Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 1-26. szám)
1905-05-07 / 19. szám
\ XXVI. évíolyam. 19. szám. Nyíregyháza 1905. május 7. JsfYÍRVIDÉK A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek: Az MhelSdj*«* , « . Äi'rÄ'i.iSSr 7 , 77 7_ 7 J « Liu/isi.thnn / /1/1M éV A Hirdetési dijak: pesté» fi.lyfi.» fiâmes «wwgr M Egész évre 8 korona, lamlasok Jóba Elek kiadó-tulajdonos fogadtatnak el. a nyílt-téri közlemények dija soronkint 60 fillér i Fél évre .................................................4 » könyvnyomdájához iskoia-utcza o. szám ^ kéziratok csak világos kívánatra 3 az Apró hirdetések 10 szóig4o fii..minden további szó Ne gyed évre.......................................................2 „ (Janószky ház) mtézendők. illető költségére küldetnek vissza. 4 fi.. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); tovaoba: Goldberger A. V., Eckstein Bernât, Általános Tudósító és Griinman- del Henrik és Társa által Budapesten, Haasenstein es Vogler irodájában Bécsben, es Budapesten, valamint Németország es Sveicz fővárosaiban. V A közigazgatás reformja, Az állami tisztviselők országos egyesülete mostanában a közigazgatás reformjának nagy kérdésével foglalkozik. A kérdés fontosságát, helyes vagy helytelen megoldásának messze- hato következményeit hangsulyozui felesleges dolog. Jo, az életviszonyokhoz simuló, azokból és azokkal együtt fejlődő közigazgatás minden modern államnak nélkülözhetlen attribútuma. Az é.útviszonyokból fejlődő közigazgatást emli- tettük, tehát nem papiroson felállított uj elvek és rendszerek alkalmazását akkor, mikor az élet maga szabja meg a reformok irányát. Az a tervezet, melyet az állami tisztviselők országos egyesületének megbízásából dr. Detre László készített, szakit az eddigi hagyományokkal s ha a közigazgatás reformját nem nagy szempontok s a kérdés egész horizontját befogó elvek szerint öleli is fel, meg van az a nagy előnye, hogy a gyakorlat tanításaiból szűrődött le s igy esetleges alkalmazása nem jár a kisér- letezés veszélyével. Isten mentsen meg bennünket tőle, bogy most, mikor ez a dolog már igazán égetően sürgős és a szó szoros értelmében nyakunkra nőtt, kísérletekkel próbáljunk a helyzeten javitaui. A bajokkal mindenki tisztában van A közigazgatás ténykedéseit igénybe vevő közönség ép úgy, mint a tisztviselők A panasz és elégedetlenség mindkét részről talán egyidős a mostani rendszerrel, melynek születésétől fogva száz hibáját és ferdeségét éreztük s nem tudtuk megszokni őket, a kérdés iránt való közönyösségünk daczára sem, mert minden nap a hibák egy egy uj változatát éreztette vetünk E hibáko í segíteni, enyhíteni a rendszer zökkenőin, nem egyszer történtek jóaka- ratu próbálkozások. Hogy vajmi kevés eredmény nyel, azt a nagyban és egészben változatk MIyíiradi§klK tireájji. Valamikor és most. Irta: Nyiri Zoltán. RZtOSt. (Történik az álarczos operabálon. Tiz évvel később. Liza Budapest híres félvilági szépei sorába jutott. Dr. Ebenyi Nándor már jónevü fővárosi orvos. Liza feltűnő szép jelmezben van, mely látni engedi legszebb bájait. A frakkos gavallérok egész táborban veszik körül. Liza mindegyikkel kaczér- kodik. A végén — éjfél körül — az Ebenyi karján libben be egy pezsgős fülkébe. Megvacsoráznak Rövidesen a második üveg pezsgőnél tartanak. Staffage : a múlatok óriási zaia, melybe belevegyülnek a kaczér nevetések, halk sikolyok, pezsgős palaezkok durrogása, mélabús keringő . . .) — Ebenyi: Még most se mondod meg nevedet, szép maszk ? — A maszk : Ne légy olyan kiváncsi. — Ebenyi: Hanem az bizonyos, hogy úgy rémlik, mintha a hangodat hallottam volna már valahol. — A maszk : Én sohse láttalak azelőtl, mint mikor — néhány órával előbb — fülembe súgtad, hogy maszkírozott Aphrodite vagyok. Ezzel hatottál