Nyírvidék, 1904 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1904-09-11 / 37. szám

2 N Y I R ; V I D Hazánknak mily jó kis ipara volt. Szép reményeket tűztünk hozzá, inert hinni véltük, hogy ez az első lépés a honi ipar fejlesztése felé. Csalódtunk, keservesen csalódtunk! . . . A külföldi ipar hazai kisiparunkát már a kezdet kezdetén megfojtotta, nehogy uj életre ébredjünk. Gzélját elérte. Kisiparunk ma már csak tengődik. Az ország 175.739 önálló iparosa közül csak 59.634 tarthat inast, a többi mindennapi kenyerét is alig keresheti meg. Ez adatok bizonyítják, hogy az ország gazdasági élete minden téren pang, hogy a munkatér nem áll arányban a nemzet szaporodásával, hogy nem a kereset, hanem a munkanélküliek száma szaporodott. Az inség és a nyomor napról-napra fokozódik. A tétlenség lenyűgözve tartja a munkás önérzetet s megingatja a tiszta erkölcsét. A sikertelen törekvés a dolgozni tudó és dolgozni akaró honfitársakat elcsüggeszti, azután pedig az idegenbe száműzi, kivándorlásra kényszeríti. Nehéz idők, lesújtó tapasztalatok ezek ! A sajnálkozás már nem használ. A tétovázás pusztulást jelent. A tanácskozásra nincs idő. A magyar társadalomnak cselekednie kell most, vagy soha, mert a veszély nőttön nő. Állítsunk gátat e nemzetpusztitó jelenségeknek a társadalom egységes, egyetértő és czéltudatos irányítása, val. Védelmezzük meg a nemzeterejét és vagyonát az elkallódástól, inert különben elpusztul a nemzet! Óvjuk meg a magunk érdekeit és védekezzünk a külföldnek egyenesen hazánk gazdasági érdekei ellen irányuló törekvéseivel szemben. Ne maradjunk tovább is a külföldnek pénzben és emberben adófizetői I Szomorú, de sőt szégyenteljes a magyar társadalomra nézve, hogy az édes hazai földről, melyet egykoron Kánaánnak minősítettek s a 111 lyen nem 19, de 40 millió lélek is boldogan élhetne, már utast, mikor még olyan kevesen vagyunk, a inun<jnélküliség s a megélhetés lehetetlensége százezreket önkéntes száműzetésre kényszerit. Ez a helyzet megváltozhatik és meg keil valloznia, ha tudunk a hazáért mindnyájan erős akarattal és kitartással élni és dolgozni. Egyesüljünk nemzeti létünkért és hazink szebb jövőjeért megvívandó küzdelemre mindnyáján. E küzdelem nem vért, de a hazaszeretet által vezérelt akaratot és munkát követel. E küzdelem egyedüli czéija a honi ipír pártolása, erősítése és fejlesztése. Ehhez, esetleg eleintén némi igényekről való csekély lemondás áldozata árán is, hozzájárulhat mindenki. Így fogjuk visszahódítani a belpiaczot a hazai munkának; rohamosan fog növekedni a munkatér ; a honfitársak milliója kenyereiadó munkát talál és nem lesz kénytelen senki a megélhetés hiányában szülőföldjéről a messze idegenben keresni boldogulásának biztos eszközeit. Ilyen módon erős, nagy és enyagilag is független lesz hazánk. Mutassuk meg, hogy a Hazáéit, melyért az elődök oly gyakran áldozták vérüket, mi is tudunk áldozni. Csak egységes, erős, országos szervezet, okszerű s czéltudatos irányítással oldhatja meg e nagy feladatot. rémségedet mond el akkori kitérőjének. Mert hisz lehetetlen, hogy mindaz igaz legyen, a mii hallottam az emelt fővel járó s az emberbarát köszönését nyilt arczczal fogadó emberekről. Hátha ez a jó ember a rágalmazás mamakusa ? Menekülni szerettem volna, de az emberbarat erősen kapaszkodott a karomba és mondta, mondta kifogyhatatlanul az ő szörnyű leleplezéseit, a melyek hallatara ugy éreztem már magamat, mintha valami fegyházban kalauzoltak volna. — Lehet, gondoltam, — hogy mindez igaz. Az orvosok, a kik a nyomorúságok közt élnek, rettenetes dolgokat tudnak. — Fellélegzettem, a mikor végre a lakomához ültünk. Az emberbarát jol érezte magát a rokonlelkek társaságában, a kik az emberszeretetet u

