Nyírvidék, 1904 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1904-05-29 / 22. szám

2 N Y I R V I D E K ben pedig, a hid' g téli napokon itihon énekeltünk, imádkoztunk s olvastuk a szentírást. Vasárnap délutánonként vallásos és hazafias történeteket olvasgattunk, részint kis könyvtárunk könyveiből, részint az „Olajág" és .,Mustármag" megjelent számaiból szerdán es szombat délutánonként, midőn az iskolai tanítás szünetel, a német nyelv gyakorlására gyűltünk össze. M gtanulták a gyermekek ezeken az órákon a leggyakrabban előfordüló tárgyak neveit, egyszerűbb mondatokat fűztek össze a tanult szavakból, gyakoroltuk az olvasást, la nullák olyan játékot, melyet németül beszélgetve játszottak s ennek keretében elsajátították a virágok, majd a gyümölcsök neveit s igy játszás i L-llett tanulgatlak, mintegy észrevétlenül. Német dalt is aiultak már ilthon, mit igen kedvesen én kelgelnek matekul is. Ilyen eszközökkel igyekeztünk hatni érzelmeik r

1, igy törekedtünk finomítani lelküket. Hogy az intézet megfeleljen czéljának, a gyermekek szellemét fejlessze, az iskolának hű támasza legyen, gondot fordítottunk arra, hogy a kis leányok a tanulásban haladjanak. Az iskolából hazatérve, a mint 1 —2 órai játszás után kipihenték magukat, osztályonként magunk kö.é csoportosítottuk őket s hol magyarázva, hol elbeszélve, m íjd kérdezgetve, a fe'adaiot velők megértettük s tőlük (gyenként kikérdeztük. Tanulás után rajzaikat készitgették el, vagy kézi munkáikat csinálgalták. A szükséghez képest érintkezve az iskolai igazgatónővel rs tanárokkal, é lesültem tőlük a növendékek előhaladoltságáról. Növendékeink különböző képességeiknek megfeltlőleg megállják helyöket osztályaikban Még a leggyengébb is, ki év elején alig lud'a be'célni magát új helyzetébe, most már bátrabban halad. Ide toldok még a zenében tett előhaladásukról is néhány szót. A három kis lány, a ki Vaiga György tanitó úrtól hetenként 2- 2 órán nyer oktatást, már észrevehető haladást tett a c^imbalmozasban. Ölöm nézni milyen szívesen foglalkoznak a lánykák a zenével s milyen nagy hatást gyakorol rajuk a zene már ezen a fokon is. Ma még ez az egy hangszer áll az intezet növendékeinek rendelkezésére. De mint szükségesnek vélt, kívánatos dolgot emlitem fel azon óhajon at, tárcsák meghozhatná az egyház azt az áldozatot, hogy a növendékek számának gyarapodásával a jövő esztendőben még egy zongorát is rendelkezésükre bocsá'ana. A szellem fíjlesztése melleit a Usti élet gondozását issziin élőit lailolluk. Részint az élelmizcnő által nndesen, izhtesen felszolgáltatott eledeleknek, részint a tisztaságnak, kellő melegről s egyéb egészségi feltét, lekről való gondoskodásnak t redmenyeként — Isten irán i nagy bálaval — elmondhatom, hogy úgyszólván az egész telet betegség nélkül él lük át. A gyermekek testben, lélekben egészségesen, vidáman végezhették napi munkájokat. Egy kis lány jött hozzánk beteges szem mel s nagy sajnálattal emlitem meg, hogy szeme itt nein is gyógyult meg, ezért szülei most Debreczenbe vitték, hogy ott szakorvos által gyógykezeltessék. Mint az egészség ápolásának egy eszközét, felemlítem azokat a kirándu'ásokat, melyekn 'k színhelye a város kö/.eleben levő erdő. Egy vagy másfél orai sétálás utan megpihenünk, elkölljük a magunkkal vitt vagy ott néhány krajcárért beszerzett uzsonnánkat s aztan csendesen hazavezetjük az örömben és szaladgálásban