Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1903-11-15 / 46. szám

IV Y t R V I Dl É K Agarász-verseny. A szabolcsvármegyei agarász egyesület ez évi versenyét november hó 6 és 7 napjaiban tartotta meg a Császárszállás pusztán. A vármegye úri családjainak ezen évi rendes összejövetelén ismét találkozót adtak egymásnak a vidék és a szomszédos megyék agarász urai, a környék bájos asszonyai és leányai, szóval a szokott rendes társaság, melynek képe csupán annyiban változott hogy a mult évi bálok pár bájos tánczosnöjét mint ífju menyecskéket üdvözölhettük körünkben és pár szép leányt, kik ez alkalommal lettek bemutatva a társaságnak és lépUk a fiatal leányok életének első szinterére, a bálterem sima parquettjére. 6-ikán reggel 10 óra körűi jött össze a társaság és az urak lóra ülve megkezdették a nyúl keresését. Mintegy 50-re volt tehető a lovasok száma, közöttük gr. Vay Gáborné úrnő, ki úgyszólván minden futásban részt vett. Lassacskán mind élénkebb képet öltött magára a puszta, egymásután jöttek meg szebbnél szebb fogatokban a hölgyek és a puszta rendes őszi hangulatát csakhamar virágos kerthez hasonlóvá varázsolta át a szép asszonyok és leányok kedves megragadó csoportja, a fess toilettek változatos összhangot alkotó színpompája. Míg az urak lóra ülve űzték a nyulat az agár után, addig a hölgytársaság részben fogatokon kísérte a lovasokat, érdeklődéssel szemlélve a páros agarak küzdelmeit, részben a fiatalságtól körülvéve egy-egy dombosabb oldalon telepedett meg, alkotva bájos csoportokat, miközben a vidék úrnői gondoskodtak, magyaros vendég szeretettel a társaság megvendégeléséről. Szürkületre járt már az idő, midőn az utolsó fogat is eltávozott a tarlóról és az őszi idők szokott csendje vette át uralmát a rónaságon. Este a társaság Nyíregyházán az egylet által rendezett bálon jött össze, mely siker tekintetében mivel sem maradt mögötte az előző évi agarász báloknak. Nem volt ugyan hasonlítható e mulatság a mostani ragyogó külsejű, de annál kevésbbé fesztelen elite bálokhoz, de inkább egy kedélyes családi összejövetelhez, mely kedélyességében és vígalmában a régi idők szép mulatságaira emlékeztetett. Rövid pár órai pihenés után tovább folytatódott a verseny 7-én délelőtt, és délután megtörtént a döntő futam is, mely Thuranszky Tihamér zempléni birtokosnak juttatá az idei verseny művészi kivitelű remek tiszteletdiját. Ez úttal is kijött a tarlóra a hölgyközönség nagyrésze, daczára az előző napi fáradságnak, és a reggelig tartott táncznak, üdén, legkisebb nyoma nélkül a fáradtságnak. A verseny befejeztével társas vacsora volt a Korona szállóban, melynek befejeztével a fiatalság tovább folytatta a tánczot, ott ahol reggel elhagyta. Egész a reggeli órákig maradt ismét együtt a társaság, hódolva a táncz élvezetének, szünet közben a Gyula legénysége szívhez szóló játékában gyönyörködve. A versenyre 17 agár volt nevezve, közöttük több kiváló klasszisú agár, mint a Thuránszky Tihamér Csóréja és Szoknyája, Gencsy Albert Fecskeje, Pilissy Nándor Rajkója, Patay Tibor Tilinkója. Az első dijat, 400 k. készpénz és massive ezüst tálcza négyes fogatot ábrázoló domborművei, Thuránszky Tihamér Csóré nevű, a második dijat ezüst fekete kávé és liqueur készlet, Gencsy Albert Fecske agara nyerte el. A biró nehéz és fárasztó tisztét ezúttal is Liptay Béla teljesíté. Jelen voltak hölgyek a versenyeken: Asszonyok: Bogáthy Józsefné, Bogáthy Flóra, Bodnár Istvánné, br. Buttler Sándorné, Eckert Jánosné, EördögDezsőné, Farkas 'Jalázsné,br. Feilítzsch Bertholdné, Gencsy Albertné, Gencsy Béláné, Gencsy