Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1905-06-25 / 26. szám

' 1905. junius 25. N Y I R V I D É K 26-ik szára. 3 Társadalmi betegségek. Seneca a rómaiak társadalmi bűnei és romlottságára vonatkoztatva ezeket inon Íja: „Ha a fórumra vagy a cirkuszba mégy és megfgyeled az oda tóduló tömegeket, eszedben ke',1 tartan id, hogy ez emberek n< m számosabbak bűneiknél. Akkor is, ha nem nyögnek hábotuk terhei alatt, nincs ember, ki békében élne szomszédjával. Mindenki hasznot keies más kárából s kész lerombolni m

;ndeí.t, ha abból 1 gltisebb élvezete vagy előnye van. Vad diátok gvülek !/.;te, azon egy különbséggel, hogy a v idak saját fajukat kim'lik az emberek azt s

am. Iszonyú versenygés v in a bűnben, gyönyörkeresés és a bűn napról n pra szapo.ódnak és miniig sz'inlelenebb ;kké leszn k. A bűn már n'm kővettetik el titkon, hanem m'nde.iek szemei előtt. A becsületesség nem ritka mir, hanem már majd iem egyenesen megszűnt létezni" . . . Ha a fenti összehasonlítások és idézetek után a mai társadalmunkban uralkodj corruptióra, annak erkölcsi m glompul ísára, a malversaliók, sikkasztások és hűllenségi kre. a szökések és hamisításokra, a szédelgés vállalatok és törvényes színbe takart fosztogatásokra, a betörések és gyilkosságok, a családéleti bajok és közbotrányok, a pirb jok és öngyilkosságok bűnhálózala, a nép és ifjúság közti elvadulásra gondolunk, vájj n nem kell e igazat adnunk Gregussnak és nem-e joggal olvassuk rá Senecá nak a rómaiakról mondott vádjait mai korunkra, mai társa latinunkra is ? Ha az elmondottak fölött mélyebben elgondolkozunk, éppen nem fogjuk egy tadikális franczia forradalmi közlönynek keserű kifakadásait túlzottaknak találni midőn a társadalom bűneivel foglalkozván, igy kiáltott fel : „Gyern.ekeink káromolni fognak bennünket, s mi kénytelenek leszünk azt békésen tűrni, mert mi mindentől megfontoltuk őket. mi vigasztalhatta, ók gonoszabbak és semmirek' Hőbbek lesznek, mint mi magunk; valóban, vajha elég korán meghalhitnánk, hogy az általunk előidézett romlást ne lássuk teljes kifejlesében!" Az ó- és újkor közötti összehasonlítást ily módoi a végtelenségig f'oly ta hitnók, de akkor sohase végezhet nénk. Ott megvolt az emberiség szenyfo tja : a rabszolgaság, ine'y utóbbi amannál sokkal terhesebb és elszomorítóbb, meri ott a rabszolga, nem lévén önmagának ura, él :t fen tartása gon íjait nem ő viselte, s becsületes ség és hűséggel ura jóindulatát vívhatta ki miganik, a mivel rendesen jobb bánásmód és bővebb anyag, ellátás is járult, de a mai munkások nagy tömege, nagyon ritka kivétellel, leroskad a mindennapi létfentartás gond jainak terhe alatt s munkahiány vagy muukaképtelenseg bialltával, bátran éhen halhat kereselkip'elen csaladjával együtt, mert senkine< sem jut eszébe őt megmenteni, mint szükséges munkatőket, vagy már végzeit munkajanak jutalmaid. Az elmondottak után az a kérdés merül fel: melyek okai korunk e veszedelme, társad tlmi jele iségeinek? A kutató elme az emberisig társadalmi problémájának megfigyelése közt azon meggyőződésre jutott, hogy a pogány ókornak nem volt alapja egészséges állami és lársadalmi életre, azért vesznie kellett, daczára minden keleti, görög és római műveltségnek. Lttiuk, -hogy a középkor, melynek az ujabb kor szülötte, valamennyi államait a kereszténységre épité. Laltuk azt is, és másfelezer év törtenete bizonyítja, hogy a kere-ztény művelődés az emberi term'szctn'k megfelelő, életerős talapzat voll, de ha állami és társad ilmi életünkbe, annak belső valójába és szervezetébe tekintünk, azt is megkell