Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1903-08-09 / 32. szám

N T 1 B K gon leggazdagabb. Magának Nyíregyházának belterületén hat külön alló, ezen korból származó urna-temetőnk van, és alig van a Nyírben olyan község, a hol ilyenekre ne akadnánk. Azonban a La Téne korszaki tárgyaknak számát tekintve, a dunántuli muzeumok jóval gazdagabbak, mint a mienk. Ezen körülménynek alig lehet egyéb magyarázata mint az, hogy otlan ritkáb.an elszórt, de nagy telepeken laktak, mig nálunk sűiűebbtn, de apró tanyákon. Gót, hun leletekben szegenyek vagyunk. Avar leletekben pedig koldusok. Ezen utóbbi kórszakból csupán csak egy három lemezű vas nyílhegyünk van, melyet Lámfaiussy kólaji gör. kath. lelkész urnák hazí kertjeben találtak; mig Keszthelyen a győri benczések és a Darnay muzeum gazdag gyüjtemenyeben ily enek özönével vannak migőrizve, a mi nem csuda, hiszen NagyKároly 751-ben a Rába körül verte lönkre a majd 3Ü0 évig itt tanyazó avarokat. A mult évben Nagy-Kálló határában találtak néhány áttörtművű ós igy valószínűleg avar eredetű bronzcsattot, de daczára minden törekvesemnek, azokat eddig még meg nem tekinthettem. Muzeumunk érdekében kérlek, légy szíves valahogy ki módolni azt, hogy ezen leletet legalabb lerajzolás és leírás végett megkaphassuk. Újhelyi István tébolydai gépész öcsém, a ki pár év előtt muzeumunknak/rendezésében rgy honapon át jobb kezem volt, ulba igaziihatna. A civilisalió terjesztésének ürügye alatt népekel fosztogató rómaiak a kiknek mai majmai az angolok, nálunk ntm raboltak, mert a lát, halat, gabonát nem volt érdemes Rómába szállítani, de meg nem is eslünk ugy kezükügyébe, mint a Dunantul — Pannónia. Nálunk legfeljebb itt olt elvélve talalunk római érmeket, egyéb római készítményre nem akadunk míg a dunántuli valamennyi muzeum ilyen largyakban igen gazdag. Honfoglaláskori tárgyak közül a dunántuli muzeumoö kengyelben igen gazdagok. Kardokban pitykekben, szíjdíszitésekben és egyébb targyaKban a Nyír elsőhelyen áll. 1901. évben kiböngószlem, hogy a parányi Nyírben 20 honfoglaláskori leihely van, mig ezenkívül széles Magyarországon csak 58. Hogy a szigszárdi muzeum milyen gazdag, mutatja annak áilomanya 1901. évről a melyeta Tolnamegyei muzeum evkönyvéből iiok ki. Régeszeti osztály all 32599 daiabból. Emlék és könyvtári oszlály 2342 drb. Néprajzi oszlaly 2168 drb. Ipar és iparművészeti osztály 957. Termeszetrajzi 6506, tehát összesen 45572 darabból, a melyek 7 nagy és 11 kisybb középen álló, 24 nagy fal mellett alló szekrényben 57 tárlóban, 105 fali tablan vannak jól szetnlelhetően elhelyezve. A néprajzi osztályban Wosinszkynak Kovács Aladái vármegyei levéltárnak hatalmas szakavatott támogatója. Valószínűleg az iral tárnoki masina munkát más végezi, mert különben alig lenne képes ilyen jeles tevékenyseget kifejteni. Itt van vagy tiz embei nagyságú báb a vármegye különbökő viselet feltüntetve. A bábokat Wosinszky a minisztertől kérte és kapta, a bábok luházatát pedig az illető községek ajándékozták. Igen sok phonograph-hengerLn megvan örökítve a népnek éneke és tájszóllása. Van itt sok guzsaly, a mit dunántul rokkalának neveznek, a melyeket igen szép és rendkívül változatos karcsontokkal díszítenek a legények és ajándékozzak mtnygoologu-, egy pár tanár és lalogatták az aggteleki és josvafui parasztok, mert közel voltak hozzá. A nagy