Nyírvidék, 1904 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1904-12-25 / 52. szám

XXV. évfolyam. 52, szám. IVyiregr^hJiza, 1904. deczember 25. IDÉK A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. -«»»• Előfizetési feltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Egész évre 8 korona. Fél évre 4 , Negyed évre 2 , Az előfizetési pénzek, megrendelések s a x l

aP szellemi részét képező küldemények, lap szétküldése tárgyában leendő felszó- " '"

rk

e"

W "

lme a,att kéretne< bekaldea

l lamlások Jóba Etele kiadó-tulajdonos fo^du^ak'eí'

6" l6rel6k Clak 1,mert keiekt5

1 könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám . t. . . . .. j. / » lx , axí A kéziratok csak világos kiranatra « ax (Janoszky haz intézendok. illető költőére küldetnek vissza. Hirdetési dijak: Minden négyszer has&biott petit «or egysieii költése 10 fillér; többsióri közlés eseteben"8 fill. A nyílt-téri kói'eraények dija soronkint 6<> fillér. Apró hirdetések 10 szóig 4 > fit., minden toriibbi sió 4 fit. Vastag betűvel siedett kétszeresen szituit Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát, Altalános Tudósító és GrUnmandel Henrik és Társa által Budapesten, Haisenstein ps Vogler iroctajában Becsben, és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban. A régiek elmultak és mindenek megujultak. — Karácronyi reflexiók. — Hová tűntek a hatalmas egyptomi faraók óriás gúlái, a zsarnoki lélek és rabszolgaság borzalmas idejének emez emlékoszlopai ; hol vannak a babyloniai királyházaknak csodás függő kertjei, az emberi boldogságnak emez újra elővarázsolt paradicsomai? Ezek végkép alámerültek a történelmi múlt hullámaiban, amazok pedig még állanak ugyan, de koronájukat már megemésztette az idő örökké éhes gyomra, karc.su termetök pedig előbb-utóbb összeroppan az évezredek morajló rázkódásaiban. Igaza van a költőnek, Berzsenyinek: „Felforgat a nagy századok érczkeze mindent!' Világra szóló alkotások dőlnek sirjokba és helyökbe ujak szüleinek ; „a régiek elmúlnak és mindenek megujulnak." Olyan szép volt a klasszikus világ művészi kultusza és a középkor sötétét is megaranyozták a lovagi erények, romantikus jelenetei', mégis el kellett bukniok. És pedig épen az ásta meg sirjukat, a mi egykor teremtőjök vala: az erkölcsi világrend. De ne tévesszűk a dolgot. Annak az erkölcsi világrendnek forrásai, melyen a múltnak számos de már csak néhai alkotásai felépültek, nem tisztább talajból, mint az emberi agy homályos sejtelmeiből fakadtak, vagy ha voltak is olyanok, melyek az isteni kijelentés kristály csermelyéből táplálkoztak, később összevegyültek a különböző világnézetek zavaros italaival, és így iszaposodtak el. Ugy, hogy a történelmi Ítélet mind n á „Nfiradftk" tiresija. Margitka karácsonya. . . . Már csakugyan elkészültem az öltözködéssel Szépen simult karcsú derekamra a szalonkabal, melyet Kövér György fővárosi szabó művész szabott rám nem kis zsenialitassal, laktopánom is egesz kedvleléssel szoritoll, csak még a Brachfeldeklől hozatott csokromat akarta megigazítani szegeny jo anyám, vagyis az „ulolsó ecsetvonások"-at megtenni az ő szemefi nyén, rajiam, midőn szolgánk azzal a hírrel toppanl be, „budoárom" - ba, hogy valaki zörgeti a kaput. Estefelé járt már az idő, s igy buony hazunk kupujat gondos anyám bezaratta, mivelhogy kis városunkban ez már igy van divatban. Egynehány perez eltelt, mig János, ki komornyikom és hazihuszarom volt i gyszemélybfin, a kapukulcsot megtalálta. Pers.e, hogy türelmetlen volt a kapudöngető. Mar-mar bosszankodni kezdtem, mert azt hittem, hogy ism t hivatalos ügyben döngetik a kaput és egész komolyan elhatároztam, hogy ezen a szent estén nem engedelmeskedem senkinek, még a Kr.x miniszternek sem, ba mindjárt mozgósítási parancsot küldötl is a ny.ikamra. Ma én Margitkáékboz megyek, törik vagy szakad. E viszem a kriszkindliiuet a kis Dezsőnek, Ilonkának, Petikének no meg Margilkanak is, ba ezer Ucháciust is szegeznek a mellemnek. Pedig hat nem hivatalos ügyben volt a nagy döngetés, hanem Erdeődy Jani cs. és kir huszárhadnagy úr, a hetesektől jött hozzam karácsonyi latogalásra. A mikor még nálunk volt az eskadronja, megígérte, hogy egyszer meglep a látogatásával. Hát bizony meg is lepett. Jó gyerek, víg czimbora volt Erdeődy Jani hadnagy ur, máskor talán a bőrömből ugrottam volna ki jöttén, de most tudja Isten, nem volt egész ínyemre ez a nem várt vizit. Nem tagadom, egy kissé bizony az is okozta hangulatomnak borússá változását, mert hát . . . hogy is mondjam csak, veszeked-ttül jós festett Erdődy Jani búzavirág-kék aranyos atillajában amidőn kibontakozott nehéz, teli katonakőjjenyéből. Az a gondolat mindjátt magasra lö veit fel agyamban, hogy ha ezt a csinos gyereket meglátja a Margitka . . . . szétfoszlott vallási és társadalmi formának sírkövéről Madáchunk eme vallomását olvashatja le: „Uram legyőztél. Im porban vagyok; nélküled, ellened hiába vívok!" És ez természetes is. Az ember önmagának csak viszonylagos értelemben vett bírája, végeredményében pedig annak kezében van a hamisítatlan mérleg, ki azt használni természet sze rint egyedül jogosítva van; és ez az Isten. A világkorszakoknak és magának a világegyetemnek megítélése csak Ő rá várhat, ki azt a maga egészében fel bírja fogni; s ha így: „akkor az ítéletnek egyedüli jogos mértéke is csak Ő nála lehet s annak egyedüli jogforrása csak Tőle eredhet. De e tökéletes Isten szabta erkölcsi rendnek utát fel kellett tárni az emberiség előtt és lényegét tulajdonává tenni gondolkozásának. Az utat az Isten nevelői bölcsessége el is egyengette, lzráel viharos történelmének egén mar megindul az a csillag, melyből ez az isteni törvényen nyugvó erkölcsi rend majdan kiárad. Ám még mindig távol és mélyen jár. Csak az Úr prófétáinak adatik meg, hogy éltető tüzet szívjanak sugáraiból. c Végre hozzánk is eljutott és ezzel lényegileg is világ nézetünk közkincsévé vált. „Minekutánna az IsLen sokrendben, és sokképen szólott volna régen az atyáknak a próféták által: ez utolsó időkben szólott nékünk az Ő fia álLal." 0 hozta tehát alá amaz erkölcsi parancsolatot, mely képes megtartani az emberiséget; 0 rakta le ama szilárd fundamentumot, melyet nem sodorhat el az ezerévek rohanó áradata; sőt ellenvessem rám követ, aki igaz szerelmes korában még az árnyékára is nem feltékeny. Pedig Erdeődy Jani hadnagy nem volt árnyék katona, hanem olyan, aki az egész ezredben ritkította a párját. Karcsú, remekül arányos valódi levente alak, kinek szemeiben és kunkorka kis bajuszkáján nem egy, hanem több dévaj, ördöngös ördög lakott. Nem volt az a garnizon, ahol az asszony és leányszivekben vihar ne idézett volna elő az ő csókolnivaló lélia udvarlása. A Ringek arisztokrata nővilága epujty kegyelte, mint a kis városi táncziskolak baktis népe. E-i most ez a nőcsábító, szemfényfesztő, ez a hősszerelmes, ez a tündérlovag állit be hozzám abban a pillanatban, amikor én Mirgitkához akarok menni kurizilni, szépekét mondani, sőt még többet . . . jegg^yürüt vinni kriszkindlibe. Nem * olt ördögség észrevenni az a felhőt olt a homlokom körül. E-zre it vetle nyomban — Te Karcsi, tréfálkozott Jani, százszoros pénzben fogadok, hogy te magadban most olyasmit gondolsz : hozott az istennyila téged Jani. Ne tagadd, te most partúmülatra szomjazol, asszonyhoz vagy leányhoz készül él. Látom az arczodról az orrodrol, a ruhád keresett el' gancziájáról. Pedig hiába akarsz lerázni a nyakadról, én is veled megyek. Az utolsó káplárom se tenné, hogy léged most elvonjon atlol a bizonyára érdekes társaságtól, amely rad vár. de a le^bambább felcser se lenne olyan önfeláldozó, hogy félre álljon az utadbol és unatkozzék eg\rmgiban akkor, araidon leányokkal, aszszonyokkal mulathit k sdvéie. Nem, nem, hiaba akarod azt mondani, ho^y it'hoi

