Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1903-07-26 / 30. szám

N Y .1 H V t D Ne osztogasson 80.000 koronás sz.-István dijakat, 10.000 koronás király dijakat, meg 14.000 koronás alagi nagy dijakat, hanem ossza meg ezeket a vidéki pályákon oly mér tékben, hogy megjutalmazza a lótenyésztés te rén szerzett érdemeket, de a dijai? aránylagos kicsinységénél fogva — kizárjon minden nye részkedést. Alapítson félvér díjakat, hogy a direkt nemesitó anyag is kipróbálásra kerüljön, de fóleg ne adjon dijakat oly versenyekre, melye ken 40.000 korona fizetésű, angol lovászok lo vagolnak. Vaj Gábor gróf. Míg egy pár szó pinczeszüvetkezetiinkröl. Nem azért, mintha e czimen máskor is infestáltam volna soraimmal a t. olvasó közönséget, de mert legalkalmasabbnak látom az időt arra, hogy egyet és mást a tényekből elmondva némileg beigazoljam szövetkezésünk szükségességét, mert ma itt egy pinczeszövetkezet nemcsak szükséges, de mondhatnám, nélkülözhetlen. Mi a czélja ennek a szövetkezetnek? A szőlőtermelés okszerű irányítása, fejlesztése, a termés együttes kezelése és feldolgozása és végül mindezek minél előnyösebb értékesítése. De hiszem ez ma is és minden termelőnek a czélja és törekvése. Az ám, de a mai állapotok között csak legfeljebb részben elérhető vágya és mindenesetre igen drága passiója. Ha ezen czélokat az egyesek külön kívánnák elérni, úgy legelőször is mindenkinek képzett szőlőmunkás és vinczellérnek, továbbá kilünő bor ismerő és kezelőnek és 14 karátos kereskedőnek is kellene lennie, de ez még mind kevés, ha nincs neki ezen képzettségein felül még a többi közt jó pinczéje és oly egyéni természete, a mely a sajátjával is törődik egy kissé. Ha pedig eztn irigylendő természettel, dicsérendő tehetség és képzeltséggel és nálunk alig létező kifogástalan pinczével is rendelkezik, akkor is alig fogja mérlegénél idejének és fáradságának kellő ellenértékét megtalálhatni, mig ha csak egyet is nélkülöz ezen kellékekből, úgy kénytelen lesz a kedvezőtlen ersdményt vagy a rossz termés, vagy más elemi csapás, vagy a kereskedelmi conjunctura, vagy tudom is én minek következményéül kinevezni, már pedig utoljára sem lehet mindenki magyar, hát hogy lehetne mindjárt minden nyiri bortermelő képzett szőlész és borász, különösen ha mellékesen orvos vagy ügyvéd, hivatalnok vagy kereskedő (és pedig sem csemege sem, borkereskedő), sőt ha gazda is. Az egyik mocsárlázas, a másik váltólázas klienseitől reméli és kapja azt, a mit szőlőjéből nem kap, vagy arra rá fizet, a harmadikat köti az üzlet, a negyedik menne és csinálná legszívesebben, de nem lehet ám neki ,gyere ki" t. i. az akták sokaságától; s végül a gazda sem fecsérelheti minden idejét arra az átkozott nyiri vinkóra. Ennek pedig siralmas következményei, hogy X. úr szomorúan látja, miszerint szőlőjén alig van fürt, pedig ugyanakkor nyittatta, metszette, permelezlette, mint szomszédja, csak azt nem vette észre, hogy fajait épen ellenkező módon metszették, mint kellett volna s mint azt szomszédja tette, kinek minden tőkéje telve van fürtökkel; Y. úr pedig egy szép napon arra virrad, hogy szőlője le van égve, ennek okát persze a nap hevében leli, pedig agyondicsért, megbízható embere égette le a jó ég tudja hány '/„-ós permetező oldattal; egy harmadik termelő ismét azért vonja kétségbe a perrám hátra fordulva, mint valami komondor. — Nincs pénze! — gondoltam, — ha ennek sincs pénze, akkor hát kinek van ? És belékapaszkodva prémes bundájába, kétségbeesetten ismételtem esd^klésemet. — Uram, nem kérek egyebet, csak egy sout . . . Anyámat megöli az éhség! — A férfi megállt egy kapu előtt és kezét a csengőhöz emelte. Hatalmas markával megragadta karomat és dühösen eltaszított magától. — Mit haragítasz te kis koldus, a te dologkerülő anyáddal! Megmondtam, hogy nincs pénzem! — A bejáratnál égő gázláng egészen megvilágította az arczát. Rettenetes volt, nem a rútsága, hanem a vad önzése miatt, nagy és vörös; hatalmas szivarral a szájában. A kapu kinyílt. Ő eltűnt a vidám