közönség hallott róla valamit, s megelégedett annyival, a mennyit hallott. De n:m is csoda. Nagyon elhanyagolt állapotban volt ez a barlang. Az aggteleki közbirtokosság tulajdoni volt s az bizony édes keveset törődött vele. Ma mar nagyobb gondot fordit rá a Kárpátegyesület. Az egész barlang két részre oszlik. A régi és az uj ágra. A régi-ág a Vass-kapuig terjed. Eddig az aggteleki composjsáoratus tulajdona, az uj rész a kárpategyleté, a mely a régi ágat kibérelte s fizet érte 150 frt haszonbért. A főjarat 5600 m. a mellékjáratoikal eg:yütt 7800 m. hosszú. A míg a közbirtokosság kezelte, alig volt évente 300 vendége, de a mióta a kárpát-egylet vette át, ez a szám körülbelül ezerre emelkedett. Az egylet évente mintegy 800 forintot fizet rá a vendégek csekély száma miatt, nem tekintve azt a tekintélyes összeget, a melyet a barlang rendbehozása és a jósvafői kapu elkészíttetése felemésztett. A barlang, vagy a mint az ottani nép nevezi, a Baradla lejárata Aggtelektől negyed órányira fekszik. A lejáratnál a Kárpát-egylet egy turista-házat építtetett, a melyben vendég-szobák vannak berendezve. Iit lakik a vezető, az öreg Klanicza János. Es most nézzük meg magát a barlangot. Magas sziklafal előtt állunk. A bejárat mélyebben van, a szikla által fedve. Gyertyát veszünk kezünkbe s belépünk egy ajtón Nyirkos, csúszós talajon visz befelé a lejtős ut. Tökéletes csönd van, csak néha zavarja meg ezt a csendet egy egy vízcseppnek halk koppanása, a mint lehull a boltozatról. Komor sziklalalak környezik a szemlélőt. Az ember nem képes legyőzni izgatottságát. A tudás-váiíygyal, a kíváncsisággal küzd itt egy kis borzongás az ismeretlen rejtelmek küszöbén. Önkényleien eszembe julott Dante Divina comediája: a Pokol. íme, megyünk a sötét, vigasztalan uton az Alvilágba, a könyörtelen bírák elé, hol Minős „szitkozódva mond" rettentő ítéleteket. íme ilt állunk a borzalmak kapujában, a Franceska de Riminik, az Ugolinók gyötrelmeinek tanyája előtt, s nagyot dobban szivünk, midőn a vezető a halálos csöndben rámutal egy borzalmas folyóra : „ez uram a Styx ! . . De ne ijedjenek meg kedves olvasóim! Ártatlan kis folyócska ez, csak a felizgatott képzelel ruházta fel asszonyuknak; gyönyörűen Iából faragolt vagy ólomból öntött guzsalytuk, melylyel a kendert meglűzik. Érdekesek az ollan hasznalatos bírna jelzők, fabol könnyebben kifaragható apro alakok, unni pohár, palaczk, kucs, csizma, lámpa stb. többnyire parosak; egyik kissebt) a másik nagyobb. A nagyobbal az anyabukanak a nyakába aiasz jak, a kisebbiKet pedig a Daranyeba. Vannak szepen díszített kürtön, sulykon, faragott pásztor botok, nimes tojások, sótartók, bekok, nyersek, halsütö rácsok; regi főldmivelesi eszközök unni laeke, kasza stb. műiden. tónötők, jegyneudők, pruszlik, köduiönök, ruliadiszek, lialotti vánkosok es sok rnas fele női munkák. Igazan elámultam, és moniotiam, hogy mily ilynemű gyüjtemenyt összehozni mi iiaiunk nem letielne, mert a mi népünkben az ipari érzék teljesen hiányzik. Kertem én mai ez irányban paponat, tanítókat is de eredmeny nem 1 ti. VVusinszky mondta, liogy ö is lütfat megmozgatott minden siker nélkül, de csak mikor szemelyesen kezdeit háztól-házra járni kezdtek előbújni a szebbnél-szebb nep iparczikkek. l>r. Jósa András. Istennek nevében! Es felette igen álmélkodnak vala, mondván: Mindeneket jól cselekedett, mind