Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1903-08-09 / 32. szám

rt ^———————— az ilyen nemzeti kívánság elől azzal a banális kifogással kitérni, .nincs fcdtzet." Már engedelmet kérünk : nem akarunk mi a „magasabb politikába' belekontárkodni, — jelentékt .lenségünk tudatában dehogy is mereszkednénk mi ilyesmire, — hanem a mindenmpi élet arra tanított bennünket, hogy azt, a mit a kormány most tesz. azt meg egy magánember sem teheti ineg, nem ho

ry meglehesse a jogi személyi k legtekintélyesebbje: maga az állam. Egy koldust, egy kérvényezőt, elutasíthat bárki azzal a kifogással : .sajnálom barátom, de magamnak sincs pénzem", a hitelezőt azonban nem lehet csak ugy szimplán elutasítani. Annak vagy pénzt kell adni, vagy fedezetei, mert ha nincs meg sem az egyik, sem a másik, akkor beáll a fizetésképtelenség, vagy a mi meg losszabb a csőd. És az alkalmazott is hitelező, még pedig első rangú hitelező, akinek követelése megelőz minden más követelést es akit ki kell elégíteni minden körülmények között. Mert ha az a \állalkozó, az a magánember, az a jogi személy, még ebbeli kötelezettségének sem tud eleget lenni, akkor iga/an nem tehet i gyebet, minthogy becsukja a boltját es csődöt kérjen maga ellen. És ugyan ki merné, kinek volna joga a magyar államot annyira di-zkreditálni, hitelét semmivé t. nni. hogy ország-világ színe előtt hirdesse: „az allam nem tudja fizetni alkalmazottait, az állam nem talál fedezetet alkalmazottai kielégítéséi e?" Ki tehetné ezt anélkül, hogy maga ellene zúdítaná az egész ország közvéleményét, a mely csodákat tudna regelni ennek az országnak adokep. sségéről, áldozatkészségéről és fényűző beruházásairól. Ki merne ezt tenni anélkül, hogy meg ne remegne annak a felelősségnek súlya alatt, mely e kijelentés nyomán vállaira nehezedik ? . . . Nem fűzzük tovább gondolatainkat. Messzire ve zetne bennünket a logika soha el nem fogyó ösvénye, amely azonban elég széles arra, hogy más is eltérjen lajta szépen, békességesen. És mivel elég széles, nem teszünk le a reményről, hogy rátérnek még erre az ösvényre azok is, akik máskülönben mesteri kézzel intézik az állam ügyeit, a köztisztviselők sorsát és az ország finánczait Krisztus szülelése után 1903-ban. -th. Esperességi gyűlés Nagyb.inyáti. A tiszavideki ág. hitv. evang. egyházmegye ez évi lendes közgyűlését augusztus hó 4 és 5-ik napjain tartotta meg Nagybányán Materny Lajos főesperes és dr. Meskó László egyházmegyei felügyelő elnöklete alatt. A nagy kiterjedésű — Varannólól Nagyváradig és Nagybányáig terjedő — egyházmegye mindenik egyházközségéből számosan gyűltek össze a lelkészek és világi kiküldöttek erre az alkalomra az ősi bánya városba. — Nyíregyházáról dr. Meskó László felügyelőn kívül Geduly Henrik egyházi és Balla Jtnö világi jegyzők, dr. Prok Gyula egyházmegyei ügyész, Mészáros Ferencz egyházmegyei pénztáros — ugy is mint a főgimnázium igazgatójának képviselője, — továbbá Májerszky Béla polgármester, egyházfelügyeié, dr. Trajtler Soma másodtelügyelő, dr. Vietórisz József főgimnáziumi tanár, Béler Gu*»táv és Boczkó Lajos lanitók jelentek meg. A közgyűlés tagjainak legnagyobb része e hó 3-án este erkezett meg Nagybányára, hol az állomásnál nagy számú közönség élén Révész János lelkész üdvözölte az érkezőket, kiknek nevében Materny Lajos főesperes mondott köszönetet a inel. g fogadtatásért. A közgyűlés első napjának reggelén tartott tanügyi tanácskozmany után a gyámintezeti istenitisztelet vette kezdetét, ine yen nem csak a gyűlés tagjai, de NagyKezdi a verbunkos andalgó nótája . . . Hogy leng az a zászló, hogy gyűlnek alája! Rázendül Rákóczi büszke indulója . . . Hogy mozdul a tábor: Lóra kuruc, lóra ! l'aripák robognak, fegyverek ropognak. Megbomlik a rendje szép harci soroknak, Elhull aki futna, száguld aki hajtja, Bömböl riadója: Rajta, rajta, rajta! — Hamar a lovamat, ide a kardomat I — Emez is, amaz is öklöket mutogat; Csak egy szó, egy intés: se