kifáradt, de ezért vidám gyermekekel. Mint az intézeti éleinek, annak hatásának eredményét, f limitem végre márczius 15 iki kis ünnepélyünkét. Hazafias dalok é..eklésebői, imádkozásból, szavalatokból állolt családias szineze ű kis ünnepünk, melynek értéke nem annyira a produclumok kiválóságában, mint inkább a szerenyen, egyszerűen kfejezésre juttatott érzés őszinteségében, igaz eizésélen rejlett. G-ak köszönetet mondok újból azoknak a tL-ztelt ig tanácsi tagoknak, kik megjelenésükkel emelték összejövetelünk ünnepélyességét. Ezekben foglaltam össze nagy vonásokban növendékeink előmenetelét. De ez intézeti elet hatása teljes valóságában szivök, — leikök mélyébrn rejlik s hiszem, ki is fogják azt mutálni, — ha itl kisebb mértékben is — majd az élet alkalmatosságaiban. Ki kell emelnünk De meg is járja egyszer velem, h 'hér seprűzze meg azt a pisze orrát annak a fertelmes asszonynak. Meg megtalálom egyszer ölni, ha megharagít. En : Ilit akkor kivel tapasztaná meg az én padomat ? Mursa ! Egy magam la! Aztán kapnék éu minden ujjamra akar hatot is, szebbné.-sz bbeket. Akkora gömők nöjjenok a fejemen, mint azok az üveggolyók, ha nem igaz, hogy mikor én lárgyalkodni kezdek valakivel, úgy tapid-aí én ho záin, mint a méz. Én: Ugyan m beszéljen ilyen badarokat, éije be Borkával, s holnap kezdjenek a tapasztashoz. Mursa : Ugy lesz minden. Hátha még ráadhatnám a feleségemre Ur napra azt a ru'iat, bizony szebbel mutatna bfnne Borka, mint az a templomi s^lyemzászló a pioc-esszión. En : No jól van ; ha már annyira bondik azért a ruháért, hát odaadom ; de a kerti há'at tartozik érte kimeszelni, kivül, belől. Mursa: Könyökig szakadjon le a két kezem, ha még a héten meg nem lesz. Tűzbe is belepnék én a nagyságáéit es éppen csak irgyen, sunmi tizelés ndkül. Bej is illik a varrólü a kezébe, nyalom meg, nini ez a szegfű bokréta ebbe a pohárba ; hat meg az a lenyes karkötője úgy zörög lajta, mint a ral>ok láncza. halalos vétek, hogy a lábaira is nem rak egyel, mikor van hála Istennek miből, ugy csattogna az ott, akar a saikantyu. De azért igy is aranyos asszony a nagysága, eszem a haló üdvösségét; soha se Liitam ilyen jólelkű tájin asszonyságot látni, pedig már én csak nagy darab földet bejártam. En : Hát hol járt ? Mursa: Jártam én Dibreczenben is, mikor másodmagammal olt a Dunaparlon olyan fenyrs bádogfedelü tornyot építettem, hogy az egész Szep;s-nyirségen n ncs párja. Én: Igazat kell ám beszélni, nem foly a Duna Debieczennél. dr. Konlhy intézeti orvos évi jelentését, mely szerint az egészségügyi viszonyok és él-lmezés az egész év folyamán a legjobbak voltak. Elhatároztatott, hogy az intézet évzáró ünnepélyt rendez s a jövő évi növendékfelvételről s felteteleiről a közönséget hirlapilag, kellő időben értesíteni fogja. Szerencsés gondolatnak tartjuk, hogy felügyelt ti és véleményezési hatásköriéi egy elég kiterjedt és jól össze álogalott női felügyelő bizottság alakíttatott, melynek lapjaiul megválasztanak Andrásy Kálmánn3, Bartók Jenflné, Bodó Pálné, báni Feilitzsch Bertholdné, Fej r Barnané, Gaál Elekné, Gencsy Aiberlné, Genc>y Béláné. Görömbey Petemé, özv. Hegedűs Edéné. özv. Hegyi Mihályné, Jarmy Márlonne, Joba Elekné, Juhász Etelene, Koczogh Józsefné, Kor..iss Gézái é, Kun B-italanné, László Gyuláné, Lukács Ödönn\ Me»ye

ry G -zan^, Me/.össy B láné. Nagy L'jo=né, Nozdroviczky Jenőné, Ozsváth Pálné, Pechy Palné, báró Podmaniczkv Gézán

