Nyírvidék, 1904 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1904-02-28 / 9. szám

2 . másodra a múzeum, e mi drága kincsünk jelene és annak jövője felől! Meglehet, hogy egy kissé meggyötörtelek hosszadalmas s elismerem egy kissé terjengős előadásommal. De fel akartam tárni eszméimet az érintett tárgyakról, úgy, a mint azok becses leveled olvasása alatt szivemben, lelkemben alakot öltöttek. Tudtam volna még többet is, sokat mondani p. a közeli időben élt jeleseink emlékének a megőrzéséről, mert gondolatom szerint az is az élő nemzedék tiszte volna, hogy jelenlegi vagy a közeli történelmi múltban élő jeleseink emlékeit legalább az életrajzát megőrizze és átadja az emlékezetnek, a jövendőnek, mondjuk egy Répásy J. egy Patav István ezredesek, egy Böszörményi Lá-zló, egy Kállay Ödön, egy igaz, hogy még élő dr. Korányi Frigyes stb. stb. életrajzáé s az is mind arra a „kúltúregyletre" vagy „Régészeti s történelmi Társulatra" nézne. Mert hát édes barátom! úgy vagyunk, hogy p. Kállay Ödönről, a múlt századbeli 48-as idők e kiemelkedő alakjáról, Kossuth Lajos egyik bizalmas emberéről én egyszer felolvasást szerettem volna tartani s bár kiváló fiai még életben vannak, nem voltam képes az életére vonatkozó adatokat összeszedni . . . Böszörményi Lászlóról már nem is szólok; mert erről anuyit sem túdtam. mint ama nagy kortár a és Maecénásáról! ... Jól van az igy?! . . . Nem jól van! Hát mivel fogjuk a jövendő nemzedékeket hazaszeretetre, áldozatokra; sót önfeláldozásra serkenteni?! . . . Igazán a mai emberöltő csak halad, csak szalad! . . . szalad! . . . szalad!... Létezésének és tetteinek az emlékét a kúltúregyletek vagy Régészeti s Történelmi Társulatok volnának hivatva megörökíteni; nehogy ezeket is keservesen kelljen majd az útókor embereinek a földből kikaparni s fáradságos éí nehéz munkával összeszedni, a mint Te is szedegeted a régen múlt idők emlékeit! Többet aztán nem is inoudok! Ha érdemes lett volna az elolvasásra, a mit leírtam; ha volt benne valami megfogni való, fogjátok meg; szóljatok hozzá! Van Szabolcsvármegyének Istennek hála! kiváló, gondolkodó, nagy műveltségű, alkotásokra képes embere ma is! Én ismétlem mondásodat: ,a múlt szülte a jelent; a jelenben gyökerezik a jövő. Isten veled! Nagykálló, 1904. febr. hó. Szeretvs tisztelő barátod (xörömbei Péter. Közfürdőink' állapota. Azzal kezdem hogy panaszkodom, mivel hogy van reá elég okom. Mert tény az, hogy sokkal kisebb és szegényebb városokban, mint Nyíregyháza, sokkal több gondot fordítanak, a közegészségügyre, mint nálunk; a magyar Saharában. Mert nyárban Nyíregyháza valóságos Sahara, és ezt mi a közép és szegényebb osztályú polgárok érezzük legjobban, kik hivatásunknál fogva egész nyáron át ide vagyunk kötve, és sem időnk, sem pénzünk nincsen arra, liogy elszökjünk a forró homokból nyáron át. Minden művelt nép, különösen a forró nyári időben fürdők használata által leszi elviselhetővé a forróságot, és tartja fenn egészségét; már kiki anyagi telietségéhez képest ép azért mindenütt gondoskodnak róla, hogy a fürdők hozzáférhetők legyenek és kéA leány megint nem felelt, csak nézett. Ó be tudtak beszélni azok a szemek most is ? Emlékezés, szerelem lobogott bennük. A világfi meghatottsága csak néhány perczig tartott. Eszébe jutott, hogy nagyon bágyadt s délután három órára fontos szaktanácskozásra hívta meg az osztályfőnők, ami egy fiatal titkárra nézve nagy kitüntetés. Tiszta tej kell az ilyen munkához. — Mit akarok én még ettől a leánytól? gondolta magában. S elvonultak a lelke elölt a ragyogó, tüzes, elegáns asszonyok, akikkel szeretkezett, a hódító franczia szépség, akinek a parfümjét még a kabátján érezte. — Bizony elmúlt az idő, mondotta szárazon a titkár ur. Bizony elmúlt, kar érte, kár! A leány édesen mosolygott s szemeit várakozásteljesen vetette Komorra. Valami édeset, magasztosai érzett, öt esztendő vágyának, ábrándjának megvalosulá-at sejtette. 