látnunk, hogy mi napjainkban legtöbb tekintetben nemcsak hogy nem bírjuk a valódi kereszténység szelleméi alapul, hanem hogy a mi alapunk rosszabb a hajdankorénál. Pedig ha az emberiség hite annyira megrendülne és értelmi s elhicai fejlődésé oly irányt venne, hogy a keresztényseg tanaiban nem taialna többe megnyugvást, ez oly bonyodalmakat idézne föl, melyek hatásaikban kiszániithatlanok és az emberiséget erkölcsi és művelődési szempontbol ismét évezredekre tolnánk viss'a. Ha itl mellőzzük is térszüke miatt a kor szellemének vallástalan irányát, melynek kitolyása, hogy minden téren a leguii sszebb menő lelkiismeretlenség uralkodik, tehát, ainig meg nem bánom, hogy elengedlem nyolczszáz markát. Menjetek, kint találjátok a lovaitokat. Isten hírével. A két fogoly eltávozott. Mindenki azt mondta, hogy a nagy vérvesztésztől a Mihály vitéz agyveleje meghibbant. Elengedni nyolczszáz márkát I Mihály vitéz csak mosolygott. Megérkezett IV. Béla, a magyarok új honalapilója, akinek midőn elmondottak a Mihály vitéz cselekedetét, látni akarta a keresztel. Csák Mihály eljött, megmutatta a keresztet, kinyitotta s megmondta, hogy honnan valók a kis forgacsdarabok. — Csák Mihály vitézem, — szólt a király — add el nekem e keresztet. Szabd meg az árát. — El nem adom uram királyom semmiért sem, de mert királyom bírni szeretné, ime aladom. Ezzel megcsókolta a forgácsokat, mint ahogy ő latla a ket szerblől s letette a király elé. — Kérj valamit vitézem, — szólt a király. — Nem, mert nem adtam el. Most e kereszt már királyomé. Nemsokára kibocsátotta IV. Béla az oklevelet, a mely szerint tanúsított vitézségeért Csák Mihályt, Péter fiát megajándékozta tiz faluval. És kimondj i az okm íny, hogy „ha a király utódai közül valaki a Krisztus keresztjének megszerzéseért adományozott eme birtokokat visszavenni merészelné, ugy a mindenható Istentől, a boldogságos Szűz Máriától, szent Peter és Pál apostoloktól, elődeiktől, Szent István, szent Imre, szent László és szent Erzsébettől, de végre ő magától is átkozott legyen." ha nem foglalkozunk is behatóbban a mai becsületesség ferde fogalmával, amidőn a szószegés már nem is tekintetik bűnnek, ha azt a körül i ények czélszei üsegböl szükségessé teszik, ha esik futólag eraliljük is meg amaz erkölcstelen felfogást hogy : Jog a s.ker ! Jog a ha' lom ' Jog az erőszak! Jug az erősel'b joga ! Mely elvek elfő gadása folytán manap az igazságon nyugvó jogailapot többé nincsen. Ha e helyen nem mélvedhetünk is bele nemzetgazdasági viszonyaink bonczolasaba, melyek «16idezték azon égbekiáltó kizsákmányolást, melyet egy isoport ember millió és millió embertársán elkövet, tőrvényesen, az allam, hatóság, lörvei.y beleegyezésével, még mindig elég unyjgunk marad, melyre az i rkö cstelemég bélyegét kell sütnünk. A költészetben, irodalomban és művészetekben minden kor sajat e.-ziu -nyeit szokta megörökíteni. A ctassikus ó kor örökszép nuntakat hagyott reánk, melyek az emberi szellem es genie bamulatos remekei fognak maradni mindenkor. Hogy mit hagyott ránk a kö-/épkor, a törtmet minden ismerője tudja. De hogyan alt e tekinle ben koiunk ? Azon óriási bámulatos termelés mellett, mely korunknak az anyagi es szellemi élet minden irányaban sajálji, mily eszmények lelkesilik az irot, a művészt, a köl'ői ? Hol \ annak azon irodalmi vagy művészeti termékek, mely k az i nibe: nek egy általános nemes életeszmenyt, a kötelfsséget, az önbiCsúlést, az áldozatkészséget, az önmegtagadás!, az ér ekek ellen való harezot, az erkölcsöt hívnak emlékezetébe ? A színpadi es regény termékeknek