Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1903-11-15 / 46. szám

századosi ranggal az alvidéken duló ellenség táborára IDdUl

tMicsoda hős tetteket vitt és vitetett végbe zászló aljával azoknak elbeszélését szerénysége tiltá, de bajtar saitól tudom, hogy lelkesültebb, elszántabb hose ; szabadságharcznak nem vala. A rokkant mellű öreg ott feküdt közemberei között a földön — a sárban — a fagyon s ha felkelt, görbe fésűjével haját hátra simitva kiálta: Utánnam fiaim, es ment, rohant Szabolcs hőslelkü fiaival győzni, vagy meghalDi. A Dráva és Mura folyóktól kezdve fel a Duna és a Tisza mentén végbe ment hadjárat minden nevezetesebb helyei hirdetik a zászóaljával végbevitt hőstetteket. Tiszaföldvár — és Czibakházánál — még mint századosra bízatott az ellenség átkelésének megakadályozása; s ezt oly sikerrel hajtotta végre, hogy elismerésül őrnagygyá léptették elő. A Szolnoki és.lsaszegi örökre emlékezetes diadalok után a halhatatlan hős Damjanics lovagolt hozzá és adta neki a fővezér Görgei köszönetét a haza nevében a zászlóaljával tanúsított vitézsége, bátorságáért. A Rákoson négy csatát vívott, és rohammal foglalta el az ellenség főldsánczait, s jelentékeny hadizsákmányt ejtett. Budavar ostrománál zászlóalja Aulich tábornok dicséretét érdemelte ki. Komárom váránál kimutatott hőstettét az egyik szemtanú így irja le: midőn az osztrák hadsereg a monostor nevü fővédmű három első sánczát elfoglalta, a fővezér Görgey, Rakovszky őrnagyhoz ment, ezen szavakat intezte hozzá „Őrnagy úr kész-e a hazáért meghalni" — Rakovszky röviden felelt .amint parancsolja tábornok úr!" Menjen — mond a fővezér és foglalja vissza ama sánczokat az ellenségtői. A parancs után Rakovszky leszállott szürkéjéről és záslóalját e szavakkal indította el: fiaim, hazátokért, és Szabolcsmegye becsületéért, Utánnam ! és az ellenség sortüzelése kőzött egyetlen lövés nélkül verték ki az ellenséget, s vissza foglalták a sánczokat. E hőstettéért nyerte az ezredesi rangot, ezenkívül a másodosztályú vitézi érdemrendet, zászlója pedig a harmadrendű érdemrenddel diszittetett fel. Hősi tetteit azon végezte, — hogy bár az ármány győzőit — ő — mint Vaterlónál az utoljára maradt franczia gárda ezredese — legyőzetését el nem ismerve, zászlóját magához vette és vissza hozta, örök emlék jeléül a szabolcsi 48-as zászlóalj győzhetlen vitézségének. Ezt az utolsó jelenetet jelképezvén ez emlékmű s « rajta levő zászlós alak, az ezt fedő lepel lebocsáttatik. Mi lett a hősi pálya vége? Talán nem felesleges ezt a kérdést feltennem, és erre feleletet adnom. Mert ez az emlék csak a dicsőségét hirdeti, de az alatta nyugvónak élete nem azon végzőgőtt. Sorsa, valamivel talán jobb — talán rosszabb, mint hős társaié vala. — Annyival talán jobb, hogy bitóra, börtönre nem jutott, és itthon maradhatott; annyival talán roszabb, hogy mig a kivégzettek egyszerre szabadultak meg minden földi kíntól, nyomortól, Ő neki szegénység, nyomorúság, kínos betegség jutott osztályrészül. Birtoka, vagyona nem lévén, csekély nyugdijját elresztve nem volt miből élnie. Hivatalt nem vállalt, bár tehette volna, mert voltak elegen csekélyebb kébzettségü