Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1903-09-06 / 36. szám

N Y t « v i D É K Nyílt levél Gürömbey Péter ev. ref. főesperes barátomhoz. VII. Bocsáss me?, hogy kullancs módjára nagyon is bele ragadtam a Darnay-muzeumba és csak is a vasuli menetrend szakított ki onnan egy órai tartózkodás után. Sümeghről báró Babarczy és uj keszthelyi ösmerősöm Talabér ur még tovább kis-rtek Ukkig. Onnan tisztességes vonattal rohantam Szombathelyig, és onnan azonnal tovább bandukoltam a viczinálissal Kőszegig, azcn szép ódon városig, a mely épen ódonságánál fogva izlesem szerint Bártfán, Lőcsén, Segesváron, Brassón, Zsolnán kívül hazánkban legkedvesebb. _ A többi csak affele modern sablon város; inert ha egyet lát közülök az ember, körülbelül tudja azt is, hogy a többiek — eltekintve az utczák, terek hosszatói és alakjától — milyen kinézésüek. Ebben a gyönyörű szép ódon városkában, a melynek belterületén még elég epségben van meg — jelenleg hivatalok álul elfoglalt — azon var, melyet a hős Jurisics Miklós 28 huszárral, 18 nemet katonával és 700 paraszt fegyveressel 300000 török ellen olyan sikerrel védett meg 25 napon át, hogy az utóbbiak kényszei ültek a vár alól szégyenszemre elvonulni, van eidekes magán muzeuma baro Miske Kálmánnak, a ki első pillanatra egy kissé hűvösnek látszik, de lelkületének melegén!, minden fitogtatás nélküli méiy ludasával, közlékeny ségével, lekötelező modoraval rokonszenvet kelt. Igaz, hogy az ő gyűjteménye cs. k egy helyről, t. i. a 300 lakost számláló Velern-Szt.-Víd halárából került, de tzen archologiai sziget olyan, a milyen talán unicum az eddig ösmert hasonkoru leihelyek között. A Ielhely egy olyan nepnek temetője, mely az eddigi megállapodások szerint a Krisztus előtti évezrednek Il-ik felében lakta Európának közép vidékét, es a mely népit keltáknak szoktak nevezni, a mely nyelvről van ugyan grammatika, de azért csak az irek nyelvében maradt meg némi nyoma, de keltául senki sem udvarol. Mindenki reslel hunnul beszelni; uiég pedig csupán csak azért, mert ezen nyelvekről senkinek még csak fogalma sincs, sőt még avarul sem. A bessenyő nyelvről sem maradt reánk semmi; a kun nyelvről pedig gróf Kun Géza a velenczei San Marco kun kódexe alapján bebizonyította, hogy a kun nyelv nem egyéb, mint a törők nyelvnek egyik tájszóllása. Ezek a népek Krisztus után garázdálkodtak ; Európában, ezen korszakból csak a goth nyelvet ösmerjük. A kelták nyelvének c.-ak az Íreknél van nyoma, csonttani ismérvüket nem tudjuk. Mi jogon lehet tehát keltákat hazánk ősterületére telepíteni. No de hát hagyjuk rá, mert ez divat. Elég az hozzá, hogy a Velem-Szt.-Vidi lelet a Kr. előtti évezred második telebői származik. Ebben nincsen semmi különös, hiszen Szabolcsban több lelheíyeink vannak ezen korból, mint az ösmert világnak t ármely részében. Miért nevezetesebb tehát a velem-szentvidi báró Miske Kalmán-féle gyüjlemeny, minden eddig ösmert gyüj'emérijnel ? Hát csak azért, mert az ezen kort jellemző fibulák, magyarul'> kapocstűk (Sicherheitsntdel) vid kenkint külömbözők és nem találunk ugyanazon korból származó, de külömböző fibulákat ugyan egy helyen. A'báró Miske-féle gyűjteményben azonban ugyan egy helyről Vidről kerülve látunk olyan kapocstűket, a milyeneket Glazináczon Boszniában, Certosában ÉszakOlaszországban, Hadstadtban felső Ausztriában, de másutt is özönével találtak. Olyan, — a világon páratlan — eszközök va inak