van e mis tárgyuk és motívumok, mint a szerel m ! és újra csak a legérzékibb és sokszor legaljasabb szeielem; mintha a hazaszeretet, a barátság, a hitvesi hűség, a szülök tisztelete és szeretele és a sokféle többi erény nem is érdemelne tollat és iró!, vagy nem is léteznének ? Nem ak runk egyoldalúak lenni s nem vagyunk pessumsták. Látjuk, elismerjük örömmel és bevalljuk, hogy a inílh náris kiállítás bámulatos emlékművet állított az emberi szellem haladasáról az ipar és művészetek terén; Munkácsy, Feszty stb. képei örökké dicsők maradnak nemű ik történetében ; örömmel kell elismernünk, hogy történeti, természetludományi, mennyiségtani es szép irodalmak Valósággal gőzerővel viszik előre es tovább az emberiséget. De főirányát, főhajlamait, főtetszését nézzük a kornak ! Nem látunk e a hus és érzékek cultusává lealacsonyított művészetet, m >ly minden tisztességes arezba szégyenpírt hajt. Nincs e igaza Bolandennek m dőn azt mondja : „A napi művészet a szépet a testben, az iga at a tetszésben, a jót az anyagban találja". — Ha elolvas.-u'í Zóla és hisonló irányú írok műveit, nein vesszük e észie, hogy a szépirodalomban való-agos iskola létezik mir, mely uralkodik a közönségen s melynek van ugyan eszménye, de ez esz.nény az ocsmányság eszmény e. A szépirodalom irányára nézve megdicsőült nagy hazánkfia, Kossuth Lajos a 80-as evek elején a Petőfi társulalho'. inté'.ett levelében igy ir: „Különösen két áramlat van, melytől megóva szeretnem látni a magyar irodalmat. Egyik amaz érzekcsiklandó ledér áramlat, mely a tilkos gyönyörök iránt vágyat ébreszt, mely lazilólag hit a családi erényekre s megmételyezi a tiszta eikölcsöket. A második az az irány, mely erkölcsi szemétdombon .szedi tárgyait. Minden művészet csak akkor tökéletes, midőn természetes. De a természetben nem c?ak ganéj van, hanem virág is. A szépirodalom feladata emelni, nem pedig leszállítani a műveltség fokát . . . Nekem csak vágyam lehet, hogy ez iranytalan, vagy rósz irányú irodalomtól a tér elvilattassék ; s a migjar irodalomban a nemzeti szellem s az erkölcsi érzés legyen a legfőbb. Nekem ugy rémlik, hogy az olvasókedvnek nemcsak tokozása, de tisztázása is kivanatos. Nemcsak sarkantyúra van szükség, hanem fekre is. Külömbség vui a regi és a mostani idő kőzött: akkor az volt a . feladat, hogy a mit a magyar irodalom nyújt, az olvastassák ; most az, hogy a mi rossz, az ne olvastassák. Önkénytelenül Mózes jut eszembe itt, a ki nem szorítkozott annak szabályul adására, hogy a mi tisztátalan, attól tartózkodni kell, hanem számot vetve az éghajlattal, elszámlalta egyenkint, a mitől népének óvakodnia kell. Ha az okadatolt megbélyegzéssel oda lehetne jutni, hogy tisztességveszléssel járjon, a mi a n.mzeti érzülettel, a jó Ízléssel, az eikölcsiséggel össze nem fér; ha oda lehelne jutni, hogy a szép kezecskék ne tekintessenek többé szépeknek, ha magukat ilyen piszok-lapok forgatásával megfertőztettek: akkor segítve volna a bajon. Nehéz, de oly feladat, melynél már a törekvés is czél". Folyt. köv. Tanitó gyűlés. Jegyzőkönyv, mely felvételelta .SzabolcsvármegyeiTanilóEgyesület" nyíregyházi járáskörenek május hó 24-én NyiregyházáB larlott evi rendes közgyűléséről. II. 3. Szabad előadást tartott Fábián Ferencz nyíregyházi tanitó a következő tárgyról: „Miképpen lehetne az iskola és család kőzött intenzivebb kapcsolatot létesíteni." Ügyesen színezte az iskola és család közötl jelenleg fennálló viszonyt. Hivatkozik a tanügyi lapokra, melyek ezt egyáltalan nem tartják kielegitőnek. 