honvédek, a kik egyik-másik bureauba megvonták magukat. Elvét bizonyosan nem akarta feláldozni még a mindennapi kenyérért sem. Inkább szegény falusi ember módjára ásót kapát fogott és dolgozott. Néhány évi sanyaruság útán egy jó honleány közbenjárására boldog emlékű Lónyay Menyhért a tiszaszabályozási munkálatoknál alkalmazta felügyelőnek; ez könnyítette némileg nehéz sorsát, majd a tagosítás alkalmával a Gávai birtokosság ajándékozta meg néhány hold földel végre 1867-ben nyugdíjjat nyerve, a szegénységtől megszabadulva, élete alkonya ez által némileg derengővé vált, de a melyet nem sokára a halál sötét éjszakája váltott fel. Rövid beszédemet azon hazafias óhajtással zárom be, hogy a magyarok Istene oltalmazza szegény hazánkat minden súlyosabb megpróbáltatástól, de ha valamikor ismét üt a válság órája, legyen e hazának minden fia oly igaz, oly hű, oly vitéz, mint a szabolcsi 48-as zászlóalj tagjai, különösen ennek hőslelkü vezetője Rakovszky Sámuel ezredes vala. Kállai/ Leopold, a kerület orsz. képviselője tartott ezután igazán szép beszédet, melyet a következőkben közlünk : A mióta Mohácsnál lehúllolt a korona az utolsó magyar nemzeti király fejéről, — tövis koszorút font a történelem a magyar nép homlokára. Négyszáz esztendeje tart már e martiromság! Sem a tövisek nem száradtak el, sem a vércseppek hullása nem apadt el. Négyszáz esztendős Golgotha járás! Van-e nép a világon, mely ennyit szenvedett ? Két eszme vijja élet-halál harczát, Az egyik: a szabad, független, az önálló magyarország eszménye; a másik: az egységes birodalom eszméje ! A tűz és a víz, — a galamb és a vércse, a fény és az árny, a szabadság és szolgaság őrök harcza. Szolgálni az egyiket annyit jelentett, mint tűrni és szenvedni; dicsőség és koldusbot, szolgálni a másikat, annyit tett, mint fény és kitüntetés, vagyon és gazdagság! Ötvennégy év előtt szintén megütközött e két közjogi gondolat. Isten és az igaz történelem a tanú reá, hogy a harezot nem mi kezdettük! A magyar nemzet lelkületének eszménye az 1848. márczius 15-ike, e szűztiszta nap! A magyar nemzet jogos vágya volt a szabadság, mely az emberi jólétnek és megelégedésnek első feltétele. Mikor a császári kéz kiakart törölni minket az élő nemzetek sorából és megsemmisítette az ezeréves alkotmányt, — csak akkor dörögte oda a magyar Kossuth Lajos által, a magyar szabadság e fönséges tárogatója által : Nem! Soha!! Te is egyike voltál azoknak, kik e szózatot megértették. NTIKVI DEH Ozora, Tiszaföldvár, Szolnok, Isaszegh, Buda be vétele, Pered, Zsigárd harczainál mindenütt ott villogott kardod. A hervadhatlan koszorú egy-egy levele joggal megilletett! Minő boldogság lett volna reád, ott lehelni ki lel kedet a csata téren, ágyuszó, fátyolos dobpergés, meg hajtott zászlók tisztelgése mellett. De sorsod csordúltig töltötte az ürömpohárt! Látnod kellett a letiport nemzet szenvedését és 22 éven át viselted a szegénység, a nélkülözés minden napos haldoklását! És te tűrted! A nagy lelkek néma megadásával szálltál le sírodba. Egyetlen vigasztalód a férfias, tiszta öntudat volt s a hazád jövőjébe vetett remény; mert elélhetünk minden öröm, de