a siketeket hallókká, mind pedig a nemakat szólókká lette. ^ibiia. A Siketnemakat Gyámolító Debreczeni Egyesület arra vállalkozott, hogy Debreczenben íiajiekot teremt a szerencsétlen sikelnemak szamara, ahol belőlök embereket nevel. E njmes czél kitűzésénél a magyar társadalom lagjainak könyörületes érzesere gondon; hitte és hiszi, hogy a szánalom, mely a sorsverte teieuilesek eme legszerencsétlenebbjeinek szemielesenél önkény lelenül teltamad az ember sziveben, egyetlen segelytkerö szóra is keaz leend áldozni a humanizmus oltárán. Emb. rinentesről van szó magyar véreink! Nem oly értelmű embermentésről, hogy a naláltusak ke

;erves kínjai közül ragadjuk ki az oda került aldozalot, hanem oly értelmű emberuientésröl, hogy aki idén ktpere formáivá allati modon el közöllüuk: néma, tudatlan es rossz indulatú, annak szot adjunk ajakara, világosságot gyujtsunk sötét ertelmeben s vad indulatai helyeit emberséges érzést csepegtessünk szivébe: szóval valoságos emberre tegyük. Az embermente snek ily módját gyakoroljak a mi iskolanhban a gyogyüó szír lelnek mesterei. „Jót cselekszik, aki azt cselekszi, hogy a némák szo.janak.* Es mindenki a neiuak megszoialuUsanak jó tettet cselekszi ükkor, ba megeitven a mi st g ly kiáltásunkat. Isten adta földi javainak fölöslegéből sziee szerint reszl jultat azok számára, akiknek nemcsak a testük ehezik, de a lelkük is szomjúhozza a tudás és a vallásnak, a hímek vigasztalását, Csak egy pillanatra gondolja kiki magát abba a helyzetbe, hogy tudatlauul all embertársai között s néma, mint a holt ko es ha átérzi e rettenetes Helyzetet, nemde önkénytelenül is imádva aldja Istenet, hogy neki jobb tors jutott osztályrészéül? A hala a jobb sorséit arra kényszerit bennünket, hogy akik a Kremléiben vesztesek maradtak, azoknak veszteséget tehetségűn mérve szerint potoljun. Istennek neveben, bizalommal és jóreményseggel fordulunk lehat a magyar tarsadalom embersegts érzesü tagjaihuz es kérve kérjük őnet, hogy nekünk kitüzöti czelunk ím gvaló.iilásanal segítségünkre lenni kegyeskedjenek. az alvilági folyó sö ét kepevei. Nincs itt Charon, a durva, ven bajos, hogy rozzant csolnakán aivigyen a Tartarusba, hiszen nem is tenne meg, mert mi élő emberek vagyunk s egyszer mar szörnyű büatetest mertek rá az alvilági istenek, a miért Herkulest átszállította. Nem azért kell felnyitnunk ajkainkai, hogy atadjuk Gharonnak a bele tett obulust, hanem hogy igyunk egy kortyot a patak kristály vizéből. Csodaszép tiszta ez a patak. Nyugodt, csöndes, hiszen itt nincs szél, a mely felbodrozza vizét, felkavarja iszapját. Csak az a finom por Ldi a kavicsokat, a mely a légmentesen elzárt palaczkban is megjelenik hosszú idő múlva. De még is voll okunk borzongással lépni e helyre. Hiszen ilt temető van, évezredek előtti kor embereinek temelője: a csontterem. A patak mellett az a felforgatott agyag emberi csontokat takart még pár évvel előbb, b. Nyáry Jenő kutatta fel ezeket az őskori csontokat, a mint mar emiitettem. A leletek nagy feltűnést kelteltek akkor a tudományos világban. De hagyjuk el ezt a szomoiu temetőt, nézzünk el egy derű ebb tájra : a Paradicsomba. Egy tnellekjáral vezet ebez az első látványossághoz. Kigyúl a magnézium s rendkívül intenzív fenyben latjuk a paradicsomnak oszlopokkal, szobrokkal, pillerekkel túlzsúfolt termét. Ott all Ádám és Éva, mellettük egy