Nyírvidék, 1904 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1904-12-18 / 51. szám

2 N T I R V I D E K 2 Miért nem alszik jól a gyermek ? Irta : BEREND MIKLÓS dr. egyetemi m. tanár. Egy kis, négyéves barátom pár hét óla azt a róssz szokást vette fól, hogy éjféltájt felébred s aztán bármit csinálnak is vele, nem alszik el többé. KülöDben teljesen egészséges minden tekintetben. Nagynehezen lehetett végre kisütni, hogy pír hét előtt az anyja, egy igen intelligens, de kissé ideges hölgy, ferje lávolléteben saját ágyában engedte mulatságból aludni a kicsit, a mit az ugy megszokott, hogy néhány nap múlva sajat ágyacskájában már nem aludt el szívesen, sőt leiébredt. Ha az anyja, hogy nyugtalanságát csillapítsa, ágyába vette, olt sem birt elaludni, mert az ideges anya kétségbeesése a betegesnek vélt állapot fölött, hizelgések, parancsok és fenyegetések perczról-perezre jobban felizgatták. Könnyű volt baján segíteni ; más szoba, idegen ápolóné, a kinek megtiltottuk, hogy a gyermeket agyából kivegye, akar sir, akar nem, — nenany nap alatt gyógyulást idizeit elő. Illusztrálni akartam e példaval, hogy még az egészséges gyermekeknél is milyen csekélységeken fordul meg olykor a nyugodt alom s bizony vannak esetek, mikor sem az orvos, sem az anya nem tud egykönnyen rájönni az almatlanság okára. Az egészséges újszülött majdnem egész nap alszik, az első honapokban á— 4 oranál, a 6 hónaptól kezdve 8—9 óranal tovább jóformán soha sincs ébren a gyermek, s meg az első év végén is átlag 12 ora alvási időt számítunk naponta. Igyekezzünk, hogy a 2 évben is lehetőleg hosszú ideig aludjék, fektessük le nemcsak éjjel, de nappal is, es ne feledjük el, hogy ideges korunkban sohasem aludhatík egy gyermek eleget. Kilenctíz óra álmot naponta egesz a tiz éves korig minimumnak tartok, a hosszabb ideig tartó almatlaiuág pedig egy olyan beteges allapot a gyermeknél, a melyet nemcsak a haz nyugalma, de még inkább a serdülő idegrendszere a gyermeknek keserül meg. A gyermeknel, a ki még sokkal inkább a szokás rabja, mint a felnőtt, néha a fölhozott esetnél meg kisebb okok elegendők, hogy a legmakacsabb áhnatlansag álljon be. Nem is szólva azokról az esetekről, a mikor az álom hiánya rontott gyomor, hiányos emésztes, ki nem elégítő táplálkozás kóvetkezmenye, vagy valamely fertőző betegseg előhírnöke. Nem is szólva a gyermekek (és az orvosok) réméről, az agyhártyalobról, a melyet ugyancsak hetekig tartó almatlanság, vagy nyugtalan álom szokott megelőzni. De ne lássanak rémeket, igen tisztelt hölgyeim s ne gondoljanak mindjárt agyhartyagyuiadásra, ha gyermekük pár éjjel álmatlan! De győződjenek meg, volt-e kellőkepen szellőztetve a gyermek-szoba, nem volt-e túlságosan meleg, nem volt-e a gyermek túlságosán betakarva, vagy ok nélkül, túlbuzgóságból muuua-módra bepakkolva éjszakára, mint sajnos, annyi helyen látjuk, reszben kényelemszeretetből, hogy nagyon sukszor ne kelljen betakargatni a gyermeket, részint pedig túlzott aggodalomból, nehogy kitakarodjék s igy meguüiljön a gyerek. A pólya csak pár nonapos gyermeknek való, sőt a franczia és angol csecsemő öltóztetéseben mar egyaltalán nem szerepel ez a ruhadarab, ne erőszakoljuk tehát nagyobb gyerekekre a bepakolást.. Én még alig tapasztaltam, hogy egy gyerek azért hűlt volna meg, mert kilakaródzolt, de mindennap latom, hogy eppen ezek a bepakkolt, elkényeztetett hórü