nem minden remény nélkül. Majd egynegyed század röppent el (jeltelen) sírod felett ! Vajon érzed-e ma ott alant, hogy hálás vármegyéd közönsége körül állja sírhalmodat és emléket állítva ál dással suttogja nevedet ? Oh, ha körülállván e hantokat, vigaszúl azt mond hatnánk, hogy pihenj édeset, mert hazád már szabad és független ! Ha ezt mondhatnánk ! De a seb ma is vérzik! Mint félszázad előtt — az ármány ma sem nyugszik és hadi parancsban gúnyol, hogy mi nem vagyunk nemzet, hanem csak néptörzs ! Nemzetünk színe ma is száműzve van, kardunk ma is ketté van törve, nyelvünk ma is le van nézve, alkotmányunk ma is meg van csonkítva. Királyi palotánk üres, szent koronánk fénye megtörve! És sötét borús a jövendő! Sehol semmi fény. Még a reménység angyala is némán hajtja le fejét! Nem suttoghatunk megnyugtatást porod felé! Inkább nekünk kell erő, hit, vigasztalás! A midőn áldást rebegek emlékedre, lelked érintse meg szíveinket, hogy tudjunk szeretni, tudjunk szen vedni, tűrni és hinni, hogy nagygyá, szabaddá tehessük e hont, a minőnek te álmodtad! Áldás emlékezetedre! A nagy hatású beszéd után Szikszay Pál alispán, a zajos éljenzéssel többször megszakított lelkes beszéd kíséretében adta át az emlékművet Gáva község gondozásába és őrizetébe. Az alispán beszéde után Gáva község jegyzője: Andó Sámuel mondott rövid, szép beszédet, letéve aztán a község koszorúját az emlékműre, melyre már előbb,az alispán beszéde alatt a vármegye közönségének és Balsa községnek koszorúit elhelyezték. Andó Sámuel gávai jegyző hazafias hévvel elmondott szép beszédét itt közöljük: Szabolcsvármegye közönsége által az önfeláldozó hazaszeretet elismeréséül emelte ezen emléket községünk közönsége nevében további megőrzés végett átveszem. Midőn leteszem ez emlékre közönségünk kegyelete jeléül e koszorút, igérem, hogy azt veszélytől megóvni legszentebb kötelességünknek ismerjük. Had hirdesse ez emlék hosszú időn át, hogy a magyar nemzet hálája jelesei iránt örök és kiapadhatlan: had álljon ez emlék intő — lelkesítő példakép előttünk, s a jövő nemzedék előtt, hogyha — mitől a magyarok Istene hazankat óvja meg — nemzetre ismét nehéz napok következnének, e sírban nyugvó hős nyomdokait követni, szabadságunk és alkotmányunk megyédéséért életünket és vérünket áldozni készek legyünk. Éljen a haza! Az egyszerű, de kegyeletességében fölemelő és méltóságos ünnepet a gávai daloskör éneke zárta be. * * * Délben a gávai újonnan épült nagyvendéglő termében közebéd volt, amelyen mintegy 150-en vettek részt, A toasztok sorát Szikszay Pál alispán nyitotta meg, lelkes szavakkal méltatva az ünnepi nap jelentőségét s zajos éljenzéssel fogadott beszéde végén éltetve a hazát. Utána: ' Milcecz Dezső a jelenlevő 48-as honvédekre s ezek között első sorban Krasznay Péter ny. főszolgabíróra, ki az emlékmű felállításának eszméjét felvetette s Rakovszky ezredes hadsegéde volt, Somogyi Gyula kir. közjegyző Mezőssy Béla, Kállay Leopold és Bencs László orsz. képviselőkre, Mezőssy Béla a magyar haza függetlenségeért, Dr. \Jósa András m. főorvos Somogyi Sándor szobrászra, Kállay Leopold orsz. képviselő Szikszay Pál alispánra, Dr. Kauzsay