4 Pongrácz Aladárné, Porzsolt Ádamné. Somog, i Jozsefné, id. Szalánczv Eerenczné, Szesztay Zoltánné, Szikszav Andrásné, Szúayoghy Miklósné, Tomori Andrásné, Tóth Gáborné. Tóth Pálné, Töiök Gyuláné, Ujfalussy Beláné, Újhelyi Tamásné, Vens Jánosné es Zoltán Imréné. Kellenio iiiip l,;en, kellemjs napja volt a nyiregyhá'.i tanilói járáskör tagjainak (persze csakazokn.k, akik ott vollak) foly év május hó 24-en, meri akkor tartotta említett járáskör évi rendes közgyűléséi Ujfehéitón. Pardon! Nem volt kellemes nap, intrt hiszen Orbán napján ik elönapja lévén, már a nyíregyházi állomástól elindulva kis mértekben hideg, szeles eső eselt, a mi Ujfehéitóra érve, való ágos zápor esővé vált, úgy annyira, hogy a rend.ző, egyúttal fogadó bizotlsag tagjai esernyők alatt hideg időben bar, de forró kebelből jövő meleg szavakkal üdvözölte a tanítókat és a szívesen ré zlvevő tanügybarátokat. A mióta a nyíregyházi tanitói járá-kör vándorgyűléseket tait, annak nem sok ideje van; de tagjai meggyőződhettek arról, hogy Szabolcsvarmegye egy oljan n.egye, a melynek egyes községeiben — ebben a mostoha, mondjuk szegény világban is — meg van a dicső elődöktől mini egy á'öröklött magyar vendégszeretet; pedig a s.íves vendéglátás — ebben az anyagias világban — ma már nagyon kevés helyütt tapasztalható. A múlt évben Nagykálló község volt az, a mely a járáskor tagj <ival szemben a meleg fogadtitás és e!ő/ékenysg terén kitett magáért; ez évben pedig üjfehérló tündökölt hason minősé

0'bfn. Egyesült erővel, közös akaraital a legmgyobb akadályuk is legyőzhetők, a könnyebben keresztül vihető doigok pedig annál könnyebben és fény esebb n sikerüihelnek. Ily nemes önzellen egyetértés volt Ujfeherló községében akkor, a midőn a tanítóság ügyét felkarolva, — a rendezőség buzgó törekvése és kellő előkészítése folytán — a tanítókat és az érkezett lanű^y barátokat a képviselő testület, tehát a város is vendégeinek tekintette. Szép és köveUsie méltó példa! Ujfehértó közönsége ünnepelt ezen a napon. Miért? Mert a nemzetnek v .lodi na| számosai — magukat tovább képezendők és művelendők — jelentek meg a város falai között. Meglátszott nagyjána , aprajának derült arczán az a boldog megelégedés, hogy kedves vendégeiket oly készséggel, odaadással fogadhatták és láthatták el. Az előzékenység, mindé íre kiU rjedő figyelem, a/ok a mosolygó arezok, azok a szives házi gazdák m nd oly jelenségek voltak, hogy azt tollal leirni képtelenség, azt csak látni és tapasztalni kellett, akkor a vendégek is kénytelenek voltai velük együttesen örülni, ama nevezetes napon, a mely a lakosságnak ünnepszámba menő napja volt, a vendégeknek pedig egy kedves, feledhetetlen nappá vált. Valaki azt kérdhetné, m'ért voltak azok a szives házi gazdák? Azéit, mert ott maradlak Nyíregyházáról egy néhányan, (sajnos, hogy nein sokan) a vidéki tanítók is messzebb vidékről többen, hogy a .Tanítók Mursa: Hát az ördög tudja, hogy hijják ott azt a nagy, ménkű feneketlen széles vizet ? Én: Hortobágyi pusztának. Mursa: Ejnye, áldum azt a kegyelmes Lölcs fejét, mindent tud, mint egy esperes. De méltóztassék hiteles lenni nekem abban, hogy én sokfelét tudok csinálni. Kutat is olyat csináltam én már, hogy a munkácsi vár kútja, hozzaképest csak verébnyom. En: Ilyen ügyes ember létéie, hogy adhatta rá magát a lapaszlásra. Mursa : Csak azért lelkem i agysága, mert nem adom egy faluért, ha