a b. Miske-féle gyűjteményben, melyeket a bronzlemezeknek kivevésére (trébelésére) használtak. Bámulatba ejti az embert, a számtalan kisebb-nagyobb lofejalakkal végződő I ronzlű és'sok más eddig ösmeretlen bronz tárgy. is. Bronz >arrótű olyan vékony, mint a másik. Ezen kis szigetnek azon időben — a la Nürnberg — nagy összeköti, t se lehetett messze vidékekkel. Kár, hogy egyedüli szaklapunk, az Archeológiai Értesítő ezen fontos leletet néui ösmerteti. Estefelé lévén, alig egy óráig élvezhettem az érde kes tudósnak fejtegetéseit. Két dolgozó szobája közzül egyik laboiatorium, a hol egyebek közölt a rozsda ette vastárgyakat, melyek idővel muzeumokban magoktul széthullanak, saját találmányú \ ilLmos módszerrel, a rozsdátol teljesen meg szabadítja és igy megmaradásukat biztosítja Miután eljárását még tökéletesnek nem tartja, egyelőre azt még közzé nem teszi. Barangolásomban egy hetes forma ártatlanképü fiatalembertől kerdem : Mifele templom ez? Ej az öreg templom. Azt latom hogy légi, hanem azt is látom, b°gy fgy záidához van építve; talán apáczák temploma? Üliüm. Vagy talán baráloké? Ühüm. De hiszen az nem lehet, hogy barátok és apáczák együtt lakjanak. Nagyot bámulva az válaszolta, hogy hát már miért nem lakliatnanak együtt ? Nekem elég volt a kérdezős&ödesből, neki pedig a felele'bői. Egymástól szívélyesen elbúcsúzva valtunk el. Dr. Jósa András. Torony-avatás és lelkészi jubileum. 1903. augusztus 30-ik napja édes boldogságot hozott a kalló-semjéni kisded relornátus egyliáznek. Az 1869-ben épült templom homlokzata elé régi fatornya helyett uj, szilárd tornyot emelt a hivők áldozat készsége. És augusztus 30-ikán összegyűlt az egyház apraja-nagyja; m-ssze földről jöttek idegenek, hogy felavassák az uj tornyot, az uj harangokat. A felavatás a protestáns egyház egyszerű szertartásai mellett ment vegbe. Nagytiszteletü Görömbcy Péter esperes ur szívhez szóló imában kérte a Mindenható áldását a templomra és a gyülekezetre. Majd Nagymáté Albert balkányi lelkész a díszes és egyszerű templomokról s az egyházi szertartások különféleségéről tartott egyházi szónoklatot, kiemelven, hogy a szertartások különfélesege, egyszerűségük vagy fényes külső alakjuk fokozata a műveltség fokozatában gyökerezik A hallgatóság osztatlan figyelme kisérte a tartalmas beszédet. Megismerkedtünk a kálló-semjén' egyház történetével is. Pásztor István helybeli lelkész, a ki immár 40 esztendeje hirdeti a szeretet vallasát ebben a kis gyülekezetben, felolvasta az egyház történ tét. Szük korlatok között mozog az, mint a mily igénytelen maga ez a kis egyház. A legelső évszám, a melyre rá lehet mutatni, az 1743 ik év. Ez van ravesve arra a kis hurangocskara, a melyet Szentpéteri Simon csináltatott az egyháznak, a mely tehát most épen lG'> esz'edős. 1785-ből egy m is használatban levő uraszlali tányér és ugyanezen idő bői ns Nagy Mihály által csinallatott persely van az egyház birtokaban, mig a legrégibb anyakönyv Béressy István prédikátor kezeirásával 1808-ból való. Ez időtől kezdve 8 ldkész változás történt az egyházban. A mai templom alapkövét a régi rozoga templom helyén 1869. tavaszán tették le, nagynehezen sikeiülvén összeszerezni a költségeket a hivek adományaiból. A templom moslani berendezése hosszú évek megfeszített munkaját vette igénybe, mig az 1880-ik évben egy kis fatornyocskát emeltek, a melyből az a csengettyüszerü harangocska máig hivogatla a hívőket az Ur házába. Az ! 