Ödön m. aljegyző Barát Imre gávai ev. ref. lelkészre, Szikszay András ev. ref. lelkész Szikszay Pál alispánra, Andó Sámuel gávai jegyző Szabolcsmegye közönségére, Olchváry Pál főszolgabíró a vendégekre, Dr. Jósa András m. főorvos a tiszaháti ev. ref. dalárdára, Dr. Horváth József Kerekes József tiszai társulati főmérnökre, Szikszay András ev. ref. lelkész az ünnepély rendezőire Petheő András és Andó Sámuelrt. A dombrádi motoros vasút. A nyíregyháza—sóstó—dombrádi motoros vasút végrehajtó bizottsága a következő felhívást intézi Nyíregyháza város és az érdekelt községek közönségéhez: A nyíregyháza—sóstó —dombrádi keskeny vágányú motoros vasút ügye közeledik a mpgvalósulás felé. Nyíregyháza város és az érdekelt községek meghozták határozataikat a hozzájárulás kérdésében. Nyíregyháza 200.000, Kótaj 15.000, Buj 30.000, Ibrány 96.000, Nagy-Halász 40.000, Dombrád 120.000 korona hozzájárulást szavazlak meg. Szabolcsvármegye törvényhatósága a folyó évi október hó 13 án tartott őszi rendes közgyűlésén ezen határozatokat jóváhagyta és ugyanakkor a törvényhatóság részéről 160.000 korona hozzájárulást szavazott meg. Magánérdekeltek részéről szintén tétettek már kötelező ígéretek 62.000 korona értékű részvény-jegyzésre. A kormánytól állami hozzájárulás gyanánt az építési tőkének 15«/

0-a, vagyis mintegy 160—180.000 kor remélhető. Ezek szerint az 1.200.000 korona részvénytőkéből már csak mintegy 300.000 korona hiányzik. A vasút ügyének előbbre vitele czéljából a folyó évi október hó 15-én megalakúlt végrehajtó bizottság most már a községek és a törvényhatóság hozzájárulásának megszavazása után elérkezettnek látja az időt hogy a vasút létesítése érdekében a magán hozzájárulásokat megszerezze. E czélból bocsátja ki ezt a felhívást és a hozzá csatolt nyilatkozatot. Hogy a tervezett vasút igazán közszükséglet, az ma már közismeretű tény, amit bővebben fejtegetni felesleges. De hogy a tervezett vasút vállalatjövedelmezőség tekintetében is minden valószínűség szerint ki fogja elégíteni a hozzáfúződő várakozásokat, az is kétségtelennek látszik, ha tekintetbe vesszük, hogy a vasút egyrészt Nyíregyházán a városi forgalmat, valamint a város és a Sóstó fürdő közötti forgalmat, másrészt pedig a Nyíregyháza és az érintendő községek közötti szemely és teher forgalmat lesz hivatva lebonyolítani; továbbá ha tekintetbe vesszük, hogy úgy a befektetési, mint az üzemben tartási költségek a keskeny vágányú motoros vasútnál tetemesen csekélyebbek, mint a rendes nyomtávolságú, gőzmozdonyos vasútaknái. Természetes dolog, hogy egy létesítendő vasát jövedelmezőségét előre pontosan kiszámítani lehetetlenség. De erős a meggyőződése mindazoknak, akik e vasút ügyével behatóan foglalkoznak, hogy a tervezett vasútba befektetendő pénz már a kezdő években is meghozza maga kamatját; később pedig a forgalom várható emelkedése arányában fokozatosan növekedni fog a jövedelem is. Különösen alapossá teszi azt a reményt az a körülmény, hogy ennél a vasút-részvénytársaságnál nem lesznek elsőbbségi részvények és így az összes tiszta jövedelem az összes részvényekre egyformán fog szétosztatni. Mindezek alapján a