hallva, se kérdve Ez a csapat most is tűzbe menne érte . . . — Régi dicsőséget visszasíró szózat . . . Nem törték hát össze vén tárogatómat . . . Kegyelmes a császár, köszönöm kegyelmét. Tartsa meg az Isten császár őkegyelmét! Mindenem odadtam. mindenem elvette . . . Istennek szent neve áldassék érette ! Mondd el, édes lányom, ha talántán kérnék: Hős Rákóczi meghalt, csak a teste él még. Hős Rákóczi meghalt. — lelkét eltemették. Mikor önvérei hazátlanná tették ! . . . Ami történt, jól van, az idő elmossa. Hüvelyben a kardot megveszi a rozsda . . . Hadd maradjon ottan ; más világot élünk: Jobaráttól félünk, ellenségtől kérünk . . . Es ha kérni nem tud. mit adjon az árva ? Áldását küldi a szenvedő hazára ! III. Mit üzent Rákóczi ? — Azt üzeni néktek : Meg nem érdemiitek azt se, hogy még éltek. Azt üzeni néktek: nem ismerne rátok, Hogy hazánk siralmát némán hallgatjátok. Azt üzeni néktek: hálátlanok vagytok, Hogy csak egy magyart is gyáván megtagadtok. Azt üzeni néktek: hogyha újra eljő, Megint kerekedik egy fekete felhő. Y l H V t t) T

:~ V bánya városának is számos kitűnősége bal galta nagy figyelemmel Materny Imre nagyváradi lelkesz szép egyházi beszédét. A beszéd elüti, az oltárnál Materny Lajos főesperes által olvasott ima után, leplezték le az uj olláiképet, mely a nagybányai művésztelep egyik kitűnőségé: Grünicald Béla festő-művész ihlitleljes alkotási. A képet — melyet a műbírálók 4000 koronára értékelnek — a művész úgyszólván díjtalanul készítette, csupán készkiadásait teriteltek meg. A kép Krisztust a Gecsemane kertben abrázolja ebredő tanítványai köreben. Az istenilisztelet után az egyházmegyei gyámintézet tartotta ülését Mattrny Lnjos főesperes és Májerszky Béla világi elnök elnöklete alatt. Ennek végeztével vette kezdetét az egyházraegye közgv ülése a varosbaza gyűléstermében. A közgyűlést dr. Meskó László IVlügyelő nyitolla meg hosszabb beszéddel, melyben behatóan foglalkozott az 1848. évi XX. t. cz. végrehajtásának mindinkább égető szükségessegevel. Megnyitó beszédének végeztével bejelentelte, hogy a gyűlés alkalmából 300 korona adományt ad egyházi czclokra, mely összegből 100 koronát a nagybanyai egyháznak rendelt harang alapra, 100 koronát a debreczeni egyháznak a lelkész javadalmazási alap javára, 100 koronát pedig a sókuii egyháznak iskol. épitesi alapja javára. A nemes lelkű adományokért Materny Lajos tőesperes mondott köszönetet. Ezután Materny Lajos főesperes terjesztette elő alaposan kidolgozott jelenlését az elmúlt egyházi ev eseményeiről. Az idő előrehaladása miatt az ez évben Iglon tartandó egyházkerületi gyűlésre az egyházmegye kiküldötteinek megválasztása után a közgyűlést félbeszakítottak s a gyűlés tagjai a ligetbe mentek ki a közebédre a rendelkezésükre bocsátott fogatokon. A közebéden, melyen Nagybanya társadalmának színe-java is részt vett, mii;d végig emelkedetl hazatias és vallasos hangulat uralkodott. A felhangzott pohárköszöntők is — melyek közül a Materny főesperes, Meskó felügyelő, Gellért Endre nagybanyai polgármester, Korbély Géza sátoraljaújhelyi lelkész, Stoll Bela a nagybányai ügyvédek nesztora es dr. Kossulány lgnacz kolozsvári egyetemi tanár poharköszöntői magaslottak ki, — c.-aknem kivétel nélkül a hazaval és valiassal, valamint a felekezeti békevei loglaikoztak. Délután a társaság egy része a fern> zelyi kincstári kohótelepeket tekintette meg, este pedig a kaszinóban volt társas vacsora, melynek vegeztével a fiatalság tanezra is ktrekedetl. Másnap reggel a gyűlés tagjainak egy ré^ze a hites es nemes érczekben g.izdag kereszthegyi aranybányaba szállt le, megismerten azt a helyet es modot, ahonnan es ahogyan veres verejtekkel es testölő munkaval kerül naptenyre az anyagi világot mozgaó érez : az arany. A gyűlés folytatása 9 órakor kezdődött s jóval 1 óra utan ert veget. Minden fennakadas neiküt hoztak határozatokat a napirendbe kitűzött targyakban, melyek közül nevezetes allasfoglalást