Nyírvidék, 1904 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1904-12-18 / 51. szám

XXV. évfoi.vnm. öl. szám. I^yifecryhjiza, 1904. deczember 18. IDEK. A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. — Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek: Az előfizetési pénzelt, megrendelések s a A l

aP «ellemi részét képező küldemények, Hirdetési dijak: poétán vagy helyben házhoz hordva : lap szétküldése tárgyában leendő felszó^i*'",' ,

kére

t°®* be

k*í

de

n!\,, Minden névtér ha,4b»ott petit .or eg

T.,

e

r Egész évre 8 korona, lamlások Jóba Eleir kiadó-tulajdonos f

o

eadt

a

tnak*L ' keiektöl kö.lé.e ti fillér; t3bb«3n kS.léVewUben 8 fill Félévre . . . . + könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám ~ » t •, ,, . A ny|lt-UH köilemények dija .oronkint 60 fillér rel evr

e * • } há,\ in»á

7onrl«t „ f kéziratok csak vilasoa klvanatra « ai ApróhirdetéieklO »»óig4 > fii.,minden további ntf Negy

ed évre 2 . | (Janoszky haz) intezendok

. ille'ö költségére küldetn

ek vi8«a. 4 fii. Vastag betűvel s.edett kéu.eresen «ámii Hirdetések elfogadlatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát" Általános Tudósító és GrUnmandel Henrik és Társa által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodajában Bécsben, és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban. Magyar irodalom, Irigykedve nézhetjük a külföldi nemzetek irodalmi életét. Nemcsak a nagyokét, hanem a kicsinyekét is. Nem is szólunk Német — Franciaországról s Angliáról, ahol óriási dimensiókat ölt a könyvkiadási vállalkozás, de szólunk Oroszországról, mely általánosságban messze mögötte van Magyarországnak a nép műveltségi színvonala tekintetében, szólunk Olaszországról, az elszegényedett Spanyolországról, Svédországról, mely országok mindegyikében olyan intenzív irodalmi élet lüktet, hogy azt a mienk még csak meg sem közelíti. Nemcsak, hogy tudományos, de irodalmi könyv is oly csekély számban adódik ki nálunk, hogy az ujjai nkon számlálhatjuk össze az évente magyar nyelven megjelenő könyvek számát. Ez pedig szégyenteljes, sőt mondhatni, gyalázatos állapot. Minden egyéb szemponttól eltekintve, a magyarosodás szempontjából is káros ez az állapot Tudja minden iskolázott ember, hogy a mult század derekán, a válságos évtizedekben 1830 és 1870 között milyen nagy, nemzetfehiijitó szerepet játszott a magyar irodalom. Oszlopa támasza, vígasztalója, tanácsadója és reménynyújtója volt az elnyomott nemzetnek. Még ma sem vagyunk olyan erősek, hogy megálhassunk ezen bástyánk nélkül, rászorulna ma is nemzeti életünk egy erőteljes, gazdagon produkáló magyar irodalomra. Ilyen azonban nemcsak hogy nincs, de ha szigorúan vesszük, manapság még csak magyar irodalom sincs. Sem tudományos, sem belletrisztikai. A közönségnek, még ha akarna is, nincsen »» a r » Dal a jégről. Hogy ime dalt irok a jégről, Az óh, egy cseppet sem csodás : A szívemet — nyiltan bevallom — Bolygatja holmi álmodás . . . Eszembe jut — rég volt! — a jégen Vigan siklott a korcsolyám : Akkor termett első . . . dalom, — ott Egy édes kis lány oldalán. A jég, a pompás jég azóta Igaz, párszor felolvadott, Ám a bubája, hű varázsa Lelkemből cl nem szállhatott . . . Édes kettesbe hogy repültünk, Egymásba fűzve karba kart! . . . Bocsánat, hogy elandalodtam : Egy méla emlék fogva tart . . . Rajonganak ugy-e a jégért ? A jégnek, ah, hisz párja nincs : Síivek zavartalan oáza, Találkozó hely, drága kincs ! Letérdelünk ott — ő előtte, Mihelyt a sors alkalmat ád S kicsiny lábán