0, mennyit gondolkodott, mennyit álmodott erről a viszontlátásról. Most itt van, ütött a várva várt pillanat. Édes ibolyaillat csapott feléjük, selyem suhogott, egy külvárosi szinház festett szépsége ment el mellettük s merészen nézett Komorra. Ez megfordult és utánna nézett. — Csinos kis nő. Nagyon csinos. Node most már menjünk haza. Nagyon almos vagyok. Csókolom a kezét ^Irén kisasszony, nagyon örülök, hogy láttam. Cseppet sem válluzott, olyan szép és büszke most is, mint amilyen volt. És ez nagyon jól illik magácskának. Isten vele: Kezét nyújtotta a leánynak, de ez sarkon fordult s átcsapott az utcza másik oldalára. A litkár ur bámulva nézetl utánna. — Hát ezt mi lelte? SZOMBATOS ELEMÉR. NYIRVIDÉ

K nyehnet nyújtsanak mindenkinek, csak nálunk nincs ez igy. Nyíregyházin közegészségi szempontból a lakossággal vajmi keveset törődnek, vagy ha törődnek is, az arra hivatottak legjobb igyekezete hajótörést szenved, a varos fukarságán és nemtörődömségén. De ez csak az intelligensebb osztály igényeit illetőleg áll: Mert kérjen csak a város paraszt lakossága bármit, hogy mrg nem adjak-e. Kérjen lóusztatót, kender áztatót, csikólegelőt, vagy tudom is én mit, még ki sem nyitotta a száját a paraszt gazdaközönség, már is teljesítve vannak kívánságai, mint ha bizony a város szellemi munkásai, iparosai és kereskedői nem járulnának hozzá, a városi pótadóhoz és csak előbbieknek zsebeiből telnék az ki. Pedig hát mi is fizetünk közköltséget, jövedelmeink arányában sokkal nagyobbat, mint a parasztgazdák. Különösen, ha számba vesszük, hogy mi szolgáltatjuk, a mindenféle alakú fogya-ztási adókat és kövezeti vámokat. És ismétlem, közegészség! intézményeink fejlesztése körül a hivatásos városi tisztviselőket vád nem érheti, hisz e téren kezdeményezésük mindig meddő maradt. Igy városunk főorvosa Trajtler Soma dr. minden igyekezete kárba vész a jéggyár es uszoda felállítását illetőleg. Hogy mily közszükségletet pótolnának ezek, azt fölösleges fejtegetnem! De térjünk át közfürdőinkre. A sóstóról mar nem beszélek, mert az az iden rendbe jön, a mennyiben a város veszi át a kezelését, és ha nincs is kilátásunk arra hogy a város az elhanyagolt, elavult fürdőt, modern fürdővé, vagy legyünk szerényebbek, használhatóvá fogja tenni, legalabb azt az egyel elfogjuk éini, hogy ha a Sóstón megfürödni akarunk 8 nappal előbb beadott, és kellően felbélyegezett folyamodásunk ellenében fogunk egy fűrdőjegyet kapni, és alazatos keielniünk mellett a fürdő szemelyzet természetesen a borravalókhoz képest ki is fog szolgálni. De beszéljünk a gőzfürdőnkről, szóval az ott talalható kényelemről nem sokat mondhatunk. Eddig a hiányzókért édes mindnyájan a fürdő bérlőt szidtuk, mig a napokban egy kifakadása ellenében, a fúrdőkezelőség engem és másokat meg nem győzött, hogy ő tulajdonképen tehetetlen és a legnagyobb igyekezete is kárba vész, a varos fukarságával szemben. Mert a fürdő a inai állapotában, a mai igényeket a legtávolabbról sem elégíti már ki. 18 évvel ezelőtt epitették és rendezték be a városi gőzfürdőt, es az akkori Nyíregyházának meg is felelt ez, hisz addig semilyen türdője nem volt. Azóta Nyíregyháza inteligencziája, és ennek igényéi jóval nagyobbodtak és hiába a fúrdőkezelőnek minden igyekezete, a hiányokat ő nem pótolhatja, levén a fürdő a város tulajdona, és pedig csak kivenni szeret abból, de nem bele adni, A fürdőt aztan keiüiik, és a bérlő