor a csendőrök elcsípték. Alig felóra alatt már megeikeztek a rabló díjasára. Elvitték Sáriból, de a pajtásai elszaladtak. Régi rossz ember volt. Három é^ig tartották benn. Hanem a telefon-beszélőt tavaszon a Mihály juhász szobájába vitték es az asszony is megtudta, hogy mifele masina. Azelőtt csak villámhárítónak képzelte. Hogy minden tilkat megtudta, hát rövidesen elrou.lott a beszélő ma-ina. A drótot elvágta valaki. Újra ös-zctoldoztak, de m gis elvag ak. Tovább tariotl ez a t lefondrotvagdalás barom hétnél. Közbe híre jött, hogy a Sáribó gy. rek a fogházból megszökött, de nem talá j.ik A csendőrség hasztalan kereste. Pedig ludla, hogy Sárib >nak a telefondrót-elvágásokhoz köze van. Hosszú volt a halózat, hat kilométerre nem tudták védeni. Vé

cre a belső majorlelepen berendezett villany világítási gépész vállalkozott a Sáribó elfogására. A csendőrőrmesterrel beszélt, azután az igazgatóval sut'ogtak, végre megegyeztek. Egy hélig a villanyfejlesztésnel nemcsak a működő, de a tartalékgép is kemény munkában vala. A esendőrőlm sler egyes csendőröket járatott a halkilométeres tanyai ulon a M h ily juhász tanyájáig. A magyar közjog szerint a koronázás nem pusztán ünnepélyes czeremónia, hanem egy fontos kötés, a melynek feltételei mellett van jogosítva az uralkodó hatalmát gyakorolni. Az az eskü, a mely ez ünnepélyes órában elhingzik, nem lehet üres szó, nem lehet értéknélküli alakiság, hanem a nem'.eti közvélemény és a világ szine előtti soha mig nem másilható örök fogadalom, a melynek szigorú betartásához nem csak az ura'kodó tekintélye, hanem egyéni szavahih ;tősége is hozzá van forrva. Az alattvalóktól jogosítva van a koronás király bűs-éget és a törvények iránti engedelmességet követelni, de csak addig, mig önmaga törvényes alapon áll. Mély fajdalommal látj i tehát Szabolcsvárniegye közönsége az u'óbbi időben történt eseményeket. A koroná kirá'y közjogi állása, méltósága megköveteli ; hogy szent és sérthetlen szemelye pár!ok felelt álljon és soha ne vegyüljön bele egyéni nézeteivel a napi politika eseményeibe. Gonosz és 1 Ikellen tanácsadók azok, akik őfelségét — a koronás királyt — olyan állásponthoz szegzik oda, mely leg utirozottabb ellentétben áll azon tőrvényekkel, a melyekre a király megesküdött és a mely törvények megtartására magát elkötelezte. Gonosz és lelketlen tanácsadók, a kik feldúlni akar,,ák a magyar alkotmányt és nem gondolják meg, hogy ezzel a dynasztia és a dynasztikus érzés legbiztosabb támaszát döntik le romba. Éppen azért S abolcsváime^ye közönsége újból határo^atilag kimondj i, hogy a jelenlegi nehéz időkből való kibontakozást pusztán csak akként veli megoldhatónak, ha a nemzet jogos követelései a többségi párlo'.c felirata alapján teljesíttetnek és igy mód nyujtatik a parlamen'áris kormány megalakítására. A kimondhatlan szenvedés és nyomortól meg nem ijedünk. Históriánk az tanítja, hogy nyomorban és szenvedésben soha sem szűkölködtünk. És a nemzet meg nem tört, sőt megerősödött. Elpusztultak, semmivé leitek azok, a kik a nemzet vesztére lörtek. Igy lesz az most is ! Épp ezért Szabolcsvármegye közönsége a nemzeti jogokért vívott küzdelemben tántorithatlanul kitart és a nemzeti ellenállás mind'n terhét készséggel fedezi; egyben a többségi pártok politikája és vezérei iránt bizalmát nyilvánítja. De egyszersmind elvárja Szabolcsvármegye közönsége, hogy a történtek után Magyarország ügyeinek intézésébe idegen befolyások érvényesülését megengedni nem fogják ; idegen állampolgárokkal a kibontakozás czéljából tá'gyalásokba nem ereszkednek. A nemzeti szuverénitás meg is köyeteli, liogy ily tárgyalásokat magyar földön magyar állampolgárok vezessék, nem pedig idegenek. Mindezekről pedig Kossuth Ferencz, mint az országos vezérlő-bizottság elnöke tisztelettel értesíttetni határoztatik. II. Szabolcsvármegye közönsége határozatilag kimondja: hogy az országgyülésileg meg nem szavazott adók, még ha önkénlesen be is fizettetnének az állam kormány rendelkezésére semmi körülmények kőzött nem bocsáthatók és ez okból utasítja Szabolcsvármegye alispánja utján az összes községi elöljárókat, hogy az igy befolyt ősszegeket külön — nem hivatalos jellegű naplóban A tanyai telefonszekrényl minden esle leszerelték. Szóval titkos intézkedések történtek. Egy szombat este kiáltások zaja verte fel a Mihály juhász csendes tanyáját. A tanyától kétszáz lépésnyire ordítozott valaki. Szürkület szált a pusztára. Lámpással jöttek ki, hogy a kiabálót megnézzék. Az eset igen furcsa volt. A belsőmajori gépész erős áramot engedett a tanyai telefondrótba. A Sáribó gyerek, aki a Mihály juhász fe • leségét szerelte és azért jött oda rabolni, a börtönből amint kijött, az asszonytól megtudta a beszelő drót titkát, azért elvágta. De most megjárta, mert az erős villamos áram görcsösen odaszorite tla a drótvágó ollóval a kezét . . . Mikor a tanyából kijöttek a lámpással, már az erős Saribo ugy táncolt a villamos áramtól, mintha kilenc cigányprímás húzná a ropogóst a talp i alá . . . Szerencsére a betanított csendőr-őrjárat hamarább ért a tolvajfogó színhelyére. Egy készen tartott pokrócot rávetett Siribóra, aztán elrántó ta a villamos dróttól, mire az erős rabló összeesett. Sokat láncolt ... De komolyabb baja nem esett. A törvényt n pedig megm igyarázták neki az uj telefonos dolgot. — Most már ériem, — mondá Sáribó — Eddig csak az Úristen lattá, ha loptam, de az hallgatott vele. Most a telefondrót is látja, de rögve t kibeszéli. Eldig csak az Úristen vert meg, de leguto jára hagyta a verést, az ember utolsó napjára, a telefon rögtö:i ver. Mar ezután nem lesz több rabló, sem betyár a Csömöripusztán ! . . . Az erős Sáribó gyereket visszavitték a fogházbi, azóta nincs rab'.ó'aistória a Csom iri-pusztin, csak a telefon csilingel nyárban gyakran, télbm pedig csak néhanéha . . . Pétorfy Tamás.