r'y gyakorolják, mint más a lóverseny sportot. Jól érezte magát és sza porán ürítette a poharakat a humanitásra. Pityókos volt es sunyi elégedettséggel mosolygott bele a szivarja füstjébe, a mikor lakoma után egy zenés ká-éházba tértünk be. Pislogó szemét lehunyva szundikált s kért, hogy ne beszélgessünk egy kicsit, mert ha diskurál, nyomban felujulnak az emiekében az emberi gazdaságok, háladatlanságok emlékei. — Pedig most templomi hangulaltal van teli a lelkem — telte hozzá kenetesen, miközben a kékvók múzsika ütemeire rángatta a fejét. S míg ott ültünk, az asztalunkhoz lopakodott egy rongycsomó. Egy rongycsomó, a melyből vágodtarcz kanditolt elő tágra nyílott kék szemében a félelemmel, nyomorúsággal. Egy csöpnyi kis gyerek volt s az idő már éjfél ulánra járt. Szabályozni kell mindenekelőtt a lazában készült iparczikkek felismerésének és megtalálásának módját. Nem elég a jelszó; .Pártoljuk a magyar ipart! . . . « Útmutatás kell arra, hogy a külföldi versenyáruk nagy tömkelegében a társadalom egyedíi miként igazodjan .k el. Ellenőrizni szökséges az idegen áruk becsempészését és a haszonlesés csalalinlasagait minden irányban, nehogy kazafias önzetlen törekvéseinket meghiúsíthassak. Addig, mig hazai iparunk képes leend ipari szükségleteinket fedezni, legalább is korlátoz tunk kell a külföldi áruk behozatalának mennyiséget, nehogy a feltétlen szükséget meghaladó külföldi áru honi iparunk fejlődését mar csirájában elnyomja, m g

:emmisitse. Okszerűen és a gyakorlatias czélnak megfeloen megoldandó a kis- zs háziiparnak megfelelően megoldandó a kis- és a háziiparnak anyagi támogatása, a munkaértékesités megkönnyítése és az új háziiparágak meghonosítása. Növelje a társadalom buzdítása a munkakedvet és a munkatéit. Kijelölni szükséges a társadalom egyes csoportjai által az ipartámogatás és fejlesztés terén végzendő feladatokat. Mily sokat tehetne a társadalom, ha a nemzet jobbjai tömörülnek zászlónk körül. Sok a feladat és nagy a munka, de minen nehézséget leküzdhetünk, ha a czélért vallás, nemzetiség és partpolitikai színezet nélkül, mindnyájan egyetérlőleg és kitartó lelkesedéssel munkálkodunk. Jelszavunk: Pácoljunk minden honi használható munkát és minden honfitársnak a hazában készült munkája legyen előttünk kedves és becses ! Sok volna az előttünk álló munka feladatainak minden részletét itt felsorolni. E rövid vázlat már körvonalozza, hogy czéltudatos és önzetlen munkára vállalkoztunk, melyben kitartásra mindnyájunkat buzdít a hazaszeretet. A gazdasági válságot rohamosan fogja növelni az idei súlyos év. A i.emzet öntudatos erejét tömöritenünk kell sürgősen. Késedelemre nincs idő . . . Kérjük, hogy becses lapjában, mint a közérdeknek hivatásos szószólója és védelmezője, méltóztassék egyesületünk hazafias törekvéseit a jó ügyhöz méltó lelkesedéssel felkarolni és támogatni. Egyúttal engedje meg, hogy úgy, a mint ezt alapszabalyszerü kötelességeinkhez híven, a társadalom minden csoportjahoz és tényezőihez intézzük, arra kérjük hogy a hazai papír, írószer ás nyomdai eszközök iparának fellendítése erdekében — ha ez már nem volna így — méltóztassék intézkedni, hogy b. lapjánál mindenből, mi a hazaban mar használható minőségben talalható, kizárólag a hazai ipar munkája fogyasztassék. — Szíveskedjék tisztelt munkatársait és derék munkásait is buzdítani, hogy a szükségleteiket ruházati, élelmi és házi berendezésükben, mindenből, mi hazai munkaban