rendesen ott hagyja a íogát, nem lévén jövedelme arra nem is költhet. A város szedi a haszonbért, és elkölti a lóusztatóra, és kenderáztatóra, de nem a közfürdő emelesére. Meggyőződtem róla, hogy gőzlűrdőt egyszerre bemelegíteni nem lehet, lévén a gőzkazán régi elavult és a mi fő, kicsiny. Igy azlan ha a gőzfürdő osztályát fűtik a gőzzel, a kád fürdő osztály marad hidegen, és fordítva. Minden 2 kád fürdő szobát egy kályha melegít, de ezek oly rosszul vannak eltielyezve, hogy a kályha egyik szobát, a melyben áll a tűrhetetlenségig melegíti, s az embert süli, mig a másik jéghidegen marad, ha a gőzfürdőben jócskán vannak a fürdő vendégek, Egy öngyilkosság. Három napig tűnődött azon egy jogászgyerek, hogy elmenjen-e régi ideáljához vagy sem. Szerette magara disputálni, hogy ő igazi ferti, uralkodni tud erzelmein és minthogy most mar más ember került az ő helyere s annak pláne menyasszonya az egykori ideál, nem Pontja meg l'ólléptével az összhangot közöttük. A negyedik napon azonban mégis másra határ ízta el magát. Atra a meggyőződesre jutott, hogy legjobb lesz, ha teljes hidegvérrel veszi a dolgok állását. Feketébe vagta magat s tíz percznyi vizitet készült tenni az imádounal. Otthon elmondta minő komoly lépesre készül, a háziak nem ismerték még hidegvéret, marasztalni próbálták. 0 nem engedelt. Büszkén végig lihegett az utczán s hideg mosollyal ajkán benyitotta az ajtót. Azt hitte e közönyös ábrázatnak meg lesz a kívánt hatása. A legkimértebb udvai iassaggal köszönt a mamának, de miden belépett a szobaba s maga előtt látta a leányt, elhagyta minden ereje, hebegni kezdett, szavai nem voltak s alig tudta helyét találni. A leány mosolygott zavarán s elkezdelt közönyös dolgokrol beszelni. 0 nias tárgyra próbálta átvinni a szol s mélabús hangon kezdett sopánkodni. A leány neui akarta megérteni, tovább folytatta beszédét s a leghélköznapiabb dolgok kerültek sorra, mintha föl sem venne regi imádója jelenlelét. Eikor az imádó gondolt nagyot. Elhitette magával, hogy mégis csak ő neki illene hidegnek lenni. Furcsa : a leány meg eppen akkor jutott arra gondolatra, „hogy uiost már eleg volt a maliciából legyünk egy kissé szívesek a régi iránt. „Reá nézett az ifjúra szép szemeivel .. . az ifjú, bár szivet járla át e pillantás . . . ugy tett, mintha észre sem venné s midőn a leány mosolyogva hozta e.ő a multat . . . leghidegebben szóa kádfürdő szünetelni kénytelen, kmivel fa szivattyú nem képes mindkét osztályba vizet szállítani; lévén ez is egy régi elkopott gép ; és igy gyakran megtörténik, hogy e miatt sokáig kell várni a fürdeni akarónak. Nincs dupla ablak több helyen. A régi bőrdiványok kopottak és hidegek. A tyúkszem vágó, mely egyszersmint pihenőül is szolgál, szük és alkalmatlan, mivel a letörlést is ott eszközlik. Pedig egy csekély költséggel a mellelte levő lakásból könyen lehetne kényelmet nyújtó helyiséget csinálni. Jelen sorok irója, többedmagával töviről-hegyire meggyőződött fentiekről, de meggyőződött arról is, hogy a város a gőzfürdőt olyon fejős tehénnek nézi, melyet takarmányozás nélkül állandóan lehet fejni. Majerszky Bela polgármester urnák nincs érzéke az ilyesmik iránt, ne hagyja magát el riasztani, hanem erős kézzel nyúljon a dologba és nyújtson az intelligensebb osztályú lakossagnsk is valamit. Es mert mi nem mehetünk sem az ököritatóba, sent a téglavetőbe nyárban fürödni, tegye lehetővé hogy a rég tervezett uszoda létesüljön, fejlődő gyermekeink egészsége teszi azt kívánatossá, kik a forró nyáron át alig jutnak vizhez, hisz melyik szülő teheti, hogy magának fürdőt rendezzen be házánál és kinek jut arra, hogy gyermekeinek hetenkint többször 50 krajezárt