Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1905-04-30 / 18. szám

xXVI. évíolynm. 18. .-/.iiiii, Nyíregyháza 1905. áprilisi 30. IDÉK A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek: ;,08tári vagy helyben házhoz horiva Az előfizetési pénzek, megrendelések s a A l

a>' szellemi részét képező küldemények, lap szétküldése tárgyában leendő felszó- 1 aUt

t beküldeni. Hirdetési dijak: -uouau va

8» ..=. J. ^=.. ..w.j.a —Z- ™„ —JJ - , ™— u. ... , , . . , .... Minden négysier basibiotl petit sor egystei. Eifész évre 8 korona, támlások Jóba EMi kiadó-tulajdonos fo^adtltnat ^ köxlése li fillér; t9bb«iCri köilés eseteiben 8 fill. ™ évr

e i , könyvnyomdájához isko.a-utcza 8. szám , k7*. !'. .... .. , . V^^l? dÍ

j,

a "

>.

r

o?

k

i°

l 8?«

Ué,

i rKI r - T i > . J.,, A kéziratok csak világom kivanatra « ai Apró hirdetések 10 sióig 4 fii., minden további sió Negyed évre 2 . (Janoszky haz) intezendok. illető költségére küldenek riw.. 4 fii. Va-sUg betűvel siedett t étneresen siin.it Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát. Altalános Tudósító és Grünmandel Henrik és Társa ?llí>l Budapesten, Haasenstein és Vogler úooajában Bécsben, és Budapesten, valamint Németország .>s Sveicz fővaro«aih«M. A mi képviselő testületünk. A vármegye május 9-iki k zgyül<'se el^, Nyíregyháza város kozdolgaiból eredoleg sok érdekes fellebbezés kerül megbirálásra A tisztelt képviselő testület a tavaszi rügyezés két hónapjaban: márcziusban és áprilisban szinte dőzsölt a személyekhez kötött érdekű (l^yek elintézésében. Volt orvos választás, Koron a-bér let, tisztviselők fizetés felemelése és még egyéb is, ahol és amikor a mélyen tisztelt képviselő testület egyes csoportjainak kellemetes alkalma volt a szavazatok ide, vagy amoda való leadásának eldöntésére nézve magát elhatároznia. üa valakinek úgy látszanék, hogy e; képletes beszéd, amihez magyarázat kell, hát — megelőzve a kérdést, egyenes szóval megírjuk itt hogy Nyíregyháza város képviselő testületének egy jelentós része szavazás előtt és szavazás titán, pörköltök és italok képében szolgáltatásokat fogad el. Ha — akiket érint ez a „leleplezés", esetleg elolvassák ezt a kritikát, nyugodt lélekkel állithatom, hogy azt fogják mondani rá: persze hogy! Hiszen ez magától értetődik! Nyíregyházi gazdák, jómódú, tehetős emberek gondolkodnak igy és döntenek — sokszor — ennek a fejlődésre képes és hivatott város jeleutós közdolgai felett. Konstatált dolog például a következő esel : A Korona bérlet eldöntésénél vagy 25 gazda ebédelt és jóllakott az epyik ajánlattevóuól. tícvouultak a közgyűlési terembe, szavaztak a másik ajánlattevőre, ott nagyot mulattak azután — még pe.sgő is volt a győzelem örömére s 16-.in közülök aláirtak a hozott határozat ellen beadott felebbezést. Egy másik esetben 12 képviseleti t<ur felebbezést adott be olyan képviselő testületi A aJfimdlék" tagegájau Valamikor és most. Irta: Nyirl Zoltán. Valamikor. (Szin : Kalvária-tér. Téli alkony. A hópelyhek lassan szállingóznak. A kőszent körül Liza járkál, türelmetlenül várakozva Nándorra. Nándor első éves orvosnövendék. Már néhány hónapja ismerik egymást Kölcsönösen tetszenek egymásnak — hallgatagon. Mindketten tapasztalatlanok. Lizának még — daczára hogy nagyon szép leány — még nem volt komoly ügye férfival. Nándornak pedig — ö az első. Az ismeretség óta már több futó légyotton voltak együtt, de mind mostanig nem jutottak semmire. Nándor égve a vágytól készül e mostani légyottra, felbátorítva a nőhóditási fogásoktól, mc lyeket bátyja mondott ezelőtt. Igen kicsípve — se miatt elkésve — érkezik meg, azzal az elszántsággal, hogy ma végre nyilatkozni fog. Gyors léptekkel megy Liza elé.) — Nándor: Kistihand ! . . . Ezer l o' sanat . . . — Liza: Én ugyan várhalom magat. — Nándor: Tudom, hogy nagy udvariatlanság, ha a férfi elkésve érkezik a légyottra, de megbocsátható, ha a férfinak olyan mentsége van, mint neki 111 — Liza: Magának mi a mentsége ? — Nándor: Az, hogy szobámban ülve a kandalló lobogó tüzénél s a félhomály sejtelmes csend iében annyira hatalmába ejtett az álmodozás, hogy csak kissé jutott eszembe: te balga, ne feledd a légyottot, hi-z csak azon át juthatsz be a boldog ábránd világba. én rohantam ide a légyottra. (Magában öntelten arra gonciol, hogy a bevezetés egészen jól megy.) határozat. ellen, mely az 6 jelenlétükben egyhangúlag hozatott meg. Egy harmadik esetben: a városi tisztviselők fizetésének felemeléséről szóló határozat ellen való felebbezésben. szám szerint való jelentőséges ré-ze a képviselőtestületnek a csodabogárságnak olyan szüleményét produkálta, hogy legalább is B,-rgenii( ciában kellene élnünk, hogy elnézcs-el lehessünk e szörnyszülött és szülői iránt A vármegye székvárosa képviselőtestületének e nagy erkölcsi és intellektuális hauyatlása annyira föltűnő és szetnsértő, hogy mi ezt az állapotot, amikor a képviselőtestület egy része rregétetett és megitatott állapotban szavaz, azután megígért áldomást iszik, s szavazatával elleuke'/.ő felebbezést — megint csak evés és italozás után — aláír: olyan züllésnek látjuk, aminek határát, végét megérni engedni nem szabid Mondják, hogy eunek az erkölcstelen áramlatnak az intelligencia tömörülése, összetartása vethetne gátat! De hát, hol vau a/, az intelligencia, hol van »y a vezetésre hivatott, irányításra, példamutatásra termett rétege ennek a mi városi társadalmunknak, mikor a vt sztegetök épen onnan kerülnek ki, mikor a méregbintők épen azok, akik — etetnek és itatnak — bogy boldogulhassanak! Mindazonáltal a város intelligensebb s tisztultabb és szigorúbb felfogású elemeinek csakugyan kézfogva együtt kellene müköduiök arra, hogy a képviselőtestület erkölcsi felfogás és luteliigeutiális érték tekintetében tisztuláson menjen keres;tül. A képviselőtestületi tag választások alkalmul szolgálnak erre. Meg vagyunk róla győződve, hogy egy megfelelő elemekből összealkotott képviselőtestülettel szemben az egyes megüresedő állásokrapályázók ma ,-zokásos házalása és presszionálása is megszűnne Pedig ez is elég Csúnya látvány! — Liza: (különös hangon): Szép magától ! — Nándor: Ejy kiesit elkéstem. De az a fő, hogy itt vagyok. Ugy-e megbocsát ? — Liza : Meg. — Nándor : Igazán már azt hitlem, hogy nem is találom ilt. — Liza: Lilja, pedig itt talál. -- Nándor: Szép magától! (Ezt csak azért mondja, mert eltéveszti a gondolatfűzést. Néhány pillanatig szótlanul járkálnak.) — Liza : Milyen szépen szállingózik a hó . . . — Nándor: E- milyen hideg van! — Liza : Maga fá?ik ? — Nándor (észreveszi, hogy butaságot mondott): Dehogv, Liza kisasszony. — Liza: A kisasszonyt már elengedtem <gyszer. • - Nándor : Igaz. igaz. Tehát, ha megengedi, — Liza. Én Iáznék most? Dehogy. — Liza : Szereti a telet ? — Nándor: A telel ? . . • Hogvne! (Hirtelen eszébe jut, hogy mint is olvasta valami franczia regényben). A/t hifZ.m, hogy talán a télben van a legtöbb poézis. — Liza: Miért? — Nándor (erősen igénybe véve emlékező tehetségét): Hát ... a tavaszi napsu.ár bimbókat fakaszt ... A nyár ragyogó szinpompával halmozza el a természetet . . . Az ősz mindent elhervaszt ... A léi mindent eltemet. És ezert mégis a télben van talán a legtöbb poézis! . . . A fehér hólepel alait ott nyugoszunk: a tavaszi ébredés, a nyári színpompa, az őszi hervadás ... Es milyen kegyeletesen, mily fenséges hallgatagsággal képezi a szemfedőt a feh t hólepel, hogy alatta azok a megsemmisültek álmodjanak emlékeikről! . . . (Olyan tekintetet Tükördarabok az emberismeret világából. IX. A niege^ő/ő közleményben h.romfele véralkatról emlékeztünk meg, s láttuk, hogy