fényt és kellemes meleget sugárzó házban. „Egyedül maradva, visszatértem anyámhoz. A fal tövében, hosszan elterülve találtam. Szólitgaltam, fölemeltem a kezét, de ő nem válaszolt. Hirtelen őrült rettegés fogott el, rohantam a rondőrsegre, melynek vörös lámpája tőlünk nem messziie égett. Két rendőr jött vissza velem, fölemelték anyámat vállánál és lábainál fogva és bevittek az őrszobába, hol egy szalmazsákra fektették. Itt halt meg anélkül, hogy eszmeletét vissza nyerte volna. Másnap eltemettek. .Hogy mi történt velem ezután, hogy így egyedül maradtam, azt nem fogom ié>zletesen elbeszélni. Felnőttem, ahogy tudtam, jó sorsomra hagyva M jd később beléptem egy fehérnemű üzletbe, mint tanuló lány. Szép lettem, minden nyomorúságom mellett. Elértem sorsomat, mely rám vart. Nem volt hiányom jrbarátnékban, kik megadták a kellő utbaigazitásl. Áruba bocsátottam magam. Azóta nem változott meg életmódom, lef följebb annyiban, hogy most dragábban adom magamat. „Mindebből még nem erti meg, hogy miért érdekli az a história épen uiagát. Mert hát valamit rlfelej'ettem megemlíteni. Azon a napon, midőn anyámat a temető egyik sarkában elföldelték, újra látni kívántam azt a helyet, ahol összeroskadt. Ekkor rátalálva az épületre, melybe belépett az én szívtelen emberem, meghúzódtam a szomszéd kapu alatt lesve, hogy mikor érkezik, vagy távozik. Ellenálhatatlan vágy fogott el, hogy újra lássam őt és megtudjam, ki az, akit nem indított meg zokogó esdeklésem s aki engedte, hogy éhen ha jon anyám tíz lépésre az ő küszöbétől. Valóban metezés czélszerüségét, mert hiába permeteztetett már 2-szer, sőt esetleg háromszor is, mégis tele van szőlője peronosporával, azt természetesen nem tudja, hogy az 50 klgr. rézgálicz árából a szinten oly igen megbízhatónak nevezett megbízott, mindannyiszor csak 20 kgrammot vett. Ezek és hasonló esetek bizony még ma is elég gyakoriak, de mi ez mindazon szakértelem és idő hiánya következtében elkövetett azon hibákhoz, a melyeket meglevő kész, sokszor kitűnő must és bor kezelésénél csaknem kivétel nélkül lépten-nyomon elkövetünk. A legtöbb esetben összeszüiik a zamat nélküli gyenge, rothadó hajlammal bíró szőlő mustját a legzamatosabb és magas czukorlarlalmu kitűnő musttal, mert nem tartja a tulajdonos érd' mesnek a külön kezeléssel járó faradságos és költséges eljárást ily csekély mennyiségnél. Más esetben, a midőn a termelő csekély termése daczára is megkísérli a fajonk nt külön való szüretelés!, éppen a legjobb és legértékesebb borából kerül egy-két hordóra való — hibás, dohos hordóiba csupán azért, mert ezek meg voltak s hibás voltukat kellő tapasztalat hiányában nem volt képes felfedezni. De hát hogy is kivánhalnók meg tőle, hogy uj hordókat szerezzen be, mikor itt vannak a tavalyiak Aztán nem is szilva a többi kisebb-nagyobb — szintén a szüreten elkövetett — tévedésekről, menynyit vétkezünk a bor okszerű kezelése ellen attól kezdve, a midőn a pinczénkbe került addig, mig az onnan a vevőhöz vagy asztalunkra jut, mert azt tartjuk, hogy azért pincze a pincze, hogy nevelje a bort. Igen ám, de a gyermek is hiába jár, ha meg oly pompás, tágas és egészséges iskolába is, akár bent is lakhatik, ha az oktató tanitó úr nem jár oda, vagy ha csak nem is foglalkozik eléggé a nebulóval. A jó tanitó figyeli, fürkészi, kérdezgeti a gyermeket, hogy annak lelkületébe hatolva — kiismerje jó és rossz tulajdonát egyaránt, hogy tudja, mit kell nála kiküszöbölni es mit benne fejleszteni, hogy a küzdő térre, mint életre való egyén léphessen ki. Teljesen ugyanígy kell a borral is elbánni, figyelni, fürkészni, hallgatni, kóstolni, hogy annak individuális hajlam it megismerhessük, hogy rakonczállanságát megtörhessük, tisztaságra szoktathassuk es állandó tisztán fénylő karakterrel bocsáthassuk jövőjének roppant tag mezejére. Álljunk tehát össze válvetett erővel, alakítsuk és építsük fel ezen .skolát, ha kell több osztályra is, válaszszunk presbitériumot, papot és tanítót és pedig olyanokat, kikre rakonczátlan és