megzabolázzuk A nyughatatlan korcsolyát. Repül együtt sok ifjú, sok lány, S a légbe pár sikoly vegyül : A jég irigy volt, pár lánykát Elbuktatott kegyetlenül. Sebaj ! Közös sors itt elesni, Ki lenne bús ezért, s levert ? A hölgy kaczag ... S mi fölsegítjük — Ah, mindig ily édes terhet ! módjában magyar könyvek vásárlása, miután ezek nem kerülnek piaezra. Ennek ellenében valósággal el van halmozva Magyarország külföldi, első sorban német könyvekkel. Százezrekre rug évente az az összeg, amely Magyarországból Ausztriába és Németországba vándorol idegen irodalmak termékeiért. Ahol nálunk olvasni szól tak, kávéházakban és kaszinókban legalább annyi német újságot és folyóiratot találunk, mint magyart; a bécsi, berlini, lipcsei könyvkiadó czégek csak olybá veszik a magyar piaezot, mintha az nem is egy idegen országban lenne. Nézzük meg a fővárosi vagy vidéki könyvkereskedők raktárát s tapasztalni fogjuk, hogy sokkal nagyobb a raktáron tartott uj német könyvek, miut a magyar könyvek száma. Hová fog ez vezetni! Kétségtelenül a magyar irodalom hanyatlására, elzüllésére. Hírehamva sincsen már nálunk annak a virágzó irodalmi életnek, amely az 50—60-as években lüktetett — daczára annak, hogy most több az iró s több pénzt is keresnek. E sajnálatos jelenség okait, amely érdemes ri, hogy intéző köreink 'ügjélaiét felkeltse első sorban abban kell keresnünk, hogy igazi nagy irónk, a ki a közönség nagy rétegeibe hatással tudna lenni — nincsen, Az iró nálunk újságíró s hogy megélhessen s hogy minél több pénzt keressen, nap-nap után aktuálitásokon aprózza el az erejét. Végzi a napi robotot s ebben kerül ki tehetsége és invencziója. A ki kevés tehetség van nálunk, annak megírt újdonságokat, hangulatokat, színi bírálatokat, tárczákat és vezérczikkeket kell irnia — könyvírásra nincs ideje, nincs energiája. A magyar irodalmat az újságok tárczaMindenkor úgy volt, s váltig úgy lesz : A jégen sok szív olvadoz. De óh, hisz ez nem óriási baj, Csak óh te Jég ne olvadozz ! v Hideg keblednek meg ne ártson A sok forró szívdobbanás : Nem téged illet itt a sóhaj, Másnak szól itt a vallomás. Keszler Károly. Az az édes óra. Valaki ezt irta az emlékkönyvembe: Az az édes óra jut-e még eszedbe, mikor első gondolatidat szedted versekbe ? Törtem a fejem ki írhatta ezt az anonym sorokat, de hiába. Nagy a gyanúm valakire — de nem alapos s igy nem mkkolhatok ki vele. Az ítás a legkifogáslalanabb rond írás, de hát ezt ma már mindenki tudja (csak én nem.) Lehet, hogy az illető valami nagyon kellemes emlékeket vélt az első versemre hivatkozással fölid- zni nekem, azért volt a czélzás az édes órára is. Okvetlenül azt hiszik, kiknek nem jutott az a szerencse, illetve kikhez nem volt a Múzsa eléggé kegyes s nem kínozhatták meg zörgeményeikkel a szerkesztőket. viszont ők sem kínoz'ailak meg a szerkesztők úze • nelei által, hogy vers íráshoz, hozzá még az első vers megírásához okvetlenül Kugler cukorkákkal megédesített óra kell. Vagy a gyönyör édesítené meg azt az órát s a büszkeség, mi első versünk még föl sem száradt sorai olvasása közben eltölt bennünket. Lehet, hogy így van ez másoknál, de, hogy az őszinteség útjáról le ne térjek, megvallom, én ezt a gyönyört nem éreztem soha. Pedig írtam már egy néhány tuczet verset, bizon>ilhatja: a „Kemencze es Vidéke' versfogyasztó szakközlönye, hová rés?