Sámuelné, özv. Hegedűs Edéné, Hrabovszky Aurelné, Jármy Jánosné, Jármy Ödönné, Kauzsay Tiborné, ifj. Korniss Ferenczné, Kubinyi Istvánné, László Imréné, Liptay Béláné, Mikecz Dezsőné, özv. Miklós Lászlóné, L. Molnár Gusztávné, Nagy Ákosné, Nozdroviczky Jenőné, özv. Oláh Emiiné, Orosz Miklósné, Pertsch Aladárn?, Pongrácz Aladárné, Sivó Gyuláné, Szunyoghy Ferenczné, gr. Vay Gáborné. Leányok: Eckert Irén, Farkas Mjgda, Gencsy Márta és Ilonka, Gencsy Ella, Jármy Lila, Kubinyi Erzsike, László Ilonka, Losonczy Gizella, Miklós Margit, Nozdroviczky Ilonka, Oláh Ilonka, Szögyényi Natalie, Takács Ilonka. ÚJDONSÁGOK A Besenyei-Kör estéje. Pénteken 13-án tartotta meg a Besenyei-Kör szezonnyitó estéjét. A borongós november I3-ik napja és az ominózus péntek nem vetettek árnyékot erre az estére. Elejétől végig derült és ragyogó volt az mint a virágnyitó május első vasárnapja. A programmon ketten szerepeltek: Pelcár Gyula a magyar írók egyik kitűnősége, felolvasással és Sauer Emil, Liszt Ferencz tanítványa változatos monstre műsorral. Pékár Gyula Nagy szerelmek-cnmü sajtó alatt levő munkájából ragyogó stílusban erőteljesen megrajzolt tanulmányt olvasott fel Chopin ismert liezonjáról. Pelcár a Dodó főhadnagy problémáinak és a Don Jüannak írója tüneményes genialitással ecseteli a szerelem pszichológiáját. Abban a bűbájos birodalomban, melyben rózsafelhők úsznak az égen, a melyben őrökké virágzanak a fák, tolla nagyon ismeri a járást. A mint magyarország összes írói közt egyé sem. A közönség-különösen a szebbik fele — nagy édeklődéssel hallgatta az érdekes felolvasást és végül hálásan tapsolt Toldi Miklós élő másának. Majd Sauer Emil zongora játéka következett. Schuman Chopin, Mendelssohn, Liszt szerepeltek a műsoron. A zeneköltészet terén megannyi halhatatlan nevek. Ilyen repertoár Sauertöl előadva, a kivel egy rangban D'Abert, Busoni és Stavenhagenen kívül ma nincs zongoravirtuóz elképzelhetjük, hogy nem vált unalmassá a közönség előtt. Sauer a ki igen érdekes és idegessége mellett is kedves ember a koncertjét megelőző estén boszus sajnálkozással beszélte, hogy magyarul nem tud, hogy a magyar nyelv milyen idegen az ő fülének. Spanyolul, olaszul könnyen megtanult, de a magyar beszédhez nincs tehetsége. — No de azért két szót csak megtanultam — tette hozzá nevetve. Zör und bör. (Sör és Ur) sorolta fel büszkén. Ezt a két szót ismeri. Derék I Ezt az apróságot csak azért emlitem fel, mert a Bessenyei estén megtanulhatta a harmadik magyar szót is azt hogy — éljen. A zongora dalnokát lelkesen meg éljenezte a hallgatóság, s az internacionális tapsból is juttatott neki eleget. A billentyűkön át ékesen tud beszélni magyar szívekhez a mester. A műsor végén saját szerzeményeiből játszott el néhányat Sauer. Különösen egy poétikus etude tetszett a — Feuilles de tremble — című és egy pezsgő szilaj coucert keringő az Echo de Vienne. A lelkes ovaciokra azzal felelt a művész, hogy két brilliáns aprósággal megtoldotta a műsort. Az est külső képére is büszke lehet a Bessenyeikör. Ilyen disztingvált műsorhoz, amelyhez azt hihettük, hogy ^csupán a lővárosi hangverseny termekben van közönség, szép biztatás az, hogy a Korona nagy terme teljesen megtelt Nyíregyháza szine javával. A szezonban sikerrel tette meg a Bessenyei-kör az első legnehezebb lépést. Óhajtjuk, hogy ezután is kisérje minden léptét a közönség bizalma és szeretete. — Az adók önkéntes befizetésének megtiltását kimondó vármegyei közgyűlési határozatot, mint azt már jelentettük, a belügyminiszter megsemmisítette. Az ezt tudató belügyminiszteri rendelet egyik tárgya