szeszélyes magzatjainkat nyugodtan lábizhatjuk. Egjesüljünk es szövetkezzünk közös czélunk elérhetésére, mert mig az egyesülés sokszor elképzelhetetlen erőt képes felmutatni s a legtöbb akadálylyal megküzdeni, addig a magányos elhagy.,tottságában gyönge, fi lénk és tehetetlen. Egysz r egy sokat tipiszlalt öreg ember halálos ágyához hivatta 6 fiat, aztán 6 eiősen egy csomoba kötözött pjlczát adott át nekik felszólitván őket, hogy törjék ketté a csomót. Miután pedig a legerősebb sem volt képes azt ketté törni, az öreg szétbontotta a csomót s a pálezákat egyenkint törte ketté, mondván. „Lássátok hasonló erősek lesztek, ha összetartatok és gyengék, ha széthúztok." A szóban forgó szövetkezet feladatát kissé taglalva rák módjára a végen kell kezdenem, amennyiben mi szabolcsiak is azpn gazda szerint cselekedtünk, a ki szeszgyárát teljesen felépítette, de a kutat vagyis az elindításnál nélkülözhetlen vizet még csak a tervből is kifelejtette. Meglevő szép telepekkel, sőt már termésekkel és borokkal állunk itten és nyitott szájjal várjuk a sült galambokat, a melyek igy azonban nemcsak tiogy nem repülnek, de még csak nem is utaznak felénk. Legnehezebb az egyes szőllős-gazdának borát jói értikesiteni, mert szőllő-telepének nagyobbára többfele borszőllője ugyanannyi . gymástól nagyon elü ő borfajt megláttam őt, ezúttal hintón jött. Biztos voltam benne hogy itt lakik. Egy közeli boltban, nem tudom már, miféle küldetés czimén megtudakoltam a nevét. Ez a név pedig, Camparan ur, az ön neve volt. „Érti most már? „Megértette, hogy tiz év óta nem gondoltam máskép erre a névie, mint gyűlölettel és megvetéssel s hogy azon napon, midőn nem tudom már ki, ugy emiitette meg önt, mint aki szeretne engem megismerni s óhajtja, hogy bemutassák nekem, igy szóltam magamban: Joi van. Boszut állok! Mert jól ismerem hatalmamat. Tudom, hogy kényem kedvem szerint idomíthatom a férfiakat, míntlii valami állatszeliditőné korbácsa volna kezemben és ugy fujtom magam előtt ezt a szenvedélytől elaljasult tömeget, mint a varázsló Círce .. . Amint latja, korán érett tapasztalatom mindent megadott nekem még az irodalmi mázt is. „Mi érkezett az, amit előre láttam. Tiz év multán ismét szemtől-sz<mben állunk egymással. Ön most sokkal gazdagabb, mint volt: élvezi a vag\onl, melyet a tőzsdén, s ki tudja hol össze harác:olt ; hatalmas, elbizakodott és kiállhatatlan ; — ez alatt a pár év alatt én testben-lélekben megérve, mint azok a koránérett gyümölcsök, melyet a kert sz jó pénzért néhány hét alatt kifejleszt üvegházában; megismerve az elet jelentőséget, mérlegelni tudom, hogy mit ér ön, és mennyit erek én. Az én szememben ön ar.nak a rettenetes őnzesnek a tökéletes mi gtestesülése, a mely önzés az önök czynikus világában törvényesít, szentesit minden utat és módot, melylyel étvágyukat kielégíthetik. Az önök étvágyát ? Ebben áll épen a gyergeségük. És bizonysága ennek, ime ön itt előttem, könyörögve, vágytól remegő ajkai kai, reám éhezve ugyan ugy, mint anyám éhezve egykor a kenyerre . . . Azt mondj-i, hogy szenved ? Elhiszem. Annyira boldogtalan, hogy nélkülem az elet elviselhetetlen önre? Csodálatos! Talán még az is bekövetkezik, hogy egy ketsegbeesett pbLnatban megöli magát? Ez lenne aztán befejezés! Vésse jól ímekeie'ébe, amit most mondok magának milliomos keregető: Ugy élvezem a vergődését, mint jogos megtorlást és ádáz kéjjel vágom a szemébe: — Odébb egy házzal, koldus, nincs pénzem!" fajonként pedig a legnagyobb szőllőterület mellett csekély mennyiséget ad. Már pedig kisebb mennyiséé ben, ha sikerül is néha egyik vagy másik fajt elfoead hato aion értékesíteni, mindig ki van téve a termel/" annak, hogy a többi borféleségei a nyakán maradnak mert a szőlő kulturával járó nagy befektetési tőke' kamat es fentartasi művelési költségeket oly annyira nehez elviselnie, hogy inkább megelégszik a csekély -i altal biztosan elért több kevesebb rész törléssel minta spekulacz.o állal elérhető bizonytalan teljes vissza térié, sőt néha nagy haszonnal; e