reám, ezzel hódítottál meg, s ezért vagyok most a tied. — Ebenyi : Meg a kaczérságodé. — A maszk: Remélem nem ü'ődsz meg rajta, hogy vénuszi szépségem mellett, — mert hiszen annak tartasz . . . — Ebenyi: Az vagy. Az vagy . . . — A maszk : Nos hát, ha egy kicsé kaczér is vagyok. — Ebenyi: Az az éltető elemelek. — A maszk : Edesem, jegyezd meg, hogy egy nő mindig csak a ti kedvetekért kaczér. Máskép hogyan menne a hódítás? lan állapotok mutatják. Időközönként egy-egy olajcsepp cseppent a zörgő tengelyekre, a köz- igazgatás egyszerűsítése és más hasonló czimek alatt, anélkül azonbőn, hogy a nagy és tökéletlenül összerótt gépezet munkájába harmonikus rendet és könnyebbséget hozott volna. Részleges reformokat ezélzó reudeletek Coak növelték a zavart. Száz apró kötelékkel ujabb és ujabb nehezékeket kötöttek a §§-ok végtelen uszályához. Kongresszusokon, tágabb és szükebb körű értekezleteken, miniszteri szobák rejtekén, egyre uj tei vek és javaslatok készültek. Egyet életbe léptettek, mást hatályon kivüi helyeztek Közben Mikszáth Kálmán a karczolatok és rajzok nevető tükreiben vetítette vissza a magyar közigazgatás kaczagtató fél- szegségeit, Mindez pedig a közönség bôrérè ment, a mely elolvasgatta a különféle bizottságok és ankétek határozatait, nevetve bólintott a Mikszáth ostorpattogtatásáras lassanként megnyugodott abban a gondolatban, hogy a magyar közigazgatást talán az Árpádok óta mindég reformálják s hogy vannak talán emberek is, a kiknek egyéb dolguk hiján állandó foglalkozásuk ez az örökös egyszerűsítés. A hires Széli-féle törvény sohse fogja kiheverni azt a sok jó és rósz élczet, melyet rovására okkal és ok nélkül széles e hazában gyártottak. A közönség m< st nagyot nézhet, hogy még mindig vannak emberek, akik feszegetni merik ezt az ügyet, ilyen előzmények daczára is. Mi a magunk részéről mégis hinni szeretjük, hogy az állami tisztviselők országos egyesületének legutóbbi kísérlete eredménynyel fog járni. Biztosítékot látunk erre a dr. Detre-féle tervezetben, amely bár nem olyan radikális, a hogy azt egy ilyen tervezettől várnánk, mégis nagy gyakorlati érzékkel mutat rá a kérdés elevenére. Az egyszerűség, olcsóság és gyorsaság elve, melyeket a tervezet a közigazgatási — Ebenyi: Igazad van. A férfi rossz csont. Kell, hogy csiklandozza valami idegeit. A női kaezérkodás jó erre. Ez kell neki. Ez veszi el az eszet ; ilyenkor azt hiszi, hogy szerelmes. — A maszk: Kitűnő szerelmi theória ! (A pezsgős poharat felemeli ) — Ebenyi : Éljen a szerelem és te, istennő ! (Koczczintanak. Isznak. A második üveg „Delbeck-et Co“ végét járja.) — A maszk: Az bizonyos, Dudus, hogy te egy érdekes fin vagy. — Ebenyi : Úgy találod ? — A maszk: Igen. Még alig két órája, hogy társaságodban vagyok, és már is kezdel érdekelni. — Ebenyi: Ez rossz szó, édesem. Azt mondd, hogy nem hagy nyugtot az örök inger a csábitás vágya. És ez most én felém irányul. Ne vedd rossz néven, de azt hiszem, hogyha más lenne az én helyemen . . . — A maszk : Hogy annak is ezt mondanám ? Tévedsz ! — Ebenyi : LDhet, hogy tévedek, mert nem ismerlek. Különben talán el tudnám hinni . . . — A maszk: Hogy te valóban tetszel nekem. — Ebenyi: Tehát jó. Elhiszem aranyos, hogy csakugyan tetszem neked, mert te még jobban tetszel nekem ... Az bizonyos, hogy a hangod ... a hangod olyan ismerős. — A maszk : Ez ne izgasson. Biztosítalak, hogy nem ismersz engem, én pedig nem ismerlek téged. Ezen tehát ne törjed, a fejedet. Örüljünk inkább ennek a fesztelen együitlétnek s élvezzük a jelent. — Ebenyi: És a pezsgőt. (Pinczérnek diseréten hunyorít, aki nyilsebesen hozza és felbontja a harmadik üveg „Delbeck et Co“-t. Koczczintás, ivás Pillanatnyi csend. A pezsgő mámor kezdi kifejteni hatását. A honvéd zenekar épp a Delila-áriát