mind uyiknek meg van többé-kevésbte a uiag.i előnyös és hátrány os tulajdonsága. A tudósok az nban még nyálkás vérmerseklelet is különböztetnek ineg, mely a legszerencsésebbek kö/é tartozik, uuri ennek vére kevesbé meleg és lassú keringésü, tehát a külvilág és az emberek gyarlóságai és rosszlelküségei nem tesznek reá valami nagyon érzékeny benyomást. A flegmatik US VE ralkalu ember magatartása olyan, mint a folyamé. Nein feszélyez (i senkit, de őt sem genirozza senki és semmi. Lassúságai mindenki ismeri, s az is tudvalevő dolog, hogy nem igen udvarias, e mellett nehézkesen mo'.og, lomha, merev es nyugodt. A társaságot nem kedveli, mert ott rendesen szótlan, szenvedőleges magatartású szokott lenni. A társadalom szokásai s szabalyai terhére vannak s ő mosolyogja magában az emberek hiúságait s kicsinyeskedőseit. Szívérzeményei alig vannak s annyira tompák, hogy ő maga csak az észhez szokoll szóllani a szí hez solia Érzékei gyengén vannak kifejlődve, azért lapa-ztaljuk ót érzéketlennek. Neiu is hevül fel e^y könnyen, miié jel lemző pél 'a egy németországi úrnak történt utazási esete kocsisával, t i. útközben rablók által meglánudtatva, először a kocsis kapott kemeny üllegekel, azután ur.s, miközben a kocsis, földön heverlében nézte a nem épptn kellemes komédiát, egyszerre azonban a kocsis csak neki fohászkodik és lesújt egy párt a rablók közül, mire a többiek elfutottak. Ekkor ura ké.dede kocsisat, miért nem riasztotta el már kezdetben a rablókat? — mire ez így válaszolt: „Joa í muss hold erst wartn werdn I" A nyálkás sokkal többel tud tűrni mint más véralkatú, de azért nem lanácsos ől felbosszantani, mert bosszúja iszonyú, szívtelen, sőt embertelen. Hideg vére kedveli az egy helyben miradást, azért kényelem és nyugalom szerető, szerel gond é-aggodalom nélkül elni. Önmagát s nyugalmát egeszen a szlvteli-n és igazolatlan önzésig szereti, de szükségből szorgalmas is tud lenni. A nyálkás veralkatuak biztosított allando hivatalba törekszenek jutni s különösen kedvelik a monoton foglalkozást, milyenek a szátnhivalalok szoktak lenni. ő< nem ujitók s nekik az id > nem pénz, azért nem is sietős nekik >emmi. Eszélyesek mint a kigyó, a jó alkalmit kiltsik s csak akkor cselekszenek, ha a körülmények egészen kedvezők, miért is rendesen minden jol szokott nekik sikerű ni, nekik semmi sem sietős, ők úgy vet Lizára, mely kifejezi, hogy nagyon meg van elégedve magával.) — Liza (csodálkozva hallgatta Nándor szavát és na gyon meg van hatva): Milyen szépen tud maga beszélni! — Nándor (ál önérzettel): Néha. — Liza: Igazán szép volt. (A társalgás megakad. Lizi arra vár, hogy Nándor most fog áttérni a vallomásra. Nándor pedig azon töpreng, hogy mint kellene ügyesen átcsapni a szerelemre, Egyideig hallgatagon sétálnak) — Nándor (végre is ezt a kérdést találja legügyesebbnek) : Mondja Liza, volt már szerelmes? — Liza: Én? . . . Még soha! — Nándor: Én se . . . (Néhány pillanatig kínos csend, mely különösen Nándorra nézve az, mert bántja, hogy olyan ügyetlen s nem tudja az éppen kínálkozó alkalmát megragadni. Várja, hogy Liza kezdje.) — Liza: De ugy vágyom már egyszer az lenni. — Nándor (örömmel) : Higyje meg Liza, én is. — Liza: Milyen boldogság is lehet az: igazán szerelmesn-k lenni. Mily más lehet akkor az élet. — Nándor (mint fent): Én is úgy gondolom, Liza. — Liza: Az élet olyan rideg. Mert tudja, én teljesül egyedül vagyok, idegentknél. Nemrég kiültem fel Pestre. Sokszor el fog a vagy valami más után, valami meleg érzés után. — Nándor (kezd bátorodni): Bizony Liza, én is igy vagyok. En is olyan szépen kiszíneztem, hogy milyrn mas lenne az élet, ha akadna egy ideális nő, aki engem — megértene, mert épp arra vágyik, mint én. Akivsl úgy élnénk, mint az idegenbe költözött madarak: összebújva, boldogan . . .