ebben a nagytekintetü udvarban egyszer végi^húzhaiom a simitómat. Hej, be sokat is kerestem én már világéletemben. Én : Mondja, mennyit ? Mursa: Leintett vagy hatvanezer korona. En: Annyi tán még sem volt. Hat hány éves maga ? Mursa : Repczekaszáláskor leszek ötvennyolez, megkövetem aláson. Szép idő ez. Minden esztendőben kerestem legalább is egy szá'. koionát. Én : Igy kereshetett vagy ötezeret hosszú életében, s ehhez odafér könnyen az a két semmi is, nulla képében. Mursa: Ugy-é? tudtam hogy nem hazudok; tö viből harapnám el a nyelvemel, ha elszólnám imgamat a nagysága előtt. Mindig van nekem annyi eszem, a mennyivel eszem. Tudom, hogy kivel beszélek. Én: De hova tette azt a tenger pénzt ? Mursa: Csakis Eorka prédálhatta al, mert az magára venné a kassai nagy harangot, a bécsi István lornyaval egyült, úgy szereti az magát eziezukázni. De úgy is röpdösik az mikor fölöltözik, mint ez a páva itt a kútnál. DJ Uram Istenem, mit látok ? Véjre következik. m Háza" javára rendezett, jótékonyczélu műkedvelői színielőadást végig nézzék s igy filléreikkel a „Szabolcsvármegyei Altalános Tanító Egylet" által létesítendő szoba alapját növeljék. Mindtn sikerült dolognak kell, hogy legyen oly tényezője, mely a siker biztosítására nézve mindenféle módozatot és eszközt felhasznál. Ily tényező volt Ujfehértó községében a műkedvelő társulat, a mely — az önképzés mellett — a társadalmi élet felvillanyozz sara is hivatva van. Tagjai nem kiméivé semmiféle faradságot, hiteken keresztül készséggel áldozták fel estéiket a tanulásra, begyakorlásra, hogy Uj tehén o intelligens közönsége, szorosabban veve pedig az érkezendő vendégek szorakoztatasára, mulatlatasara előadandó jótékonyczélu szini előadásuk a kívánalmaknak megfelelően sikerülj jn. Buzgó törekvésüket fényes siker koronázta. Megállottak he.yüket a szereplők ugy egyenkent, mint együttesen is ; előadásuk gördüekeny, sima az emberi kedélyre kellemes benyomást hagyó volt. Csak előre! Törekvésükben legyenek mindig kitartók. Ne lankadjanak el, azon esetben hiszem, hogy nemes községük intelligens közönsége részéről — az önmaguk művelése mellett — az elérendő sikerekeit elnyerik az anyagi, főleg pedig az erkölcsi jutalmat is. Szerénytelen lettem volna, ha az igen tiszleli hason foglalkozású ujfehértói kartársaimról előbb eni ékezlem volna meg ; szivembe lesz bevesve, meleg, rokonszenves fogadtatásuk. Bi'.ony ők is kiveltek a láradtságból az oroszlán részt; de kellett is azt lenniök. Hiszen, ha a tanítóság nem tenne semmit saját ügyeinek felvirágoztatásáért, miként kívánhatná azt a város vagy község — ámbár tanügybarát— de mégis laikus közönségétől?! Vezérelje őket ezen jóindulatukban továbbra is a Mindenhaló és akkor megelégedetten fogják elmondhatni: .Megtettünk mindent, a mi tehetségünktől tellett, de meg is van a kivánt siker és eredmény!" Eimull, lezajlót* egy örömteljes nap, nem maradt meg más, mint egy kedves visszaemlékezés. Halállan letiem volna akkor, ha eze.i kedves emlék megteremtőiért itl, e lapok hasábjain is meg ne emlékeztem volna. Köszönöm azoknak. Tartsák meg továbbra is azon páratla i, szíves, magyar vendégszeretetet, hogyha egy idegen, mint vendeg megjelen szíves körükben, elmonthassa: „Ujfehértó egy valódi magyar község I" Islen éltesse e magyaros gondolkozású, a szépért, jóéit és nemesért lelkesedni tudo község deiék lakosaii ! Nyíregyháza, 1904. év május 