1 maradunk. Nem. Kaicsikám, elmegyünk, el kell meni ünk. Vei.aég d vagyok, én pa rancsolok. Ugy-e kedves nénikém ? Még az en jó anyánip'. is meghódította ez a pernahajder. Összeölelgette, össze-vissza csókolta az arczát es kezét. Persze, hogy mint asszony ő is a hadnagy úr pártjara i.llott. Sőt rám is paranc-olt. hogy okvetlenül elmenjek, majd meglátom, milyen örömmel fogadnak Margilkáék ennek az .eleven ördög'-nek a társaságaban. Aztán még el is árult, bog" jeggyürül szorongatok a szivem „fölött*, a kabalom .-ebében. No csak ez kellett Uiiin.k, a pokol minden sátánja sem marasztotta volna ott-hon. Mit volt mit tenn<TJi. előho. a'lam a kalucsnimat, kezőleg, ez az a tűz, melyben az emberi érdek alkotásai megpróbáltatnak és csak azok maradnak fenn, melyek ennek izzó hevében kiégnek illetve hamuvá nem vállanak. Az isteni erkölcsi világrend mértékét pedig megszabja, ez egy fogalom: szeretet. Kicsiny szó, mit könnyen megtanulhat a gyermek, de értékét méltóan megbecsülni alig képes a bölcs; szivünknek egyetlen sejtjében megfér és mégis erejével az égig emeli azt; és mint az igazi nemes kő, mely a hol tiszta fényében felcsillan, drága jutalmat nyújt a búvárkodónak: ez is az Istennel való személyes közösség hervadhatatlan koszorújával ékíti birtokosát. Erről a szeretetről írja a világtörténelem egyik egyházi oszlopa: Luther Márton: „A szeretet törvénye rövid törvény, de egyúttal hosszú törvény; régi törvény, de mégis új törvény; egyetlen egy törvény, de mégis a törvények egész sokasága; törvény, a mely minden mást szükségtelenné tesz, s a mely azokat mégis magába foglalja;

