Nyírvidék, 1904 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1904-02-28 / 9. szám
XXIV. évfolyam. 9. szőm. ^J-ireprjháza, 1904. február VIDÉK A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. <._..á> Előfizetési feltételek: ooetán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre 8 korona. Az előfizetési pénzek, megrendelések s u A ul' szellemi n szet krpezj kiilUe .1 tnjrei, lap szétküldése tárgyában leendő felszó- * «»»• éretne, maidén, lamlások Jóba ÚLek kiadó-tulajdonos fo^'lTeí c' l i ™ erl ke,eW1 könyvnyomdájához ískola-utcza 8. szam * A Siratok csak világos tiranaira - az (Janoszky haz) intézendók. ül"ő kötegére küldetned vissia. Hirdetési dijak: Minden négyszer ha*ibiot |>etit sor egyszer közlése ÍJ fillér ; többszín leölte. esete jen 3 fill A nyílt-téri köz em a vek dija soronlint tí 1 fillér \pró hirdetések 10 szóig4 ' Öl.uiinden további sió l Hl- Vastag betűvel szedett Kétszeresen ai&uut Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület ískola-utcza 8-ik szamj; továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bemat es Altalanos Tudósító aital Budapesten, Haasenstein és Vogler írodajában Bécsben, es Budapesten, valamint Németország es Sveicz fővarosaiban. Válas2 Dr. Jósa András barátom nyilt levelére ! Édes barátom ! III. Keressünk tehát valami alkalmas helyet, a múzeum számára! Ha Nyíregyháza városa is olyan kedvező anyagi helyzetben volna, a milyenben fajdalon! nincs, könnyű volna a helyet kijelölni! Azt mondhatnók, hogy építsen egy kultúrpalotát és abban helyeztetnék el a múzeum s a szabó les megyei élő- és kihalt nemesi c-ialádok levéltára Igen! egy kúltúrpalotát! Nem mondom én azt, hogy olyan legyen, mint a tudományos akadémia palotája, vagy p. a nemzeti múzeum vagy csak a szegedi kúltúr-palota is; hanem egy szerényebb épület; de egy kivállóan e czélra emelt épület lenne az! Itt lehetue aztán egyszersmindenkorra elhelyezni a Te múzeumodat édes barátom! és azokat a leveles ládákat, melyek a honalapitó ősökkel bejött régi nemesi családok régi okleveleit, birtok viszonyok, családi összeköttetésekre s kúltúrális viszonyokra stb. stb. vonatkozó pergameneket, avúlt Írásokat őrzik. Mert jól mondod, helyesen mondod, bölcsen mondod Te édes barátom ! hozzám intézett becses le. veled ben, hogy: „a múlt szülte a jelent; a jelenben gyökerezik a jövő" . . . . S jól mondta a hírneves Péczely debreczeni professor, e/, a nagy történész, tnikép: „ki a múltra érzéketlen, jobb jövőre érdemetlen" ! . . . RÍ e régi Cialadi levelekből meunyi kallódott már el a Kihalt, az elszegényedett, elszóródott Családokkal! ... de mennyit rejtegetnek még a régi hírneves, ősneines családok elszegényedett ivadélai! ládákban, gerendákon, padláson! a melyeket még ma taláu össze lehetue szedni! évek múlva pedig nem lesz ember, a ki nyomukra találjon! Sőt igy vannak egyes régi községi ii Találkozás. ' Ewy csípős őszi reggelen Komor Ferencz a pályaudvar körül barangolt. Ne in tekudl le azon éjjel. Fgy előkelő mulatságon voll, ahol hivatalból kellelt megjelennie s egész esle szép kac.ér aszszonyoknak s hiu leányoknak mondott burkolt pikantériákat s udvarias semmiségeket. A hölgyek sokat kaczagtak minden fölött, egymás között megdicsérték, hogy szellem's ember. Ugyancsak azon az estélyen lészt vett egy e'egáns menyecske, aki Komorral csalta meg az urat egy hosszú félesztendőn keresztül. Aztán nem tudni mi okból, Komor tudta legkevésbbé, hogy miért, szakított az asszonnyal. Riuut. Most t.djlkozott a szikilás ota elős ór a mmyecs kével, aki keserű szemrehányásokkal illette s könnyek közölt hívta vissza. Történt pidig mindez a fényes csillogó bálién niben, lovagias urak és eiényes úrhölgyek közepette. Tőlünk néhány lépésnyire a menyecske ura állt egy másik szép asszonnyal, akiről mindenki