s mert alkalmas és költséges pincze, hordók vae, lo hiányában kénytelen az első kínálkozó üzletet ötm. e

l Ezen nehézségeket van t.hál különösen minálunk va a szövetkezet első sorb.n elhárítani s ez annak kezelő hiányában megkötni. Ezen hivatva a r

ia

u mrujn einaritani s ez annak nem is oly nehéz, mig az egyesek erre képtelenek. A szövetkezet összegyűjti t. gjailol a szőlőt faionkint, külön szüreteli vagy megbizh i ó embere ellenőrzése mellett szüretelteti tagjainál s a kész mustot faionként vegyíti össze nagyobb tartályokban, igy éri el hogy a borok egyenletesen forrnak es fejlődnek, továbbá ho^v okszeiu összeházasításuk állal azo'-n.ik ezukor 'vaevis szesztartalmát, zamatját, tehát jellegét állandóan f

e

ntarlja s végül ezzel érhet, el azt is, hogy ugy a kisebb, mint a legnagyobb, valamint ugy a gyengebb, mint a zamatosabb bor keresletnek mindenkor elegei tehet ezáltal vevőit biztosithatja. Sokkal előnyösebb a csemege szől i értékesítése is szövetkezel utján, mint a magánosok által, a mennyiben a szőve kezet kertség, vagy telepenkent lehetőleg együttesen vagyis nagy mennyiségben, esetleg va gon szamra szedeti es csoma

ro

:j fajonként vagy a v vőnek könnyen kielégíthető kívánsága szerint. A könn ü beos/.tas — a fajok érési ideje szerint — a szr htá-ra nézve, — a huzamosabb időn keresztül biztosiiható sz liitas, — u jo csomagolás, — a csomagolástól fenhulladók anyag okszerű felhasználhatasa, mind oly kei dések, melyeknek az egyesek c