magas, sugár oszlop : az almafa Éierféle színű csapok, gömbök függn 'k le a boltozatról, fantasztikus alakok mindenfelé s úgyszólván mindnek van neve. Csak az a kár, hogy régebben fáklyával jartak itt és a füst megfogta sok helyen a követ, a mi sokat ront a szinek szépségén. ízleljük meg az István-kut vizét s menjünk tovább. Álljunk meg a pokol torkánál Komor, ijesztő kép tárul elenk. Nehezkes, vaskos stalagmit*) tömegek állják utunk-it. Hófehér színük bántja a szemet. Két oldalon oszlopok tarljik a boltozatot s középen, mintegy megrongált kereszt, all egy képződmény a boltozattal összeforrva. Zord kép ez. A/, egész terem roppant tömegével rettenetes sulylyal nehezedik az emberre, szinte megkönnyebülünk, ha ott hagyhatjuk. A vezető bámulatos biztossággal megy előttünk. Ismeri a legkisebb zugot, beszél, m ígyaráz, mint egy professzor és nem unottan, mint gondolnánk, hanem *) A csepkő neve. Stalagmitnak nevezik a talajról fölfelé nyuló oszlopokat, mig a boltozatról lefele csüngő csapok neve ti' 1 alactit. Egy nagy országrésznek tanulatlan siketnémái várjak tőlünk a segítséget; ezerekre megy ez országrészben azoknak a száma, akik úgy nőnek fel, mint az útszéli gyom s a helyett hogy hasznothajtó tagjai lennének a társadalomnak, tudatlanságuknál fogva akárhányszor veszedelembe ejtik embertátsaikat. A legcsekélyebb adományt is hálás köszönettel fogadja egyesületünk es ha iskolánkban megnyílnak a a neuiaknak lezárt ajkai, naponként buzgó imában fogjak kérni Istent: Áldd meg Uram a mi jóltevőinket, aldd meg mindazokat, akik felnevelletésünkhöz az őszinte jó cselekedetek legkisebb mertékevel is hozzájárultak. Debreczen, 1903. augusztus hó. A siketnémák gyámolító egyesület igazgató tanácsa nevében : Itásó Gyula, Puky Gyula, királyi tanácsos alispán, főispán, egyesületi alelnök. egyesületi elnök. Kovács Józ>ef, Debreczen sz. kir. város polgármestere, egyesületi alelnök. Koncz Ákos, Oláh Károly, vár. t. tanácsnok, városi tanácsnok, egyesületi főjegyző. az igazgató tanács tagja. ÚJDONSÁGOK. — Búcsúzás. A nagyméltóságú m. kir. pénzügyminiszter ur hivatalból, hason minőségben a zouibori kir. pénzügy-igazgatóság élere helyezett át. Miután uj állásomat sürgősen kell elfoglalnom, nem vagyok azon helyzelben, hogy minden jó ismerősöm és barátomtól szemelyesen búcsúzhassak el, miért is e helyen mondok nekik Isten hozzádot! és kerem őket, szíveskedjenek jó emiékezetükben továbbra is megtartani. Tiz évig állottam a nyíregyházi kir. pénzügyigazgatóság élén, ez idő alatt ismerőseim, jobarataim es az adózó közönség részéről oly megtisztelő bizalmat és lekötelező jó indulatot volt szerencsem élvezhetni, melyért a legmélyebb köszönetemet és hálámal méltóan tolmácsolni képes nem vagyok. De midőn Nyíregyháza varosatói és Szabolcsvármegyétől fájó szívvel megválók, ígérem, hogy szivemben mindenkor élni fognak azon emlékek, melyeket Nyíregyházán szerzlem. Nyiregyhaza, 1903. augusztus hó. Fopp György kir. tanácsos, pénzfigyigazgató. — A nyíregyházi gör. kath. hitközség uj lelkészt nyert Szabó Tamás h.-dorogi segéd-lelkész személyeben, kit az egyházmegyei kormány a lelkészet önálló vezetesével bízott meg. Áz adminisztrátort hivatalába augusztus hó 2-án Lkngyel Endre h.