jelent a püspöki nyugdíj ügyében hozott az a határozat, amely a „primus inter pares" elvének következetes mt-gtartasara irányul. Délután Felsőbányára rándult át a tarsaság, hol a kincstári zuzówűvek megszeinlélese utan a gyönyörű magaslaton elterülő ligetben eívezték azt a remek képet, amelyet a gyümölcsösökkel szegélyezett, szelidgesztenye és tölgy erdőkkel koszorúzott nagybanyai, felsőbányai es kapnyikbányai hegyek nyújtanak, s amelyek fölölt magasra emeli, ilyenkor kupar, az év legnagyobb Maga lesz a felhő, maga lesz a mennykő, Igazságot osztó, csapásokat ejtő. Meg nem áll előtte, akinek hibája Hogy temetővé lett magyarok hazája! Tenger partja mellett, nagy Törökországban Egyért imádkozik búsult haragjában : Magyarok áldóját áldja meg az Isten, Magyarok verőjét verje meg az Isten ! ! Vietórisz József. Az aggteleki csepkő barlang. (A nép nyelvén Baradla.) A trrm szelnek leghatalmasabb, legmerészebb, de egyúttal legbauiulatrameltóbb alkotásai közz'= tartoznak a csepkő-barlangok. Nevezhetném a természet építészeti műremekeinek. Di milyi n építészet ez? . . . A modern ember siinnielriához szoktatott szeme álmélkodva tapad azokra a bizarr, festői alakokra.es/pitokra, a melyeket az a parányi vízcsepp évezredek ;ilalt épilett. Meri évezredek munkája tarul itt a szemlélő elé. Ilt egy kis pillér, mely lefügg a boltozatról, talán századok munkájának eredménye, és ott egy 25 m. magas oszlop . . . Kedves olvasóm ! hány < zer ev alatt ipüli m >g ez az impozáns tömeg? . . . Ü i, a term !;zet h.talmas munkás, fanidh italian építész és Ízléssel dolgozik! A világnak úgyszólván minden r szeben van egyI egy ilyen csöda. T-lán nem lesz erdektelen, ha egy pár csepkő-barlango', a melyek a legnevezet sebbek, itt fel< említek. Majdnem mindenki hallotta a Fiume m lletli adelsbergi barlang hiret, de azt már kev. s-n tudják, bogy ; Biharmegyében K skoh és Magura faluk közölt 33 ily. n csepkő barlang van, közö tü< három nagyobb méretű. Egyik a Duly-barlnng 9i' in. hosszú, de nt m érdemes megnézni, nagyon kev> s szépséget mutat. A másik a kis-szegycsdi vagy szegyestyelt barlang, remek dísztermével, melyet Albrecht foherczegről nevezlek el, és a harmadik a Kis-szi gyesd lalntoi 10 kilométerre fekvő lS84-ben Haray Gyula geologus és K. Nagy Sándor .Biharorszag ismertetője" által felfedezett József föher' czeg-barlang. melynek fehér sasa bamulatos szép alakulat, oly tennészethü, mintha szobrász alkotta volna. részében hóval borított fejét a Guttin komor lánczolata Díszbe öltözött bányász zmekar gyönyörködtette itt a társaságot kuruez nótáival, miken elborongva, a dr. Vietórisz József állal közóhijra elszavalt — lapunk más helyén olvasható — gondolatokban gazdag költeményének hatása alatt csillogó könny szökött a szemekbe: annak a körül n< m irható, idegenek által meg sem érthető sirva-vigadásnak könnyei! Örökre felejthellen lesz ez a jelenet! Ott a magyarság északkeleti végponijan, az esti alkony bűvös fenykörében! . . . .... Nagybanyán e hó 8-10. napjain a román közművelődési egyesület tartja nagygyűlését! Este Felsőbányán a dr. Szokol Pál kir. bányatanácsos vendégszerető házánál voltak szívesen latolt vendegek a kiránduló társaság tagjai, honnan Nagybanyara visszatérve, legtöbben misnap reggel utaztak el. Akik a gyűlésén voltak, bizonyára soha uetn felejtik el azt a minden oldalrol tapasztalt szíves vendégszeretetet és e.