lesz a 17-dikére összehívott vármegyei rendkívüli közgyűlésnek. Az állandó választmány e hó 12-dikén, csütörtökön délelőtt tartott ülésében tárgyalta a belügyminiszternek ezt a leiratát s 9 szóval 7 szavazat ellenében kimondotta, hogy a 17-diki közgyűlésnek javasolja, miszerint a törvényhatóság a megsemmisítést kimondó belügyminiszteri határozattal szemben, a hozott határozat jóváhagyása érdekében, a belügyminiszterhez másodszor is felírjon. Nyíregyháza város és Laskod község képviselőtestületeinek az önkéntes adófizetések elfogadását megtiltó határozatait az állandó választmány, iiletéktelenség alapján, megsemmisíteni javasolja. — A vármegyei tisztviselők fizetésének rendezése. Gróf Tisza István belügyminiszter a következő rendeletet intézte a vármegyékhez: „A vármegyei közigazgatási tisztviselők, segéd-, kezelő- és szolgaszemélyzet fizetésfelemelésének kérdését az állami tisztviselők fizetésfelemeléséről szóló törvényjavaslattal kapcsolatosan szándékozván rendezni, felhívom a czímet, hogy tekintettel az e részbeni munkálatoknak a vármegyei tisztviselők érdekében kívánatos sürgős kivitelére, hozzám 8 nap alatt a következő kimutatásokat mulhatlanúl terjeszsze fel: 1. A vármegyei lisztviselők, kezelő- és szolgaszemélyzetnek állás és egyénenkénti kimutatását annak feltüntetésével, hogy a vármegye szolgálatában és jelenlegi állásukban mely idő óta vannak alkalmazva ? 2. Annak hiteles kimutatását, hogy az 1902-iki költségvetési évben a vármegye közönsége a vármegyei pótadóból, vagy más valamely vármegyei alapból mily összegekkel járult a törvényhatósági tisztviselők, kezolő- és szolgaszemélyzet fizetéséhez és lakbéréhez?" — Régiségi ásatások. Dr. Jósa András vármegyei főorvos, régiségi múzeumunk felügyelője e héten csütörtökön és pénteken régiségi ásatásokat eszközölt Gégényben, azon a helyen a hol — mint azt lapunk mult számában dr. Jósa ismertette — becses honfoglaláskori leletet találtak. A két napi ásatás eddigi eredménye egy honfoglaláskori gyűrű s annak a majdnem bizonyos megállapítása, hogy a terűlet honfoglaláskori temető volt. Az ásatást dr. Jósa a jövő héten folytatja s eredményéről ő maga fog beszámolni a Nyírvidék olvasóinak. — A gávai Rakovszky síremlék tervezője és megalkotója Somogyi Sándor, mint az talán olvasóink előtt ismeretes is, vármegyénk szülötte, gyulaházi születésű ifjú. Szegény sorsban, nagy küzdelmek között végezte a szobrászati iskolát, amit a vármegye segítsége tett neki lehetővé s mint az intézet legkiválóbb növendéke fejezte be a nyáron. A Rakovszky síremlék igazán genialis alkotása a fiatal művésznek. A zászlóját két karjával magához szorító honvéd alakjában szabadságharczunk egész tragédiája van kifejezve. A művész ifjú a 11-diki Rakovszky-ünnepen meleg ovációk tárgya volt, s mi — eddigi alkotásai után is már nagy bizodalommal viseltetünk pályafutásának jövendője iránt. — A vasúti lít rendezése. Több mint 200,000 korona áldozattal csináltatta meg Nyíregyháza városa az ú. n. vasúti utat. Kiszélesítette, a régi árkokat behuzatta, föléjük pompás aszfalt járdát s az út közepén koczka kővel kirakott utat létesített. A városias aszfalt járda és a szintén városias koczkakő burkolat között — az útnak mind a két oldalán — megmaradt azonban 6—7 méternyi szélességben a homok, a mindenféle szerves hulladékokkal inficiált homok, aminek az lett a következése, hogy a mi remek szép vasúti utunkon legtöbbnyire ezen a kövezetlen csíkon jártak a- kocsik és szekerek egyaránt, piszkos porfelhőbe borítva a vasúti utat és környékét. A legnagyobb elismeréssel adózunk a város