gyerekek azok, akik lépten-nyomon meghűlnek. Ami természetes is. Mert a pakkolasuan kiizzadó bór sokkal erzekenyebb s ha a legcsekélyebb hőmersekvaltozas éri az ilyen gyereket, például reggel, ha kipakkolják, a hirtelen párolgás a legkönnyebben vezet meghűléshez, és az igy bepakkolt szegény mumia-gyerekek nujdnein mind rosszul is alusznak, felsikoltoznak, erősen izzadnak s különböző bőrbetegsegre is hajlandók az erős izzadás folytan. En részemről, kellőleg temperált gyermek-szobaban valóban nem tartom nagy szerencsetlensegnek, ha egy egészséges gyermek akárhányszor lerúgja a takarójat, ha tovább alszik ; ilyen okból, ismétlem, leglöiebb egy elkényeztetett gyermek hűl meg, ha ennek a lehetősegnek nem akarják kitenni, ugy huzzunk rá — 4 evén Leirtani az első sort. Negyed órai szünet után a másodikat, azlán a harmadikat. Kesz lett volna egy szakasz, de a második sorra nem vollam képes rímet találni. A második sor ugyanis igy végződött: málna szörp. Talán egy fél óráig ülhettem kínos rím keresés közepette, szemem véletlenül a hírlapra téved s megpillantom egy hirdetésben e vastagabb betűvel sztdeit szavakat: mell vas szörp. Hala neked gondviselés! kiáltottam föl megkönynyebülten — meg van a rím. E néhány szót az Isten is versemnek, rímre teremtette s bizonyos, hogy ilyen rímet nem hasznait ínég egy költő sem. En akkor már legalább is Petőfinek, vagy Arany Janosnak képzeltem magam. Legalább is, mert egész életemben a szerényseg jellemzett. Ez csak szép tőlem? Olvasom a kész sorokat, majd leestem a székről a versszaknak semmi ertelme! Értelme nincs ugyan, de a lím meg van, gondoltam nngamban —: iroic hozza meg egy versszakot, amiben lesz értelem, de, hogy a rím is meg legyen, ezt már ne kívánják tőlem a szigorú és szemüveges kritikus urak. A kalamárisba mártoin tollamat s úgy vettem észre, hogy túlságosan sok ténta van benne. Fölveszem az óriási terjedelmű tenta tartót, s szerencsetlen pillanat! igen, hiszem, hogy a pillanat volt az oka, kisiklott a kezemből, fölborult, és utálatos fekete tartalmával rútul elcsúfítva a gyönyörűen hímzett író mappát, ruhámat is a szőnyeget is. Rémülten néztem poétikus hangulatommal okozott s emlékekkel megjelölt tárgyakra, de ketségbee>ésem akkor erle legmagasabb tokát, mikor észre Vettem, hogy nem csak az iró mappa, ruhám és a szőnyeg lett hasznavehetlen, hanem az íróasztalon levő ériékes iratok is ; úgymint: telekkönyvi kivonat, térkép, kataszter ívek stb! aluli gyereknél — egy alul záit, egészen bő, zsáknemü alsónadrágot, a melyet a deréknál lazán megkötünk, vagy nagyobb gyereknél tűzzűt le egy-egy biztositótűvel a paplan néjy sarkát. De a takaró mindig könnyű legyen, a párna nem lúlnagy és nem tú^puha. Czélszerüen berendezett gyermekszobában mindig benne kell lenni a hőmérőnek, ezt minden anya tudja már, de hogy állandó ventilláció is legyen, a mi épen olyan fontos, azt sajnos, eddig Budapesten éppen minden harmadik háznál lehet konstatálni. Ha a gyermek egészséges, külső körülményei rendesek és mégis államatlau, kutassunk tovább. Akárhányszor megtaláljuk az okot, a reggel tulmeleg fürdőben — vagy, miután ilyen kerdésben is all az elv, hogy les extrém's se louchent — egy helytelenül alkalmazott edzés higegviz proczedurái által okozott izgalomban. Csecsemőkori ilyen makacs álmatlanságok néha egy csapásra megszűnnek, ha a reggeli fürdőt áttesszük az