0 sem tartja. Nézete szerint, a szülőknek az érdeklődés által közelebb hozására kiválóan a sajtó alkalmas. Ezért jónak látná, ha a tanítók a tanügyi irodalom termékeivel nemcsak a szaklapukat látnák el, hanem azokkal a napi — sőt heti lapokat is fokozottabb mertékben felkeresnék. Magat a tárgyat oly fontosnak tartja, hogy részletes kidolgoztatását javasolja. Orsovszky Gyula az iskola és szülök közötti kapcsolat szorosabbra fűzése ügyeb. n bár elismeri a sajtó irányító erejét, de ezen faktort egymagára hagyatva gvengenek találj i. A sajtó mellett minden eszközt meg kell ragadni, melylyel a szülők szeretetéhez férkőzni lehet. Ne csak az iskolában, hmem a társadalomban is, — és ne csak a sajtó utján, hanem a társadalmi élet minden mozzanatánál — fejtse ki tevékenysegét a tanító. Társadalmi tevékenységével megszerzi az érdeklődést; ez lépcső a szeretethez és ha ez is meg lesz: a szülők és iskola közötti szoros k.pcsolat sem fog elmaradni. Csakhogy ezt a munkát állalános eredményűvé egy-ket tanitó nem teheti; ehhez a tanítóság személyenkénti es összességgel való össziungzó működése szükséges. Bar sötét színezésűnek találja az értekező előadását, mindazonáltal a megérdemelt köszönetnek jegyzőkönyvileg való kifejezésére ajánlj i. A járásköri közgyűlés Fábián Ferencz előadását j pyz.ökönyvi köszönettel jutalmazta, egyúttal ezen tárgynak részletes kidolgozásává! és a nagygyűlésen való előadásával megbízta. 1 „A népiskolai rajztanítás tárgya és módszere* cz. vitatételt tidolgoz'a es felolvasta Varga György nyíregyházi tanitó. Mint a termeszei uláni rajzol is li-ve, kart.irsait az iz n irányban való tani ás es méjén k igyeks ik megnyerni. Emii'est tesz az an,ol és Iranc ia iskolák eredményéről. E'inond a. hogy miképpen és milyen körülmények kőzött ve:ette be iskolájaba a lermészet uláni rajzolást. Eredményként bemutat ügyesebben rajzolo tanítványainak munkáiból 00 drbot s felolvassa a jövő tanévre keszitelt tananyag-tervezetet. Végül a következő hatarozati javasla'ot terjesz'i a kö gvülés elé: I. .Mondja ki ez n jirásköri közgyűlés, hogy i természet utáni rajzoltatást a népiskola összes osztályaiban szükségesnek, a gyakorlati életre való előkes/.iies szempontjából hasznosnak és" egyedül czélhoz vezetőnek minősíti. Kívánja, hogy a rajzohs a n-piskola összes osztályaiban enn 'k irányelvei szerint tanittassék." Ennek elfogadása esetén. 2. „Mondj i ki ezen jaraskőri közgyűlés, hogy tagjai a termeszei után való rajzolást osztályaikba bevezetvén, egy-két évi tanulmányozás után a tananyag — felo-ztást részleteiben is tárgyalni, ennek alapján az illetékes minisztérium által való megállapittalásat és általánosan kőtelezővé léteiét elősegíteni kívánja." Vargha Ferencz hozzá szóló magát a* irányt éitve és hogy a természet utáni rajzoltalás a népiskolába bevezettessék, .szívvel-lélekkel csatlakozik az előadó javaslatához. Azonban a két alsó osztályban mellőzendőnek tartja, mert ott a tanulókat csak elő kell készíteni. M-g kell ugyanis a két alsó osztályban tanítani a vonalak, különösen az egyenes vonal szabatos rajzolását. A két alsó osztály kive'ef vei, elfogadhalonak veleményez.i az előadó javaslatát. Stoflán Lajos és Ivancsó Emma hozzászólásai után az elnök megállapítja, hogy magának az iránynak ellenzői a közgyűlésben nincsenek. De minthogy a hivatalos hozzá szóló az előadó javaslatai niódjsitani véleményezte, felteszi a kérdési, hogy az előadó indítványának első pontját eredetiben, vagy pedig a hozzá szóló módosítása szerint fogadja-e el azt a közgyűlés? a) A közgy ülés szótöbbséggel, a hozzá szóló módosításával fogaita el a javaslatot, mely sz-rint a népiskola két alsó osztalya kivételével ÚZ összes osztályokba bevezetendő a természet u'áni rajzollatás. b) Az előadó indítványának másedik pontja egyhangúlag elfő,adtatott s egyúttal ugy nck>, mint a hivatalos hozzá szólónak jegyzőkönyvi köszönd szavaztatott. 