5ak nagy ritkán — es ekkor is nagy költsége k arán — kep,s

ek megfelelni, mig a szövetkezet a okat mind egész könnyen s mindenesetre sokkal juiányosabban végezheti. A szövetkezet a beszolgáltatott termésekre és felhasználandó anyagokra előleget ad s elharitlatik ezáltal az a gyakori ok, mely termelőinket kényszer eladásokra szorítja. Hatáskörébe veheti a szövetkezet a szőllő és borteimékek, esetleg más gyümölcsnemek ke'izös feldolgozását, mint lörköly, seprű, szilva palinki főzést, akar cognac, sőt pezsgő gyártást is Kiszámíthatatlan azon érték, a mely eddig is e téren a kinem használás es a rendkívül költse

;ges egyesek előállításává! járó tulkiadas folytán veszendőbe ment. Úgyszintén nem megvetendő az az össz haszon, a mit a termelők szövetkezet utján a szőlőművelési anyagok közös beszerzésénél megtakaríthatnak, mert tagadhatlan az, még a mai legszolidabb kereskedelem mellett is, hogy egy előre biztositható nagyobb üzletnél mindenesetre számbavehető engedményeket érhetünk el. Van még igen sok itt lel nem sorúit módja üdvös tevékenységére, birtokosaink javának előmozdítására, de talán elég ennyi, hiszen sem ezek, seui a felnem soroltak nem uj dolgok, csak figyelmébe kívántam ezeket a tisztelt termelő közönségnek hozni s végül: Felhívni minden egyes — legalább is közelebbi szőlőteiületek — birtokosát, hogy vármegyei gazdasági egyesületünk kezdeményezése folytán egy ily czelu Nyíregyházán létesi'endő szőllő és borértékesi hető szövetkezet megalakításához - ugy a saját mint a közérdekében — hozzájárulni szíveskedjenek. A létesítendő szövetkezel tagságára illetve üzletrészei jegyzésére egyes ügybuzgó tagok és csekélységem már a l-'gközelebbi napokban fogja az aláírások gyűjtését megindítani, kik az alapszabály tervezetét is készséggel bocsájtják az érdeklődők rendelkezésére. Szikszay Sándor, gazd. e. titkár. Néhány szó a Sóstó—dombnídi vasútról a gyalogosok erdekében. Most az egyszer lepipálom az én spéciéit külön kis világomat és be\áltom igéretemet! írok! Mar megint nagyon motoszkál fejemben a sóstói vasút, bizonyosan azért, meil sokan és mondhatnám erősek, erősen mozgatják. Csak e gy kis jóakarat kell a közönség részéről s hiszem, hogy állalános csodálkozásra megindul az a mi kis vasu'unk és vigan fu'károz a város utczáin. A képviselet határozata fohtán kiadott „ismertetésből" én is ké lem es kaplam egy példányt. Nagy érdeklődéssel olvaslain kezdettől fogva, de midőn a költségvetéshez kerültem s különösen Tolnay Kornél máv. üzletvtz tó urn ik po'gárme.-h rünshöz intézett leveléhez, akkor nagyot dobbant a szivem, mert azt olvastam, hogy ezen vasút építési költsége felszereléssel együtt kilométerenként í 00) ko. ona. Kérem! hiszen ugy ludom, h gy a mérnöki hivatal által tervezett sostoi ut kiépítése 5 m. szeles Mak Ádám rendszerű buikolattal kilométerenként hajszálra ugyan nnyibe kerül. De ha ez igaz, — pedig valószínűleg igaz — akkor ez egyszer a mádi regale benő ur be ián csapva, mert nem ott leszünk a hol voltunk, hanem előre megyünk. A kőut kiépítése szerintem íren szükséges és szép do'og, de ha ugyanazon költségért vasutat kaphatok akkor már csak a vasutat választom. Megmondom azt is, hogy miért. Nekem nincs se kocsim, se lovam, ha tehát a Sóstóra megyek, helyesebben mennék (ez óhajtó mód) akkor vagy taligát fogadok, s édes keveset törődöm vele, hogy a taligásom burkolt uton, vagy homokon hajt e; vagy pedig gyalog indulnék a Sóstóra, s akkor valószínűleg a köves ul kikerülésével az úgynevezett biczikli uton mennek.