esteli órára, közvetlenül megelőzve azzil a lefekvést. Különösen izgékonyabb, vagy meghűlésre hajlamosabb gyermekeknél vezet ez gyakran eredmenyre. Nagyobb gyermekek álmatlansága ellen is igen jo kisegítő eljárás az esteli langyos fürdő. Igen sokszor a táplálkozás rendetlen volta képezi a nyugtalan alvás okát. A táplálkozási idő be nem tartása a csecsemőnél, nagyobb gyermekn 1 nehezebben emészthető vacsora vagy késői vacsora utáni gyors lefektetés épen úgy képezhetik álmatlanság okát, mint a gyermeknek a felnőttek izgató tarsaságaban való túlhosszu felmaradasa, a mikor kimegy az álom a szeméből. Szigorú következetesseggel ügyeljünk arra, hogy a gyermek mindig egy és ugyanazon időben feküdjek le vacsora és lefekvés közt legalább 1 és fel óra teljék el, vacsora után izgató játékokat lehetőleg ne engedjünk, de tiltassuk el az izgató dajkameséket is lefekvéskor. Igen sok éjjeli sikoltozásnak volt már az okozója az a vasorrú bába, aki a dajka fantáziája szerint a „rossz, aludni nem akaró gyermeket mogeszi". Isíen ments, hogy ki akarjak kelni a dajkamesék ellen, de nem art egy kicsit megfigyelni, hogy egy-egy élénk bb képzelőtehetségü dajka mit beszél a mumusról, a boszorkányról stb. a rábízott gyermeknek ! Ijesztgetés a gyermeknek mint politika, nem jó, orvosilag pedig nagy mértékben karos lehet. Iskolás gyermeke nél figyeljünk arra a 12 éven alul 1 galább, hogy minden feladatukat lehetőleg végezzék vacsora előtt, végezzék ; egy-egy nem sikerülő összeadás vagv kivonás igen sok áimatlansagnak vált már, nemcsak felnőttnél, de gyermekeknél is okozójává. Hogy sötét szoba, csend és nyugalom feltétlenül szükségesek a nyugodt alváshoz, az annyira magától értetődik, hogy akárhányszor Liamulnom kell, milyen kétségbeesetten akarnak néha egy-egy almatlan gyermekei elaltatni teljes gáz- vagy villanyvilágítás mellett, úgy, hogy az egész család, apa, miuia és dajka körültáncoltatja és körülénekeli, egymás karjából vetélkedve ragadva ki a siró gyermeket, a ki persze az adott viszonyok közt addig sir, a mig teljesen ki nem merül. Általában igen szigorúan figyelmeztetünk arra, hogy a gyermeket ne karori ringatva altassák el, — hanem fektessék le és ugy hagyják elaludni. Ha erre nem figyelünk, kiteszszük magunkat annak a kellemetlensegnek, hogy a gyerek csak karon alszik el, s mihelyt leteszik, megint felébred. Különösen szigorúak legyünk ez elv keresztülvitelében beteg gyermeknel, mert éppen a betegségek lefolyása alatt szokják meg ezt a kényeztető eljárást szülők és gyermekek legkönnyebben. Ha sok gyermeket figyelünk meg, arra is rájövünk, hogy az elalvas módja is akárhányszor jellemző a gyermekre, különösen pedig az ideges gyermekre. Az egészséges gyermek rendesen rövid par perez alatt már mélyen alszik, egyenletesen vesz Jelekzetet, álmában a hangosabb beszed, betakargatás, járkalas a szobában meg nem zavarja; szaja zarva van, lélegzetvétele oly halk, hogy fölé kell hajolnunk, hogy meghallhassuk. Izgató almai ritkán vannak, de kedelyére akkor sem gyakorolnak mélyebb benyomást, felébredéskor jókedvű, piros arczczal, nevetve üdvözli felé hajló anyját. A rosszV No ezért legjobban megijedtem. Hogy ezáltal versem is élvezhetetlen lett s nem gyönyörködtethettem vele senkit, ez nem is érintett. Legnagyobb rémültemre lépteket hallok, a félelem földhöz szegzett, s belépett anyám. Összecsapta kezeit s úgy kérdezte : — Mit csináltál?! Volt annyi eszem, hogy nein feleltem egyetlen szót s^m. De anyám ki a cselekvés embere — nem kérdezősködött tovább, hanem gyors érintkezésbe hozta kezét a hátammal, közben folyton kérdezve: — Mit akartál itt? Mit akartál itt? — írni anyám — feleltem én — már amennyire sajatságos állapotom a szavak kiejtését megengedte. — Igen, irni akartál, te iró diák, — felelt anyám — nohát tegyél csak az irás elébe egy stb. most azt fogsz tenni. És, hogy bebizonyítsa, hogy megtartja igéretét, a már szaladt cselédség óriási őrömére, ki vitt a gyermekszobába, hogy a félbe szakított üdvös munkát ott tovább folytassa, miben azonban Vilma kisasszony megakadalyozta, azzal a bölcs megokolással, hogy a már megtörtént dolgon változtalni úgy sem lehet, s felelősséget vallalva, hogy többet ilyen dolgot el nem követek, kieszközölte, hopy tentás ruhám helyett újat kapjak s az íj.ért képes könyvet ó vette meg nekem. Édes jó Vilma kisasszony! Örök halara kötelezett evvel s én jósagát azzal háláltam, hogy egyedül néki beszéltem el, hogy óriási hajlamot érzek a vers Íráshoz. Azóta írtam ;ok rossz verset, néhány jót is talán de há a Istennek egyhez sem fűződik olyan emlék mint az elsőhöz. Az az édes óra jut-e még eszedbe ? . . . bizony eszembe jut, nagyon is eszemb; jut, s ha az Anonym vers szerzője 2i nap alalt nem jelentkeznék: hasonló édes órákat kívánok neki!! katz Etelka. kedvvel ébredő gyermek akárhányszor sápadt, törődöttnek látszik s ha ezt látjuk, alighanem valami baja van a kicsinek. Nyugtalanul, nehezen, ágyacskájában ide-oda dobálva magát, alszik ez az ideges gyerek, álmában karja, lába többször megrezzen, fölébred minden érintésre, rossz álmai vannak, a melyekből fölriad s keservesen sirni kezd s csak nehezen altatható el újra. Akárhány olyan gyereket látnnk, a ki majdnem minden éjjel fölriad, fölsikoltozik s felébredéskor viziói, hulluczinácziói vannik, eszmélet zavart s anyját sem ismeri meg. Ez az éjjeli felijedés (pavor nocturum) már nem tekinthető azonban egyszerű ideges állapotnak, hanem beteges dolog, a mely minden körülmények közt gyógykezelésre szorul. Külön figyelemre kell méltatnunk végre a gyermekek azon csoportját, a kik hangosan, nyitott szájjal, olykor horkolva lélegzenek álmukban s ugyancsak gyakran ijedeznek, ébredeznek. Ezeknél majdnem mindig akadályozva van az orron át való szabad légzés, vagy az orr idült hurutja, vagy a garatban űlö növedékek (adenoid vegetation), esetleg a mandulák megnagyobbodasa által. Ilyen gyermekeket nappal is meg lehet ismernünk már egyszerű rátekintésre, állandóan felig nyitott szájukról s kissé együgyű arczkifejezésükről. Ezek baján egyszerű műtéti eljárás, vagy az orrhurut alapos gyógyítása fog. még pedig gyökeresen segiteni. Egy kis kirándulás Németországba. (Folytatás.) Az eset ugy történt, hogy grf Normann közős huszárhadnagy testi lelki baraijaval, Franz nevü honved tiszthelyettessel ellátogatott hozzám, a ki Hevesvármegye hirneves főorvosának volt fia. Jó képű, jó modorú és lelkületű kuruez érzelmű fiu volt, nnnt akárhány a honvéd, de még a közös hadseregbeli tisztek közül is, a kik össze tudják egyeztetni a hazaszeretetet a királyhoz való hűseggel. Szegeny Franz pár év múlva főbe lőtte magát, bár jellemét semmi sem terhelte es a mely tettének okát csak családja ludja. Vacsora előtt Hipit hypnotizáilam és a vacsora után egy