található, abból vásároljak. Ne engedje magát senki a hazafias és a haza üdvére való czélnak támogatásától, mások kicsinyes tarthatatlan, néha meg éppen önérdeket szolgálló okoskodása által eltántorítani, akkor Magyarország gazdag, erős és boldog leend. Végül tiszteieltel kérjük, hogy a b. lapjában felveendő közleményben felemlíteni szíveskedjék, hogy egyesületünk kebeléből a f. év. januárius havában kibocsájtott, „Országos Iparp irtolási-B ank" alapítását tárgyaló „Prospeclus"-ban foglalt tervet, igazgatóságunk javaslatára a f. évi április hó 24-én, Budapesten megtartott közgyűlésünk, — mert a bankalapítás társadalmi — Nagyságos urak, kei ét csókolom. Az apám meghalt, öten vagyunk testvérek és nincs lakásunk. Az emberbarát nagyot sóhajtva nyul a zsebébe és a coinlreaus pohár fölött odanyújtott egy csillogó koronát. Az istenadla maszatos mancsocskáival elkapta a gyűrűs kövér kezet és egy csókot ezuppantva rá, gyorsan elsomfodált az ajtó felé, a szélfogó függönye mögül hálásán pillantva vissza a nagyságos úrra. A nagyságos ur pedig gyürüs ujjait vizsgálgatta. — Vájjon nem lopott e le egy gyűrűt. Az emberek gazok és a jóltevő kigyót melenget a keblén. De a gyűrűk ott ragyogtak a nagyságos ur kövér ujjain s elégedettre gömbölyödött az arcza, miközben szavaiban a bor igazsága tört elő a hazug máz alól : Teringettét! Pompás érzés az, ha az ember nagy nyomorúságról hall panaszkodni és tudja, hogy pénze van, érzi, hogy gazdag. Pompás érzés ez. Nem is volna jó gazdagnak lenni, ha nem volnának koldusok. Olyan ez a tudat, mint a szarvasgomba a pezsgő mellé. Es szemében a ragadozók falánksága csillant meg. Azóta kei ülöm a nagyságos urat, a nagy emberbarátot. Palástby Marczell. A keserű históriákból. Történt pedig, hogy három ember elolvasá az aposlo'ok cselekedeteiről sziló könyvet s elhatározták, hogy ők is hasonlóképen cselekednek. Mondá pedig az egyik: — Vegyük a Krisztus igéit ajkunkra és menjünk tanítani a nepeket^ S elindultak. Mondá pedig az első az összegyűlt sokaság előtt mozgalmunk keretébe be nem illeszthető, — beszüntetni rendelte s igy ez irányban minden további mozgalo m megszűnt. Budepesten, 1904. évi augusz'. hó 29 én. A „Magyar Védőegyesület" nevében: Kiválló tiszteletlel, (irt. Sumsieh Tihamér Dobicczki József társelnök ügyvezető igazgató Egy kis kirándulás Németországba. (Folytatás.) Harmadfel napi tartózkodás után Nürnbe> gtől nehéz szívvel megvalva, gyorsvonattal két óra aK.tt a 102 kilométer távolságra eső 78000 lakost számláló Würzburgba repültem, a mely várost meg sem tekinthettem, mert pro

crammszerüleg kiszabolt négy órai idő nel, csupán az ottani ősrégészeti gyűjteményeknek meglekintésere szántam. Az egyik az 1720-ban építeni kezdett, azon időben az uralkodó püspöknek lákásaul szolgáló palotá jának egy pár szobajában van elhelyezve és a mely imposans épületben 5 nagy terem, 312 szoba van. Nevezetesek arról, hogy pompás termeinek frescoit részben a halhatatlan Tiepolo festetette, egyik szobájában pedig Luitpold inai bajor régens herezeg születelt a ki a tébolyodolt Ottó király helyett bajorországot kormányozza, ha ugyan érdem születni, amiben semmi ac iv részünk nincs. Időm nem engedte, hogy a táragolt kövekből épült, Németországnak egyik leghíresebb palotájat megnézhettem volna, csupán az ősrégészeti gyűjteménynek élvezetére szorítkoztam. Hát bizony ez egy kissé szegényes. Nem azért, mintha ezen más tekintetben gazdag gyűjteménynek tudós ősei hosszú éven során azt gyarapítani nem igyekeztek volna, hanem kétségtelenül csupán azért, mert azon vidék az