tudta a társaságban, hogy egy katonatiszttel van viszonya . . . Komor, akinek szive elmerült a szen íyes szerelmekben, ledéren igerte meg, hogy olt lesz másnap este hat órakor. — Kinek udvarol most, mondja ? faggatta menyecske. — Mindenkinek és senkinek, lelelte egykedvűen Komor. — Maga már rossz ember, maga már nem tud szeretni, duzzogott ői agysága. — Nem én vagyok az oka, hanem a hölgyek, szólt Komor. Én azt hiszem, hogy manapság már senki sem jobb a Deákné vás nánál. Hajnal táján Komor néhány hivataltársával s jógek,im. mezővárosaink, melyek bizonyos szabadalmakat, privilégiumokat élveztek. Lehet, hogy ezehre sohasem lesz többé szűkség; de tükrei, tanulságot, haza- és fajszeretetet, bátorítást, búzditást, lelkesedést keltő okmányai azok egy ezeréves múltnak ! S hol volt tobb ilyen osi nemesi család, mint a Nyírségen és Szabolcsvármegyebeu'i! . . . Olyan sok hírneves nemesi család enyészett már el nyomtalanúl : a Uávay, Berczely, B,ssenyey, Ke.uecsey, liimocsaházay, Petuehazy, Uyulaüázay, Kisvárday, Krucsay, Homonuay, Drúgeth, Nyáry stb. stb. családok, melyek közül egyik másiknak a, nevét, életét, p. a Bessenyey, a Kisvárday családokét meg is írták; de a többinek a nevét, élettörténetet a régi levelesládák őrizgetik s ma még taláu sokat lehetue belőlük összeszedni; míg idővel a kihalt, vagy kihaló — pusztúlo csaladokkal együtt elpusztúlnak! . . . Itt pedig egy olyan, a milyen, e czólra emelendő epűletben a múzeummal együtt meglehetue azokat mentem a jövendő számára! Nem ertem éu itt a Kállay család levéltárát, mely a magyar nemzeti múzeumban, avagy a gróf Vay csalad levéltárat, mely túdomásom szerint a oerseszi kastélyban őriztetik ; hauem a többi kihalt és még élő nemesi családok leveleit, inelyeküen — mint fentebb mondám — igen-igen sok és fontos okmány lehet s a melyek osazeszedetven — hiszen most is lehet azok között számos tobb százados la vél — megőriztetnének a joveado századok szamára! Ez volna tehát az egyik módja a múzeumi tárgyak s a régi megyei oklevelek s csaladi iratok megőrzésének! A inasik — persze! mindig szereny, egyéni nezetemet hangoztatom — egy kisebbszerü, de úgyamlyen czélokat szolgáló ujúzeúini s törteuelmi régészeti csarnok a nyíregyházi ág. evaug. gyinuasiútnmal kapcsolatban . . . barátjával elment az orfeum teli kerljébe s pezsgőzött a szép nőkkel, akiknek meslersege a szerelem és oly csodálatosan tudjak a test művészetét. Szerencséje volt azon az éjszakán a nőkkel, mert az orfeum egy legújabb híressége Germaine, a csodás franczia nő súgta a tűiébe, olthatatlan lánggal ég erte, szeresse ót s verje uieg az Isten, ha még csak egy rongyos bnlliáns gyürüt is eltogad tőle. A tüzes franczia nő torrongasba hozta Komor veret s egy szilaj, edes, gyönyörűséges kalandot élt át vele. Aztán reggel lett. Fajó, üres fejjel került ki az utczára, erdek nélkül nezte a sürgő-forgó, munkaba siető t nibertöineget s mint uiár annyiszor, most is megállapította, hogy az elet utalatos és nem ér egy hajító fal. Beüzente a minisztériumba, hogy ma nem jöhet be a hivatalba, mert beleg s alvás elótt nyakaba vette a városi, hogy járjon egy kicsit. Levette a kalapot, hogy fejet érje a csípős reggeli szellő s kergesse ki belőle a uiamoit es bagyadságot. Czel és gondolat nélkül boiyongoit, igy ért ki a pályaudvarhoz, ahol egymás uian siklotlan az érkező es ínlulo vonatoz, ho.dván, hozván a rabszolgamodra dolgozó, de folyton elvezni akaró löm geket. Az induló ház ajtaja felől egy magas, komoly leány jött. Kezében kis kezi laska. Amint Komort meglátta, mélyen elpirult s olyan mozdu atot telt, minlha k. akarna kerülni es átvágni az utczi másik oldalára. Azonban meggondolta magát, unnál is inkább, mert Komor 11111 észrevette s feieje sietett. Széles mozdulattal lebegtette meg czilinderet es tiszteletteljesen