fidibuszt tartva elébe, kérdeztem tőle, hogy mi ez ? Fidibusz, volt a valasz. Nem igaz, mert ez egy legfinomabb toledói tőr. Most mai látom. Azt parancsolom, hogy ezen tőrrel Franz barátodat — a ki hattal a divány előtt áll — azonnal szíven szúrjad. Nagy lelki küzdelem után, magasra emelt tőrrel neki rontott Franznak és ugy vágta a fidibuszt szive tájékára, hogy az divánra terült. Ekkor kiejtve kezéből a törnek vélt fidibuszt, az ablakhoz rohant, arczát tenyereibe hajtva hangosan zokogva jajveszékelt: Istenem mit tettem P Megöltem legjobb barátomat. Meg vagyok győződve arról, hogy ha azt mondtam volna neki, hogy egy hónap múlva fogod megölni, megtette volna anélkül, hogy tudta volna, hogy ez az en parancsomra történt. Nem lehetetlen, hogy a politikai gyilkosoknak egy része is ilyen hypnotizalás eredménye. Az ertelmi szerzőt senki nem ősmeri, a tettest pedig kivégzik. Ennek a Normannak későbben Korbuly nevü tiszttársával súlyos kaidpárbaja volt, a melyben két zulyos sérülést kapott ; egy csontig hato vagast a jobb felkarján, a aielynek következtében karizmai elsorvadván, nyugdijjaztatott. Egy másik hatalmas vágást, mely egy váilara csüngő nagy szeletet hámozott le jobb arczárol. A párbajnál jelenlevő katona orvosok dr. Dohnál József, a ki későbben Vilma leányomat vette el és jelenleg törvényszéki elsőd-orvos; dr. Fried Jakab, miután fecskendő, tehát lekötni való üterek nem voltak, a szivacsos vérzést elállítván, huszonegynéhány varrattal a sebszéleket egyesitették. Par óra uiulva azt mondja a sebesült Dolináinak : „Miután tudom, hogy a híreket nagyítani szokták es tartok attól, hogy súlyos megsebesülésem mint halálos sebesülés fog Ibronyba menyasszonyom füléhez juini, meg akarom a hí t előzni és azonnal kikocsizom oda." Ilyen bolondot ne tegy, mert az ut most razos. Ibrony ide huszonkét kilomeler. Közelben orvos nincs es az esetleg beállható vérzést ki fogja elállítani. Ezen beszélgetésig vérzésnek meg csak nyoma sem volt. Normann azonban az esetleg bekövetkezhető vérzéstől való félelmében nyomban vérzeni kezdett. Lapos arcza a vérzéstől kidomborodott, a varratok között pedig vér szivárgott ki. E miatt tehát nem Ibronyba, hanem a helybeli kalona kórházba szállították, a hol másnap mély narcosisban a varratokat ^kiszedték, az aludt vért eltávolították, de lekötni való üterek most sem találkoztak. A ver azonban a nagy terjedelmű seb felületről szivárgott, a mi miatt belől egymás felett két sor varratot kellett alkalmazni, a harmadik felső sor varrat kívülről is láthatólag a sebszeleket egyesitette. A műtét másfel óráig tartott, de daczára ezen egyedül helyes eljárásnak, a vérzés tovább tartott. Lenk eztedes, aki tudta azt, hogy én Noimaniit egy párszor hypnoüzáltam és igy feltételezte, hogy most is hatalmam van felette, két tiszt által felkéretett, hogy paiancsoijam meg Normannak, hogy azonnal menjen Budapestre vagy Bécsbe, mert folyton vérzik és elutazni vonakodik. . Megüzentem az ezredesnek, hogy a beteget meglátogatom ugyan, de esetleg nem azt fogom tenni, a mit ő akar, hanem azt, a mit én fogok jónak látni. Azonnal kimentem a katona kórházba és Fried ezredoives, kórházi parancsnok beleegyezésével bementem a Normann kórszobájába. Ott feküdt szegény a vérvesztéstől halálsáppadtan. Nyakhartyái is olyan halványak voltak, mint kült'elülete. Jobb arcza szederjesen feltáskásodva. A külvarratok