890-ik év ismét eredményt hozott a lankadatlan munkajutal mául. A tégi, már összeomlással fenyegető paplak helyén uj paróchia épült és az iskolaügy nagy nehezen rendeztetett. De még itt sem pihent meg az egyház elöljáróságának és tagjainak buzgalma. Érezték, hogy itt még nem lehet megállni, munkálkodni, építeni kell tovább. És most már itt áll az erős torony, az érczkongásu harangok fennen hirdet ik, hogy a hangyaszoigalom eredmén)t hozott. A templom belseje uj képet öltött. Az egyház nőlagjainak önkéntes adományaiból di-zes terítek fedi az urasztalát, a papi- és szószeset. Pásztor Juliska és Katinka egy asztalterítőt, Nagy Sándor főgondnok és neje díszes ezüst kelyhet ajándékozlak az urasztalára. Tehát él a buzgóság. Az ősök lerakták az alapokat, és a fiak azokon építenek tovább. „Kérünk tégedet, óh örök gondviselő, igy fejezte be beszedet a munkás lelkipásztor, hogy terjeszd ki védelmedet es segedelmedet továbbra is a Téged lélekben és igazságban tisztelő gyülekezetre, hogy az gyarapodjék és virágozzék az időknek inérhetellenségeig." Az urvacsorát Gönczy István pazonyi lelkész osztotta ki gyönyörű beszéd kíséretében. Az istentisztelet befejeztével megható jelenetnek voltak tanúi a szomszédos parochia udvaián összegyűlt vendégek. Pásztor István kálló-semjéni lelkesz ez évben töllölte be lelkipászlorsága 40-ik eszUndejét. Ott várták hívei élükön Nagy Sándor főgondnokká:, a ki meghatottságtól remegő hangon tolmácsolta a hívek szeretetéi, köszönetet mondva fáradozásaiért, 40 évi munkájáért, majd egy díszes kötésű bibliát nyújtott át az ősz lelkésznek, a ki meghatottan köszönte meg híveinek elismerését, a melylyel 40 éves munkálkodását jutalmazták. E szép jelenet után a vendégek a parochia udvarán épitett sátorba vonultak, a hol Pásztor István és Nagy Sándor szives vendégszeretettel vezették őket a terített a-zlalokhoz. Az ebed magyaros jókedv mellett folyt le. Fűszerezte a czigány muzsikája, a tárogató zengő hangja, leginkább pedig az elmaradhatatlan dikcziók egész serege. — Felköszöntötték ujbol a jubiláló Pásztor Istvánt, az egyház elöljáróságát, a főgondnokot, a lorony tervezőjét: Nagy Elek mérnököt és építőjét Biró Lajost, a háziasszonyt Nagy Sándomé úrnőt, a házikisasszonyokat Pásztor Juliska és Katinka űrleá nyo.at. Éltet'ék a hazát és a királyt s kitörő lelkese déssel ütötték össze poharaikat, mig a tárogató kuruez nótáival könnyeket csalt a szemekből. Magasan lobogott a lelkesedés lángja s még jobban szította a tüzet az a jelenet, a mikor a vendégek kívánságára Sziits Margit dr. Vietórisz József „Czinka Panna Rodostóban" czímű gyönyörű költeményét elszavalta. Csodálatos erő volt abban a hangban, csodálatos tűz gyúlt ki azokban a szemekben, elragadott, fellelkesített, könyre fakasztott! Benne volt abban a hangban a nemzeti dicsőség imá data, a busongás a nagy fejedelem szent emléke és a zokogó kétségbeesés a jövő telelt. Kitörő taps jutalmazta a művészi szavalatot, a mely annyira tetszett, hogy később ismét felszólították Szüts Margitot, a mikor is Kiss József „Rab asszony" czímű költeményét szavalt i el, a mely szavalat méltóan sorakozott az előbbi mellé. Ebéd után a fiatalság követelte a maga részét, a tánezot. s miután az asztalokat kivitték a sátorból, megkezdődött a csárdás, elébb a lassúja, aztán a frissebbje Táncz és nótázás mellett folyt a mulatság a kora hajnali órákig. Pataky J. A szép