8 — és ennek értékét mérlegeli a világ egyik legnagyobb katonai talentuma: Boneparte Napoleon, — kinek jelleme és helyzete eleve visszautasítja azt, hogy c nyilatkozatában *1 gultság vezette volna, — következő vallomásában: „Nagy Sándor, Caesar és magam, birodalmakat alapítottunk. De mire alapítottuk szellemünk alkotásait? Erőszakra. Jézus Krisztus egyedül a szeretetre alapította országát, és ebben az órában milliók halnának meg érette." Mintha csak azt mondaná a nagy hadvezér: az emberi észnek téveteg erkölcsi szabályai megdöntik a világot, de az Istennek ereje felemeli azt. meg a kézilámpám it és útnak indultam az én katonámmal, kinek sarkantyús czipőjére Jánosom nagy ügygyelbajjal szintén ráhúzogatta a gummi lábbelit. Nagyokat nevetelt a Rezidenzből érkezett kényes huszárgyerek ennek a műveletnek, de hát csak engedett ezeknek * szokásoknak és billet lépési kben követett engem szülővárosomnak sáros, nyaktöiő, gy log és kocsiutain. Hji, kisvároson a „menyországba" (én pedig egyenesen odafelé tartottam: Margitkamhoz) vezető út nemcsak hogy göröngyös, hanem lutyakos Minden ros-zmk azonban van valami jó oldala ü^ immost az: — hogy Erdeődy hadnagy nyelvgimnásztlfcájától kissé m.-gszabadultam, mert hát „einzelmarsch'-ban lepkedett ő is, vigyázva az én lábnyomaimra és kerülve a sárpeinpös«bb lyukakat. Én persze már gyakorlottabb voltam a kisvárosi „ballett'-ban, s igy rágondolhattam az en kherybim <mra. Hatalmas fanláziámban síinle dobzódtam aranyszőke hajának mámorito illatában, grácziózus filigrám termetének bübájában. Éreztem azt az üdvözítő delejt, mely ruhajanak minden csüc-kéből kiáramlott, mely kacsóinak érintésekor egé=z idegrendszeremen átnyargalt. A menyország szállt le a lelkembe minden fényével, minden egi szenl boldogságával. Magaszlos fenkóll érz- lmek remegtették meg egesz bensőmet, pedig még n< m voltamitözeiében sem, hanem ott bukdácsoltam még mindig a lámpavilagot nem i-rnerő. nyaktörő, minen ideah/.musl a-von'ipró kisvárosi h-pehupás utczán — követve egy Adonisztól, akitől — Istenemre — remegve feltettem imádott szentemet az én aranyos Margitkámat. Margitkáéknál nagy szenzáliót okoztunk. Különösen persze „a kis hadnagy,"' amint az összesereglett leány nép Janit konfidensül csakhamir elnevezte. Alig telt el egy-k-t negyedóra, és Erdeődy J mi hadnagy lett a helyzet ura. Shikespeare zöld szemű szörnye kínzott, mintha óriási karmaival hasogatta volna szivemet. Otelló inasom se lehetett volna olyan féltékeny voltam. Valóságos nulla leltem a huszárhadnagy mellett, A lányok, a kik máskor, azelőtt minden szavamat, orákulumnak tartották, akik mióta ravasz ügyesseggel értésükre jutlattam, hody a fővárasi jogaszbal-bizottsag • nak tagja voltam, valóságos Don Jüannak hittek Még észre sem vettek. Mérnöki iroda. Itf A Gr Y ELEK okkvehs mérnök Nyiregyházán, iskola-utcza 13. szám a Nyirvizszabályozó társulat mellett dr, Prok S/ttU ügyvéd úr házában. Elvállal mindenféle mérnöki munkát u. m. földméréseket, tagosítást, út, lií.l, vasúti, vízépitési munkálatokat es épület tervezeseket