-dorogi püspöki külhelynök, prépost, vicárius iktatta be és a híveknek a templomban ünnepélyesen bemutatta. Az adminisztrátor működését már megkezdte s a gör. kath. egyháztanács a midőn őt üdvözli, egyben ama remenyének is kifejezést ad, hogy az egyházmegyei kormány eme intézkedésével a gör. kath. egyház ugy szellemi, mint anyagi tekintetben előre haladni fog es idővel lépést tarthat majd a többi nyíregyházi virágzó egyházakkal. A gör. kath. lelkészi hivatal a szenlmihályi-utcza 7. sz. és egyház-uteza sarok épületében (Rajtik-fele ház) van elhelyezve, itt fognak tehát a gör. kath. egyház összes hivatalos ügyei elintéztetni. — A mult pénteki viharról és jégverésről és arról a nagymérvű pusztításról, amit ez az Istenitélet idő a kisvárdai járás több községében előidézett, hivatalos adatok alapján a következőket közölhetjük: A vihar délután 4—5 óra között volt Kisvárdán alig tett valami számba vehető kárt, — mindössze fákat döntött ki, — azonban Dombrád, Berencs, Pátroha, Veresmart, de főleg Döghe, Komoró, Fényes-Litke, Kékese annak az embernek a figyelmességével, a ki nagyon ragaszkodik ahoz a tárgyhoz, a miről beszél. Elvezet a sziámi ikrekhez. Két kis fekete oszlopocska áll egymás mellett, egymással összenőve. Nagyon fontos ez a két kis szobor. Ezeken látjuk, hogy mily lassan fejlődik a cseppkő. Az egyik szobrocska 1885. óta nem csepeg s a másik mellette ez idő alatt tehát 18 esztendőn keresztül csak öt czentimátert nőtt. Tovább menve már messziről óriási zúgás hallatszik. Az Acheron folyó vízesést alkot egy helyen, de magának a víznek a zuhogását rettenetes zenévé fokozza az a hatalmas viszhang, a mely a legkisebb erejű hangot dörgéssé erősiti. De menjünk ál a nagy templomba s gyönyörködjünk ott a viszlnng csodaszép zenejében. A legcsendesebb beszédre, mint a megütött harang, érczkongással riadnak fel a falak s ha még dalolunk is egyet, százszoros erővel zug vissza a lung, majd fokonként halkul, s valami csodálatosan lágy, fuvolaszeru hangon fejezi be, belehalva abba az absolut csendbe, a mely itt jut kifejezésre a leghatározottabban. Nincs itt madardal, nincs itt zümmögő bogár, emberi hang elvétve hallik, nincs patak csörgés, nincs szélzugas, csak nyugalom és csend az egész mérhetetlen nagy teremben. És ha egy kicsiny kavics helyéről legördül, ha egy emberi szó megtöri a csendet, föltámad a viszhang, mint a vihar, betölti zúgásával az ember lelkét, azutan mindjobban csendesedik, lágy, olvatag hangok remegtetik meg a szívet, s midőn ismét beáll a csend és önkenytelen sóhaj tör fel az ember kebléből, akkor ez a halk sóhaj is viszhangra talál. - Nincs oly finom szó a mely ezt leírni tudja, ezt csak érezni lehet! Talán a harfa hangja, a mely Hamer olvasása után cseng az elmelazo olvaso fülebe, talán a szirén éneke, a mely halaiba csalja az elbűvölt hajóst, talán csak az oly szép, oly buvos, oly varázslatos. , , ... ... 56 lépcső vezet fel a Horeb hegyere. Meg eddig keveset látlunk, a régi ág nem oly szép, mint az uj. Most itt állunk az uj ág torkolatánál, a Fa»s kapuban Nevét Vass Imre főmérnöktől, a baradla legalaposabb ismerőjetői nyerte, övé az uj ag felfedezesenek dicsosége. Ilt van a Tempe völgye, az Ola,fak hegye, a Libanon remek fehér oszlopaival. Magasak es karcsuk ezek az oszlopocskak, fehérek, mint a mor Merqu.ta tunderiesen könnyed oszlopai. Czédrusoknak nevez.k őkel ütt van a gyemánthegy. A magnézium fénye mellel csodaszépen csillog, ragyog, szikrázik vakító fenynyel. És itt