polgármesterének, hogy a vasúti útnak ezt a mizériáját a lehető legpraktikusabban megoldotta azzal, hogy az útnak burkolatlan két oldalát a kocsi közlekedéstől elzáratta s a kőút mindkét szélén egy-egy sor fa ültetésevei ezt az igazán szép utat boulvarddá tette. A vasúti útnak kikövezett terül te elég széles arra, hogy azon a kocsi közlekedés minden akadály nélkül fenntartassák. Ez annál is inkább bizonyosabb, mert hiszen ez útnak kikövezetten két széle már eredetileg is a létesítendő villamos vasút czéljaira lett fönntartva. Egy városrész fejlődésének, a közegészségügynek tett nagy szolgálatot ez intézkedésével a város polgármestere s hálára kötelezett vele mindannyiunkat, akik egy idáig nélkülözött városi sétahelyhez jutottunk az által, hogy a vasúti út széles aszfaltjának levegője ekképen megtisztul attól a nagyon is tartalmas portól, mely ellepte idáig és inficiálta, fölszállva talyigáknak, fiakkereknek és szekereknek nyomában, kövezetlen részéről a vasúti útnak, ahol olyan nagy kedvteléssel hajtották idáig ezeket a járműket a gazdáik. — Feliratok a katonai épületeken. Gróf Tisza István miniszterelnök a képviselőháznak hétfői ülésén tartott beszédében többek között a következőket mondta: A harmadik kérdés vonatkozik a katonai épületeken alkalmazott feliratokra, A mai állapot, amint méltóztatik tudni, az, hogy az egyes városok és törvényhatóságok által épített és katonai czélokra, a közös hadsereg czéljaira szolgáló épületeken tetszés szerinti feliratok alkalmaztatnak. Magyarországon több helyen, úgy tudom legalább, magyar feliratok alkalmaztatnak. Én ismerek olyanokat, megengedem, hogy nem mindenütt így van, de egyszóval kétségtelen az, hogy az a törvényhatóság, az a város, amely ilyen Icaszárnyát vagy más katonai épületet felépit, fel van jogosítva arra, kizárólag magyar feliratot allcalmazni. E föltétlenül autentikus helyről tett kijelentést, minden további magyarázat nélkül ajánljuk Nyíregyháza város polgármesterének a figyelmébe. — A város szervezkedési szabályrendeletének több intézkedései ellen felebbezések adatván be, a szabályrendelet a törvényhatóság 17-diki rendkívüli közgyűlése elé kerül. A 12-dikén tartott állandó választmányi ülés azzal a jaraslattal terjeszti a kérdést a közgyűlés elé, hogy a tanácsosok minősítését szabályozó 4 §. a. pontja következőleg módosíttssék : ,A tanácsosi állásokhoz az 1883. évi I. törvény 3-ik szakaszában felsorolt képesítések valamelyike, (a vármegyei közigazgatás fogalmazói voltánál megkívánt kvalifikáczió), vagy a közigazgatási tanfolyam sikeres elvégzése, vagy községi jegyzői oklevél kívántatik, a gazdasági tanácsosi állás elnyerésére pedig az ezen a pontban jelzett minősítvényeken kivül, gazdasági akadémiai vagy valamely felsőbb gazdasági tanintézetben nyert gazdászati oklevél is képesít. — Hull a levél A szél végig sivít a fák között s nyomán ezer, meg ezer, millió és millió sárga, piros levél hull zizegve a földre. Nincs rájuk ugyan semmi irva s nyelvök sincs s mégis mily búsan tudnak beszélni, az ő misztikus susogásukkal. Meséjük kezdete költői, a vége olyan'szomorú. A kikeletről szól a kezdete, a boldogságról regélnek, s a vége már csak elmúlás. Ennek az érzete támad a mi lelkünkben is, amikor az őszi szél megtánczoltatja a fa hulló száraz leveleit. A szél eláll, s a falevél elül a sárga avaron, a réten, .... a mezőn elkorhad, .... semmivé lesz .... Por, hamu, mint minden más. . . . Mikor a föld fehér téli takarója olvadni kezd, a hóvirág nyomban kiüti kicsi fejét, a kökörcsin s a kedves illatú ibolya nyomban Követi. Rügyeznek a fák, majd