ünnepélyről más forrásból vettük még következő tudósítást: A 60-as években épült viskószerü káilo-semjéni ev. ref. templomot ma mar egy uj, egy modernebb templom váltja fel, a hivek negy évtized fáradtságot nem ismerő szorgalma jutalmául. Ott áll az egyszerűség színével a község kellő közepén a timplom, rajta az uj torony, benne 2 csengő hangú harang, mely ezután is mindig imára hivja majd az istenfélő keresztyén gyüle kezet et, hol megáldozva, megtisztulást kereshet és fedetlen, felemelt fővel járulhat majd Istenéhez. Az uj torony felszentelése és 40 éves szolgálatát ünneplő Pásztor István jubileuma alkalmából megtartott alkalmi és ünnepi istentiszteleten Gürömbey Péter főesperes mondta az első imát, utána Nagymáté Albert balkányi, majd Kálló-Semji n község 40 esztendős lel készi szolgálatát jubiíalt Pásztor István és végül Gönczy István pazonyi ev. ref. lelkész mondottuk Istent dicsőítve oly szép ünnepi szónoklatokat, melyeknek minden mon datára, minden egyes szavára érezlük, hogy vonja az Is'en és emberek, a hivők és a vezetők közti kapcsot szorosabbá. Az istentisztelet után a nagy közönség, kik közt a környék előkelő-égei is képviselve voltak, a templom melletti paplak udvarán gyülekezett össze, hol a 40 ik isteni szolgálatát jubilált Pásztor Istvánnak, - egy az utolso négy évtizedet jellemző és az ünnepelt dicsőítésében mindenki szemeibe könnyet idéző, megható beszéd kíséretében adott át Kálló Semjen község lelkesen szeretett főjegyzője, az egyház főgondnoka, Nagy Sándor, tokba rejtve egy diszes bibliát, mely kivül pompát, pazar fényt és a nép jólétet mutatta, belül pedig az erkölcs, a vallás megdönthetlen és megtévelyithetlen igazságait tartalmazza. Hirdesd belőle Isten hivatott szolgája még soká az iget, tanítsd soká még népedet és ne engedd a megkezdett útról eltérnie!! Könnyek peregtek le a jóságos ünnepelt lelkész aiczán, mig köszönő szavaival biztosította ünneplőit, hogy ha testben talán megvénült is, de lélekben még fiatal maradt és míg gondolkozni, mig csak tenni fog ludni, egész erejevei a nép üdvét viseli a szivén, szivének utolsó dobbanása is a hívőké lesz. Utána Görömbey főesperes szólott az ünnepelt erd< meihez az ő nagytudasával, mindig őszinte hangon. Pásztor István, az ünnepelt és Nagy Sándor községi jegyző, egyházi lőgondnok fogadták és lattak el azután az egész egybegyűlt ünneplő közönséget, nem kímélve semmi áldozatot, semmi fáradságot. Délben mintegy 60-an ültek ebédhez A számos felköszöntő közé, — mik a jubiláltra, az egyházra, királyra es testvériségre szóltak, — mint a csillogó kristályvíz esésében megtört napsugár fénye vegyült a Sziits Margit két gyönyörű szavallata, (dr. Vietórisz Józseftől „Czinka Panna Rodostoban" majd később Kiss Józseftől a „Rab asszony"), miket a sátoron kivül állók is szivük dobogását visszafojtva hallgattuk végig. — Megszólalt, aztán a tárogaló visszaidézve kuruez nólaival, a felejthetetlen kuruez emlékeket, a tábori salrak mélyéből hallatszó bús melódiákat, miknek szavára, m nden igaz magyar szive elfogul, mikről régi dicsőségünk jut eszünkbe, messze elkalandozva oda, ahol örök vész között sír a magyar lelke s a tárogató olyan búsan szól Dr. Cs. G. Szabolcsvármegyei gazdasági egyesületi közlemény. A hazai szőlőbirtokosoknál rendelkezésre, eladásra szánt szőlővesszők és szőlőoltványok bejelentése tárgyában a m. kir. földmivelésügyi minisztérium által kibocsátott felhívás, tudnivalók