jáfsza.) — Ebenyi : Mily csodaszép nő volt az a szőke Delila s milyen rossz volt! reform alap kérdéseiként megjelölt, ismeretlen fogalmak voltak eddig a magyar közigazgatásban. Kern tudjuk milyen módosulásokon fog a javaslat keresztül menni s ráismerünk-e az eredetire, ha az végleges alakjában fog előttünk állani. Kár volna, ha fésülgető kezek az eddigiekhez hasoaljau nyakát szegnék az életre jogosult munkának. —yi— Tükördarabok az emberismeret világából. IX. A gyermek temperamentumának minősége tehát olyan alap, melyet egészen sohasem vetkőzhet le — bármit mondjanak is ez ellen azok a modernnek nevezett, de valójában ósdi felfogású tudósok, kik a régebbi orvosoknak a különböző vérmérsékletekre vonatkozó felfogását nagyképűsködéssel elvetették, — de az ideg- rendszer egyéni reakcióit röviden feltüntetni képes vérmes, epés, méla és nyálkás kifejezéseket mégsem tudták mással helyettesíteni, mert ebből csírázik ki kezdetben az az erő és irányzat, melyet ösztön- szerűségnek, alaptehetségnek nevezünk — s később ebből fejlődik a jelleg és jellem. Azok a tudósok, kik az élettapasztalat ellenére is tagadták a véralkat különbözőségét, az alap tehetségek létezését plántálták át a pedagógiába a „tabula rasa“ eszméjét, a mi azt jelenti, hogy a most született ember lelke üres lap, nincs rá irva semmi, mely eszmét Locke hirdette először, midőn egyik művében ezt mondja: „Anima est tabula rasa.“ A lélek üres lap, melyre a tapasztalat rója fel betűit. Ebből az elméletből a nevelés emberei azt magyarázták ki, hogy az újszülött gyermek elméje üres tér, blanko carta, melyre semmi sincs rá irva. Á nevelő tehát azt írhatja rá mi neki tetszik, a nevelés azt csinálhat belőle, a mit akar. Ennek a nézetnek a nevelés terén sok hive van, a mi megérthetetlen, mert természetellenes. Már Kant kimutatta, hogy a „tabula rasa“ elmélet tarthatatlan, mert az elme magával hozza a a gondolkozás formáit, az elme ama sajátos állandó formáit, melyekben rendezi és feldolgozza a tapasztalati anyagot, a melyekben egyáltalán képzelni és gondolkodni tudunk. Hogy honnan hozza magával az elme ezen — A maszk: Dudus, csak nem hiszed, hogy minden szép nőben — Delila lakik? — Ebenyi: Tudod édesem, nekem volna okom őket olyannak tartani. És mégsem tartom. Sőt. Csak azok érdekelnek, a szép nők, a D .lilák. Mert hiszen igy veszem : ha ingatagok is, az vigasztaljon, hogy mikor még mi voltunk — mindenük, sok kellemes pillanatot szereztek, melyeket nincs okunk sajnálni. Nekem ez az elvem. És neked mi az elved? Te, szép maszk, milyennek képzeled a szerelmet ? — A maszk (kezdi érezni a mámort s őszinteségi roham fogja el) : S-milyennek. Legalább mindaz, amiben eddig volt részem, nem olyan volt, amilyennek képzeltem — regen ! — Ebenyi: Szép maszk, te, ábrándos természetű lehetsz ! — A maszk: Csak voltam — régen. — Ebenyi : Olyan régen ? — A maszk: Elég régen . . . Tudod, épp most tűnik fel ... e pillanatban, hogy már milyen régen voltam is az ! . . . Az első kiábrándulás hamar utolért . . . Akkor beláttam, hogy ábrándos nőnek nem ezen a világon van helye, hacsak nem akar örökké csalódni ! — Ebenyi : Édes, te valóban nagyon okos vagy, mert tudod, hogy az ábrándok kezdetnek jók, de folytatásnak rosszak. Elvégre lehet azok nélkül is szeretni. — A maszk: (mámorosán) Éljen a szerelem ! (Koczczintanak, isznak. A maszk az első pillanattól kezdve tudja, hogy kicsoda a férfi. Feltette ugyan magában, hogy nem fog kérdezősködni a múltról. Mégis most, miután a pezsgő egyre jobban fejébe szállott, ellenállhatatlan kíváncsiság fogja el megtudni a férfitól, hogy vájjon emlékszik-e még). — Amassk: (csábosán mosolyog) Duduskam, mondd, voltál te valaha igazán szerelmes ? Ebenyi (hévvel): Olyan őrülten igazán, mint most kezdek lenni, még sohase.