ínt a magam jó szántából, részint a szerkesztő urak előzekenysege folytán kerültek. rovata foglalta le magának, ahol 10—40 iorintokért, aszerint, amilyen gazdag s előkelő a lap apró pénzre váltják fel íróink a tehetségüket. Regényt, hosszabb lélegzetű dolgot nem írhatnak, mert nem érdemes. Nem érdemes pedig azért, mert az a néhány könyvkiadó, aki e téren első rangú szerepet játszik, közönséges uzsorát űz a magyar Írókkal. Nevetséges honoráriumokat fizet egy-egy évtizedes sanyargás után, a gyomra, az idegei árán hírnévre vergődött irónak. Fiatal, kevésbé ismert irónak nem akad nálunk kiadója, akármilyen tehetséges legyen is az s ha akad is, a könyvkiadók kiszorítják a belét s az iró nem tud megélni munkájának eredményéből. Van egy hatalmas, gazdag testületünk, a tudományos akadémia, melynek egyedüli hivatása a rendelkezésére álló nagy eszközöktel a haza irodalmat fejleszteni, színvonalon tartani. Ez az akadémia pedig nem hogy támogatná a modem magyar írókat, hanem konokul mellőzi, sőt üldözi őket, klikkpolitikát csinál s a sok tanár, a ki bent ül az akadémiában meg a Kisfaludy társaságban — iskolai dolgozatokat produkál és jutalmaz. Lehetetlen „talentumokat", — sógorság és komaság révén — választanak be az akadémiába — akiknek műveit nivón álló modern magyar lap, vagy folyóirat nem közölne tartalmatlanságuk és produktív voltuk mialt! Irigy, elfogult, féltékeny és tehetségtelen öreg urak ülnek az akadémiában s a Kisfaludy társaságban — akiktől a kezdő fiatal, de igazi tehetség éhen veszhet az utczán! Innen van aztán az, hogy aki iró, abból ujságiró lesz, mert különben nem tud megélni s a magyar irodalom szegény, sivár és veszendő! — E meglepő siker daczára is. hogy nem éreztem az első versem megírása által okozott gyönyört, s hogy költői hangulatomat egy igen prózai esemény vetett végett : pech! De még mekkora ! Nem kezdem olt, hol végeznem kellene, hanem az elején. Fotro, júliusi nap volt. Mint az ilyen forró napokban mondani szokás: A tojás megsült volna a homokban. Az emberek tikkadtan jártak keltek, hogy az akkor végzett mezei munkának éppen semmi hasznát nem vehették. mondanom sem kell. A széna kaszálás előtt megszáradt, azaz kiszáradt a tövén ; a tavaszi vetemény megsárgult a nagy szárazságtól. Szóval ember éi növény által esőt szomjazó időben történt, a kertből feljövet apám szobájába mentem. Nem emlékezem minek, valószínűleg a nagy hőség kergetett be. Apám nem volt benn, én leültem uz Íróasztalhoz s valami hírlapot nézegettem, közben olyan dolgokra gondoltam a mire azelőtt még soha. Csodálalosan a gondolatok agyamban rímbe f-zedődiek, csengő kifogástalan rímekbe, legalább szerintem kifogástalanba, csak le kellett írni. Azonnal leszakítottam egy árjegyzéknek a czímlapját, hogy a belső oldalára leírjam a verset. Mielőtt azonban a vers leírásához fogtam volna, a tükörhöz mentem meggyőződést szerezni, hogy arezomnak eléggé ünnepélyes kifejezése van-e? Gyönyörű vadonat uj fehér ruhammal meg voltam elégedve, mit olyan kecsegtető ígéretekkel adott rám anvám, hogy ha vigyázni fogok rá s ebben kevesebb bosszúságot okolok majd a jó Vilma kisasszonynak, kapok egy új s a mostaninál szebb képes könyvet, ellenesetben ezt is kis húgomnak adja s még hozzá a vessző rendszert is (mitől eléggé féltem) alkalmazni fogja. Miután a portörlővel még czipőimről is letörültem a port, szalonképes állapolban, elfoglaltam előbbi helyemet az íróasztalnál. Mérnöki iroda. ^^^ NAGY EIJIEK okleveles mérnök Nyíregyházán, iskola-ntcza 13. szara a Nyirvizszaozó társulat mellett dr, Prok Gyula ügyvéd úr házában. Elvállal mindenfele mérnöki munkát . földméréseket, tagosítást, út, híd, vasúti, vízépítési munkálatokat es épület tervezesekef u. m.