és bejelentésivek az egyesület titkári hivatalában a term tő közönség rendelkezésére állanak s megkeresésre a kivánt czimre küldetnek. A magyar mezőgazdák szövetkezetének terményértékesítési feltételei az egyesület hivatalos helyiségében a gazdaközönség által megtekinthetők. A m. kir. kassai III. honvéd kerületi parancsnokkeretébe tartozó csapatok részére biztosítandó kenyer és zabszüks -glet tárgyában kiadott hirdetmény az erdeklődők részére az egyesület hivatalos helyiségében kifüggesztetett. A m. kir. földmivelésügyi miniszter 7475—903 eln. számú rendelete. A hazai borlermelés érdekében kiváló súlyt helyezek arra, hogy a mesterséges borok kész'tésének és forgalomba hozatalanak tilalmazásáról szóló 1893: XXIII. t.-czikk rendelkezései mindenki által, kivétel nélkül, szigorúan megtartassanak. Ennélfogva — tekintettel a szüret közeledtére — felhívom a czím figyelmét arra, hogy a közönséget az. idézett törvény, illetőleg a végrehajtási rendelet rendelkezései tekintetében kellőleg tájékoztassa. Erre nézve 1899. évi julius hó 28-án 7613/eln. szám alatt már bocsátottam ki rendeletet a czimhez s szükségesnek tarlom azt, valamint az abban foglalt intézkedést ez alkalommal megismételni. E czélból intézkedjék haladéktalanul az iránt, hogy az érdekeltek — saját érdekükben — a legkiterjedtebb módon leendő közzététel (hirdetmények, kidobolás stb.) utján, mindenesetre még a folyó évi szüret megkezdése előtt, különösen arra figyelmeztessenek, hogy a bortörvény (1893. XXIII. t.-cz.) es az ennek végrehajtása tárgyában a kereskedelemügyi miniszter úr által — a belügyi és pénzügyi miniszter urakkal, valamint velem egyetértőig — kiadott 53850-97. számú rendelet értei • mében a mustba vagy a borba, úgyszintén a már kész, kierjedt törkölyborba vizet keverni, bármi csekély mennyiségben is minden körülmény közt feltétlenül tilos, továbbá, hogy tilos a természetes bornak törkölyborral vagy gyümölcsborral való összekeverése (összeházasítása) is. A viz hasznalata csak a törkölybor készítésénél van megengedve, de ott is csak az idézett végrehajtási rendeletben körülirt megszorítással. Egyszersmind figvelmeztetendők az érdekeltek arra is, hogy "a ki a fenti íiltott módon készített vagy kezelt bort forgalomba hozza, vagy eladja, az az 1893. XXIII. t.-czikk elteimében 600 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntettetik, aki pedig a bort maga vizezi vagy más tiltott anyagokkal kezeli, vagy a természetes bort törköly borral vagy gyümölcsborral összekeveri, az mint mesterséges bor készilője, 600 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel s ezen felül még 2 hónapig terjedhető elzárással büntettetik s ezen kivül az illetőktől a tiltott módon készített vagy kezelt borok még el is koboztatnak. „ . Daranyi, s. k. Nemzetközi mütrágyaszóró gépverseny Gödöllőn. Ugy az általános művelődés, mint az egyes szakismeretek fejlődésével párhuzamban halad a mezőgazdaság intensivilása is; de ugyanezen ösztönszerű fejlődéshez nagyban hozzájárul azon kétségbeesett kuzde em, melylyel mezögazdaink a már elviselhetetlennek latszo terhek daczara is megtartani igyekeznek es kímélik azt a draga földet, amely oly szép és jo, türelmes es halas. Ezen törekvéstk ösztönöznek minket arra, bogy minden talpalatnyi földecsket kihasználjunk, és bármily csekély jövedelmezésre fordítsuk. .Mezőgazdasagunk alapját képező föidismeret és gazdasagi vegytan megtanít