5. „Mi módon lehetne a népiskolai t inniuk lelkületére hatni, miszerint az életbe kilepve, mint nagykorúak, a népiskola, illetve a nevelés oktatas ügye iránt melegen érdeklődji nek." Vitaletel. Kidolgozta és leiolvasta Petrikovits Pál nyiregyluzi tanító. A szeretettel való nevelest hangoztatja. A kivánt czélt előadó szerint azzal lehet elérni, ha a taniló ugy neveli tanítványait, hogy azok felnőtt koiukban is, az i^olába. színin vissza vágyódjanak. Lengyel József hozzá szóló az értekezést bár rövidnek tartja, mindazonáltal sikerültnek találja. Hozzálennivalüja mindössze annyi, hogy az óhajtott czél elérésére az olvasó egyletek és dalkörök alakítása állal szintén hatalmas tényezőket lehet nyerni s ezeket nemcsak a serdüllebb ifjúság, hanem a korosabbak részere is kell alakilani. Az értekezést jegyzőkönyvi köszönetre ajánlja. Hasonló értelemben szolalt fel Dömötör Ferencz napkori taniló is. A járásköri közgyűlés ezen ügyet a nagygyűlés elé terjeszli s ugy az értekezőnek, mint a hozzá szólónak jegyzőkönyvi köszönetet szavaz. 6. Stoffan Lijos az „Eötvös Alap" helyi g)üjtő bizottságának elnöke évi jelentéséi a következőkben lerjisztetle elő: a) Bevélelek : Pcnztári maradvány, lagssgi dij >k és adományokból 16b korona. b) Kiadások- A központba összesen frlküldelell 101 korona. c) Takarékpénztárba téte'elt 65 korona. Összegezés : A központba felküldetett 101, lakarékp nztárba letetett 65, összesen tti6 koro.ia. A „Nyíregyházi Takarékpénztár Egyesületnél* a'.0861. sz. betétkönyvön a tagsagi diján és egyéb adományok '/» részebői találtatott 1904. és deczember 31-én a kamatokkal egy üti 401 korona 50 üller. Sajnos körülmény azonban az, hogy ezen áldásos alappal szemben vannak olyanok, akik kötelezettségüknek, többszöri feszólitasom daczára eleget tenni nem akarnak s igy a hátrányok tetemesen felszaporodtak, ugyanis: az 1902. évtől máig 113 korona a hátrány. Az alapszabalyok érlelmében a i. évi hátrányban lévő rend s tagok az Eötvös Alap tagjai közül végképen törlendők, — ennélfogva javasolom, hogy a mélyen tisztelt járásköri közgyűlés a kimutatott 4 tagot az alap tagjainak sorából töröltetni rendelje el. Ezeken kívül Horváth István és Pa-.ar István elhalt tanítók, továbbá Varga Antal nyugdíjazott tanitó a tagok sorából kihagya'ni javasoltalik. Igy, marad hátrány 7l korona, amely összeg t az 1905. év folyamin — a tagoknak jó akarata mellett — igyekszem bevetelezni. Az Eótvös-alapnak a nyíregyházi járáskör kebeléből az 1904. év végéig 28 rendes tagja volt. Jelenlésemet azzal zárom be, vajha a tanítóság jóindulattal viseltetnék ezen jótékonyczélu alap iránt és tóm'gesen sorakoznét annak tagjai közé, hogy az alap még fokozottabb mérvben gyakorolhatni jótékony-ágát a tanítósággal szemben. Stoffan Lajos, az Eötvös-alap helyi gyüjlőbizoltsági elnökének jelentései, illetőleg javaslatai, jóváhagyólag tudomásul vétettek. 7. A Tanítók Házában tett szobaalapilvany jövő évi részletének mikénti törlesztése tárgyában, Kubacska István elnök állal a jelentéseiben foglalt adatokra, melyeknek figyelmes vizsgálatánál szembetűnően észlelhető az, hogy az eddig e czélra összehozott ősszeg jobbára a nyíregyházi tanítók buzgólkodasának eredménye. Nem mulaszthatja tehát el, hogy a vidéki kartársa'íat is haL