végrehajtó bizottság azzal a kéréssel fordul Nyíregyháza város és az erdekeit községek közönségéhez, hogy a még hiányzó összeget biztosítani és ekként lehetővé tenni szíveskedjék, hogy a vasút egészen az érdekeltség tulajdona legyen, kizárásával minden idegen tőkének és az ebből folyó idegen befolyásnak, inert ekként ez a vasút egészen a miénk lesz, mi magunk — az érdekeltség — építtetjük meg és magunk tartjuk forgalomban úgy, ahogy ez a mi érdekeinknek legjobban megfelel és a miénk lesz annak minden tiszta jövedelme! Az aláírási ívet, a melyen ezúttal még csak arra tétetik ígéret, hogy az aláíró az alakítandó részvénytársaság 200 korona névértékű részvényeiből mennyit lesz hajlandó jegyezni, a folyó 1903. évi deczember hó 15-ig kérjük a végrehajtó bizottság elnökéhez eljuttatni. Nyíregyházán, 1903. november 2. A végrehajtó bizottság nevében: Májerszky Béla, elnök. i\yiregyhízii egészségügye októberbeu. Egészségügyi jelentés. A folyó év október havában az egészségügyi viszonyok, tekintve a beérkezett halottjegyzőkőnyvek adatait, kedvezőtlenebbek voltak, mint a mult év megfelelő havában. Az elmúlt év október havában elhalt 86, addig ez év október havában a halálozás 92-őt mutat. Több tehát 6-al. Nem szerint elhalt íi 39, nő 53. Családi hovatartozandóság és foglalkozás szerint elhalt a napszámos és cselédek osztályához tartozók közül 52, földműves gazda 18, iparos és kereskedő 17, értelmiségi 5. Ezeken kivül halva született 2, kora szülött volt —. Idegen határbeli el lett Nyíregyházán temetve 3. Törvénytelen ágyból származó elhalt 6. Élve született 120, és pedig 62 fi és 58 nő, ezek közül törvénytelen ágyból származik 17, és pedig 8 fi, 9 nő. Az elhaltaknál több tehát az élve szülöttek száma 28-al. Házasságot kötött 12 pár. Vallásra nézve elhalt: róm. kath. fi 5, nő 14'=. 19, ág. ev. fi 27, nő 24 = 51, helv. hitv. fi 3, nő 6 = 9, gör. kath. fi 3, nő 7 = 10, izraelita fi 1, nő 2 = 3. Életkor szerint 0—1 évig — 29, 1—5 évig = 16, 5—7 évig = 4, 7—20 évig = 10, 20—30 évig = 4, 30—40 évig = 3, 40—60 évig = 6, 60—80 évig =. 16, 80 éven felül 4; összesen 92. A város belterületén elhalt 56 egyén, ezek közül 7 éven alóli volt 30, kik közül nem lett gyógykezelve 2, 7 éven felüli volt 26, ezek közül nem lett gyógykezelve 6. A város belterületén elhalt 56 egyén közül tehát nem lett orvosolva 8 egyén. A város külterületén elhalt 36 egyén, kik közül 7 éven alóli volt 19, ezekből nem lett gyógykezelve 4, 7 éven felüli volt 17, ezek közül nem volt orvosolva 2, a külterületen elhalt 36 egyén közül tehát gyógykezelés nélkül elhalt 6. Az összes 92 elhalt közül tehát 14 nem lelt gyógykezelve. Orvosrendőri hullaszemle öt esetben lett foganatosítva, és pedig egy öngyilkos, egy vasúti tolatáskor elgázolt és három hirtelen halállal kimúlt egyén hullája felett. Orvosrendőri bonczolás nem volt. Orvos törvényszéki bonczolás egy a vasúti tolatáskor úgynevezett puffer folytán kimúlt hulláján. Orvosi látleletet egy könnyű testi sértésről adtam ki. Piacz és élelmiszerek vizsgálatánál semmi szabálytalanságot nem észleltem. Nyíregyháza, 1903. november 8. Dr. Trajtler Soma, városi tiszti orvos főnök,.