25. STOFFAN LAJOS. * * * Tanítók gyűlése Ujfehértón. A „Szrbolcsvármegyei Tanitó-Egvesület" nyíregyházi jarásköie f. In 24-én Ujfehértón tartotta évi közgyűlés t, mely úgy a tagok és tanügybaratok érdeklődését, mint maga az ülés szellemi értekét tekintve, fényesen sikerült. Érdekes volt látni, az esős idő daczára is, mint sereglettek össze a szélrózsa minden irányából, — egyik tanno, másik érdeklődő, ki vonaton, ki tengelyen — a népneveles lelkes apostolai. Maga a járáskör, csaknem valamennyi tagjával megjelent. Hanem aztán Ujfehertó művelt, magyar közönsége is megmutatta, hogy mint érez a magyar néptanító iránt! A reggel Vs8 órai vonattal érkezőket a város nevében Balogh Lajos főjegyző rokonszenves, meleg szavakkal üdvözölte, mire Kubacska István a járáskör elnöke köszönte meg a lelkes fogadtatást. Ezután a város birtokosai állal rendelkezésre bocsátott mintegy 50 kocsin — szakadó esőben — vonult be az érkezők serege az ev. ref. egyház hivatalos helyiségébe, hol már őket terített asztalok várták reggelivel. Az ülés délelőtt 9 órakor vette kezdetét a „Kaszinó" nagytermeben. Jóleső őrömmel láttuk, hogy a járáskör tagjain s az iskolázott úri-osztályon kivül, meglehetősen szép számmal vett' k részt a földmives gazda-emberek, kereskedők és iparosok is. Szóval örömmel láttuk, hogy Ujf'ehéitó város értelmes közönsége meleg érdeklődessel kiséri a kultura alapvető munkasainak értekezletéi. Kubacska István, a járáskör elnöke tartalmas megnyitó beszédében üdvözölte a tagokat és érdeklődő tanügybarátokat, mire Dr. YVilt György, a vármegye kir. tanfelügyelője, mint a nevelés- és tanitásügy lelkes barálja buzdította a járáskör tagjait a magyar nemzeti kultura kiépítésére. Élénk érdeklődés kisérte Fejer Mihály ujfehértói tanító gyakoilati tanítását, úgyszintén Stoll Ernő bírálatát, valamint Bónis Menyhert terjedelmes, de mindazonáltal tanulságos értekezését és Fábián Ferenc hozzászólását. A tárgysorozat 5-ik pontját képezte: „A fiúiskolában alkalmazhatók-e nőtanitók?' c. vitatétel. Már a címéből is következtetni lehetett, hogy ez lesz a gyűlés legérdekesebb pontja. Kidolgozta es felolvasta Fekete Mátyás (ujfehértói), az értekezést bírálta Orsovszky Mariska. Mindkettőre ugyancsak hangzott az általános megjegyzés: „Rövid, de velős." Megindult aztán a vila. Volt hozzászóló bőven pro et conlra. A nagy vita végeredménye aztán az leli, hogy a nőtanitóknak az első fiúosztályban való alkalmazhatósága szótöbbséggel kimondatott. Általános érdeklődés mellett, olvasta fel Szabó Gyula ujfehértói tanitó „A lelki átöröklés a nevelés szolgáhtában" c. munkáját. Azután a központi választmánytól áttett ügyeket ismertette Nandrásy Aurél, Stoffan Lajos pedig az „Eötvös-Alap" helyi gyűjtőbizottság és a járáskör kebelében fennálló „ÖnsegélyzőEgylet" elnöke terjesztette elő jelentéseit. Igen szívesen hallottuk az elemi iskolai tanítással nem foglalkozó, de mindazonáltal az egyes pontoknál [elmerült vitatkozásokban alapos tájékozottsággal résztvevőket, nevezetesen: Dr. Wilt György, Dr. Mezősy Bela, Bogár Lajos és Dr. Kelemen Adolf urakat. Az ülés délutáni egy órakor ért véget, mikor csaknem az összes jelenlévők — mint Ujfehértó város vendégei, — közebédre vonultak. Olt aztán a fehér asztalok körül, pompás ebéd mellett élveztük a szebbnél szebb dictiókat. Orsovszky Gyula a „Szabolcsvármegyei Tanitó-Egyesület elnöke Ujfehértó lako-^:'

1,