őskorban kevéssé volt benépesülve. Jegyzeteim szerint van a gyűjteményben nyolez szárnyas bronzbalta, egy tőr, egy tőr és kard közöli álló igen ritka szúró eszköz, egy boritott markolatú kardnak töredéke, egy lándzsa, egy csücskös sarló, négy sima nyakperecz, öt különböző karperecz. Az u. n. hallstadti és La Téne korszakból, melyet egymástól elvála-ztaní alig lehel, a Krisztus előtti évezredből, három fibula, (kupoeslű) négy karperecz, ezeken kívül ugyanezt n Korszakból három egymástól lenyegesen különböző b.onzedény, melyek unikum számba mennek. Cserépedények is gyéren vannak k épviselve, a melyek közül e^y kőkorszaki, hét La Tene izlésü, négy pedig hatarozatlan időből származik. Kőeszköz tizenöt darab van, többnyire nyéllyukkal ellátva. Innen a rezidentiának nagy terjedelmű, ősfákkal diszlő parkján kutyagoltam végig a régi egyetemben őrzött ősrégészeti tárgyaknak megtekintése végett. A termet az egyetem kapussa, a kit reménylem, a mi jóra való vármegyei kapusunk nemes Kiss Sándor is uiá;.ozna, ha koránál fogva egy kissé el nem kese.t volna. A vvürzburgi kapus az egyetem megbízásából a Würzburg melletti Estenfelden ma is felö.-merhető apró 8 sir közül nyolczit szép eredménynyel kutatott fel. Szívesen uyilolta fel az muzeum ajtaját. A hozzá intézett kéidéseimre adott feleleteiből a müveit embert ősmertem fel. Csak később — midőn már jegyzeteimet megtettem — keiült elő a muzeumnak nagy tudásu őre Dr. H ck György, a vvürzburgi egyetem kultúrtörténeti tanszékének fiatal korú assistense, a kinek mílyre hxtó szakismereteit csak szerénysége főzi le és a ki irodalmi tevékenységének számot lesz német tudományos irodalomban. A mint már előbb valahol megemlítettem, hogy negyven lábián felfűzött bronztárgyainknak fényképét magammal vittem, épen úgy ő, mint mas tudósok is, elcsodálkoztak azon, hogz iniert rejtjük mi véka alá azon kincseket, melyeket a „Szabolcsvármegyei muzeum" őriz, hiszen Európának keleti részén, — a m. nera.eti muzeum gyüjiemét kivéve — a mienkhez hasonlítható bronzkori gyűjtemény alig, vagy talán nem is létezik. — vala ez pedig a felkelő nap országában a kiaojaui táborban az oroszok csüggedteg hadának közepett: — Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat és szeresd ellenségeidet is ; nem tévén nekie olyant, a mit magadnak nem kívánnál, hogy történjék tevéled. És a hadi törvényszék figyelem ellen való izgatás miatt agyonlöveté az apostolt. Monda pedig a második az igére szomjas nép előtt : — Nincsen gazdagság, hanem ha az Én Országomban való. A kinek pedig egy köntöse vagyon, az repessze ketté és adja annak, a ki köntös híjával szűkölködnék. Módfölött igen tetszék a bes;:éd a népeknek és nagy haragos kiáltozással mentek a gazdagok hajlékainak ellenében, hogy elvennék tőlük az ő aranynyal varrottas köntöseiket, melyeknek túlságos bőségeben hivalkodtak. És az apostolt tömlöczbe vetették. Es monda a harmadik a sokaságnak, a mely köréje sereglett, hogy meghallgatná az ajkáról szálló igéket: — Bizony, bizony mondom nektek, hogy a ki püspökséget kíván, jó dolgot kiván. Kívánjátok hát a püspökséget, hogy gyönyörűségetek legyen a siralom e völgyében. És a sokaságnak szája ize szerint vala a beszéd. Újfent nagy kiáltozással halad ak a püspöknek ő fényes hajlékai ellen, szörnyű nagy zsákmányolást s nem is vaía ép-kézláb ember, a ki nein szerze magának ha csak egy pásztor botot is, arany horgut, minő sohasem volt a tizenkét zsidó férfiú birtokában. És a harmadik apostolnak is az lőn sorsa, a mi a másodiké, pedig csak az apostolok írásai szerint cselekedtek. Ti rág Béla.