adjon egyenkint fürdőre. Mig ha az uszoda létesülne egy par krajezárért hozzá jutnának gyermekeink az annyira kívánatos türdéshez és az úszás megtanulásához. A katonaság mint tudjuk, szép támogatást ígér a városnak ; ugy hogy aldozatba alig, de inkább jó akaratba kerülne. Tehát tanácsoljuk, hogy minélelőbb oldja meg a kérdést, mert ha a mint hírlik mások Csinálják meg az uszodát, egy uj fürdővel együtt, akkor a varos becsukhatja fürdőjét. Az uszoda ügyét a korcsolyázó egylet belevonásával kellene kombinálni, és az esetben még kevesebbe kerülne az uszoda. Martínyi József közszeretetben álló gimnáziumi igazgatót is kérjük, hogy gyermekeink jövőjét szívén viselve; ne hagyja ezen fontos ügyet tovább elodázni. Dr. Jó búzaárak. Az orosz-japán háborúnak jótékony hatását érzi a magyar gazda. A buza ara tetemesen emelkedett, midőn e sorokat irjuk 87s—9 forint között ingadozik az ara s lehet, hogy még emelkedni is fog. Az áremelkedés oka, a háború előreláthatólag tartani tog aratáskor is, az arak tehát addig nem fognak esni. De ha a háború meg is szűnne aratásig, a buza ar jelentékenyen nem csökkenhetik, miután a háború a készleteket telemészii. Nem kell tehát más, csak egy jó termés s a magyar gazdaközönségünk fellendül ebben az esztendőben. Olyan most a prespektiva, hogy az sem túlzás, ha aratás idejére 11 — li lorintos buzaárt jósolunk, ami 40—50 millió forint több bevételt jelent a gazdaközönségre nezve. Nem ajánlhatjuk eléggé gazdáinkn i k az idén'a buza s a többi kenyérfélék termelését, bár a többi gabonaárak is emelkedőben vannak. Kell tehát jó aratás — és béke. Ki tudja, nem pusztiija-e el a gazda reményét a kedvezőtlen időjárás és ki tudja, nem megyünk-é „okkupálni." Mert bizony, őszintén szólván, felette vérszagu a levegő és bármint forgatja is az események kerekét a diplomáczió, a háborús népek kedvét békére hangolni nem ludják. És a haboru lenne a legnagyobb szerencsétlenség, amely ezt az országot sújthatja. Azonban reméljünk és bizzu ik. És dolgozzunk, készítsük elő a jövőt. A magyar gazda ez idő szerint a legszebb teményekkel eltelve tekinthet a jövőbe, mert lott mindenről s mihelyt a legelső alkalom kínálkozott, búcsúzni kezdett s távozott. A kapuban egy örökké szép asszonnyal találkozott, ki elcsípte egykori kedves fiát s vitte magával, sőt ott ís tartotta ebeden. Ei szívesen maradt, mert kitűnő ebéd s gyönyöiű háziasszony volt a marasztaló. Ezalatt otthon várták ebéddel a jogászgyereket. Midőn már későre járt az idő s még mindig nem jött, elküldtek barátaihoz érte. Olt nem találták. Eszükbe jutott, mit mondott délelőtt, elküldtek tehát a szép leányhoz. Természetesen ott sem találták A szép leány azonban megijedt imádója eltűnésén, apróra kikérdezte a cselédet s megtudta tőle, hogy mióta elment innen, seholsem látták. Eleinte megrezzent e kijelentésre . . . azután fölébredt hiúsága s működni kezdett . . . Eszébe jutott, hogy minő érdekes leány lesz ő egyszerre . . . mennyit fognak beszelni róla . . . s már füstölgő revolvert, véres homlokot is látott . . . Nem tudott tovább nyugodtan maradni. Szaladt fel legjobb barátnőjéhez, sietve nyitotta be az ajtót s magatol kikelten lihegé. — Persze, ti nem is tudjátok ! . . pedig az egész város teli vau vele .... Gáza eltűnt .... szülei keresik mindenfelé .... azt hiszi mindenki, hogy öngyilkos lett . . . nálunk volt délelőtt s azóta nem tudnak reá akadni. Hatalmas kaczagás támadt a szobában . . . — Ugyan ne beszélj ... itt volt nálunk ebéden, alig pár percze m ntel, még p ;dig ugyancsak jó kedvvel. A leányka lelkéből minden illúzió elszállt, . . . hogy is ne . . . öngyilkosság helyett egy potya ebéd. Xoinbory Dezső.