virágoznak. Ez a kikelet, a reménynek a kora. Majd beköszönt a nyár, illatos, pompás virágaival, mik között hitről, reményről, szerelemről beszél a szerelmes ifjú és leány ajka .... Ez a boldogság korá, azután végig sivit az őszi szél, susognak az elsárgult levelek, megjött az ősz, az elmúlás ideje. A tavasz virágaiból kötött bokréta elhervad. A nyár búzavirága, pipacsa elmúlik. . . . Hull a levél, egyre hull, évről-évre hull, mig a növényzet koronája lombtalanul áll. Az allján nő a lehullott levelekből alkotott sírdombja, a virágnyitó szép tavasznak, a boldogság korának a nyárnak. Hull a levél s a sárguló levelekre nincs mi sem irva, még is sejtjük, mégis tudjuk .... Kezdete poétikus, a vége olyan nagyon szomorú 1 — elmúlás a neve. — Előléptetés. A pénzügyminiszter Hahnel Ferenct nyírbátori dohánybeváltó hivatali kezelőt a VIII. fizetési osztály utolsó fokozatába sorozott dohánybeváltó kezelővé nevezte ki. — Esküvő. Dr. Furman Lajos, nagyváradi kir. törvényszéki jegyző e hó 14 dikén vezette oltárhoz Hibján Etelka kisasszonyt, Hibján Ferencz helybeli kereskedő kedves leányát. — Állásáról lemondott jegyző. Borcsik Béla leveleki körjegyző lemondott állásáról s nyugdíjaztatása iránti kérelmet beadta a vármegye alispánjához. — A főgimnázium a folyó hó 21-ére tervezett Rákóczy-estélyt f. hó 28-án fogja megtartani. E hazafias ünnepély iránt ismételten felkérjük a m. t. közönség érdeklődését. A teljes műsort a következő számunkban fogjuk közölni. — Pótvásár. A kereskedelemügyi miniszter megengedte, hogy a Dombrádon október 5-ére esett, de elmaradt országos marhavásár helyett november 16-án, kizárólag hasított körmű állatokra pótvásár tartassék. — Sorozási székhely áthelyezése. A honvédelmi miniszter a következő rendeletet intézte á vármegye alispánjához. A folyó évi október hó 30-ról 20774. sz. alatt kelt felterjesztése következtében Rakamaz község felfolyamodásándk egyidejű elutasítása mellett megengedem, és elrendelem, hogy a dadai felső sorozó járás ujonczállitási székhelye Rakamazról Gáva községbe, — mint az emiitett járásnak ez időszerinti közigazgatási székhelyére, áthelyeztessék, s a legközelebbi fősorozás is már Gáván tartassék meg. — Gyászrovat. Alólirottak mély fájdalommal tudatják, hogy a szeretett gyermek, testvér, hitves, sógorné és rokon Várady Józsefné szül. Hagymásy Teréz f. hó 13-án, este 8 órakor hosszú szenvedés után, életének 31, házasságának első évében jobblétre szenderült. Földi tetemei f. hó 15-én, d. u. 3 órakor fognak az ág. ev. hitvallás szertartása szerint a vasút melletti sírkertben örök nyugalomra tétetni. Nyíregyháza, 1903. november hó 14. Béke hamvaira! Várady József ferje. Özv. Hagymásy Lajosné édes anyja. Hagymásy Lajos és Sándor fivérei. Iíj. Hagymásy Lajosné Szűcs Mariska és Várady Mariska sógornői. Suták Sámuel nagybátyja s neje Szabó Róza. Özv. Hudák Andrásné, özv. Pivnyik Istvánné és özv. Kuharek Sámuelné nagynénjei, özvegy Suták Ferenczné s gyermekei. — Kórházi élelmezés. A nyíregyházi .Erzsébet* közkórház házilag kezelt élelmezésének, 1904-től 1906. évig terjedő időben való élelmezésének biztosítására deczember hó 4-én d. e. 10 órakor árlejtés lesz a vármegyeháza kis termében. Szállítandó lesz pedig a szükséglendő mennyiségben: hús, zsír, szalonna, fűszer, kenyér és péksütemény, tej és tejfel. — Köszönetnyilvánítás. Istenben boldogult Stern Jenő úr végrendeletileg 2000 koronás jótékonyczélu alapítványt és iskolai czélokra 200 kor. készpénzt hagyományozott hitközségünknek. Ezen értékek az örökősök által pénztárunkba befizettetvén, a képviselőtestü-