őzekenyseget, amelybe i a város polgármestere tisztviselői és vezéremberei a kincstári hivatalnokokkal együtt mintha csak nemes versenyre keltek volna az egyházmegyei vendégül látó egyházzal es annak vezetőivel. Materny Lajos főesperes és Meskó László felügyelő Balla Jenő egyházmegyei jegyzo.il meg egy napig Nagybanyan maradtak az egyház megvizsgálása czétjábol, melynek eredménye nyomán tejes elismerésüket fejezték ki Révész János lelkesz, S2„bó Adolf felügyelő es Szellemy Géza egyházi jegyző és gondnok lelkiismeretes es bu/gó munkálkodása felett. —11 — Nyilt levt4 (Jürüuibey Péter ev. ref. főesperes barátomhoz. v. Edes Péterem I Több hétig tartó kínos betegségemből labbadozva, megszakított soraimat csak most vagyok kepis folytatni. Levelem ott szakadt félbe, a hol megemlítettem azt, hogy Szabolcsban eddig bronz öntő mintakat nem találtunk daczara annak, hogy számos — többnyire cserepedenyekben talalt — feszek-leleleinkben együtt talaljuk az újonnan öntött, még használatba nem vett; használt, de meg teljesen ep; töredezett — tehát már elhasznált — bronztárgyakat; valamint igen sok bronzrögöt, bizonyságául annak, hogy ezen leletek bronzöntőuiesterek elrejtett kincsei voltak, melyeknek tulajdonosai vagy elpusztultak, vagy rejlek helyeiket meg nem találtak, és csak must a földnek melyebbre hato művelésével vetődnek vagyonuk í'ehzinre. 11a nincsenek is öntő-mintáink, de van egy agyagöntő kemencze töredékünk a rakamazi őstelepről, graphytos agyag olvasztó tegelyűnk Nyíregyházáról es Kisvarda vidékéről, melyeknek külső felületen a kicsorgott bronzot moat is oda tapadva találjuk, a milyenen a dunantuli muzeumokban nincsenek és legalább is azt bizonyítják, hogy bronztárgyaink itthon készülték. Nehogy üres dicsekvésnek tűnjek fel azon állítás, hogy bronzleletekben hazánkban Szabolcsvármegye a leggazdagabb, most fényképezem le összes bronzlelelünket, hogy hálából egy-egy példányt megküldhessek azon dunanluii muzeumoknak, melyekben gyönyörködni alkalmain vol . Bár szerencséin lehelne gyűjteményünket az' illető előzékeny őr uiaknak bemutatni. A Krisztus előtti évezred második felere helyezett u. n. La Téne culturperiodusból szármázó leihelyeknek számát tekintve, Szabolcsvarmegye talán az egész viláAzután ki ne hallotta volna hírét a szepes-bélai barlangnak? 3088 m. hosszú ez. Husz Gyul i és Britz János fedezték fel 1881-ben Peter-Pál napján, a minek emlékére a szepes-bélai lakosok ezen a napon ingyen látogathatjak a villanynyal világított barlangot. Felfedeztetésenek érdekes története miatt említem meg az ochotzi-1, a mely Morvaorszagban Brünntől 2 óra járasra fekszik. 1831-ben fedezte fel egy őrült ochotzi csizmadia, a RÍ ezen az uton át akart lejutni a — poklok mélységére. A világ legnagyobb csepkő-barlangjanak mondják a luray-it. Az Egyesüli államokban van ez, Virginiában. 1878-ban fedeztek fel érdekes körülmények közötl. A virginiai hegyekben tömérdek házinyúl van, a melyeket az ottani lakosok szenvedélylyel vadásznak. Egy ízben két vadász a nyulfészkeket akarta kiszedni a sziklakból s elkezdtek azt fejteni, igy akadtak ra a barlangra. No de hát az amerikai élelmesseg gondoskodott róla, hogy ne c

;ak meg le/yen, hanem látogassák is. Kenyelmes lépcsőket készítettek, az utakat kijavítottak, reklámot csináltak es világítják villanynyal. Kar, hogy mi nem vagyunk amerikaiak és nem tudjuk ugy megbecsülni a magunk kincsét. És — kerdezed kedves olvasóm — van nekünk ilyen kincsünk ? Van bizony: az aggteleki barlang, a Baradla. Állapodjunk meg ennél és csevegjünk róla valamit. Ne menjünk még be a barlangba, hanem ismerkedjünk meg elébb annak rövid történetével. Ez Európa legnagyobb s a világ legszebb csepkő-barlangja. 1782. Itt kezdődik a Baradla újkori története.') Hanem múltja visszanyúlik a történelem előtti korba. Ásatásai egy őskori temető rejtelmeit tárták fel. A magyar föld őstörténetének egy homályos lapját világiták meg. A leletek ma már méltó helyükön, a muzeumban elégítik ki a modern tudásszomj kíváncsiságát. Tehát 17»2-ben fedezték fel. És kik látogatták? Tudósok. Hunfalvy, Vass Imre, b. Xyáry Jenő (a ki ősrégészeti maradványait kutatta fel), egy pár műkedvelő *) A barlang történetére inai viszonyaira vonatkozó adatok nagy részét nt. Baksav Dániel aggteleki ref. lelkész úrtól szereztem, a kinek ez uton fejezem ki hálás köszönet, inet azon jóakaratú taradoza-aiért, a melylyel nemcsak nekem, hanem a barlang összes lajogutóinak igyekszik megkönnyíteni a barlang megtekinteset.