szolt: Jó napot lién : . A leány bólintott a f-jével s nem szívesen fugadia el a feléje nyújtott kezet. — Mit csinál Pesten? — Bejöllem bevásárolni a kis uookahugaimnak. Alig hibetó, sót alig is képzelhető ugyan, hogy Nyíregyházán, Debreczeu toszomszedsag.1ban, kivált ha megvalósul az a mozgalom, mely Debreczenben mustauábau megindúit, értem a debreczeni reform, tóiskolauak egyetemi rangra való emelesét, alig hihető moudoin, hogy Nyiregyhazáu legalabb a közel jövőben valami magasabb raugú iskola létesülhetne; de viszont gymuasiurna, középiskolája hosszú életre s örökös fejlődésre vau hivatva. Ha tehát ezzel kapcsoltatnék össze a muzeúin s egy régészeti és történelmi adat- es levéltár, emberi számítás szerint jovoje sokkal inkább biztosítva volua, mint p. a vármegyeházán, a hol ugyan most szívesen latjuk, dédelgetik, beczézgetik; mivel igenis értik a becsét s kulturális nagy jelentőseget; de kérdés s nagy kérdés, hogy a jovóbeu, midőn a rengeteg tanúluí és tuduivalo mellett .1 ludas, a műveltség még egyoldalúdba valuatik, kérdés mondom, hogy akal-e oltau a távoli jövőben gyámolitója, hü óre, a inilyeu edes barátom Te is vagy és a milyenek jelenlegi varmegyei tisztviselő társaid isi! Alig a gyinuusium melleit mindig vau szaktanár ;t történelem, régiségtan, foldtau stb. s vagy egyikre vagy másikra gondoskodását némi azereuy tiszteletdíj mellett miudig bizui lehet, vagy ha külön ore leuue is, a gyuuiasiú u feiűgyeio hatosága, akar felekezeti, akar alla.ni legyen is az, miudig éber gonddal kisérue letezeset, sót munkálná a fejlesztését is! * * I * Igyekeztem jelét adui édes jó barátom! annak, bogy igenis! éu gojdo.hodóba estem hozzam íntezett becses levelednek főleg helyi, megyei vonatkozású részletei felett. Uondolkodiain is azok felett komolyan és behatóan. Ez a szerény es bizony kissé elkésett válasz épen gondolataimat, nézeteimet juttatja tudo— Ugy, bevásárolni, szólt a férfi, nem ludván mi mást mondjon hirtelen.'ben. — Délben már visszau'azom. Sietős az ulau), mondta gőgösen a leány. A férfi nem éitett a leány beszedéből és hanglejtéséből. Az atdorbezolt éjszaka tompította agyvelőjél es hallásat. — Sebaj mondolla Ha megengedi elkhérem. íren nem felelt. Ajkán lebegett a ketneny visszautasítás, hogy „nem kell!", de nem ludta kimondani. Az iinent rn.-g oly nyugodt, sz-intelen arcza lángba borult, a szive ugy dobogolt, azt hitte, megszakad. Remegett minden tagjában s trjilelelt büszke testtartással ment előre. Mellelte a féili, lehatott fővel, bágyadtan álmosan. — Tudja-e, hogy már régej nem latiam. béa hallgatott. — Bégen. Azóta .... Azt hittem, már férjhez is ment. Kőnyben uszó, égő szemekkel nezett reá a Lány. A félti ugy érezte, mintha ráütöttek volna a szívére. Bágyadtsága elmúlt, az alom kirepüli szeméből és zajongva lámadt fel benne a mult. Akkor is igy nézelt rea Íren, akkor a terebélyes hársfa alatt a varosvegí kiskeitben, ót év előtt egy sz^p nyáá esthijnalon. Pusztító lánggal égett akkor szíveb ;n az első, igazi szerelem s a büszke leány neve te, hilegelte, gyötörte. Akkor mondta meg a leánynak, hogy ros-znak, szívtelennek tartja őt s ki fogja tépni a szivebői a szerelmet. Le is mundott róla, elment a kis varosból s azóta, öt eve annak, nem latta a leányt. Hírt hallott róla ugyan, hébe-hóba névtelen leveleket kapott, melyekben bocsánatról, szerelemről irt neki egy női kez, de a nagyvárosi élet áradatába került férfi már es ik mosolygott e levd k-n, eleinte banatosan, később egykedvűen. — Maija meg emlékszik? suttogta Komor. Mérnöki iroda. BLEII okleveles mérnök Nyíregyházán, orosi-u. 4. szám a törvényszék MÜS3C2 Jíüosaé Úrnő házában. Elvállal mindenféle mírnok munkát a. m. földNAGY mellett Ö2V. méréseket, tagosítást, út, híd, vasúti, vízépítési munkálatokat és épület tervezéseket.
